Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-16 / 12. szám
1902.- -máfcziíttv -1 (>. Hegedűi»-'Sándort a-kereskedelcmügyi tárcza vezetéi- sctól, másika pedig e táicza vezetésére Horánszky Nándort- hívja meg: A kabinet kétségkívül kiváló erőt nyer Horánszky ban ; sőt nyer többet is, mert Horánszky az uj szabadelviipártiakat szorosabban fűzi a kormányhoz. De nem akarunk itt politizálni, csak arra kívánunk rámutatni, hogy a miniszterváltozást hol fogják megérezni leginkább. Nos hát Veszpré'm- megyében. A megye székhelye Veszprém, ám ez a város mostohasorsban volt mindig. Szerencsésebb sorsa volt mindig a vármegye másik városának, Pápának. A két város régóta kutya-macska barátságot tart egymással. Olyanformán vannak egymás közt Veszprém és Pápa, mint Kecskemét és Nagykőrös. Nem szeretik egymást és irigykednek egymásra. Pápa irigyli Veszprémtől a városi jelleget, a főispánt, a püspököt, a káptalant a megyeházát és a törvényszéket; Veszprém irigyeli Pápától a főiskolát, á jó vasúti összeköttetést, az Eszterházy-uradalmat, a dohánygyárat, a különböző iparvállalatokat, az aszfaltot s az élénk társadalmi életet. —■ Hja, könnyű Pápának, — mondogatták Veszprémben. Hogyne volnának gyárai' és vállalatai, mikor Hegedűs Lóránt a képviselője, Lóránt urnák pedig — Hegedűs Sándor az apja. Büszke is volt rá Pápa, hogy az ő kövedének miniszter a papája s mi tagadás benne, á dunántúli Athén, — ahogy Fenyvessy Ferencz veszprémi főispán nevezte el Pápát — ugyancsak bőven kihasználta ezt a kellemes családi összeköttetést: Ámde tudva van, hogy mindenféle szerelemnek vége szokott lenni. Vége van Pápa város dicsőségének is, és vége a képviselője befolyásának is. Hegedűs Sándor beadta lemondását és Hegedűs Lóránt busán sóhajtott a ház folyosóján: — A mai naptól fogva megszűnők Herbert lenni, s pusztán self made man leszek ! A Her- bertséget pedig átadom a Horánszky fiának, a veszprémi követnek. A veszprémi kerület követje szelíden évő- dött vele:- No Lóránt vége van Pápának. Széthordjuk, hogy • kő kövön nem marad benne. Elvesszük a gyáraitokat, a vállalataitokat, még az aszfaltot is Veszprémbe hozzuk. A távozó miniszter fia csüggedten mondta: — Könnyen beszélsz Lajos! Most ti vagytok az urak!' S valóban most Veszprém lesz az ur. Mert Veszprém jól válogatta meg a képviselőjét. Igazán sajátságos néha a véletlen játéka. Veszprémnek az őszi választásokon épp Horánszky Lajoson akadt meg a szeme, a kinek atyja szerda óta Magyarország kereskedelmi minisztere. Veszprém városa pedig az egész dologban annak örül legI jobban, hogy le van pipálva a rivális Pápa. A vármegye pedig jót nevet. Mit törődik a két ősi város vetélkedésével! Örül, hogy a kereskedelmi tárcza a családban — már mint a megyében maradt s Veszprém is rátérhet immár a virágzás útjára. A vármegc miért is törődnék a két város versengésével ? A vármegye örül, hogy két oly serény és munkás városa van, mint Veszprém és Pápa.“ I A takarékpénztár hyénája. Veszprém, 1902. márczius 15. Jeleztük a minap, hogy a veszprémi (régi) takarékpénztár legutóbbi közgyűlésén I történtekre visszatérünk. Mi történt ezen a közgyűlésen? ‘ Egyszerűen az, hogy csúfosan kidob- I tak a választmányból két tagot, a kiknek I egyike évtizedek óta tagja a választmány- I nak,r a másika pedig volt ügyészhelyettes I és Óvári ügyésznek keze-lába, legkényesebb I természetű (nem akarom mondani, hogy Ipiszkos“) dolgaiban mindenkor rendelke- I zésre álló hű embere volt. Az előbbi! Balogh Károly, az utóbbi I dr. Pillitz Antal. Elismerem, hogy az első látszatra az I egész kiakolbolitási proczesszus a takarék- I pénztár házi ügyének tetszik, s mint ilyen- I nel indokolatlan és talán ildomtalan is vol- I na a nyilvánosság előtt való foglalkozás. Ámde közelebbről nézve áz ügyet, nagyon is a nyilvánosság elé tartozik az, mert újabb fényes adatot szolgáltat annak a föl- séges alaknak a természetrajzához, a mely „Óvári“ néven, ügyészi minőségben, a takarékpénztár nevében lidéreznyomásként nehezedik rá erre a publikumra és gazságot gazságra követ el a nélkül, hogy csak a legszelídebb ellentállással is találkoznék. O maga láthatatlan, csupán a csápjai mozognak. Üres fej, sivár, gonosz lélek, de véghe- tetlenül nagy paraszt furfang, tüneményes szemérmetlenség és fáradhatatlan intrika a vegyi összetétele ennek a pénz-hyénának. A legvastagabb rinoezérosz bőr finom czi- garett-papiros ahhoz képest, a mit ez az alak visel az ábrázatán, s az éjszaksarki jéghegyek lobbanékony anyagok ahhoz a masz- szához képest, a mit ez visel a szive helyén. Megmarja, csúffá teszi a saját czimbo- ráját, ha pillanatnyi érdeke úgy kívánja és a vett jókért, odaadó szolgálatokért rúgással fizet. Elő példa reá a takarékpénztári eset. Semmi közünk ahhoz, hogy akár Balogh Károly, akár Pillitz Antal miként fogják föl a választmányból történt küllebbez- tetésüket, s egyátalán nem is vagyunk kiváncsiak azokra az érzelmekre, a mikkel e közgyűlési szerelmi nyilatkozatot fogadták. De nem zárkózhatunk el a jelentéktelennek látszó eset nyomán a „suba alatt“ megnyilatkozott közvéleménytől, melynek imhol hangot adni kötelességünknek tartjuk. Dr. Pillit/ Antal — igy duruzsol a közvélemény — valamikor régen abban a kétes szerencsében részesült, hogy együtt faragta az iskolapadot „Obele Ferkó“-val. Sok idők múltával „Óvári, takarékpénztári ügyész“ kegyeskedett maga mellé venni ügyész-helyettesnek és megengedte, hogy dolgozhassék helyette s megtisztelte azzal is, hogy fölöttébb pikáns hátterű afférjeiben a gazdájáért élni-halni kész csatlós szerepét betöltse. Rekompenzáczióul a családi takarék- pénztárba bevette választmányi tagnak. Idők múltával változott a helyzet. Obele-Óvárinak nincsenek (nem is lehetnek!) többé lovagias (?) afférjei, tehát a „huszár“-ra sincs többé szükség, s igy bátran ki lehetett tenni a szűrét a takarék- pénztári ügyészi irodából. No, de megmaradt választmányi tagnak! Igen ám, de most már ezt is megirigyelték tőle; minek oda olyan ember, a kit az Obele leskartolt ?!... És itt csúcsosodik ki ennek az embernek feketelelküsége ebben a manőverben. Az elemi iskolás gyerek is tudja, hogy Óvári — mint a családi takarékpénztár teljhatalmú ügyésze — dróton rángatja a takarékpénztárnak egész gépezetét — és szégyenére legyen mondva az összes részvényeseknek és tisztviselőknek: az történik ott, a mit ő akar, — se minőségében a helyett, hogy tisztességes emberhez illően azt mondta volna kebelbarátjának, fegyvertársának és a tulságig hűséges emberének, dr. Pillitznek: - Barátom, hallod-e, valami ellenséges áramlat van itt ellened a takarékpénztárban, hát vonulj vissza tisztességgel, jelentsd ki, hogy nem reflektálsz semmiféle tisztségre és ezzel a kisvárosi közönség előtt ment /e van ä — presztízs. Nem. Obele-Óvári „vesszőt futtatott“ hű emberével és a legperfidebb, a leggaládabb VESZPRÉMI EÉEÉNÖR. módon az utolsó pillanatban dobatta ki .úgy, hogy a többek között egyik újabb „meg- hiít“-jére. (Percnyi Antalra t .nagyszámú részvényt czcdáll, hogy az e szavazatokat Pillitz és Balogh ellen érvényesítse. „Latiatok félévin szőni tökkel!...“ . . . Hát mikor fogja ez a boldogtalan közönség belátni, hogy ebben a városban addig egy egészséges szellő sem suhanhat végig, a mig ez a görénybe oltott hyéna innen el nem pusztul ?... ... Végezetül pedig kedves egészségére kívánom úgy Balogh Károlynak, mint dr. Pillitz Antalnak, valamint az összes takarék- pénztári részvényeseknek is ezt a kedélyes történetet. v. D. 8. oldal. HÍREK. Uj megyei alszámvevő. Dr. Fenyvessy Ferencz főispán, e hó 10-én Jeszenszky Aurél államszámviteltani vizsgát tett jogászt, a megyei számvevőség mellé tiszteletbeli alszámvevővé nevezte ki. Jeszenszky a hivatalos esküt f. hó 11-én letette és hivatali működését a megyei számvevőségnél már megkezdette. Hymen Szép Lipót kereskedelmi iskolai tanár nevelt leányát eljegyezte Pick Béla Szegszárdon. A „Nemzeti kaszinó“ legközelebbi theaestélyét f. évi márczius hó 22-én szombaton tartja meg.- A közigazgatási bizottság ülése; E hó 14-én — pénteken — tartotta meg a vármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését Fenyvessy főispán elnöklete alatt. Az egyes szakelőadók jelentéseit egyszerűen tudomásul vette a bizottság. A főispáni bejelentések közül feltűnést keltett az, hogy a főispán a legutóbbi udvari ebéden résztvevőn, a cercle alatt ő felsége a király dicsérőleg emlékezett meg előtte a vármegye alispánjáról. (Hát miért nem nevezi ki kir. tanácsosnak? . . .) .Szóba került az osztrák komiszkodás is azon réven, hogy Fischer Károly akarattyai bérlő eladott 800 darab teljesen immunis sertést, melyeknek egy részét a vevő Ausztriába küldte, a bécsújhelyi állomásról azonban — mint gyanúsakat - visszaküldték a feladó állomásra: Lepsénybe. A sertések — daczára a többszörös állatorvosi vizsgálatnak — ma is feltűnő jó egészségnek örvendenek, s igy az egész sertés-utaztatás nem tekinthető egyébnek, mint az osztrákok részéről való föltétien komiszkodásnak. Az alispán jelentést tett az esetről a földmivelésügyi minisztériumnak. En passant szóba került a közigazgatási bizottságban a devecseri főszolgabiróság ügye is, melyre nézve az az egyhangú vélemény, hogy annak betöltése körül a fokozatos előléptetés elvének kell érvényesülnie. Nem szívesen hallotta ezt a veszprémi „1848-as függetlenségi párt“ lady patronesse: Szabó Imre, a ki a kisded „nép. János“ keresztnevü fiát az egész közigazgatási tisztikar csúfjára már a főbírói székbe szerette volna ültetni. Szerencse, hogy a fiúnak több esze van, mint az apjának 1 Birtokvásárlás. Gróf Esterházy Sándor, megyénkbeli nagybirtokos, megvásárolta Ruston J. Viktor marczaltői uradalmát 2 millió koronáért. — Dobalódzó kisértet. Valami élelmes hunezut, számitva az emberek babonás hajlamaira, igen nagy ijedelmet okozott hétfőn és kedden Pápán, az Uj- utcza egyik házának lakói körében. A „kisértetek“ eléggé gyakori módjához folyamodva, ugyanis .elrejtőzködött a ház valamely zugában, s onnan hatalmas kődarabokat hajigáit az udvarban járó-
