Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-16 / 8. szám
1902. február 16. 9 oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. törekvéseket s kérlelhetetlen szigorral Ítélkezni aina gonosz elemek felett, melyek hamis köntösben, hamis jelszavak alatt, a zavarosban halászó hamis próféták kárho- zatos szerepére vállalkoztak. Ebben a hazában csak egy czél, egy törekvés lehet: az egységes, minden izében magyar nemzeti államnak kiépítése, a magyar nemzeti kultúrának megteremtése, ápolása s a nemzet egészséges anyagi és gazdasági fejlődésének biztosítása; e nemzet ezeréves alkotmánya egy szentség, egy fogalom; ebben a szentségben a mi kettős ereklyénk a korona s a kereszt, mely egymástól elválaszthatatlan és egyforma tiszteletet követel minden honpolgár részéről e hazában, pártosztály, nemzetiség és felekezet különbség nélkül egyaránt. Mert a ki megtagadja a koronát, megtagadja a királyát, s a ki megtagadja a keresztet, megtagadja hazáját, megtagadja a nemzet ezeréves történelmi múltjának dicső hagyományait. .A magyar haza földje nem tisztán a megélhetési objectum, mely csak ama boldog időkben szorul támogatásra és szeretetre, a midőn annak gazdagon termő gyümölcseivel a haszonleső hazafiság zsebe megtelhetik; e hazát még akkor is, sőt jobban kell szeretnünk, midőn nehéz időkben az önzetlen hazafiság áldozatot kíván tőlünk, mint a hogy a nemzetet küzdelemteljes múltjában mindenkor fenntartotta, sokszor a végső pusztulás karjaiból kiragadta dicső elődeink áldozatkészsége, mely súlyos megpróbáltatások között mindenét, vérét, életét a nemzet oltárán feláldozta a haza megmentésére. Ezek ama történelmi igazságok, melyeknek nagy tanúságai a jelen korszak munkásainak is megmutatják a hazafias iránynak azt az ösvényét, melyen fáradhatatlan kell előre törnünk a nemzet boldogulása és virágzó jövője felé. Ezeket az igazságokat követnünk kell bátran, önzetlenül, szólaljon meg bár szavaink nyomában a meggyanu- sitásnak harsonája; egy nemzet erkölcsi életében megsülyedést jelent az, midőn az igazság még süket fülekre talál, s a midőn megtagadjuk történelmi múltúnk ama dicső hagyományait, melyeknek szilárd alapján épült fel a jelen s fog fejlődni, virágozni a jövő. Itt ebben a városban a többek között ez a kör is hivatva van a tiszta, önzetlen hazafiság eszméjét ápolni, hivatva van a testvéri együttérzést, az összetartást s a társadalmi és felekezeti békét hirdetni és terjeszteni. Megkívánja azt a haza érdeke, megkívánja azt e város jövő fejlődésének érdeke, melyet mindnyájan szivünkön viselünk és forrón óhajtunk a múltak küzdelmei után. Ennek a kötelességnek a betöltéséhez s ahhoz a missióhoz, mely itt e város hazafiasán gondolkozó polgárságának vállain nyugszik, kívánok én a gondviseléstől áldást és sikert njindannyiuknak, a midőn megköszönve szives vendégszeretetüket, önöket s e város egész hazafias polgárságát tiszta magyar szívvel, igaz szeretettel üdvözlöm e helyen. A városi választásokhoz. Vettük a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja múlt számában jeleztem, hogy az „Ellenőr“ f. évi 7-ik számában „Városi képviselőválasztások“ czikkben foglaltakra vonatkozólag némi felvilágosításokkal fogok szolgálni, melyeket röviden a következőkben vagyok bátor előterjeszteni. Az állittatik a hivatkozott czikkben, hogy a választási névjegyzékből kihagyatott egy testület összes tagjaival együtt és ezt a hihagyatást vissza esőnek, jog fosztásnak és rósz akaratú czélzatosságnak minősíti, elkövetőjéül pedig a város fejét a polgár- mestert és illetve a hivatalos Veszprém várost gyanúsítja, illetve vádolja meg. Már pedig, ha a czikkiró egy pillantást vetett volna a választásokra vonatkozó 'törvénybe és a választási eljárásról különösen pedig e névjegyzék össze állításának módjáról némi kis fogalmat szerzett volna I magának, ez esetben ily elkeseredett kifaka- jdásokra nem ragadtatta volna magát. Tudvalevő dolog, hogy a községi választók névsorának egybeállítása a városi képviselő választásokat megelőzőleg fél évvel előbb szokott egybeállitatni. Ez a névjegyzék nem a további névjegyzék, hanem az adófőkönyv alapján készül. Ezt a névjegyzéket nem a polgármester és nem is a városi tisztviselők hanem a közgyűlés által e czélra előlegesen megválasztott bizottság állítja össze, még pedig az 1886 évi XXII. t.-cz. ide vonatkozó §-ai alapján, melyek szerint és pedig a 36. § szerint községi választó minden 20 évet betöltött községi lakos, ki saját vagyonától, vagy jövödelmétől az állami adót a községben már 2 év óta fizeti stb. Továbbá minden testület, intézet, társulat, ezég s általában minden jogi személy, ha a községben fekvő vagyonnal bir és attól adót fizet. Ez utóbbiak választási jogukat elöljárójuk vagy meghatalmazottjuk által gyakorolhatják. Midőn tehát a bizottság össze ül az adófőkönyvből kiírják mindazon városi polgárokat, és testületeket, kik az adófőkönyvbe bevezetve vannak. Az ekként elkészített névjegyzéket 5 napon át a városházánál közszemlére kiteszik, mely 5 nap alatt ezt azt érdekeltek megtekinthetik és észrevételeiket megtehetik. Hogy pedig a névjegyzék mely napokon szemlélhető meg és meddig adhatók be az észrevételek azt az elöljáróság szokott módon kihirdeti. Ha tehát valaki véletlenül kimarad van alkalma és módja, hogy észrevételeit a névjegyzék ellen megtegye, mely észrevétele a bizottság által tárgyaltatni és elintéztetni fog. Nézzük már most ki a választható. Rendezett tanácsú városokban minden városi fontosabbnak, de mert a Lampel-Wodianer ezég ezzel a vállalattal egy igen fontos téren lépett fel úttörőként. Hogy egyébként a Képes Könyvtár tartalom tekintetében is mindenkép meg fog felelői az ilyen gyűjteményekhez fűzött követelmé- nyeteiek, erről nemcsak maga az elismert jónevü kiadőftzég kezeskedik, hanem az a körülmény is, fcqgy a vállalat szerkesztőjének olyan elsőrangú írót ^került megnyernie, a minő Radó Antal, a ki, hogy‘kiváló irói kvalitásaival egyesíti a gondos és lelkiismeretes szerkesztő minden kellékét is, már megmutatta a vezetése alatt álló Magyar Könyvtárban, melyet rövid idő allatt az ország legnépszerűbb irodalmi vállalatává birt tenni. A szerkesztés munkájában vele elsőrangú magyar irók osz- toszkodnak, a kik részint bevezető essay-ket imák az egyes kötetek elé, részint magyarázó jegyzetekkel növelik a kiadás értékét, részint a 'szöveg pontos megállapításában járnak a szerkesztő kezére. Azok közűi, kiket erre a czélra máris sikerült a kiadónak megnyernie, megemlítjük a következőket : Ábrányi Emil, Alexander Bernáth, Ambrus Zoltán, Angyal Dávid, Bánóczi József, Balassa József, Beöthy Zsolt, Dóczi Lajos, Endrődi Sándor, Ferenczi Zoltán, Haraszti Gyula, Hegedűs István, Hevesi Sándor, Ignotus, Junius (Z. Kiss Béla), Kosuth Ferencz, Négyesy László, Palágyi Menyhért, Rákosi Jenő, Riedl Frigyes, Szász Károly, Váczi János és Váradi Antal, Hogy e kiváló irók milyen kedvvel és milyen nemes ambiczióval végzik munkájukat, mutatja a Remekírók Képes Könyvtárának most megjelent első hét kötete, melyekbe a bevezetéseket a következők írták: Ferenczi Zoltán, a Kisfaludy-Társaság nagy, háromkötetes Petőfi-életrajzának szerzője, a Petőfi összes költeményei elé; Alexander Bernát, a philosophia egyetemi tanára, a Budapesti Hírlap országszerte ismert Alfája, Shakspere Remekei elé, Haraszti Gyula, a franczia irodalomnak kolozsvári egyetemi tanára,, a legjobb magyar Moliére könyv szerzője „Moliére Remekei“ elé; Junius (Zilahy K. Béla( az ismert nevű essay iró, Kisfaludy Sándor elé; végül Endrődi Sándor, a hírneves költő, Tóth Kálmán válogatott költeményei elé irt lendületes bevezető életrajzot. Látnivaló tehát, hogy a kiadó-ezég nemcsak igér nagy neveket, mint sokszor teszik egyes kiadó vállalatok, hanem valóban megnyerte e nagy nevek viselőit munkatársaiul. Magáról a vállalat tervezetéről csak elismeréssel nyilatkozhatunk. Főképen azt tartjuk kitűnő ötletnek, hogy a Lampel-Wodianer ezég nem szorítkozik a magyar klasszikusokra, hanem felveszi gyűjteményébe a külföld remekíróit is. Hiszen ma már valóban igen korlátolt műveltségű ember az, a ki megelégszik saját nemzete íróinak ismeretével és nem törekszik a világirodalom legnagyobbjainak megismerésére is, a kik egyébként már fordítások által a magyar nemzet tulajdonaivá is lettek. Hol van az a művelt ember, a ki, ha remekírókból akar könyvtárt összeállítani, nélkülözni akarná benne Vörösmarty drámái mellett Shakspere-t ? Kisfaludy vigjátékai mellett Moliére-t? Ismételjük, nagyon helyes volt a programm- nak ilyetén megállapítása, és igen örvendünk annak is, hogy a kiadó ezég nem riadt vissza attól az áldozattól sem, hogy a már sok részben elavult, régi fordítások helyébe avatott írókkal újakat is készittesen. így a Shakspere Remekei czimü kötetben a Petőfi-féle Coriolánus mellett, melyet a vállalat felhasznált, két uj fordítás van: Othello, melyet Mikes Lajos és Romeo és Julia, melyet Telekes Béla ültetett át nagy sikerrel magyar nyelvre. A legközelebbi sorozat számára pedig Ábrányi Emil fordítja Macbeth-et. A Moliére kötetben csupa uj fordítás van, melyek szerzői • Hevesi Sándor és Gabányi Árpád, minden tekintetben jobbat nyújtanak a régi Moliére-forditóknál. A további Mnliére-kötetekben Váradi Antaltól, Heltai Jenőtől és másoktól lesznek uj forditások. Hasonlókép uj forditásban van Ígérve már legközelebbre Schiller és Goethe, kiknek vállogatott költeményeit Dóczi Lajos fordítja a Remekírók számára. Új és nagyon érdekes lesz a Kosuth válogatott munkái kötet is, mely szintén már a jövő évben fog megjelenni, magától Kosuth Ferencztöl összeállítva. Természetes hogy az az 50 kötet, melyekre a vállalat most megrendelést nyit, nem öleli fel magában az egész magyar és világirodalom minden klasszikusát. Hiszen nevetséges volna azt állítani hogy azok a legbecsesebb szellemi kincsek, melyeket a világ költői évezredek óta termelnek, beleférnek nem ötven, hanem akár kétszer, akár háromszor ötven köietbe. A kiadó ezég bizonyára maga is tudja' hogy az ötven kötetben nincs meg minden magyar ás világirodalmi klasszikus, de természetes, hogy a gyűjtemény hézagait később ki fogja egészíteni. Mert szeretjük remélni, hogy a Remekírók Képes Könyvtára éppen olyan állandó
