Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-16 / 12. szám
V. évfolyam. Veszprém, 1902. Márczius 16 12-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre Negyed évre 12 K. (6.—) 6 , (3.—) 3 „ (1.50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcza 103. szám, fogad el. Idibus iflartiis. Veszprém 1902. márcz. Márczius hava a tavasz első ébredésének az eddig szunnyadó és holtnak látszó természet feltámadásának az ideje. Nem véletlen az, hanem a nagy természetnek a hozzá képest parányi kis emberre gyakorolt ellenállhatatlan hatása, hogy az emberi szivek is már évezredek óta e tavaszi hónapban hevesebben dobognak s az érzelmek és szenvedélyek egész árja duzzasztja ilyenkor azokat. A népek milliói márczius folyamán vívták rendszerint első csatáikat zsarnokaik ellen, mert a tavasz első lehellete mintegy mámorba ejté őket és, fegyvert adott kezükbe, hogy széttörjék békóikat. Ezen a napon halt meg Caesar, a római szabadság megdöntője, a szabadság mámo- ritó gondolatától ittas összeesküvők tőr- szurásai alatt s e nevezetes naphoz (márcz. 15.) fűződik a magyar szabadság feltámadása is. Az emberiség, annak minden nemzete, szabadság után vágyott mindig; de hosszú Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. idő, századok U forgása kivántatott meg ahhoz mindig, mig a szabadság minden néposztály számára biztosíttatott és igy a millióknak közös kincsévé válhatott. Erre akarok ez alkalommal rámutatni és néhány szóval elmondani az általános szabadság fokozatos fejlődésének az okait. jragigfö Mikor a mai európai nemzetek társadalma a római világ bukása után megalakult, ez a társadalom még igen kezdetleges volt, a nép zöme tudatlan és durva. Mint minden fejlődő társadalomban, úgy ebben is s vele a magyar nemzet körében is, természetszerűleg fejlődtek ki azok a rangkülönbségek, melyeket minden nemzet körében feltalálhatunk, a mely rangkülönbségeket a születés, a nagyobb vagyon, vagy az egyeseknél feltalálható nagyobb ügyesség és kiválóbb szellemi tehetségek hoztak létre. Ezek a rangban kiválóbbak lettek a jogokkal és szabadsággal bíró nemesek; a többiek pedig, a népek milliói a jognélküli jobbágyi osztályt képezték. A jogtalan nép, a milliók, szellemi fejletlenségüknél és igényHirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentstlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. telenségüknél fogva úgy, a hogy belenyugodtak sorsukba, természetesnek találták ezt az állapotot és még csak gondolni sem mertek arra, hogy ők valaha a büszke, kiváltságos osztálylyal, a nemességgel egyenjogúak legyenek. Ámde az idő haladt. Minden európai nemzet, mint a magból kelt virág, fejlődött századokon át. Volt idő, mikor a népek millióinak kezében a szabadság kétélű fegy^ ver lett volna, mert nem tudtak volna élni vele, épen úgy, mint a hogy egy gyermekre veszélyessé válnék, ha azt mondanák neki: te szabad vagy, tégy a mit akarsz! Ez a gyermek bizonyára rosszul használná fel az igy nyert szabadságot. Ámde századokon keresztül az a nép, mely egykor gyermek volt, férfiúvá növekedett. Már pedig melyik felnőtt férfi tűrné, hogy vele gyermekmódra bánjanak, hogy atyáskodó hatalmat gyakoroljon felette valaki s ne legyen jogában a rövid földi élet boldogságát ott keresni és úgy keresni, a hogy ő legjobban megtalálhatja. A „Veszprémi Ellenőr“tárczája. qMc, álcáiul Jduía.. Ünnepe a szabadságnak! Neved édes, magad áldott! Benned az ég minden drága Szent ígéretet beváltott. Bennt lakozol a szivekbe', Mint arany a sziklaméhben... Tüzes lángod felcsap onnan S szikrát gyújt a sötét éjben. Márcziusi tavaszálom! Égi mosoly, arany felhő! Virág fakad, élet indul Ünnepnapod mikor eljő. Zzolozsmahang édes szóval, Halkan, mint a szűz imádság, Kis ibolya ajkán csendül: Ünneped van szent szabadság! Lakásod a földkerekség. Amott felház, emitt pajta; Biz’ szegényes, csak a lelked Fényessége ragyog rajta. S mégis mint a rózsa ágya, Puha, selymes a fej alj a: A mikor a csendes alvó A te csodás meséd hallja. Betöltőd a magasságot Völgy ölétől az égboltig.. . Milliókat éltetsz táplálsz A bölcsőtől egész... holtig Harczba szállnak a kik hallják Csatakürtöd harsogását... 5 az elhaló véres ajkak A te édes neved áldják. Ünneped van megköszöntlek! A telkemből száll a dallam, De amit a szivem érez, Nem fér meg e röpke dalban, S ima szárnyán, hő fohászként Szárnyal fel a magas égbe: Szent szabadság! Oh maradj a Szabad népek öröksége. Gubicza Lajos A keresztkoma. Komondor szüköl a viskó ajtaja előtt. Ritka szőrén végigszánt a szél: szánalmas vonítással tör ki a fagyoskodó teremtésből, hátha erre a jól- roszszul betákolt ajtó kinyílnék előtte. Csengő-bongó szán közlekedik a város felé. Szempillanat alatt megnyílik az ajtó, a támadt nyíláson kémlelődve bújik elő két villogó szem, azután egy apró, fekete ember ugrik elő, egy kis mezítelen czigány purdé. Fut a szán után, jajve- székelő rimánkodással s követi mindaddig, mígnem egy zamatos szivarcsutkát hajítanak eléje. Azt felkapja; nagyot ugrik s örömében tulvisítja a haragos szelet. „Ihaj dádé szivarcsutka, A morénak jó a dolga!“ Mint az ürge, tűnik el ismét a viskó ajtaján, diadalmasan mutatja fel a zsákmányt, de meg nem állja, hogy maga is nagyot ne szopjon rajta. — Mit hoztál Dani ? Aczi kis füstös, sáradjon el a kezsed, ha ide nem adod a beteg anyádnak. A dighus se fogjon rajtad, ha kisopod a javát. Kézrekeriti az asszony a szivarcsutkát és kettéharapja. — Felit anyádnak, felit apádnak. Bekapja magáét a /pofazacskójába s rúg egyet a vaczkán. Vékony virnyogás hallatszik ki belőle. — Ne sirj rajkó mindf megjön ázs erőm, csak Elismert szolid kivitelben s legolcsóbb áron T R csak VEISZ Ll utor-raktárában kapható. Veszprém, főtér.
