Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-23 / 9. szám

1902. február 23. 5. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. KÖZGAZDASÁG. Javaslat a borértékesítés előmozdítására. Beadta az Országos Gazdasági Egyesület borászsti szakbizottságához Vasta^h János orsz. gazd. egyesületi tag. Mélyen Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, hogy az ország ezen első bo­rászati szakbizottsága minden tagja tisztában van azzal, hogy a gazdasági üzlettan élettapasztalatból merített szabálya az, hogy á lehető legmagasabb' tiszta jövedelem előállítására nem elegendő» csak sok és jó minőségű terményt a lehető legkevesebb költséggel állítani elő, hanem feltétlenül szükséges a termények lehető legmagasabb áron való ér­tékesítése. Ha áll ezen szabály az őstermelés minden ágára és az iparczikkekre, akkor a gazdálkodás művészetének, a szőlőgazdaságnak, terményére a borra hatványozott mértékben áll; mert a bor termelésénél a szigorú pontossággal teljesítendő, folytonosan szaporodó és dráguló anyag és munka, továbbá a tőkebefektetés minden gazdasági ág között a legnagyobb; a szakértelem a legmaga­sabb ; s e mellett a szőlőtőkék aránylag rövid ideig tartó élete, a sokféle s még mindig szapo- rodój s majdnem leküzdhetetlen betegségek, ellen­ségek és elemi csapások folytán a bortermelés minden gazdasági ág között a legnagyobb rizikó­val jár. A termelés költségeit kevesbíteni nemcsak nem lehet, hanem folyton fokozódik, s igy a meg­kívánható tiszta jövedelem csakis az értékesítéstől függ. Hogy pedig a mostaninál magasabb áron lehetne a bort értékesíteni, bizonyítja az óriási ár- különbzet is, mely az eladási ár és a fogyasztó által fizetett ár közt van, figyelembe véve a mi­nőséget is. Annak beigazolására, hogy csakis az értéke­sítéstől függ a tiszta jövedelem, fölemlitem, hogy egy katasztrális hold szőlőterület és betelepítése, termőképességig való munkája, a szükséges épület berendezésével együtt nedvesebb hegyeken legalább 6400 koronába kerül. Ezen összeg kevesbedik vagy szaporodik a talaj értéke, minősége és egyéb viszonyok szerint. A 6400 koronának egy évi öt °/0-os kamat­ja 320 korona, az évi állandó munkák, trágyázás, olttány és karók pótlása szintén fölmegy 330 koronára. Egy katasztrá^s hold szőlőből tehát évenkint átlag 640 koronát kell bevenni, hogy a költsége­ket és a befektetett tőke legolcsóbb kamatát be­hozza. Az agrárkölcsönös szőlők pedig 5 százalék­nál jóval magasabb kamatot fizetnek A hivatalosan összeállított statisztika szerint 1870-ben, amikor még a bortermelők az úgy­nevezett régi jó világot élték, Magyarországon 91/a akó, vagyis körülbelül 5 hektoliter, Francziaor- szágban pedig 15 hektoliter bortermés esett átla­gosan egy katasztrális holdra. Ha ezután is ennyi átlagos termés lesz, mennyiért kell a szőlőbirtokosoknak a bor hek­toliterjét átlag értékesíteni, hogy tiszta jövedelmük legyen, a miből élhetnek. Ennek kiszámítását már az igen tisztelt olva­sókra bízom, s hiszem, hogy a számítás eredmé­nyéből joggal levonhatjuk azt a következtetést, hogy boraink értékesítésének kérdését sürgősen meg kell oldani. Ez nem egy két ember érdeke, ez közérdek, az egész nemzet érdeke, mert a'sző- lőkbe fektetett óriási tőkék és munkák gyümöl- csözéséről van szó. Örömmel és hálásan tapasztaltuk, hogy magas kormányunk az utóbbi években nemcsak a termelést igyekszik előmozdítani, hanem a bor ér­tékesítését is. A termelés előmozdítására sikerült a bizonyos jó utat megtalálnia, melyet mindenkinek megmu­tatnak, csak legyenek sokan, akik szellemi, anyagi és munka erejük folytán rajta' biztosan halad­hatnak. Az értékesítés előmozdítása ügyében pedig még mindig csak az elméleti fejtegetéseknél vagyunk, gyakorlatban ’semmit sem vittünk keresztül, pedig az elmélet gyakorlat nélkül az életben nem sokat ér. Megkísérlem tehát szerény véleményemet a borértékesítés igen fontos kérdéséről előterjeszteni, s biztos vagyok abban, hogy az erős akarattal a gyakorlatban meg is valósítható, Javaslatom megtételénél azon megdönthetet­len igazságból indulok ki, hogy a betegségek csak akkor gyógyulnak meg egészen, ha azoknak összes okai megszűnnek. A magyar borok értékesítése pedig beteges állapotban van, mert minden szerv és gepezet beteg, ami rendellenesen működik A mi beteg borértékesitési viszonyaink tehát csak akkor szűnnek meg, ha annak minden okát kivétel nélkül teljesen eltávolítjuk. Meg kell tehát keresni a borértékesítés összes akadályait, s azt kivétel nélkül föltétlenül mind meg kell szüntetni. Tapasztalatom szerint a magyar bor értéke­sítésének a következő akadályai vannak: 1. A borhamisítás, mely többnyire az úgy­nevezett petiotizálással és gallizálással történik. 2. A külföldi és pedig az olasz és osztrák tennészetesen petiotizált és gallizált boroknak a versenye. 3. A magyar bortermelők legnagyobb ré­szének szőrűit anyagi helyzete és pinczeberende- zésének hiánya, melynél fogva igen sokan még a szüret megkezdése előtt kénytelenek bármily nyo­mott áron eladni terméseiket. Meghívás. A veszprémmegyei takarékpénztár részv.-társaság tizedik évi rendes közgyűlését Veszprémben az intézet saját házának tanácstermében 1902. évi márczius hó 2-ik napján délután 3 órakor tartja meg, mely közgyűlésre az évi mérleg közzététele mellett a tisztelt részvényesek ezennel meghivatnak és pedig oly figyelmeztetéssel, hogy az alapszabályok 51-ik §-a értelmé­ben a közgyűlésen csak oly részvényes gyakorolhatja jogát, aki részvényét a közgyűlést megelőzőleg legalább 1 nappal az intézet pénztárába leteszi. A közgyűlést megelőzőleg 8 nappal közzétett mérleg és a közgyűléshez intézett igazgatósági s felügyelő-bizottsági jelentés az intézet hivatalos helyiségében, a hivatalos órák alatt megtekinthetők. A közgyűlés tárgyai lesznek: 1. Igazgatósági és felügyelő-bizottsági jelentés s az ezek kapcsán beterjesztett 1901. évi számadások megvizsgálása, a mérleg helybenhagyása és a felmentvény megadása. 2. Az 1901. évi üzleti nyeremény felosztásai, illetve az osztalék megállapítása. 3. Az alapszabályok értelmében három évi működés után lelépő felügyelő-bizottság tagjainak, valamint a választ­mányból három évi működés után kilépő 7 választmányi tag helyének és 2 megüresedett választmányi tagsági hely­nek választás utján leendő betöltése. 4. A közgyűlést megelőzőleg legalább 8 nappal az igazgatóságnál az alapszabályok 55. §-a értelmében netán bejelentendő indítványok tárgyalása. 5. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére 2 részvé­nyes tagnak elnökileg leendő kijelölése. Veszprém, 1902. évi február hó 14-én. A Veszprémmegyei Takarékpénztár Részvénytársaság ~ igazgatósága. ~ * M Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és ^Pósa Endre HM <M könyv- és papirkereskedésében ^ Veszprém. Vasúti menetrend. — Érvényes 1901. október hó 1-től. — Veszprém—Budapest. Veszprémből indul: 5’14 reggel, 6-14 reggel, 4‘29 d. u. I ii t a« 1 érk- 5’27 re8Sel> 6-57 reggel 4-42 d. u. ) ind. 5‘32 reggel, 711 reggel, 4'52 d. u. Székesfehérvár l érk' 6’49 resge1, 8'22 reggel- 603 d' u' itzeuesjenervar ) ind ?.06 reggd> 8.35 reggel*) |jg este. Budapest d. v. érk: 9'00 d. e., 9'53 d. e., 8-32 este. Budapest közp. érk: 9'20 d. e., 10 20 d. e., 835 este. Budapest—Veszprém. Budapest közp. ind.: 6'20 reggel, 7'00 reggel*, 7'35 este*. Budapest d. v. ind.: 6'50 reggel, 8 00 reggel*, 800 este*. Székesfehérvár | §1 §§ Mfi §BB 917 H J ) ind. 9'31 d. e., 9-27 este. r . ) érk. 10-45 d. e., 10'50 este. ) ind. 10 55 d. e., 10 57 este. Veszprémbe étkezik: 11*10 -cl. e., 11'12 este. A *-gal jelöltek gyorsvonatok.

Next

/
Thumbnails
Contents