Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-30 / 13. szám
2. oldal (46. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. november 16. Ma már Rainprecht Antal a béres gazdájával sem teheti meg azt, amit anno dazumal megtett, hogy pofonokkal és lelövéssel fenyegette ! Mi részünkről nem foglalkoznék vele, még ha százszor közügynek minősiti is a V. V. Rainprecht Antal kis ügyeit, de miután folyton nyilatkozik, még pedig folytonosan a valóság kiforgatásával, — úgy most újból ráolvassuk, hogy nincs igaza, s kikérjük magunknak, hogy valótlanságokat állitván rólunk, minket igyekezzék belekeverni abba a pácba, melyben ő nyakig éviekéi, s melyből kikecmeregni nem tud. A V. V. című helybeli újságban f. hó 3-án egy levelet tétetett közzé, melyet volt ügyvédje, cfr. Kiss Aurél intézett hozzá Győrből, nyilván az ő megrendelésére és instrukciója szerint. Az a lap. melyben a hivatkozott levél napvilágot látott, csak most került szemeink elé. mert nein érdeklődünk iránta túlságosan. Kijelentjük, hogy dr. Kiss Aurél győri ügyvédnek abban leközölt levele nem felel meg a valóságnak. Nem pedig azért, mert a dolgok hamis időrendi felsorolásban vannak előadva, részben pedig szerkesztőnknek oly kifejezések tulaidonittatnak, melyeket szerkesztőnk nem mondott. Nevezetesen : nem szerkesztőnk ajánlotta fel a bocsánatkérést, hanem Rainprecht Antal, ki az esküdtbiróság azon kérdésére, hogy ki- vánja-e szerkerkesztőnk megbüntetését, — azt felelte, hogy nem, ha szerkesztőnk tőle bocsánatot kér! Ez igv volt, s mindenki, aki törvényszéki tárgyalásokat már végig hallgatott, igazat fog nekünk adni, hogy a tárgyalások folyama, ily sorrendbe szokott végbemenni. Nem való az, hogy szerkesztőnk nem tiltakozott volna, Rainprecht Antalnak a bíróság előtt tett kijelentései ellen ! Sőt! Rácáfolt Rainprechtre, de az elnök közbevágott, s azt mondotta, hogy „ez nem tartozik ide,“ minek következtében szerkesztőnk tovább nem reflektálhatott Rainprechtnek sértő és meggyanúsító kijelentéseire. Ami azonban nem azt jelenti, hogy szerkesztőnk az esküdtszék előtt és egyedül Rainprecht Antal által hangoztatott sértő kijelentésekért, legilletékesebb helyen elégtételt ne keresne. Teljesen valótlan dr. Kissnek az az állítása, hogy lapunk szerkesztője őt arra kérte, szerkesztené meg a nyilatkozatot úgy, hogy azzal szerkesztőnk kivégezve ne legyen .' Szerkesztőnk azt mondotta Rainprechtnek és nem dr. Kissnek, akivel különben nem is beszélt, — hogy egy tisztességes nyilatkozatot aláír, de a kaudiumi igán keresztül nem megy ! Mindezekből pedig önként következik, hogy a V. V. tudósítójának dr. Kiss leveléhez fűzött bevezető és bezáró kommentárja sem felelhet meg a valóságnak. védekezett, hogy ő több megszaladt vitéz társa rábeszélésére ment haza Vámosra, hol két hétig, a nyáron leégett háza tetejének megcsinálásá- val foglalkozott, azután pedig betegen feküdt. Megegészségesedvén, éppen Regementjéhez akart indulni lovával, mondurjával és pisztolyaival, melyeket a Győr alatti csatából magával hozott, csak épen kardpengéje veszett el a csatában. Azonban szándékában a Vámosra érkezett lovas koinendó megakadályozta. A hadi törvényszék Ítélete pedig ez volt: „Minekutánna az ide rekesztett és az Hadi álló Törvényszéknek színe előtt felolvastatott, sőt meg is hitelesíttetett vallástételéből Bartos Pálnak különben Vámosi születésű Nemes állapotú Insurgens közvitéznek, elegendő kép kitetszenék az, hogy az e folyó Esztendőben megesett Junius hónak 14-iki Napján az Győr Városa alatt történt ütközetnek alkalmatosságával Zászlóját és Nemes Eziedjét, sőt tisztjeit, a kikkel együtt magát védelmeznie, sőt mint jó Hazafinak és bátor vitéznek a csata mezején helyt állani kelletett volna, elhagyta, és onnénd megfutamodván egyenesen Vámosra, lakóföldjére és Hazájába ment légyen ; Ezen kívül pedig nem hogy a Nemes Vármegye Parancsolattya szerint,^ mely ő nékie is tudtára adatott, több e.szélyedett vitéz Pajtássaival együtt, Nemes Ezeredje után el jött volna, hanem inkább ■5 hetektől fogva Hazájában töltött fegyverrel járni és oda haza mind addig késni bátorkodott, fiiig nem több lovas és gyalog InHogy „a győri esküdtszék előtt történt dolgok hiteles lefolyását tartalmazza“ dr. Kiss Aurél levele, ezt állítani a V. V. részéről legalább nagy naivitás volna, ha a kézenfekvő és soraiból kirívó rosszhiszeműség evidens nem volna! Ezt leginkább illusztrálja az, hogy a V. V. minden elfogadható alap nélkül azt meri Írni, hogy szerkesztőnk, lapjában a bocsánatkérés történetét „a valósággal homlok egyenest ellenkezőleg adta elől“ A V. V. ezt csak Rainprecht és ennek megbízottja nyomán állíthatja. Hogy ez mennyi értékkel bir, ahhoz a dolgok természeténél stb. folytán kommentár nem kell! Mi hazudni nem szoktunk. Másokról ezt nem állíthatjuk, s gondunk lesz arra, hogy a hazugságok terjesztőit minden oldalról a kellő pőreségben mutassuk be ! Ami pedig a „Sajtótermék“ címet illeti, melylyel a V. V. minket megtisztel, (bár azzal sérteni akart) azt feleljük, hogy igen, sajtótermék vagyunk. Köztünk és a Veszprémvármegye közt csak egy betű különbség van! Az „ó“ betű, mely őket nem illeti meg ! Végül pedig hangsúlyozzuk, hogy most már ezt a soha véget nem érő pert napirenden fogjuk tartani, mert hisz a V. V. szerint ez közügy ! így aztán legközelebb megismertetjük azokat az okokat, melyek miatt báró Hornig megyés püspök ő nagyméltósága, lapunkat az Egyházmegyei nyomdából kidobatta ! Igaz, hogy ebből csak előnyünk volt, de mert az ügy főkép Rainprechtre igen érdekes, ismertetni fogjuk. Lehet, hogy majd azon leleplezésünkre is azt fogja mondani és Írni a V. V. és dr. Kiss Aurél, hogy nem felel meg a valóságnak!! Csakhogy nekünk tanúink és bizonyítékaink vannak, melyeket semmiféle sugalmazott kijelentéssel megerőtleniteni nem lehet. Azt pedig ismételjük, amit már egy Ízben, máskor megirtunk, hogy megyés püspökünk torkig jóllakott ezekkel a rainprechtiádákkal. Veszprém szenzációja. Magas katonai vendég Veszprémben. Szerdán délután magasrangu és előkelő katonai vendége volt városunknak. Nem kisebb, mint a Magyar-Osztrák monarchia kadseregei- nek uj vezérkari főnöke, Hötzeridorfi Conrád cs. és kir. altábornagy, aki egy tábornok, egy ezredes, egy őrnagy, s két vezérkari százados kiséretében fiakkerokon Berhidáról délután 5 óra 30 perckor városunkba érkezett. Fogadtatása minden katonai pompa nélkül ment végbe, miután az altábornagy ur, feltűnés nélkül akart városunkban időzni, melyen tulajsurgenssel együtt meg nem találtatván, a kiküldött Kammendo által meg nem fogadtatott és ide Nemes Ezeredje után el nem hozatott légyen, — Jóllehet pedig a Nemes Ezerednek és Zászlójának el hagyásáért az Hadi Törvény 11-ik czikkelyének értelme szerint fejben járó büntetés is hoznia kelle- nék, nemességi szabadságaival együtt járó jussainak megszűnésére és 30 kemény páleza ütésre ítélte s ezen ítéletét Méltóságos Ezredes Kapitány Urnák az további helyben hagyás végett bémutatni rendeli. Paunátz János, Bagy György, Szalóky Ferenc, Nagy Ferenc, László Antal közvitézek, Zsoldos György, Gesmaritz Imre káplárok, Mihálykó Antal, Beretzky Márton strázsa- mesterek, Kiss Pál alhadnagy, Völgyi János főhadnagy, Szőlősy főhadnagy, Kemény kapitány a törvényszék elölülője. Szakonyi József a Nemes Ezered szószólója.“ Az ítéletet az Ezred parancsnoka a következő záradékkal hagyta helyben: „Ezen Sententia Helyben hagyatik és Végben vitetőgyék azzal az hozzá tétellel, hogy az 30 kemény pálca ütést kétszerre szenvegye el. l éét 809 die 2 sept. Vásonkeöi gróf Zichy Ferencz Ezeredes Kapitány.“ Úgy látszik tehát, hogy a szép Eszter könyörgése némi könnyebbséget mégis szerzett jegyesének. Hogy aztán mi lett a jegyes párból, ariol nem szól a krónika. donképen csak átutazott. Ép azért csak a Korona szállodában szállt meg. Megérkezése után azonnal jelentkezett nála a helybeli honvéd állomás parancsnok, Turczer Imre alezredes. Este vacsorára Conrád vezérkari főnök ur a Korona éttermében jelent meg, hol tiszteletére Turczer alezredes és Kólák őrnagy urak is megjelentek. Conrád vezérkari főnök ur reggel pont fél 8 órakor kíséretével együtt, bérkocsikon Vá- roslődre kocsizott Honnét jött? A vezérkar főnöke, Conrád altábornagy két bérkocsin, szerdán reggel 6 órakor Székes- fehérvárról indult Vilonyára, hol a terepet szemlélte meg, s a község határában levő magaslaton levő messzelátó toronyból tekintett körül. — Majd Berhidára ment, hol huzamosabb ideig tartózkodott. Agyonhajszolt lovak. A két bérkocsi lovai, melyek a vezérkari főnököt hozták, oly gyors tempóban jöttek Székesfehérvárról Vilonyára, hogy ott közel voltak a végkimerüléshez, s abrakot sem tudták megenni. Tulipános kocsikon Veszprémig. A helybeli honvéd állomás parancsnokság Reider Mihály honvéd őrmesterrel Weisz V. Mór helybeli szállító két legelegánsabb bérkocsiját, a tulipános 1. és 2. számút küldötte a vezérkari főnök elé Vilonyára, s ugyanezen két kocsi vitte a magas katonai személyeket Város- lödre is! — Büszke is erre Weisz és a két hintó kocsisa Ferkeli Sándor és Kőmives József, hogy ők szállíthatták a monarchia jövő háborújának intézőjét. A láthatlan őrmester. Reider Mihály honvéd őrmester, ki Veszprémből a vezérkari főnökért küldött kocsikat kalauzolta, illetve felügyelte, azt a szigorú parancsot kapta, hogy semmi szin alatt ne merészeljen a vezérkari főnök előtt mutatkozni. — Reider tehát, midőn a bérkocsik Vilonya alá, az erdő közelébe érkeztek, leszállóit s az ut melletti sűrűségben elbújt. Alig tűnt el, már jött ki az erdőből a vezérkari főnök és kísérete, a katonai speciál térképpel kezében, s az őrmestert tényleg nem vette észre. Nix dajcs. Mint minden alkalommal, úgy a vezérkari főnök érkezésekor is, ennek kiildöncszolgála- tára egy altiszt volt kirendelve. — Jelen esetben Guáth Imre honvéd szakaszvezető, ki a vezérkari főnök megérkezésekor a Korona lépcső feljáratánál azonnal jelentkezett a segédtisztnél, ennek utasítására, magánál a vezérkari főnöknél, aki ismét kézintéssel a segédtiszthez, egy vezérkari századoshoz utasította. A vezérkari százados kérdezte Gúáth szakaszvezetőtől : „Können sie deutsch ?“ Guáth katonai rövidséggel válaszolta: „Nix deutsch.“ A segédtiszt útból szól hozzá: „Können sie nicht deutsch ?“ Guáth: „Nix deutsch !“ Erre a segédtiszt Guáthot kezével leintette. Már-már tanácstalanul állott az egész előkelő társaság, midőn a kapu alatt időzött néhány kiváncsi közül egy kereskedelmi utazó, s német nyelven felajánlotta tolmács szolgálatát, s megtudván az urak kívánságát, közölte a bérkocsisokkal, hogy reggel fél 8 órakor a Korona szállodában jelen legyenek. Nem sikerült interwiew. Lapunk kiküldött tudósítója meg akarta interwiewolni a vezérkari főnököt utazásának célja; a vezérkar újjászervezése és a tiszti fizetések felemelése tárgyában, de az idő rövidsége okából, a vezérkari főnökhöz be nem bocsájtatott. Az elutazás. A vezérkari főnök korán kelt, s reggelijének elköltése után, kíséretével kocsira szállt, s a Hosszu-utcán át kihajtatott városunkból, a Pápai-utra, s tovább Városlődre, az utón mindenütt a katonai részleges térképpel hasonlítván össze a terepet. A nagy titok. Conrád vezérkari főnök érkezése és rövid itt tartózkodása a lehető legnagyobb titokban
