Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-09 / 7. szám
1 oldal. kedelmi cs pénzügyi téren terjedelmes újjászervezés vétetett foganatba, melynek eredménye csak később fog mutatkozni s a mérleg erre vonatkozó tételeinek elbírálásánál irányadóul szolgálni. íme tehát a „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ vezetőségé bevallja, a) hogy 2 millió tartalékalap, a múlt évi 288,328 kor. nyereség- áthozat elveszett s ezenfelül 1 millió 696.211 kor. deficit van a jövedelmi számításban; b) hogy a húsz milliós alaptőkét a deczember -31-iki tőzsdei jegyzés szerint kellett felvenni, azaz: a mi részvényre 200 koronát fizettek be e részvényesek, az most 56 koronát ér, tehát 20 miiló alaptőkéből csak 5 millió 600,000 korona van meg, 14 millió 400,000 korona szintén elveszett. Az összes veszteség tehát a Bank szerint 18 millió 384,539 korona. Több mint ^mit eddig számítottunk, a 17 és fél milliónál is több. Ez a beismerés egyelőre. Ámde nem is ez a legfontosabb, hanem, hogy milyen módon veszet el? Hova tették a pénzt, hogy elveszett s miért veszett él, miért nincs meg? Es meg volt-e még a múlt évben, hogy 5u/°-os osztalékot fizettek? Továbbá mi volt az ok, a miért az 1890. évi XIV. t,-czikk 187. §-a értelmében a törzsvagyon felének elvesztése után „azonnal“ rendkívüli közgyűlést nem hivtak egybe ? Mikor, mely napon, vagy mely napok alatt veszett eí, ha az előző évben még meg volt? Mi indította arra az igazgatóságot, hogy a Banknak — saját beismerése szerint is — legfőbb érdekeltsége a romániai VESZRPÉMI ELLENŐR. petroleum forrásban legyén, törvény: és alapszabály ellenére? Ez utóbbi kérdésre már most tudjuk némileg Bauer Mór ur feleletét. Azt legalább, a melyet a taváli, 1901; márczius 9-én megtartatott közgyűlésen Czövek Lajos nyugtalankodó részvényes ez irányú kérdésére adott, hogy t. i.: „A romániai petroleum-forrásokban a Nemzetközi kőolaj-ipar r.-társaság védelme érdekében vállaltunk érdekeltséget.“ Mert t. i. akkor még csak „érdekeltségének nevezték a bank majdnem' egész alaptőkéjével való részvételét. Ámde — és ez igen fontos — a „Nemzetközi kőolajipar r.-társ.“ egész alaptőkéje 2.400,000 korona volt. Ennek a két és nem egészen fél milliónak a védelmében vesztettek el ők 18 milliónál többet? Ezekre kell felvilágosítást kapni a részletes számadásokból s akkor majd ki fog tűnni, hogy helyesen és jogosan neveztük Bauer Mórt, Schwarcz Felixet és Pósch Gyulát gazembereknek és a kik hallgatásukkal, nemtörődömségükkel ehhez segédkezet nyújtottak, a gazemberek bűntársainak. Mert itt van a dolog Hühnere. * * * A közgyűlés érdekes meghívója különben így hangzik: Meghívó a „Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvény- társaság“ részvényeseinek 1902. február hó 18-án délelőtt 10 órakor Budapesten, az intézet saját helyiségében (V. Nádor-utcza 4. sz. a.) tartandó XI. rendes közgyűlésére. Napirend: 1. Az 1901. évi mérleg és igazgatósági jelentés előterjesztése. 2. A felügyelő-bizottság jelentése. 1902. február 9. 3. Az 1901. üzletév mérlegének megállapítása és az igazgatóságnak, valamint a felügyelő-bizottságnak adandó felmentvény iránti határozat. 4. Az igazgató-tanács és igazgatóság lemondása. 5; Az alapszábályok 4., 11., 13., 14., 15., 1&, 17.;, .18., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27'., és., 29,, 30.,'3i., 32., 35., 40., 41., 44., 45., 49. és 51. szakaszainak módosítása. 6. A nyugdijjaszabályzat 15.- szakaszának módosítása. 7. Az igazgató-tanács és Igazgatóság lemondása következtében szükséges uj választások, figyelemmel az esetleg elhatározott alapszabálymódo- sitásokra. 8. Az igazgatóság tagjai részére járó jelenléti jegyek értékének meghatározása. 9/ A felügyelő-bizottság megválasztása és tiszteletdijának meghatározása. 10. Az alapszabályok 39-ik czikke alapján a részvényesek által benyújtott indítványok és pedig: a) 23 részvényes által összesen 709 részvény képviseletében tett következő indítvány: „Küldessék ki egy 5 tagú bizottság a bank ügykezelésének, továbbá a romániai petróleum- üzletnek megvizsgálása czéljából. Terjesztessenek a bank összes aktíváira és passzíváira vonatkozólag az összes részletek a közgyűlés elé, mutattassék ki részletesen a szenvedett veszteségek keletkezése és megállapittassék még a felmentvény megtagadása mellett az igazgató-tanács és felügyelő-bizottság egyetemleges felelőssége.“ b) 20 részvényes által összesen 500 részvény képviseletében előterjesztett indítvány „Bizottság, illetve szakértők kiküldése iránt az intézet üzletkezelésének és vagyonállásának, valamint a „Roumanian Oil Trust“ viszonyainak és az ezzel összefüggő részvénykibocsájtások megvizsgálása, a petróleumüzlet értékének megállapitása. Ezen üzletek törvény- és alapszabályellenességéből kifolyólag a fölmentvény megtagadása mellett az igazgató közegek felelősségének kimondása czéljából, esetleg ugyané czélból rendkívüli közgyűlés egybehivása tárgyában.“ * A bank csúfos bukása ügyében a mozgalmat megindított Fényes László kollégánk e czikkével kapcsolatban megemlítjük, Büszkeség is, meg szerénység. Bő gazdagság, nagy szegénység, Nagy szegénység. ... Mért volnál te külömb mint én ? Érhet bánat, csapás szintén! S gazdagságod, büszkeséged, A haláltól nem óv téged, Nem óv téged ! ... Mindenkinek üt az óra S aztán — a sorsunk egyforma, Neked, nekem, úgy mint másnak Elvégre cgy-egy sirt ásnak, Egy sirt ásnak. GÁLFFY JSTVÁN. A mozdonyvezetői. Balázs Iván már jóval az elindulás előtt ott volt a mozdonyán. Megszokott körültekintésével vizsgálgatta gépjének minden darabját. Nem talált hibát, mindenütt a legnagyobb rend volt, csak az ő szive-lelke nem volt az. Két hét óta volt távol családjától. Két hete, hogy nem látta feleségét és gyermekét. Egész örökkévalóság volt ez neki. Valahogy csak beletörődött yolna sorsába, de mennél gyakoribb volt az elválás, annál kínosabban hatott reá. Ha valaki beteg volt, vagy más ok akadályozta a szolgálatot, a főnök vele helyettesittette az illetőt. így tehát nem volt elég a kényszerűségből való szakítás, de más dolgait is el kellett végeznie. Egyszer aztán panaszra is ment. Alázattal kérte főnökét, hogy most már mást küldjön ki. Legyenek iránta elnézők. Mig legényember volt nem igen bánta, de most házas, kinek fáj az örökös elválás . . . De a főnök nem értette, vagy nem akarta őt megérteni. Csodálkozott.- Igazán nem éltem Balázs ur kérelmét. Más családos ember örül, ha minél többet keres, de mint látom, maga nem igy gondolkozik. Félreérti jóságomat s igy ha kívánja megkímélem majd a felesleges szolgálattól. Leverten, de kissé megelégedetten távozott Balázs a főnöktől. Nem értette őt senki. Az ő forró szenvedélye, egyszerű, becsületes szive szerelmet és nem pénzt kívánt. Az ő sejtelmes világa csak boldogságról álmodozott. Azt hitte, hogy a boldogságot, melyről oly sokat ábrándozott rohanó mozdonyán, nem a -hűvös aranyak hozzák . meg. Nem is volt ő rabja sohasem a pénznek. Szive sugalatára vette el feleségét, kit becsületes lelkének romlatlan szenvedélyével szeretett. De hát a pálya az ő pályája, mely izzó fiatalságát eltöltötte, ez a hibás; mert a boldogságot is csak parányokban juttatta neki ... S a hogy igy lelke a merengés szárnyain elkalandozott, felharsant az indulásra szóló jel. Hatalmas mozdonyát megindította, mely gyorsan röpítette boldogsága tanyája felé. . II. Megérkezett. A megszokott hosszú ut ma nem oly unalmas.. Egész lelke a viszontlátás örömével volt elfoglalva. Elképzelte, mint fog örülni felesége és kis gyermeke a váratlan viszontlátá§- nak. Hogy fognak karjaiba. borulni és ő édes csókkal zárja majd le felesége panaszló ajakát. Gyorsan sietett. Csodálkozott, midőn háza elé ért, hogy nem várja senki, mint máskor. Midőn jött, felesége kis. gyermekével kárján eléje sietett. De igaz, hisz ma váratlanul érkezik. Örömteli érzéssel nyitotta ki a kis kaput. Gyors léptekkel haladt a kis verandán, melyen át feleségének szobája volt. A mint a szoba ajtaját ki akarta nyitni, nem tudta. Valami láthatatlan démoni erő tartotta azt vissza. Lábai mintha gyökeret vertek volna, állott ott mozdulatlanul. Valami halk beszélgetést, suttogást hallott... Karja lehanyatlott, melle kétségbeesetten zihált. Kiáltani akart az asszonynak, de torkán akadt a szó. Úgy állott ott, mint halálosan megsebzett vad, mely csak a kegyelemdöfést várja, hogy gyötrő kínjaitól megszabaduljon. Hirtelen feleszmélt, eszéhez tért, szeméről lehullott a sötét lepel és előtte minden világos lett. Felismerte hangjukat, megértette suttogásukat: felesége és főnöke volt. Mint kivert kutya rohant el küszöbéről, elrohant a pályaudvar mellett elterülő földekre, hol a ringó aranykalászok helyt adtak a felzaklatott kedélyű embernek. Izzó agyát forró tenyerébe hajtva gondolkozott . . . Ezért nem értették őt meg, ezért küldte őt főnöke hosszú utakra, ezért, hogy ... és Balázs őrültként rohant, nem tudva merre. De hát mit vétett, hogy a sors ily iszonyú csapást mért reá ? Hát neki nincs joga a boldogsághoz, mint másnak? Neki csak a gyalázat, örök megsemmisülés jutott osztályrészül ? de izzó agya erre nem tudott megfelelni. Pedig hogy vágyódott a boldogság átán, s mikor azt hitte, hogy feltalálta, akkor vesztette el igazán. De az asszony, az a. bűnös asszony, a kit mindenek felett szeretett, igy élt vissza bizalmával. Szivével ügy játszadozott, mint macska az egérrel.
