Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1906-12-30 / 13. szám

13. szám. í. évfolyam. Veszprém, Í906. december 30. Előfizetési árakT Égy évre . ✓ / Í2 ÍC Fél évre . , , 6 * Negyed évre . 3- Amerikába 1 évre 16 * Kiadóhivatal: Veszpréniy Virág-u. 98., ahová az előfizetési és hirdetési dijak kiildenH dők, TKMKPRKni Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétet­nek. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY. Ígértük — megtettük. Az évnegyed utolsó számát küldjük meg tisztelt olvasóinknak, akiknek egy­úttal boldog újévet kívánunk, Ez az évnegyed lapunk életének első szaka. A tisztelt olvasóközönség jóakara­tától függ, hogy az utolsó meddig ne következzék el? Egy évnegyed a társadalom örök életében csak egy pillanat. A munka te- hát, amit a sajtónak egyik e téren mozgó orgánuma e pillanat alatt végezhet, sem befejezett sem tökéletes nem lehet. Egy pillanat alatt alkotni, rombolni, gyógyítani,' — csak az isteni hatalom képes. Azért menten a szokásos nagyzási hóborttól, mi nem hivatkozunk büszkén, büszkébben és legbüszkébben lapunk rö­vid múltjának sikereire, a kezdet kezdetén. Csak azt kívánjuk konstatálni, hogy amit Ígértünk, azt meg is tettük: az igaz­ság részrehajlatlan kimondását. A jónak, szépnek elismerését; a rossznak, csúnyá­nak lekritizálását, jobbra és balra is, ön­érdek, elfogultság és személyi tekintetek nélkül; annak a szolgálatában, akinek harcosává ajánlottuk magunkat: a köz­érdek szolgálatában. ígértük — megteltük. Megtesszük a jövőben is. A lelkiismeretünk megnyugtat, de nyugodtan tekintünk a müveit olvasókö­TÁRCA. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. XIII. Másnap az első tárgy az aljegyző válasz­tás volt. Két veszprémi fiatalember pályázott. Dr. Bohuniczky Ödön, most kalocsai tvszéki elnök és Kopácsy Árpád. Mindakettő Deákpárt volt. — Kopácsynak erős pártja volt. Bohuniczky- nak még erősebb. Ki qualificatio és tehetség dolgában előnyben volt eilenfeie fölött. — Kopá­csynak ellenben az összekötetései voltak nagyok. A nagykiterjedésü és nagytekintélyű Kopácsy- család tagjai támogatták őt. Tehát erős volt a küzdelem, s a szavazásnál nem nagyszámú többség döntött Bohuniczky Ödön javára. Nevezetes a dologban az, hogy Bohuniczky csak rövid ideig alig néhány napig töltötte be ez állást. — Lemondott. — A beavatottá« sze­rint azért, mert főnöke egy nagy csomó papi­rost adott át neki azon utasítással,, hogy — vo- nalozza meg. — Ez a jeles tehetségű és kép­zettségű önérzetes fiatalembert annyira bántotta, hogy azonnal lemondott. így ad sokszor az életben egy kicsiny körülmény uj irányt az ember pályájának. Já­zörtség kritikája elé is, mely megmondja: kellünk e még továbbra? S ha tekintettel vagyunk arra a nagy és széleskörű pártfogásra, melyben fiatal lapunk városunk és megyénk müveit kö­zönsége részéről részesittetett, úgy bátran hihetjük, hogy lapunkra és szolgálatunkra a közérdeknek továbbra is szüksége van. Ezen tudatban s lankadatlan erővel lépjük át az uj év határmesgyéjét, áldást kérve munkánkra és olvasóinkra. A VESZPRÉMI ELLENŐR szerkesztősége. 1907. „Uj esztendő — vigság szerzőé‘ Kívánja, reméli mindenki. S legtöbben csalódnak. De hát ez az emberek közös sorsa. Remény és csalódás között őröl­jük le az életet, melynek végén előttünk áll a nagy rejtély, amelyről nem tudjuk, jobb lesz-e, rosszabb lesz-e, mint amit átéltünk. Még azok szerencsések, akik az életet a kellemes oldaláról ismerték meg; a sais-i szobor rejtelme örökké aggasztó titok marad. De azért élünk! Élnünk kell a ter­mészet törvényeinek rendelkezése szerint tisztességesen, a vallás törvényei szerint, okosan és becsületesen a magunk s utó­daink jóvoltáért. tékszerek vagyunk a sors kezében. — Bohu­niczky a közigazgatásnak akarta szentelni mun­kás éietét és incidens folytán a törvényke­zésnek lett egy erős oszlopa. így jobb-e neki? Vagy amúgy lett volna jobb? Ki tudná meg­mondani. Azután felolvasták a különféle jelentése­ket. — Az árvaszéki elnök jelentésének felol­vasását az újonnan kinevezett tiszteletbeli vice­nótáriusnak adták — nem nagy tapintattal — éppen csak a gyűlés megkezdésekor. Mert az egy meglehetős terjedelmes és számokkal tar­kított okirat volt, — ami az olyan fiatal ember­nek, aki még az ilyet soha sem próbálta s akit amellett természetszerűleg az első szereplés lámpa-láza által is gyötört volt, nem volt könnyű feladat. Rozsos István, a fiatal ember atyjának ifjúkori jóbarátja, mint már említettem, nagy eszű és nagy tapasztalatu úri ember,'teljes jó­akarattal oda hajolt a vicenótáriushoz, jóakara- tulag tanácsot adandó, hogy mielőtt a jelentést felolvassa olvassa el néhányszor magának. Akkor már ismerős lesz a tartalmával és könnyebben fogja felolvasni. ./ Amint ezt meglátták a baloldaliak, elkezdtek zajongani, hogy sugdos Rozsos István a fiatal embernek. — Ne tessék itt protelytákat csinálni ] s a fiatal kedélyt pecsovics sugalmazásokkal Élünk és dolgozunk. Ez lévén az emberiség osztályrésze. A múltak emlé­kei, a teljesitett kötelesség tudata enyhíti annak a kételynek a visszás hatását, melynek az Ember tragédiájában Madách kifejezést ad: ,,Csak az a vég! csak azt tudnám feledni!“ Yeszprémvármegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő Veszprémvármegye közigazgatási bizottságának 1906. évi november havi ülésén a Fokszabadi, felsőpere, Gamásza, Gyertyánkut, Lepsény, Lókut, Márkó, Mezőszent- györgy, Óbánya, Olaszfalu, Siómaros, Tósok- berén községekben és pusztákon meglátogatott iskolákról egyenként beszámolván, jelentését a következőkben folytatja: Voltam 8 községben, 4 pusztán; ezek Í4 iskolájában, 18 osztályban és 83 tanfolyamon; Fokszabadiban résztvettem a rkath iskolaszék ülésén és ismétlő iskolai tanításon is. Jó iskolák a fokszabadi, felsőperei, gamá- szai, lepsényi, lókuti, márkói, óbányai, olaszfa­lusi és tósokberéndi iskolák; az iskolába járást mindenütt kifogástalannak találtam. Fokszabadiban felépült a rkath iskola Il-ik tanterme s a többi tanteremben is a kívánalmak helyreállitvák; a gamászai, siómarosi, tósokbe­réndi s olaszfalusi iskolák szépen rendbehozat­tak; a felsőperei, mezőszentgyörgyi és gyertyán­kéi iskolákban a beszéd és értelemgyakorlatok megkezdettek. Egyébiránt jelentem, hogy a tanítók s is- kolábajárók kimutatásának feldolgozását már majdnem majdnem befejeztem; az állami és községi iskolák számadásai és költségvetései elintézvék; a várni, közig, bizottság hatásköré­ben 77 ügydarabot intéztem el; köztük a pápai megmételyezni s. a. t. Rozsos mosolyogva mondotta, hogy iszen csak a functiójára nézve adott neki némi taná­csot. Azért ne hevüljenek föl az urak. — Tud­ták ezt ők is nagyon jól, csak csináltak egy kis heccet.) A jelentések után valami megyebizottsági tagválasztás ügyében kellett a közgyűlésnek ha­tároznia. — Sokan szólották hozzá. — Többek között Karácson János földbirtokos és törvény- széki biró. — Nagy olvasottságú ember. — Kitűnő szónok. — Tetszetős, kedves udvarias modorban; csendes sarcasmussal. — Typusa a régi jó táblabiráknak. — A magánéletben is kitűnő beszélgető volt. Kedvesen fogok reá min­dég emlékezni. — Soha sem felejtem el az ő sajátos lekötelező egyéniséget, s kitünően találó mondásait. Emlékezem, hogy egy Ízben egy váló per­ben tárgyalt a saját hivatali szobájában. Valami 20 tanút kellett kihallgatni. S a mellett néhai Unger Manó volt az egyik fél ügyvédje. — Ami a periratok és perbeszédek olyan özönét jelentette, hogy valóságos örökké­valóság volt kicsinyben. — Vele történt meg, hogy mikor egy periratban 17, mondd: tizenhét árkuson körösztiil sorra megtagadta a felperes állításait, végezetül még azt iktatta be, hogy: tagadom azonkívül felperesnek ezután teendő és

Next

/
Thumbnails
Contents