Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-09 / 11. szám

2. oldal.

VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. márcziiis 0.

nagy borvidékének az érdekei fűződnek hozzá. És az ebből eredő haszon közvetve az egész ország javára szolgálna. Végű pedig azt indítványozza, hogyha a kérés meddő marad, követelőleg kell föllépni.

tsáner János és Reé Jenő felszólalásai után akként határozott az értekezlet,* hogy az esetben, ha nagyobb;mennyiségü törzs-, részvény fog hiányozni, annak kiegészitér sét küldöttségileg kérjék a kormánytól.

Az olasz borvám kérdésében Hertelendy Fercncz elnök előadja, hogy nézete szerint

most fölösleges az olasz vám fölemelése iránt külön is lépéseket tenni, Miután ez a vidék volt az első az országban, amely fölvetette a kérdést és az ennek nyomán megindult országos akczió* során, Zalavár- megye törvényhatósága ezidőszerint éppen az ő indítványára ilyen értelemben fölterjesztést tesz a kormánynak és hasonló eljárásra hivja föl a többi vármegyét is.

Vastagh János mégis azt javasolja, hogy ha a vasút ügyében amúgy is megy a közeli jövőben küldöttség'a kormányhoz, egyúttal azt is kérheti, hogy a sérelmes olasz borvám klauzula eltöröltessék.

Az indítványt ilyen értelemben el is fogadta az érteke zlet, amely ezz'él véget ért.“

*

*

E vázlatos tudósításból is nyilvánvaló,

hogy a b.-füredi, illetve zalamegyei érdekeltség a vasút ügyben egész nyíltan helyezkedik ellentétbe Veszprém város érdekevei.

Ezzel a kellemetlea és boSzantó jelenséggel szemben — egyenes felhatalmazás alapján — őszinte örömmel hozzuk nyilvánosságra a veszprémi kerület orszgy. képviselőjének Hóránszky Lajosnak (a kit számos oldalról felkértek e vasutügy támogatására,) következő nyilatkozatát:

Minden erőmből támogatom az ügyet és a legnagyobb készséggel közreműködöm a balatongarti vasút kérdésének sikeres megoldására, de csak azon határozott feltétel alatt ha e kérdés megoldásának keretében j Veszprém város érdekei teljes kielégítést nyernek. Ellenkenő esetben nem csak hogy mellette nem, de határozottan ellene teszek a vasút ^létrejöttének.

... Annyira korrekt és férfias nyilatkozat, hogy szinte idegenül hangzik a mi ‘füleinknek, melyek évtizedek óta olyan hosszú lére eresztett üres dikezióhuz voltak szokva, a mik csak arra, voltak jók, hogy avatatlan szemek figyelmét elvonják a szóáradattal eltakart önős érdekek lólábáról.

Mi tehát őszinte örömmel üdvözöljük képviselőnket e szép nyilatkozatáról és teljes. megnyugvással nézünk a veszprémi közönséget ’mélyen érdeklő ügy megoldása elé.

Hóránszky Nándor üdvözlése. Az egész országban általános megelégedést és örömöt okozott a királyi tény, mely politikai, életünk régi, puritán jellemű harezosát s országos közéletünk kimagasló alakját: Hóránszky Nándort meghívta Magyarország kereskedelemügyi miniszteri székébe.

Az egész ország sajtójában egyetlen diszonáns hang nem emelkedett e kinevezés körül, s még a legmakacsabb politikai el- enfelek is készséggel zászlót hajtottak az uj miniszter nagy érdemei, intakt jelleme, mély tudása és lángoló hazafisága előtt.

A számos üdvözlet között melyek az ország minden tájáról érkeztek .Hóránszky miniszterhez, őszinte és meleg -ügvözletet vitt a táviró Veszprémből is az itteni sza- jadelvü párt részéről, melynek, nevében Fodor Gyula elnök gratulált az uj mi niszternek. ó, ó

Leo pápa .jubileuma.

— Saját tudósitóuktól —

A veszprémi katholikus közönség áhi- taios szívvel és kegyelettel ülte meg' múlt vasárnap XIII. Leo pápa 25 éves jubileumát.

A kegyesrendiek templomában Va9 órakor ünnepi szent mise volt,'melyet Szegess Mihály k. r. tanát* czelebrált. Mise után a főgimnáziumi ifjúság ünnepélyt tartott, a melynek programmját énekek, szaval tok és ünnepi beszéd töltötték ki.

Ünnepet ült a róm. kaik. elemi iskola ifjúsága is, valamint az Angolkisasszonyok intézete is, hol szavalatok és énekszámokból összeállított, rendkívül élvezetes műsorral ülték meg a jubileumot.

A veszprémi „Népkör“ f. hó. 2-án üvnepelte meg XIÍI. Leó pápa Ő Szentsége pápaságának 25 éves uralkodói jubileumát.

Ezt megelőzőleg a „Népkor“ választmányé- nak megbízásából az elnök a következő felhívást intézte a kör tagjaihoz:

A „Népkor“ választmánya 1902 fedruár 23 tartott választmányi ülésében egyhangú lelkesedéssel, elhatározta, hogy a kereszténység közős atyja XIII. Leó pápa Ö Szentsége jubileuma alkalmával illőben képviselteti magát a helybeli székesegyházban tartandó isteni tiszteleten. Most rajtunk áll, tisztelt tagtársak hogy ez á képvi- seltetés hozzánk méltó legyen. Ez pebig máskép nem történhetik meg, mintha á" „Népkör“ teljes egészében résztvesz a fölvonulási biszme- netben. Habd lássa a város s minbenki hogy a „Népkör“ létező sőt számottevő testület és a hol megjelenik, ott úgy erkölcsi súlyával mint számarányánál fogva, tiszteletet követel magának. Ezt pebig csak úgy,.érjük el ha félre téve mindent, saját reputácziónk érdekében is minél többen, mindnyáján ott leszünk.

• ' f

E kis körnek mondhatni lelkes tagjai Hát- zinger János urod. gazdetiszt és a körnek lelkes buzgó és tevékeny elnökének vezetése mellett az e ezéíra külön készült remek kivitelű inpozáus sárga fehér szinü és nemzeti szinü zászlók alatt vonultak fel a székesegyházban tartott isteni tiszteletre.

Ezen alkalommal a szent misét nagyságos ésjfőtisztelendő Ujváry Ferencz apát-kanonok az alkalmi szent beszéded főtisz. Szőllősy Viklor sn- ccentor urak tartották az isteni tiszteletet végezOh Istenem!... No, de el-el bánat:

Mától fogva örömdal zeng benne.

Öröm : hogy már — testvér ölel testvért. i. > S e csodára a nagy halott felkélt 1

Ne kérdjétek: egynéhány év alatt Mennyit szenvedett e hazafi lélek?

És hányszor fordult meg a lant alatt S mit érzett: hallván bús ny.ögéstek ? 1 Aztán: — panasz se kerüljön ajakra:

Hisz e nap a viszontlátás napja!

Ismersz-e még dicső szellem! bennünk’, Kiknek sorsán annyit keseregtél ?

S szabad-e oly szent hiszemben lennünk: Hogy úgy szeretsz, mint egykor szerettél ? Édes hazánk s apáink nevében Végy részt hálás szivünk ünnepében I

S itt, tisztelő testvérid hő keblén Égesd meg a sötét múltak kínját ;

Hamvaira majd millió szemfény Örömkönnye dönt egy órjás sziklát —

S e kőalapra Némtőnk qsak ázt írja:

>tEz a régi magyar rabság s{rja /“

. É *« * I Y\ . .

... De hol, hol ők! az ifjú néperdő Méltóságos, koredzett tölgyfái ?

— Kiket még az a haragos menykő Nem l^irt s nem fog porig lealázni. — ők, kik egykor veled szerepeltek A szabadság s nemzetiség mellett.

Itt vannak ... Bár megdézsmálva őszen - A te nemes-, vitéz harcz- s. bajtársid!

Kiket ma, — és csakis Te előtted —

Fájó szívvel meghajolni látsz itt.

Add rájuk a testvériség csókját:

Hisz ők csak az érdemadót rójják!

Mangold Gusztáv.

Pipaszó mellett.

Péter. (Kiveri a pipáját s nagyot sóhajt.) Hejh, sok fortélya van a leánybolonditásnak, János öcsém!

János. Tudhassa, aki. próbálta.

Péter. Én tudom. Elég vén vagyok hozzá, az ördögök már szérűt is csináltak a fejemen. Nézd. (Kopaszodó fejét mutatja.) De a szivem azért még mindig elég fiatal ahhoz, hogy visszaemlékezzék egyre-másra.,.

Két szép lány volt a falunkban akkortájt. Az egyiknek szőke volt a ’haja, akárha csak az árvalányt láttad volna a réti mezőn. Hogy hazakerültem hosszú vándorlásomból, piszkálni kezdték az érzékeny oldalamat a legénypajtásaim

I No, a büszke H^mar Julcsának a fejét csavard el, ha tudod, — hires!

— El is csavarom, mQndtam.

— Kárt vallasz a szándékoddal! Mi már próbálkoztunk vele.

János. De csak nem adta be a derekát erre az ijesztgetésre, Péter bátyám ?

Péter. Volt is. eszembe ; tudtam mit csinálok. Azok a nádi verebek azt gondolták, hogy leány

leány, egyforma valamennyi. Pedig bizony jól megválogatta azokat a tererptq!. Haniar Julcsának nehéz volt kitanulni az eszejárását. Annak nem volt elég, hogy odamenjen hozzá az emberfia s azt mondja neki: Valamit érzek a szivemben utánad s ha nem találja meg nálad a szivem azt, a mit keres, szólj, igaznak veszem a szavadat s másfelé fordítom a sorsom szekerét.

János. Talán rossz hire volt a lánynak? .

Péter. Hm, a fehér liliomnak is fekete az árnyéka, mégis csak fehér liliom az! Melyik szép leánynak ne költenék rósz hírét? Nem volt a Julcsa rósz, csak urías természetű. Szerette, ha sóhajtoztak az ablaka alatt, ha néha-néha könyet hullajtott a kezére a férfiszem. Ha a lábai elé vetette magát a legény s azzal fenyegetődzött: Megölöm magamat, ha nem hajiasz hozzám f Azt mondják, hogy ilyen teremtések a falunkban nincsenek. Vannak bizony most is. Kipallérozódtak s eső se mossa el a hitüket, hogy ez igy: van rendén. Az ilyeneknek aztán, nem elég, ha bucsu- alkalmatossággal szépen a többi tánezos közé sorgyáz az ember. Oda kell vele menni a czigány tövébe, hogy mikor a fülébe riszálja, ő lehessen i legelső, ki oda kiáltsa a többinek: hajh, hajh! (Kezeit összeveri.)

János. Ejnye, de belemelegedett, bátyám.

Péter. Sose halunk meg! tyuhaj! . . . Az ám János! Hát én kitanultam a Julcsa természetét. Sóhajtoztam utána,, ott jártam vele . a tánezot a czigány előtt s egyszer el is akartam magam emészteni érette.