Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-22 / 25. szám
*2*2 VESZPRÉMI ELLENŐR. 5. oldal. 1902. jumus .... Kijött a vonathoz ami vezetőnk msgr. dr.! König is és a nemzetközi vasúti vállalkozó emberei is, de csak elbúcsúzni tőlünk s legfeljebb kivánni nekünk szerencsés utat. Helyet foglalva a vonaton, nekem egy egész szakasz jutott, azon édes reményben ringatództam, hogy milyen kellemes utazásom lesz ebben egész a határig, mely ut körülbelül 16 óra hosszat tart, I milyen jól és kényelmesen fogok aludhatni, de ez, a mint látni fogjuk, nem valósult, keservesen csalódtam, már a megindulás előtt is kezdették előre vetni árnyékukat, a jövendő események már az a körülmény is, hogy egy vezetőnk sem jött velünk a vonattal, nem valami jót jósolt; mind visszamaradt Rómában s hag3’tak minket a jó szerencsénkre. Igazán jó szerencsére, melyet én is tapasztalhattam több alkalommal szén utazásomban, e nélkül valóban nem tudom, ,0gy mik érhettek volna engemet, valóban hálásan kell elismernem e felsőbb segitséget s ezt talán azon jó lelkeknek köszönhetem, kik a szentelt falak közt, a magányban az édes Üdvözitő szent Szive előtt hathatósabban tudnak könyörögni mint azok, kik kidobva a világ nagy zajába nem részesülhetnek e kiváló szerencsében. A bőröndjeimet igy visszaszerezvén, igyekeztem a másik vonatra a jó magyar szomszédomhoz. Tele volt bőröndökkel az utasok által is elfoglalt szakasz, valahogy rárakta az enyéme- ket is a többiek tetejére a fakinó, én pedig alkalmas hely hiányában rájok ültem s úgy szándékoztam megtenni a további utazást, ekkor az én jó szomszédom kényszeritett, hogy csak üljek fel hozzájok, szorítva számomra egy helyet. Egy horvátországi pap is volt az utitársak között, kivel szomszédom társalgást kezdett, igen jóra való, vallásos és az utazásban tapasztalt férfiúnak látszott, magas, erőteljes alak volt, szép érczes hanggal birt. Az éj egy részét beszélgetéssel töltöttük el, a többi utitársak nem valami nagy örömére. Ez alatt robogott vonatunk az Apennineken át sok alaguton keresztül s mi éjjel utazván, a legszebb vidékek egyikét nem láthattuk. Í Bolognánál újra át kellett szálnunk s ha jól emlékszem, itt volt a mi éjjeli étkezésünk is, levéli itt az utazásban hosszabb szünet. ( Elhagyva állomásunkat vonatunk robogott Veleneze felé: ez t. i. közvetlen vonat volt I Velenczébe s nem kellett az oda utazóknak Mestrénél átszállani s igy utitársaim kilátásba , helyezték, hogy meglátjuk Velenczét, ha nem is I bent legalább a pályaházból. ( Nógattak nagyon, az én immár jó szomszédos magyar utitársaim, hogy szálljak ki Velenczében s használjam fel a kedvező alkal- I mat; az ajánlat kedvezőnek látszott, mert a mi kedves pap utitársunk is kiakart szállani s két napot ott tölteni és ő már kétszer is volt Velenczében, azon felül szombat lévén igy biztos lehettem arról, hogy nem maradok el a vasárnapi szent miséről, ami pedig a tovább utazásnál kétesnek tűnt fel, mert azzal'ijesztgettek, hogy a határtól Budapestig egy napig tart még az utazás. Azonban nem tudom magam elhatározni, hogy Velenczébe kiszálljak, részint szabadság időm is vége felé közeledett, részint pedig a jövőben szándékozván directe Velenczébe utazni, másrésze pedig a jegyemet is a határig láttamoz- |. tattam már, nem élvén azon jogommal, hogy az utazást háromszor is félbeszakíthatom és igy a jegy körül származható kellemetlenségek elkerülése végett, tehát erről lemondtam. Elhaladtunk Pádua mellett is, elhagyva a vasúthoz is kilátszó magas és nagy terjedelmű szent Antal templomát, hol a jelen időkben különösen tisztelt és csakugyan sok és csodás meg- hallgattatásokat is «eszközöl, szent ereklyék nyugszanak. Erre nézve óhajtanék itt is kitérést tenn egy esetre, melyről biztos tudomásom van. Páduát elhagyva, vonatunk nem sokára Mestrebe ért. Itt ismét váratlanul tudtunkra adták, hogy át kell szállanunk másik vonatra, kénytelenek voltunk elbúcsúzni a kedves pap utitársunktól s mi ketten immár jó szomszédok, leszállottunk a vonatról s közvetlen a sinek mellé sorakoztatva bőröndjeinket, magunk is melléjök állottunk. A régi vonatmik ezalatt elhaladt s mi magunk maradtunk. Mi ketten ezentúl elválhatatlan utitársak lettünk. Ami vonatunk körülbelül fél 6-kor indult Mesterből s most haladtunk Olaszország határa felé: szép vidék volt, a képen látható a sinek mellett targonczát huzó vasúti munkás, távolabb a helység épületei a fák között s a templom hosszúkás'kupoláju tornya; a messze távolban a magas havasok adják meg a háttért. Udinéhez értünk 7 óra 43 perczkor s pont 8 órakor indultunk Cormons felé búcsút véve Olaszországtól megérkeztünk Cormonsba 8 óra 35 perczkor. Itt volt a vámvizsgálat, kérdezték, hogy van-e vámolni való s egy idősebb pénzügyőr kérte, hogy mutassuk meg málháinkat s midőn készséggel akartuk kinyitni, udvariasan köszönetét mondott s eltávozott. Ez volt a negyedik átszállás; az én kisebb bőröndöm e siető átszállások alatt sajátságos átalakulást mutatott, ugyanis egyik füle levált s immár úgy lehetett emelni, mintha valakit copfjánál fogva húznak fel, ennélfogva én gyöngéden átkarolva vittem ezentúl. Cormonsban a jegyünkre még reá kellett fizetni valamit, hogy a másik vonatra felszállhassunk; közülünk ki olasz, ki osztrák magyar pénzel fizetett, Gőrzbe értünk 8 órakor. Itt ismét ki kellett szállnunk, immár ötödször, hogy a 9 óra 25 perczkor induló vonattal menjünk Nabresina felé. A vonat indulásig az időt arra használtam fel, hogy képes levelező-lapot Írtam haza s megvásároltam a „vasúti kalauzt“ az elválhatatlan utitár,s zsörtölődései daczára, hogy én ily könnyen dobálom a pénzt. Végre beszálltunk ismét mindketten egy külön szakaszba s ezentúl egész hazáig oly szerencsések voltunk, hogy mindig csak ketten utaztunk együtt.s igy mindegyikünk egy egész oldalt elfoglalhatott. Monfalconenál láthattuk a tengert s a rajta úszkáló fehér vitorlás bárkákat. Szép hegyi vidéken haladtunk át verőfényes időben, de az én jó szomszédom aludt s igy csak egyedül gyönyörködhettem, egy felől látva a tengert, a másik oldalon pedig a szép hegyeket. Sajnáltam azonban felkelteni őtet s később elmesélve neki a látottakat, akkor tudtam meg, hogy ő már kocsival erre utazott. Nabresinához értünk 10 óra 42 perczkor, itt ismét átszállás volt; hatodszor hurczolkodtunk málháinkkal s még mielőtt a kis bőröndömet biztonságba helyezhettem volna, egy vasúti buz- gólkodvá a gyors átszállításban, már felkapta fél fülénél fogva és az által sikerült neki fületlenné tenni a bőröndöt; kezében maradt a leszakított fül, a bőröndöm pedig elpotyogott; már most a fület és a bőröndöt is külön vittük át a másik vonatra. Nabresinánál néhány percznyi időt felhasználtam arra, hogy mosdó viz után lássak, ez is sikerült, bár az odafutás kissé körülményes volt, azért siettem vissza a vonathoz. Elindultunk 10 óra 51 perczkor s haladtunk Szent Péter felé 412 méternél emelkedve, ugyanis a vonat Szent Péternél érié el a legnagyobb magasságot. Rómába utazásunkkor, midőn éjjel ideérkeztünk e nagy magasságban oly hűvös volt, hogy ugyancsak jól esett köpönyegbe burkolózni. (Folyt, köv.) Anyakönyv. Születés. 1902. junius 13. Hungler György szobafestő és neje Tóth Lujza fia Ferencz, Antal, római kath. — Fehér Sándor pokróczgyáros és neje Szabó Ágnes leánya Iloná, róm. kath. 1902. junius 15. Farkas István ács-segéd és neje Miklós Julianna leánya Anna, róm. kath. — Parragh Gyula posta és távirda segéd ellenőr és neje Strausz Erzsébet fia Farkas, Ferencz, ev. ref. — Dőbröntey Károly napszámos és neje Harák Julianna leánya Erzsébet, róm. kath. 1902. junius 17. Neumajer Lajos kőmives iparos és neje Diósi Erzsébet leánya Margit, róm. kath. — Szulmán János fazekas mester és neje Vozárik Julianna fia János, róm. kath. — Ujj Gyula sekrestyés és neje Tóth Katalin leánya Erzsébet, Amália, róm. kath. 1902» junius 18. Nemes Forster Gyula kir. mérnök és neje Kenesei Kenessey Paula leánya Paula, Flóra, róm. kath. — Dr. Kőszeghy József ügyvéd és neje Pap Szidónia leánya Jozefin, Erzsébet, Matild, róm. kath. Halálozás. 1902. juniuá~ 13. Fekete János 87 éves róm. kath. magánzó, végelgyengülés. 1902. junius 14. Fejes Ilona 2 hónapos, róm. kath. szamárhurut. 1902. junius 17. özv. Sefcsik Jánosné szül, Fuksz Katalin 84 éves, róm. kath. magánzó, végelgyengülés. 1902. junius 18. Németh Ferencz 56 éves, ev. ref. földmives, tüdőgümőkór. — Nyrai András 59 éves, róm. kath. juhász, tüdőtágulás. 1902. junius 19. Szabó Teréz 17 éves, róm. kath. házi cseléd, szerviszivbaj. Házasság. 1902. junius 14. Schmid József róm. kath. zenész és Páni Teréz róni. kath. — Kuti Lajos róm. kath. kőmives-segéd és István Erzsébet róm. kath. Magyar ^Leszámítoló- és Pénzváltó-Bank Budapesten, V., Dorottya-utcza 6. sz. saját ház. Befizetett részvénytőke 30 millió korona. A bank újabban a jelzálog üzletet vette fel üzleti körébe. Jelzálogkölcsönöket engedélyez föld-Toirtol^oUsra, és városi nagy bérházakra saját kibocsátású 4 százalékos záloglevelek alapján 20 éves, 30, 40, 50, 60, 65 és 70 éves törlesztésre a legelőnyösebb feltételek mellett. A benyújtásokat a leggyorsabban bonyolítja le; minden megkeresést 48 óra alatt válaszban részesít. 2—2 ..- iirrrrri iirr T^’TrmTnrnrim m Ba laton és környékének részletes nagjfali térképe kapható Köves Béla könyvkereskelésébea Veszprémben. 2 kor. 30 fillér elöleges beküldése ellenében bérmentve küldetik meg.
