Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-12 / 3. szám
6. oldal VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. január 12. emelte szemeit az oltárhoz, lángoló csókokkal borítja a hideg köveiket — hasztalan, nem tud imádkozni . . . Memento mori 1 — hangzik busán a félhomályból. Hangjaira nyugodt megadással várja a halált; de vigasztalásul hosszú szenvedéseiért szive megenyhül, a halhatatlanság gondolata szállja meg, a hit visszaköltözik szivébe. A csendes munka és családi boldogság képei megbékítik a világgal s magával; megtisztult szívvel hirdeti, hogy csak a hitnek van gyógyító ereje a szenvedések között; s avval a magasztos eszmével hajtja fejét örök nyugalomra: „Csak az önzőnek nincs vigasztalása e földön ! . . E fenséges tanulság egyúttal a mü alapeszméje... # # Végére jutottunk az élet tragoediájának! Önkéntelenül felmerül bennünk ez a kérdés, miért irta meg Eötvös ezt a szomorú regényt ? A felele t igen egyszerű. Eötvöst Karthausi megírására kettős czél vezette, nevezetesen az uralkodó kiváltságos osztály és a szegény, nép elégedetlenségéből származó súrlódásoknak feltüntetése, másrészt a kor hibáinak, erkölcseinek bemutatása. Az akkori európai társadalomnak tükre e könyv, mint a napé, a harmat- csepp. Igaz ugyan, hogy egy sebzett, beteg lélek túlzó felfogásaival bírálta a viszonyokat, az embe-, rcket, s tárgyalja a köz- és magánélet kérdéseit. Gusztáv alakjában a költő a társadalom nemesi osztályának önmaga által teremtett viszás helyzetét s meghasonlását fejezi ki. Gusztáv erényei s hibái azon kor arisztokratáié is egyúttal. Az egyoldalú, elzárt nevelés, a jellemgyengeség a túlzásra hajló természet, az egyéni boldogság keresése általános jellemvonások. Ha a közös czél után törekedett volna Gusztáv, melylyel nemcsak önmagának, hanem az emberi társaságnak is használ; ha lemondva önösségéről magasabb eszmék szolgálatába lép, talán a sors nem vet reá tengernyi bajt. Először mint optimista s idealista lép ki az életbe, ki hévül mindazért, a mi szép, jó s nemes; de nem ismerte saját korát, mely sivár s önző, hitetlen s pénzvágyó; a midőn csalódik, pessimisává lessz. Népi birta ily korban megőrizni lelke istenségét, a kor hibái beszivárogtak leikébe s megrontották. És miért ? mert a jelleméből hiányzott az erős erkölcsi akarat, a jellemszilárdság, mely ellentáll; mert a milyen fogékony volt lelke a nemesebb kiránt, oly gyenge s habozó volt, ha tettre került a sor. Még szomorúbb tanulságot rejt magában a két atya alakja, már Julia és Gusztáv apjának jelleme. Ezen két elfogult s önző aristokratában egyrészt bemutatja azon tényezőket, kik a nép demokratikus elveinek érvényesülése elé a legtöbb akadályt gördítik; másrészt azon rettenetes veszélyekre mutat rá, melyek a nevelés-elveinek helytelen felfogásából származnak. Gusztáv apja házánál látta először a vallás- talanságot, apja hintette leikébe a kétely magvait; apja házában jut arra a gondolatra, vajon neki, mint gyermeknek kell-e ragaszkodnia a belé oltott elvekhez, a hitnek kultusához, ha apja mellőzi, sőt megmosolyogja... Ugyan, hogy lehet az ily- képpen nevelt ifjú erkölcsi akarattal felvértezve egy romlott társadalommal szemben. Julia apja egy régi főnemesi család utolsó sarja, kinek nagyúri gőgje s önzése megrémül attól a gondolattól, hogy magva szakad egy régi családnak s elfogult hagyományainak, mit törődik ő gyermeke boldogságával, csak akadjon olyan'férfiú, ki az ő elveit követve veszi el leányát; kinek származása elég garanczia, hogy méltó utódokban lássa magát képviselve halála után. Ezért úgy nevelteti leányát, hogy anyát nem ismer.... Nyájas szavak helyett gyöngyöt s másnemű ajándékot kap, csak azt nem, a mi a gyermeki szivet fakadásában megilleti, a szeretetet. Ki csodálkozik azután, ha később a gyermeket a szülővel szemben találja ? ha a gyermek a szülő parancsait nem teljesiti; ha a hideg márványszobornak nevelt leányban felébred az örök nő, mely szeretni akar s szerettetni kiván. Ezen a szereteten nem változtat a társadalmi helyzet, az előítélet: — erre napjainkban is elég példát találunk. Julia apja a midőn látja, hogy önző számításai nem sikerülnek: megátkozza leányát ... így becsüli többre a szeretetlen önzés saját eszméit, terveit, mint a gyermek boldogságát! . . . Armand sorsából is vonhat tanulságot az olvasó. 0 nemcsak a kor szülötte, hanem a nép gyermekei is, ki álmodozik egy olyan korról, melyben nincs szüksége más nemesi levélre, mint a mit az Isten leikébe oltott... Gyűlöli az aristokra- tákat s ép e miatt fordul el barátjától, Gusztávtól. A nép fenségért küzd, az emberiség jogaiért lángol. Álmai oszladozó felhőkként tűnnek el, midőn csalódik a népben, még jobban a nép vezetőiben. Oly korban élt, melyben mindent remélhet s reményei elérésére minden eszközben válogathat, nem csoda, hogy ő is önzővé lett... Népboldogitónak álmodja magát s felébred mint proletár. Ekkor lemond vérmes reményeiről, álmadozás helyett a munka embere lesz s a családi élet békés tűzhelye mellett feltalálja boldogságát. A romlott, önző kor szomorú, de rokonszenves áldozata végül Betti. — Mint a nagy tölgy árnyékában szelíden megvonuló ibolya, úgy nő fel ártatlanul boldog magányban... De ép az ártatlanság galamb színe tette feltűnővé a romlott kor karvalyai előtt, melyek minden perczben készek összetépni. Betti szomorú sorsában is tükröt állít kora elé a költő, hogy okuljon; hiszen nem érdemli meg a gyenge virág, melynek illatában édes gyönyörűséggel fürdik a lélek, hogy durva kézzel letépjük a tőről, mely életerejét szolgáltatja. * * # Nem akarom tovább nyújtani felolvasásomat, hisz úgy is visszaéltem már szives türelmükkel. Befejezésül idézem a korán elhunyt fiatal költő : Pap Endre sorait, melyek minden kritikánál jobban jellemzik Karthausit: „Bánatnak könyve . . . Egy század életirása A társadalom jajkiáltása, Nagy műveltségűnk kétségbeesése : Itt van a kornak egész szenvedése, Melynek számára nincsen boldogság, Mert fáj nekünk a fennálló-világ.“ E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Nyilatkozat. Mint most értesülök valami ismeretlen jóakaróm Veszprémben azt hireszteli, hogy én ezégtár- samnak, Köves Béla urnák — kitől önakaratulag és teljesen jó viszonyban váltam meg — 12,000 xorona erejéig adósa maradtam. Kijelentem, hogy mielőtt Veszprémből távoztam minden tartozásomat rendeztem és ha tndto- mon kívül bárkinél is fennmaradt ilyen ügy, kérem engem arról értesíteni és azt kifizetem. Igaz ugyan, hogy 10 évi ott tartózkodásom alatt vagyont nem szereztem magamnak, de tisztességemet sem érhette bántodás, mert erre soha okot nem szolgáltattam. Mindazokat pedig, akik az ilyen rosszakaratú lireket szándékosan kolportálják, megvetni való rágalmazóknak jelentem ki. Arad, 1902. január 8-áu. Boros János, a „Köves és Boros“ ezég volt beltagja, jelenleg: az „Aradi nyomda részv.-társ.“- . igazgatója. Hirdetmény. A bosnyák-herczegovinai kataszteri nyilvántartási szolgálatban legközelebb nyilvántartási földmérői állások a X. fizetési osztályban 2200 kor. fizetéssel és 560 esetleg 640 kor. illetve 800 kor. pótlékkel, továbbá nyilvántartási gyakornoki állások a XI. fizetési osztályban 600 kor. fizetéssel és 420 kor. esetleg 480 kor. illetve 600 kor. pótlékkal, végre nyilvántartási gyakornoki állások évi 1200 kor. segélydijjal töltendők be. A nyilvántartási földmérők a fent említett javadalmazáson kívül még évi 800 kor. munka- és napidij-átalányt és minden mezei munkanapra 6 esetleg 7 kor. pótlékot kapnak. A XI. fizetési osztályba sorozott nyilvántartási gyakornokok csupán 6 esetleg 7 kor. pótlékot, a segélydijas gyakornokok 4 koronát kapnak minden mezei munkanapra. A napszámosokat a nyilvántartási hivatalnokoknak ezen pótlékból kell fizetniük. A kinevezés eleinte ideiglenes, kilátással a véglegesítésre kielégítő szolgálat esetén. A pályázóknak keresztlevelökkíel (születési bizonyítvány), honossági bizonyitványnyal, érettségi bizonyitványnyal, a mathematikából, ábrázoló mér- tanból és földméréstanból jó sikerrel végzett technikai tanulmányaikat igazoló bizonyitványnyal, a mezei munkára való testi alkalmatosságukat, nyelv ismeretét igazoló bizonyitványnyal ellátott folyamodványukat a sarajevoi országos kormányhoz kell intézniük. A földmérői állásra pályázóknak ezenkívül a fölmérési szolgálatban . szerzett gyakorlatot is iga- zolniok kell. Közvetlen a sarajevoi országos kormányhoz beadott folyamodványokra 80 fill, bosnyák-herczegovinai bélyeget kell ragasztani, a magyar, illetve osztrák hatóságok utján beadott folyamodványok a megfelelő magyar, illetve osztrák bélyegilleték alá esnek. Magyrországon, illetve Ausztriában kiállított és az ottani bélyegilletéknek megfelelően bélyegzett okmányok, mint mellékletek további bosnyák- herczegovinai bélyegilleték alá nem esnek. Más iratok és hivatalos kiadványok, melyek csak mint mellékletek esnek illeték alá, 20 fiillér bosnyak-herczegovinai bélyeggel, ha pedig a folyamodvány magyar,illetve osztrák hatóság utján nyuj- tatik be, a megfelelő magyar vagy osztrák mellékleti bélyeggel látandók el. Bosnyák-herczegovinai okmánybélyegek hiányában a megfelelő pénzösszeg csatolandó. Sarajevo, 1901. deczember havában. A bosnyák-herczegovinai orsz. kormány. 1536./1901. tkv. * Árverési hirdetmény kivonata. Az enyingi kir. jbiróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Rosenthal Mór végrehajtátónak, Babolcsai Ferencz végrehajtást szenvedő elleni 47 kor. 62 fillér tőke követelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében Babolcsai Ferencznek a kenesei 84 sz. tjkben I. 1 sor 89 hrsz. alatt felvett ingatlanára, illetőleg , a 15 nép sor számú házbirtokára az árverést 861 koronába ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlan az 1902. évi február hó 5-ik napján délelőtti 9 órakor Kenese községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át vagyis 86 kor. 10 fillért készpénzben vagy az 1881. évi LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333 sz, alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezeihez letenni, avagy az 1881. évi LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Enying, 1901. október 12,, a kir jbiróság mint tkvi hatóság. Kenessey, kir. aljbiró.
