Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-15 / 24. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR 1902. jumus 15. vatkozni, akikről csak fel is tételezheti, hogy ellene vallanak. így történt, hogy Óvári Perencz a junius 5-iki tárgyalásra felvovult egy előkelő gárdával, amely úgy leváltott mellette, hogy avval az erővel akár a sólymári „rózsaleány“ diját is elvihette volna: én pedig ott állottam egyedül, elhagyatottan, mint egy „nagykorú árva szamár.“ De nem minden bizonyíték nélkülf Voltak nálam adatok, de a tárgyalás folyamán bejelentett védő ügyvédem, dr. György ügyvédjelölt azt az utasítást adta, hogy halogassák és ne is kíséreljem meg a bizonyítást, mert ő már tárgyalásokat folytat az ellenféllel az ügy peren kívül leendő elintézése tárgyában. Ezért hallgattam és csak a legszükségesebb kérdések és kijelentések megtételére szorítkoztam. Délután 4 órakor ügyvédem elém terjesztette a „Nyilatkozat“-ot — amit Óvári ügyvédje szerkesztett — azzal, hogy vagy aláírom azt, vagy legyek elkészülve arra, hogy egy évi fogházbüntetést ró ki rám a bíróság. A „Nyilatkozat“ -ot elolvasni sem volt időm. Aláírtam. Dobjon rám követ, aki hasonló helyzetben nem ezt tette volna. Lehetetlen — mondom — e szűk helyen minden fázisában megmagyarázni ezt a szövevényes történetet, (megírom azt bőven és kimerítően más utón,) most csak azt kell addig is kijelentenem, hogy a győri sajtóbiróság előtt teljesen magamra hagyatva és a famózus „Nyilatkozat“ aláírására midenkitől ösztönöz tetve, kényszer- helyzetben írtam alá — a Iá bur-kom- mandó — az elém terjesztett „bék eföl tételek“-et. A „Veszprémi Ellenőr“ lárczája. Válás előtt. (Fotográfia 4 felfonásban és 1 utójátékkal.) (Színhely egy ügyvédi iroda.) — Ügyvéd ur, egy nagyon kényes ügyben jövök önhöz. — Asszonyom rendelkezésére állok. — Válni akarok. r — Ah! Es kitől, ha szabad kérdeznem. — ostoba kérdés . . . nemde megbocsát ügyvéd ur . . . de ki mástól, mint a férjemtől. — És miért, ha szabad kérdeznem ? — Mert nem törődik velem. — Miből következteti ? — Határozottan tudom. — Szükség esetén képes lesz ezt nagysád bizonyítani ? Ezer tanúval ... esküvel . . . — Jól van asszonyom, még ma beadom a a káresetet. — Köszönöm . . . pá-pá . . . — Kezeit csókolom. * (S'zinhely ugyanaz. Félórával később.) — Ügyvéd ur, egy nagy kéréssel terhelem Gonosz, vagy ostoba ember az, aki az ügy ilyetén elintézésének módját — a viszonyok és körülmények ismerete nélkül — bármelyik félre vonatkozólag hátrányos kommentárral kiséri. Tessék csak bevárni a további fejleményeket ! Várkonyi Dezső. tenyésztéssel s ezúton mindössze csak 22125 koronát keresett meg, — kétségtelenül jelentékeny haladásnak kell tekintenünk, de egyúttal azt is kijelenthetjük, hogy az nem oly mérvű, mint a minőnek a szegény nép érdekében lennie kellene. Sajnosán tapasztaljuk, hogy a szegény nép idejét még mindig nem használja fel úgy, hogy munka megosztással az év minden szakában keresni tudna. Ha a munka ideje elkövetkezik, akkor agyon dolgozza magát s néhány hét alatt keresi be az egész évre valót, télen pedig pihen s unalmában a szoczializmus mételyező tanairól elmélkedik üres gyomorral. A külföld előhaladása éppén arra vezethető vissza, hogy a szünetelő mezei munka idején minden házban a hazai ipari foglalkozás üt tanyát s a lombfakadás pedig meghozza a selyemhernyótenyésztés idejét a család gyöngébb tagjainak. Ezért tartjuk óhajtandónak, hogy mindazok, akik a népre befolyást tudnak gyakorolni, iparkodjanak a népet saját jól felfogott érdekükben a selyemtenyésztés felkarolására buzdítani. Hiszen a földmive- lésügyi kormány oly széles körű intézkedéseket tett már ez irányban a nép érdekében, hogy többet nem is tehet. Útbaigazítást, szederfát, petét ingyen kaphat bárki is a szegszárdi országos selyemtenyésztési felügyelőségnél, mely a szükséges útmutatások megadása végett szakembert is küld ki az illető vidékekre. Egy-egy család kevés munkával rövid idő alatt 30—40 koronát kereshetne a gyermekek és asszonyok révén. Minek tehát magunktól eldobni azt a jövedelmet, mely a szükségletek fedezésére mintegy önmagától kínálkozik. Buzdító szavunkat főként a lelkészekhez és tanítókhoz intézzük, mint akik a * * SelyemtenyésztesüDk. ( oezereaj rai az ország seiyemtenyesz- > tésének buzgó apostola kiadta jelentését a ' hazai selyemtenyésztés és selyemfonó ipar ' 1901. évi állapotáról. Aki e jelentést kezébe veszi, igazi lelki gyönyörűséggel fogja konstatálni, hogy selyemtenyésztésünk évről-évre emelkedik s hogy az ország e jelentékeny közgazda- sági ágának vezetése oly kezekben van letéve, akinek buzgóságától bizton remél- hetiük annak felvirágzását is. Bezerédj éber figyelme kiterjed a selyemtermelés legapróbb részleteire is; s amig egyfelől örömmel jelzi az e téreni haladást, addig más- ' felől nem zárkózik el a selyemtenyésztés mizériái elől sem, keseregve konstatálja a a selyemtermelés felvirágzását gátló körülményeket és atyái jó indulattal biztatja az illetékes tényezőket azoknak megszüntetésére. A jelentés szerint az egész országban 1901-ben 79160 család foglalkozott 1955 községben a selyemtenyésztéssel s termeltek összesen 12468 métermézsa 65 g. selyem- gubót, melyért 2 millió 329 ezer 450 kor/ fizetetett ki a tenyésztőknek. Összehasonlítva ez adatokat azokkal, a melyeket a húsz évvel ezelőtti időből bírunk s a mely szerint akkor csak 71 községben 1058 család foglalkozott selyem — Furcsa kérdés . . . nemde megbocsát asszonyom ... de ki mástól, mint kegyedtől. — A szemtelen. — Ilyen körülmények között pedig be fogja látni asszonyom, hogy nem marad más hátra, mint hogy az egyik képviseletről lemondjak. — Tudja mit ügyvéd ur — mondjon le az enyémről. Most már azért sem, juszt sem fogok válni. — Jó napot. — Alásszolgája. * (Színhely Balambér ur lakásán.) — Uram, én mindent tudok. — Engedje meg asszonyom, hogy ezt kétségbevonjam. Kegyed nem tudhat semmit. —Még gúnyolódik ? Uram, szégyelje magát! — De Irén, ilyen hangon ... ezt kikérem magamnak. — Ne kérjen semmit. Ö11' elég szemtelen volt a hátam mögött válópert indítani . . . — Honnan tudja ? — Ah, tehát még nem is tagadja . . . jaj idegeim . . . uram ön kíméletlen irányomban: De tudja meg, hogy én nem fogok elválni. Megértett? Nem. egyezem bele az elválásba. — Nevetséges. Ön nem egyezik bele ? Ön ellenzi ? — Beszéljen uram, rendelkezésére állok. — Válni akarok. — Ah és kitől, ha szabad kérdeznem ? — Furcsa kérdés . ! j nemde megbocsát ügyvéd ur ... de ki mástól, mint a feleségemtől. — És miért, ha szabad kérdeznem ? — Mert mást szeret . . . szarvas vagyok. — Miből következteti? — Határozottan tudom. — Szükség esetén képes lesz ezt uram bizonyitani. — Ezer tanúval I ] . esküvel ... az egész világgal. — Jól van uram, még ma beadom a keresetet. — Köszönöm ... Jó napot. — Alásszolgája. * (Színhely ugyanaz. Egy bráral későbbi) — Ügyvéd ur sürgősen hivatott, tehát eljöttem. — Igenis asszonyom, hivattam, mert fontos közleni valóm van. — Ügyemet illetőleg. — Némileg. Az öli férje itt volt: — Ah! És mit keresett itt ? — Válni akar. — A férjem is. Kitől?
