Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-30 / 13. szám
DIKCJELEIÍIK JII> I»K> NZO.VB.iTOX OÉLUTÁX. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Politizálás. (H. Gy.) Magyarországon mindenki tisztában van az iránt, hogy senki sincs tisztában, — még a bírói kar sem, an- nálkevésbbé a hírlapírók, legkevésbbé pedig a kir. ügyészek, azzal a kérdéssel, hogy valamely hírlapi közlemény politikai tartalmú vagy nem, illetve hogy hol van az a határvonal, melyet túllépve, valamely lapnak szerkesztője az 1848. XVIII. t.-c. 31. §-ába ütköző sajtóvétséget követi el! Oka ennek az, hogy a fennt hivatkozott törvénycikk megalkotása óta, tehát 60 év alatt, a politika fogalma annyira tágult, kibővült, hogy ez az államélet minden vonatkozására alkalmazható. Igen szépen és bőven kifejtette ezt legújabban hazánknak kiváló jogásza, Zsitvay Leó. Fejtegetéseinek és a fennt hivatkozott t.-c.-ről elmondott jellemzésének ismétlésébe nem bocsájtkozhatunk. Elvitázhatlan tény az, hogy az 1848. XVIII. t.-c.-bői teljes határozottsággal a politizálás fogalmát megállapítani nem lehet. Hogy ez igy van, legjobban bizonyítja a m. k. Kúriának f. év, azt hiszem május havában kiadott, s a bíróságoknak megküldött definitiója a politizálásról. Hogy a m. k. Kúriának azon definitiója most már végérvényesen meghatározta volna a politizálás fogalmát, az nem valószínű. Marad tehát minden a régiben, vagyis hogy „minden „politika“ ami a közhatalom kezelésének általános jellegű kritikáját tartalmazza, vagy a pártélettel közvetlen összefüggésben áll“ Dr. Kenedi Géza „A Magyar Sajtójog“ cimü müvének III. részében azt mondja, hogy: „A kétes esetek megítélésében egyébiránt, a magyar közvádlók és bíróságok nagy mérsékletet tanúsítottak mindenkor. (?) Közvád csak szembetűnő esetekben indult olyan lapok ellen, amelyek világosan a biztosíték kisajátítására pályáztak!“ Mint mindenki és mindenben tévedhet, úgy tévedett dr. Kenedi is ezen állítása megtételénél. De hát ő nem ismerte a vidéki, s a veszprémi viszonyokat. A m. kir. Kúria 1901. 10007. sz. alatt ezt mondja: Annak is mérvéül, vajion valamely irodalmi termék politikai tartalommal bir-e, egyedül ennek célzata fogadható el. Mert amint képzelhető politikai tartalmú cikk, a mi nem az állami, a nemzetközi vagy a közigazgatási tevékenység köréből meríti érveit, amikkel az olvasó politikai meggyőződésére és politikai tevékenységének irányítására hatni hajtó, — ép úgy lehet politikai célzat nélkül való irodalmi tevékenység, ami ugyan a politikai napi eseményekből, az állami élet múltjának vagy jelenének mozzanataiból indul ki és érveiben sem mellőzi az ezekből elvonható tanulságokat, s mégis saját különleges célzataira szorítkozva, tendentiája a politikától távol marad. A „Mintajárás“ áldozatai. A törvényszék felmentő Ítélete, Harasztalö fegyelmi határozat. A főbirőt felmentették. Elpusztult esalácl. Ha tehát maga a legfőbb itélőszék ily concilians módon nyilatkozik és ily humánus birói gyakorlatot inaugurál, felesleges, hogy egyes vidéki igazságügyi fórumok és közvádlók, szigorúbb és merevebb álláspontra helyezkedjenek, s hírlapírókat, szerkesztőket, akkor midőn a politizálás tendenciája a napnál is világosabban távol áll tőlük, megvádoljanak s elitéljenek. Ne legyenek katholikusab- bak a pápánál. A legutóbb múlt napokban több helybeli lapszerkesztőt Ítélt el a kir. trv- szék, meg nem engedett politizálásért. Lapunk szerkesztőjét is. Tette ezt oly természetű közleményekért, melyekre teljesen ráillik a Kúria fennt idézett kijelentése. Sőt, mint múlt heti lapszámunk törvényszéki rovatában megírtuk, a kir. ügyész egy közönséges napihirért is újabb vádat emelt szerkesztőnk ellen. Ám tegye! De az az erős meggyőződésünk, hogy Magyarország igazságszolgáltatását nem az az elv vezérli, hogy jóhiszemű, tisztességes, s a közjóért önzetlenül munkálkodó polgárok minden áron a vádlottak padjára hurcoltassanak, s elítéltessenek. De ha vannak közvádlók, akik sablonos foglalkozásuk következtében, minden emberben egy vádlott-médiumot akarnak felfedezni és megfogni, úgy legalább legyenek következetesek és szigorúan lelkiismeretesek, s egyenlő mértékkel mérjenek mindenkinek. Ezt a helybeli kir. ügyészről, a legjobb szándékkal sem állíthatjuk. Nem pedig azért, mert úgy a két év előtti, mint a tavalyi képviselőválasztások alkalmával, tudatosan eltűrte, hogy óvadékkal nem biró helybeli lapok négy héten keresztül, még rendkívüli kiadásokban is, a legélesebb politikát űzzék. Beismerte ezt maga a kir. ügyész is! Ily dolgokért le szokták vonni a konzekvenciát. Vagy az illető hibás, vagy ha az illető tisztviselői állásban van, — ennek felsőbb hatósága. Veszprémben ez az eset még mai napig nem állott be. EllennioutláNok. Múlt heti lapszámunknak törvényszéki rovatában már beszámoltunk azon végtárgyalásról, melynek során a kir. törvényszék Kovách Andor volt enyingi főszolgabirósági Írnokot, a jelenleg ! már nyugdíjazott Kenessey Miklós főszolgabíró ' feljelentései következtében, a kir. ügyész által ellene emelt 25 rendbeli hivatali sikkasztás vádja és következményei alól felmentette. Az Ítélet ugyan még nem jogerős, mert a kir. ügyész a bűnösség meg nem állapítása miatt I semmiségi panaszt jelentett be, de a kir. tör- ! vényszék felfogása szerint, Kovách Andor ezidő szerint tisztázva van ! Kovách Andor azonban, még ezen ítélet meghozatala előtt, fegyelmi utón állásától meg- fosztatott, minek legelső következménye az lön, hogy felesége, aki amúgy is gyenge szervezetű . asszony volt, ideges szívdobogás, rossz táplálkozás és szervezeti gyengesége által is előldé- I zett erős vérveszteségek következtében súlyos beteg lett s meghalt. Ugyancsak elpusztult, s meghalt Kovácsinak 9 gyermeke közül kettő, kellő ápolás hiánya és rossz táplálkozás következtében beállott betegségben. Megmaradt gyermekei közül négyet jószivü emberek vettek magukhoz, 3 pedig atyjukkal együtt sínylődik és koplal. Úgy ezeket a gyermekeket, mint Kováchoi is a közel pusztulás fenyegeti, annál inkább is, mert Kovách szervezete teljesen alá van ásva. Ez röviden annak a családnak sorsa, melynek fenntartóját, az apát, állásától, a Kenessey főbíró által mozgásba hozott fegyelmi eljárás megfosztotta, s akinek még becsületét is elakarták venni, hogy az esetleg megmaradó gyermekek életük hosszáig, egy börtönviselt apa szégyenét magukon hordozhassák. A Kovách Andor ellen megindított fegyelmi eljárás folyamata alatt, Kovách feljelentésére, Kenessey Miklós főbíró ellen is folyt a vármegye közigazgatási bizottságában valamelyes vizsgálat, de amely, a Kenessey által beadott „indokolt11 „nyilatkozat“ következtében, Kenessey bántatlanságával nyert befejezést. Az ezen ügyben a vármegye alispánja által kiadott, s 9 írott ivre terjedő „ Véghatározat“ felette érdekes, főkép azért, mert az abban foglalt „Indokok“, melyek alapján a Kenessey Miklós elleni további eljárást az alispán beszüntette, — merev ellentétben állanak a kir. tvszék által kiderített ténykörülményekkel, s ez az Ítélet indokolásában is kifejezésre jutott. De rikító ellentétben állanak a Kovách : Andor védője, dr. Pogány Győző által összegyűjtött adatokkal is, s igy az a fonák helyzet állott be, hogy mig Kovách, kit bár a kir. törvényszék felmentett, állásától megf osztatott, családja egyharmad részben kipusztult, addig Kenessey Miklós, ki a törvényszék tanuságtétele 1 szerint is, az enyingi főszolgabírói hivatalt óriási rendetlenségben és khaoszban tartotta, magas nyugdijat élvez, illetve ügye tisztázatlanul áll!
