Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-12 / 3. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. január 12. 250 koronával vetettek meg az ország különösen vidéki közönségével. Ezek a részvények ma 45 koronán jegyeztetnek a tőzsdén, de ha valaki száz darabot bo- csájt a piaczra,- húsz koronát sem tud értük kapni. Világos tehát,: hogy a. barik az ország közönségének - húszmilliói koronányi vagyona legnagyobb részében elveszett. Elveszett pedig egy külföldi vállalkozásban a „Roumanian Oil Trust“ - ban — egy román petroleum forrásban. — holott az 1890. évi XIV. t.-cz., de a banknak alapszabályai szerint is: külföldi vállalkozásokba egy fillért sem szabad befektetni. Ez a száraz tény. Azt kérdezzük Vészi József és Rákosi Jenő uraktól, mint a budapesti sajtó erkölcsi testületéinek vezetőitől, hogy vájjon lehet-e,'joga-e, kötelessége-e ehhez a sajtónak hozzászó- lani? Vészi és Rákosi urak nem feleltek. Most a vidéki sajtóhoz fordulunk ugyanezzel a kérdéssel. Mi azt hisszük: meg fogják reá adni a feleletet, még ha azon az elvi alapon állanak is, hogy a vidéki sajtó csupán helyi ügyekkel foglalkozzék. Helyes. Tessék megkérdezni a helyi takarékpénztárakat és bankokat: mennyi vesztesség éri őket s általuk a közönséget a „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ részvényei utján ? így is joggal kérdezhetjük: objektive indokolt-e hát, hogy a vidéki sajtó kezébe vegye ez országos pénzügyi botrány fonalát, noha a fővárosi sajtó tudni nem akar róla. A „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ állapotáról és a részvényesek mozgalmáról a következőket jelenthetjük. „A Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ részvényekkel 1897-ben kezdett el házalni Schwartz Félix igazgató s Révész Mór ügynöke, bejárván az ország vidéki városait* Részben magánosoknál — különösen papoknál negyvenezer darab részvényt adtak el, minden részvény után 2 forint províziót szedvén. A részvényekfőleg Máczótt, \ Nagyváradon, Szegeden, 'Kolozsvárott, Kecskemétén, Nagy-Kőrösön, Esztergomban, Kassán, Pozsonyban, Deb-r reczenben,- Brassóban, Veszprémben, Szabadkán, Győrött, Békés-Csabáh, Székesfehérvárott, LiptórSzent-Miklőson, Alsó- Kubinban; - Nagy-Szaijabaton, . Nagy-Sze- benben, Szarvason, Gyulafehérváron, Szat- máron és Miskolczon, azonkívül kisebb megyebeli intézeteknél . helyeztettek el. Nem is kellett ezeknek készpénzt kiadni, jó volt nekik minden állampapír is, szívesen becserélték. Későbben újabban néhány .ezeret piaczra dobtak, a többi - mintegy :a' kisebb fele — a Wiener Bankverein birtokában maradt. Ugyanebben az időben Romániában Steuana Roumana (Románia csillaga) czim alatt egy, a Campinai területeken levő petroléum forrás kiaknázására tervezett társaság alakult. Az alapítási tervezetet Londonban az Etoile Romaine bocsátotta közre, természetesen megjelölvén a forrás területeit. A kibocsájtók azonban csupán ügynökök voltak, a kik olyan területet neveztek még, mintegy 300 hektárt s ez is igen fontos a dologban — a mely csupán alku alatt volt még 100.000 frankért, de tényleg nem volt az övék. Már most a tényleges tulajdonosok szándékosan — nem tudni, hogy nem-e. egyetértve az ügynökökkel : jegyeztek nehány részvényt, hogy az aláírási tervezetet visszavonni ne lehessen. És ekkor előálltak : a 300 hektárnyi petróleum terület ára négymillió frank. jA százezer frankos területet ennyiért vették meg s az angol ügynökök provízió fejében még fejenkint külön 65—80.000 frankot kaptak. A „Steana Romana“ másképpen „Etoile Romuaine“-ból igy végleg megalakult a Roumanian Oil Trust“ a melynek összes financziáit a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank állítólag csak lombardirozta, voltaképen azonban az •egészet tényleg alapította, Magyarország vidéki pénzeivel. Meg kell jegyezni, hogy is a campinai területeken tényleg áll rortiá niai csillagforrás, négy és fél millió fraj ára berendezéssel, a romániai vasutaka tényleg ezzel a petróleummal fütik : sőt a raffinált petróleumot Regensburgb szállitjákó Js, azonban mindez a tényt befektetett. 9 és fél millió franknak talál két három perczentjét meghozza ugyar de nem hozza meg annak a 17 és R millió franknak a kamatját, a melyet mo: már a Magyar Ipkr és Kereskedelmi Ban igazgatósága is be vall, hogy a Romániát, OH Trust-ban fekszik. Hogy a Romanian Oil Trust-nak mely részében, micsod anyagában fekszik ez a többi millió frank arról nem ad számot. A számadások kö zött azonban 60.000 frankos uti-számlák 80.000 frankos provízió nyugták vannak Mindezekre azonban az volna a fe lelet: a rendes évi közgyűlés megadta ne kik a felmentvényt ? Ámde a Magyar Ipa és Kereskedelmi Bank soha egyetlen méi legében és üzleti jelentésében nem rnondtí hogy csaknem egész alaptőkéjét ott he lyezte el. Évenkint mindössze annyit je lentett: „Romanian Oil Trust“-ban néni opciónk van, a melyet jónak tartani ala pos okaink vannak. Most, hogy 17 és félmillió koron fekszik már benne és a tényleges értékr is tiz millió franknyi teker, tehát az alap tőkéből voltaképpen semmi sincs meg most bevallotta a „szerencsétlenséget. Mert, hogy a Haas és Deutsch bukáson a Drasche-féle részvényeken, a viczináü elsőbbségi kötvényeken s a többin a ban . a többi milliót elveszítette, azt a törvénye formulák közt tette és igy erről mos nem szólunk. Itt most arról van szó, hógy a ban először is a törvény és alapszabály eile nére bocsátkozott kétes külföldi vállala tokba, reális számadás előterjesztése he lyett pedig helytelen üzleti jelentésekké félre vezette a részvényeseket. A bank volt- és mostani igazgató és. igazgató tanácsosai jók az elvesze (öcsém nagyon derék gyerek — szólt az öreg — de nem az még, akinek asszony kell. Eliz sem az, akinek férj kellene — köszönöm látogatását, de ki kell jelentenem, hogy megtisztelő ajánlatát nem fogadhatom el. Peterdi kitámolygott a házból s meg volt gvöződve, hogy igaz, miszerint az öreg egy ma- gyarfaló és csak azért utasította vissza. Hiszen az köztudomásos dolog, hogy ő jó módú ember. Eliz látta Peterdit jönni. Nem volt volna Éva lánya, ha nem hallga- tódzott volna. Hisz ő majdnem bátorította Peterdit erre a lépésre. Fájt a szive, midőn látta, hogy Peterdi mily kikelt, szomorú arczczal távozott házukból; Kerülte ezután minden diák a magyarfalót, házát, de még szép lányát is. Pár év letelt igy. Peterdi P. városban maradt, egy ügyvédnek volt segédje, a ki úgyszólván az egész irodát .ráhagyta, s mindenfelé hangoztatá, hogy ő már öreg s irodáját ráhagyja az ügyes fiatal emberre. Ott a került házban pedig nem hangzott, mint annak előtte az Eliz csicsergése, nem hallotta senki a vig magyar dalokat, .csak néha-néha zeii- díilt meg egy bus, bánatos dal. Az öreg látta ezt, fájt neki, de ő érezte, hogy helyesen, cselekedett. Egy évben alig látták ötször-hatszor egymást Eliz. és Kálmán*. - Olyankor egymgy pillantást váltottak, a mely mintha azt mondta volna : várlak, várok utánnad, akár a sírig, a másik pillantás pedig, hogy: 'én isi Peterdi' a szigorlatokat is letette már, a midőn egy"' napon a folyosón foglalatoskodó Elizhez egy koldusasszony'Jött, alamizsnát kérve. Máskor is Eliz szokta adni az alamizsnát. De most mégis* úgy megdöbbent. Az asszony sokkal közelebb lépett hozzá, mint mások szoktak, s midőn pénzt adott át neki, áz asszony egy levelet ejtett á leányka lába elé s halkan susogta: olvassa el kisasszönykám ! A koldus elment. .Eliz pirulva vette fel. Érezte, hogy attól jön, a kitől óhajtotta. Lázas kézzel bontotta fel s elolvasta. Midőn elolvasta halkan susogta: én is látni akarom ! Én is beszélni akarok vele.. S azzal a levelet kis asztalkájának 'fiókjába dugta: .... .. -f Egész véletlen volt, hogy • Ottermayer az egészet látta a. szoba ablakából. . Midőn leánya a kertbe ment, kivette a levelet. Péterdi irta, hogy mielőtt egy hagy dologban határozna, még egyszer beszélni akar Elizzeí. Legyen este á kertben, ő a hátulsó kerítésen bemászik, hogy elmondhassa' mit akar. Hozza , magával .az öreg .nénit, mert .a- mit ő mondani akarja világnak is kikiáltaná. Ha elfogadja ajánlatát, tegyen a szélső ablakba egy, -bokor cserepes nefelejtseL*- - ;• Ottermayer látta, hogy az ablakban már o kéklik a nefelejts. Eliznek tehát, az őszinte, nyílt Eliznek titk Van atyja előtt. Hát bizony ez fájt az öregnek.. Hiszen ő nem rejtegette leányát, szabad vo házába akárkinek bejönni, szabad volt óhajtása előadni. Miért akad mégis valaki, a ki mindig nyitói ajtó helyett a kert magas kerítését választja. Ha pedig mégis azt választja, akkor anna nem lehet tisztességes szándéka. Ha nincs tisztességes szándéka — gondolt az öreg — majd én tisztességes gondolkozást fogom téríteni. A holdvilág a felhők között bujkált, hogy a Ottermayer uram kertjében nem volt valami vilá gosság. Vén gyümölcsfák majdnem sötét árnyékb burkolták a kertet. Eliz remegett is, a midőn a kertbe lépet nem is mert néhány lépést előre menni. Nem sokára a kert túlsó végen egy zuhaná hallatszott, majd nem sokára hallani lehetett, hog valaki határozott léptekkel jön előre a kert főutját Egyenesen a halvány, fehér ruhás nő felé. A ki pedig érezte, hogy hibát követ .el, de i kit mégis a szive vonzott, hogy láthassa j beszél hessen azzal, akit .választott: . —~ Eliz! — Kiáltott /él Kálmán, mikor kö zelbé ért. Egyedül jött ki ? Azt nem jól tette. " , . ;5^ 'Nénémhek. feje fáj. ;
