Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-30 / 13. szám
MEG.IELEMK MIÍÍDEIÍ 'SZOMBATON DÉLETÁX. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Esküdtszéki tárgyalások. Hétfőn kezdődtek meg az őszi esküdtszéki tárgyalások, s egész héten igénybe vették az esküdteket és a kir. törvényszék birói karát. A tárgyalásokat kir. törvényszékünk uj elnöke, nárai Szabó Elek vezette, s jogász és nem jogász közönségünknek ezúttal először volt alkalma az uj elnököt esktidtbirósági elnöki minőségben hallgathatni, amidőn is általános elismerés és megnyugvás kisérte az elnök működését, aki a legnagyobb tárgyilagossággal, minutiosus körültekintéssel, s mégis egyszerű rövidséggel folytatta le a tárgyalásokat. Különben ez jellemzi uj elnökünk működését minden tárgyalásnál, aki nem barátja a felesleges szó- szaporitásnak és a tárgyalások oknélküli el- nyujtásának. A tárgyalt bűnesetek valamennyije az emberi élet és testi épség ellen irányuló delictu- mok tárgyát képezte, s majdnem valamennyi úgynevezett egyszerű ügy volt, megkönnyitvén a vádhatóság és esküdtek helyzetét, megfosztván egyúttal a védőket tudásuk és szónoki képességük ragyogtatásának lehetőségétől, amivel különben nem állítjuk, hogy a perbeszédek a jogászi és szónoki torna érdekes fordulatait nélkülözték volna. A tárgyalások anyagai és lefolyását különben következőkben ismertetjük: II. nap. Hétfő. Szándékos emberölés bűntettével vádolt özvegy Jankó vies Ferencné pere mártó ni lakos elleni ügy. Elnök: nárai Szabó Elek, szavazó bírák Horváth Zoltán, Beöthy Gábor, jegyző Csonka Antal. A vádhatóságot Juraszek János kir. ügyész képviselte; védő volt dr. Weisz Jenő ügyvéd. Esküdtekül kisorsoltattak: Goldschmied Mór, Karácsony László, Vajda Dániel, Bezerédy Iván, Szalay Dezső, Gombás Bálint, Berger Arnold, Schlakker Mihály, Nagy István, Fürst József, Jávorszky József és Hirschfeld Béla. A vádirat szerint vádlott, haszonlesésből, hogy anyósa özv. Jankovics Józsefné után örököljön, a 85 éves öregasszonyt folyó évi aug. 1-én kezével addig fojtogatta, mig meghalt. Ezután a hullát ágyába fektette, a szoba ajtaját belülről bezárván, az ablakon át el, — a mezőre távozott. Természetesen csakhamar kiderült, hogy bűntény forog fenn, s a gyanú rögtön özvegy Jankovics Ferencné ellen irányult, kit le is tartóztattak. Vádlott beismerésben volt, de azt állította, hogy civódás közben, ölési szándék nélkül, „szerencsétlenül“ találta az áldozatul esett öreg asszony nyakát megfogni és megszorítani. Dr. Weisz Jenő védőügyvéd, már a bizonyítási eljárás befejeztével, egy hagyatéki tárgyalás iratait olvasta fel, melyekből kitűnt, hogy vádlotté volt minden vagyon, s az anyósnak csak csekély íartásdijat volt köteles fizetni. — Ezen pontnál Juraszek János kir. ügyész és dr. Weisz Jenő közt meglehetős éles és a személyeskedés határait érintő szóharc fejlődött ki, ami azonban hamar el !s ült, A bizonyítási eljárás és a per'oészédek* után az esküdtek meghozták verdiktjüket, mely szerint özvegy Jankovics Ferencnét, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mondották ki bűnösnek. A verdiktet az esküdtek főnöke, Goldschmied Mór várpalotai takarékpénztári igazgató olvasta fel, mi közöltetvén vádlottal, a kir. törvényszék meghozta ítéletét, s özvegy Jankovics Ferencnét 2 és fél évi fegyházra ítélte. Ügyész és vádlott az Ítéletben megnyugodtak. Jankovicsné, a most már elitéit, fiatal, 24 éves asszony megkönnyebbülten távozott a tárgyaló teremből, mert biz ő többet várt. 2-ik nap. Kedd. Ez a nap a tótoké volt. Vádlott és a beidézett tanuk valamennyien trencsénmegyei tótok voltak, kik Rédén arattak, mely alkalommal Behró Ubiás András 21 éves tót legény földijét, Pajtás Andrást egy bicskával ötször meg- szurta. Az egyik szúrás Pajtást szivén találta, minek következtében ez néhány perc múlva meghalt. Halált okozó súlyos tesűsértés vádjával állott tehát Behró Ubiás András az esküdtszék előtt. Elnök volt: nárai Szabó Elek. Bírák: Horváth Zoltán és dr. Bajóti. Jegyző: Szenes Oszkár. Ügyész: Lányi Gyula. Védő: dr. Rosenberg Lajos. Esküdtek voltak : Goldschmied Mór, Fürst József, Berger Arnold, Rauch László, Rántás József, Nagy János, Schlakker Mihály, Fábián András, Csepely Péter, Jankovics Dénes, Flink József és Jávorszky József. A bűneset úgy történt, hogy Behró Ubiás András mulatozás közben összeveszett Pajtás Andrással, s ez Behrót egy klarinéttal fejbe vágta. 2—3 óra múlva újból összetalálkoztak, újból összevesztek, s ekkor Behró több ízben megszurta Pajtást, minek következtében ez nyomban meghalt. Az ügy teljesen tisztázva 'volt. 'Csak’ az vöíf vitás; hogy Behró rétiét erős felindulásban követte-e el ? A feltett kérdésekre az esküdtek úgy feleltek, hogy Behró a halált okozó súlyos testi sértést nem erős felindulásban követte el. Az esküdtek főnöke ezúttal is Goldschmied Mór volt, ki felolvasván az esküdtek igazmondását, bevezették a vádlottat. Behró Ubiás reszketve hallgatta végig a tolmács által tótul megismételt verdiktet. — A bíróság 3 évi fegyházra ítélte a fiatal bűnöst, ki sírva fakadt. Az ítéletben az ügyész és vádlott megnyugodtak. TÁRCA. Erkölcstelen mesék. irta: Benda Jenő. Mondta nekem egy nagyon erkölcstelen ember: — Hazug a moráltok és ostoba. Hallgass ide, mondok neked egynéhány tanulságos mesét: — Ismertem egy nagyon előkelő és finom urat, aki ötszobás emeleti lakásban lakott, holott hatszáz forint fizetése sem volt, lóversenyre járt, havanna szivarokat szívott, a legelső szabónál dolgoztatott, sok pénzt költött asszonyra, cigányra és pezsgőre. Mindezt hatszáz forint évi jövedelméből. — Hogyan cselekedte ezt ? — Úgy, hogy megházasodott. — Gazdag nőt vett el ? — Nem, szegényt. De a szegény nő gyönyörű szép volt, feltűnő pompás asszony-példány. Egy igen vagyonos, magasrangu ur pártfogolta, a rangos és költséges háztartáshoz a férj ur kezéhez minden hónap első napjaiban ez számolta le a pénzt. Mondd, mit szólsz ehhez az emberhez ? — Becstelen gazember. — Helyes! A múltkor pedig együtt sétáltam egy házaspárral, hol az asszony ugyancsak gyönyörű szép, s a férj, aki szintén nem többet, mint hatszáz forintot keres, nagyon ostoba. Mondta nekem ez a férfi: — Nincs nagyobb boldogság, mint egy jó házasság. Látod: addig, amig nőtlen ember voltam, nyomorúság volt az életem, örökös baj, gond, küzdés. Amióta pedig megházasodtam, csupa öröm a sorsom. Nincs több jövedelmem, mint régen volt. Ketten élünk belőle s mégis mindenre telik. Az asszony művészettel oszt be minden garast, alkuszik a boltban, mindent feleáron vásárol. Nézd például azt a kalapot a fején. Azt hinnéd, legalább tizenöt forint. Pedig mindössze hat forint volt. Nevettem, mert ezt a kalapot én vásároltam őnagyságának — szavamra, megérdemelte a bájos, csókoskedvii kicsi nő — s a kalap nem tizenöt, hanem harminc forint volt. Mit szólsz hozzá ? Becsületes volt az az ember? — Ostoba, de becsületes! — Ne úgy mond ! Becsületes, mert ostoba. Ha okos lenne, csak olyan becstelen gazember volna, mint a másik. Amiből következik, hogy van becsület, amelyik színtiszta ostobaság. — Ez szófízma volt. — Lehet. Erkölcstelen meséhez erkölcstelen logika. De most más történetet akarok mondani: Két asszonynyal beszélgettem egyszer és sokáig magyaráztam nekik a következő dolgot: — Hölgyeim ! A tisztára véletlen, ha Önök tisztességesek. A körülmények véletlen összetalálkozása. Mert mi kell a házasságtöréshez ? Hajlam és alkalom. És pedig a hajlam és alkalom nem ktilön-külön, hanem egyszerre' együtt. Megesik ugyanannak az asszonynak esetében, hogy egyszer megvan a hajlam, de nincs meg az alkalom, máskor megvan az alkalom, de nincs meg a hajlandóság. Az ilyen asszony tisztességes marad, de csakis a véletlen kegyéből, mert minden asszony életében voltak pillanatok, amikor hajlandó lett volna megcsalni az urát. Az egyik asszony fejét lehajtva mélyen elgondolkozott. A másik asszony lármás, méltatlankodó haraggal zudult rám. S a két asszony közül az egyik megcsalta az urát. Mit gondolsz, melyik ? — Nem nehéz kitalálni! — Persze, hogy nem! Természetesen az, aki hangosan fölháborodott. * — Még egy utolsó, rövid históriát! Egy szép asszony és egy szép férfi szerették egymást, rajongó áhitatos szerelemmel. De jött egy kövér podegrás öreg ember s a szép asszony ennek a ván romnak kedvéért megcsalta a szép férfiút. A vén rom tudniillik igen gazdag volt s drága lakást vett a nőnek s gyönyörű ruhát. Mit szólsz ehhez? — A nő erkölcstelen volt! — Ne zavarjuk össze fiacskám a fogalmakat ! A szép férfi csak a szeretője volt a nőnek, mig a podegrás öreg ember a hites, törvényes ura.
