Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-25 / 21. szám

4. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR 1902. május 25; élet esetenként nyilvánuló feladatainak megoldására ép’ úgy képes, mint a tár­sadalmi törekvések hatályos támogatására. Kétségtelen, hogy a kaszinó demok­ratikus intézmény; mert a kaszinói tag­ságnak kizárólagos feltétele a kifogástalan tisztesség és megfelelő miveltség. Születési rangot, magasabb hivatali állást egyetlen kaszinó alapszabályai se kötnek ki a tag­sági kvalifikáczióra nézve, — de minél* inkább megfelel egy kaszinó igazi fel adatának, e kvalifikáczionális tulajdonokat annál szigorúbban megköveteli. Aki nem bir kellő miveitséggel. bo.: egy distingvált társaság szokásaihoz aika.- mazkodjék, az a kaszinóban ép’ oly rosz- szul érzi magát, mint anjily terhére van a többi kaszinói tagnak. Ámde a kevésbbé miveit elemet, ha többségével a társas együttlét jellegét, szokásait meg nem változtatja, rendszerint megtűrik a polgári kaszinókban; sőt mivel a kaszinóknak az általános miveltség és a jó ízlés terjesz­tése is egyik fontos feladatuk, nagyon helyes doleg, ha egy-egy városi polgári kaszinó igyekszik összehozni a társadalom közepes iniveltségü elemeit is a legelő­kelőbbekkel. Egyet azonban mindenkivel szemben feltétlenül meg kell követelni; a tisztes­séget és kifogástalan becsületet. Nem akarnánk félreéltetni. A becsü­letességet és tisztességet nem szükséges párbajjal való készséggel demonstrálni; akik nem párbajoznak, lehetnek feltétle­nül tisztességes emberek. Ilyképen, habár a kaszinót demok­ratikus intézménynek tartjuk is, soha sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az csak a miveit demokráczia intézménye lehet, hol miveit modornak, finomabb tónusnak I a személyek és dolgok előkelőbb fel­fogással való megítélésnek kell uralkodnia. A demokráczia nem száműzheti a kaszinóból a jó Ízlést és nem honosíthatja meg a demagok szájaskodást, mely mások véleményét, elveit és szokásait nem tűri s a distingválttabb körök felfogását, pél­dául, a lovagiasságról otromba módon perhorreskálja. Szóval, a kaszinó miveit és mivelő* désre törekvő emberek szórakozó helye, társas köre legyen, mely főképpen a tár­sadalomban igyekezzék a föltétien tisztes­séget és jó Ízlést meghonosítani. Nem lehet azonban tagadni, hogy föképen kisvárosokban a demokráczia túl­súlya a kaszinókban is kedvezőtlen befo­lyást gyakorol s a kaszinók előkelő szín­vonalát lesiilyeszti. Egyrészt azzal, hogy selejtes eleme­ket tűr meg tagjai közt, kiknek jellembeli foltjait mindenki látja és elismeri, de azokat nyilvános kritika és Ítélkezés tár­gyává tenni maga a kaszinó nem hajlandó. Bizonyára nem azért, mert a tagok ösz- szességének nem volnának ez Irányban igényeik, hanem csupán azért, mert a rosszul értelmezett demokratikus elv az embereket a meg nem felelő, kifogás alá eső egyének társaságához, vagy annak tűréséhez hozzászoktatta. Másrészt pedig éppen e türelem szüli meg azt a közönyt, mely az embereket a nemesebb és elő­kelőbb czélokrá való törekvéstől elvonja. Nem habozunk tehát kimondani, hogy egy kisvárosi kaszinó — a mienk is — igazi czéljának és feladatának csak úgy felelhetne meg, ha egyfelül igyekeznék i szigorú mértéket alkalmazni tagjainak fentebb említett • kvalifikácziója tekinteté­ben s legyőzné a közönyt, mély egyes méltatlan tagok tűrésében nyilvánul; más­félül igyekeznék tagjai közé minél több előkelő elemet toborzani. Világos, hogy az előkelő elemek toborzásának elengedhetlen feltétele a selejtezés és,főképen a tisztesség kultusza. Lehet, hogy ez bizonyos kényelmetlen emócziókat okozna azoknak, kik ma a nyugalomért szívesen hoznak nehéz áldo­zatokat jó ízlésük és morális felfogásuk ellenére; bizonyos azonban az is, hogy e reformszerü mozgalom úgyszólván elkerül- hetlen. HÍR e k. . — Figyelmeztetés és kérelem. Mind­azon t. előfizetőinket, akik a héten tőlünk levélboritekban kitöltött postautalványt kap­tak, tisztelettel kérjük, hogy kátrálékaikat ezen utalvány felhasználásával posta for­dultával beküldeni szíveskedjenek, hogy mi is pontosan megfelelhessünk a nyom­dával szemben fennálló kötelezettségünknek — Piros pünkösd napja ez idén valóságos októberi hangulatot mutatott. Ólomszürke felhők az égen, locs-pocs a földön és hideg eső csúfították el a tavasz e poétikus ünnepét. A bérmálás" szép egyházi ünnepét is megzavarta a csúnya idő s a fehérruhás leánykák dideregve bújtak össze a zárt kocsikban, melyeknek ugyancsak erős és sok dolguk akadt. A megyéspüspök reg­gel 8 órától délig összesen 1750 fiút és leányt bérmált meg. — Elmaradt byc/ikli verseny. Pün­kösd vasárnapján több budapesti kerék­páregylet versenyt tervezett Veszprémbe. Az esős idő azt is tönkre tette. Ä beje­lentett 160 versenyező helyett egy távirat érkezett, mely a verseny elmaradását jelezte. Hat ifjú ember a szakadó eső daczára mégis megriszkirozta az utat s déltájban nyakig sárosán érkeztek Vesz­prémbe. — Áthelyezés. Tóth László helyettes pénzügyigazgató városunkból áthelyezte­tett Révkomáromba. A rokonszenves, derék pénzügyi tisztviselő távozását őszintén sajnáljuk, de — közönségünk érdekében is — reméljük, hogy nem lesz tartós a válás. — Próba szónoklat. Dr. Heves Kor­nél szolnoki főrabbi május hó 17-én a veszprémi izr. templomban próba szónok­latot tartott. — Deputátió a kereskedelemügyi miniszter­nél. E hó 22-én fogadta dr. Láng Lajos keres­kedelmi miniszter a veszprémi ipartestület és iparoskor együttes küldöttségét, amidőn Bauer Károly elnök rövid,‘de ügyes beszédben tolmá­csolta a veszprémi iparosok örömét a felett hogy a koronás király kegye a kereskedelmi minisz­térium vezetésével bizta meg dr. Láng Lajos I nagyméltóságát, kit tekintettel arra, hogy vár­megyénknek bizottsági tagja és hosszú időn át képviselője volt igy nem ismeretlent üdvözöl és kéri továbbra is tapasztalt kegyes jóindulatát. Bauer Károly beszéde a következő: Nagymcltóságu kegyelmes Miniszter urunk! A veszprémi Ipartestület és iparos kör tagjai az összes veszprémi iparossággal együtt' nagy örömmel vették tudomásul, hogy koronás királyunk kegye Nagyméltóságodat bizta meg a kereskedelmi minisztérium vezetésével. Nagyméltóságodra nézve, mit nem tartjuk magunkat idegeneknek. Mert áldásos működé­sének egyrészét, mint vármegyénk képviselője és megyebizottsági tagja 'töltötte el, melynek jótékonyságában mi is résztvettünk. Elhoztuk tehát szeretetünkből és ragasz­kodásunkból. fakadó őszinte üdvözletünket Nagyméltóságodnak azon kérés kapcsán —hogy eddig tapasztalt kegyes jóindulatát számunkra továbbra is megtartani méltóztassék. Mi pedig kétjük a magyarok Istenét, hogy Nagyméltó­ságodat a haza javára és a mi jóvoltunkra igen sokáig éltesse! A miniszter rendkivül szívélyesen fogadta a küldöttséget és barátságos beszélgetésben hozta tudomásukra, hogy őt Veszprémhez nemcsak volt hivatalos állása, hanem az is köti, hogy onnan származik; ott ma is rokonai vannak, az iparosokhoz pedig,, mint mondja, még szorosabb kötelék fűzi, mert egyik öreg apja Veszprémben cserepes, másik posztógyáros volt. E kedélyes és leereszkedő nyilatkozatok után a deputátió lelkesült megelégedéssel távozott. *-Ugyancsak e hó 23-án még egy veszprémi küldöttséget fogadott a miniszter és pedig a városi képviselőtestület küldöttségét, mely Koloss- váry József alispán, Takács Adáin árvaszéki elnök, Szeglcthy polgármester, Cseie Antal vár. tiszti ügyész és dr. Rosenberg Jenő vár. tiszti orvos képviselőtestületi tagokból állott. A küldöttséget Horánszky Lajos orsz. képv. vezette a miniszterhez, aki lekötelező szivélyes- séggel fogadta azt és megígérte városunk érdekei­nek támogatását. E hunyt tanító. Várpalotáról irja>s. levelezőnk: F. hó 21-én volt Pintér Dénes várpalotai ev. reform, tanító temetése, nevezett 20 évig hivataloskodott és Vár­palotán közkedvelt egyén volt, temetésén a helybeli közönségen kívül a vidék is szép számban volt képviselve. Az ipar­iskola növendékei az összes tanítók ve­zetése mellett megjelentek a temetésén, ezenkívül a városi tanács, ipariskolai bizottság, önk. tűzoltó-egylet, a tanítói testület helyből koszorút is tett a kopor­sóra, ezenkívül a növendékek is tettek koszorút. A környékbeli tanítók temették. A szónoklatot Szenes és Csajtay lelkészek tartották a halott felett, előbbi a háznál, utóbbi a temetőbe, a temetőben Szász veszprémi ref. tanító búcsúztatta el. Öz­vegye és 6 kiskorú gyermeke maradt. Általános a részvét, 39 éves volt és köz­szeretetben állt Várpalotán és a vidéken. — Halálozás. Hazai oktatásügyünk egyik derék bajnoka: Szováthy Lajos, a pápai állami tanítóképző-intézet igazgatója, csütörtökön dél­előtt rövid szenvedés után, életének 68. évében elhunyt. Az öreg ur, már régedb idő óta gyen­gélkedett, halála mégis váratlanul jött, mert hi­vatalos teendőit mindvégig pontosan elvégezte. A tanügy-szolgálatában 31 évet töltött el. Műkö­dését szigorú lelkiismeretesség szinte a pedán- ■ ságig vitt pontosság jellemzi s a buzgó tanári karral a pápai állami tanitóképző-inlézetet az ország egyik elsőrangú tanintézetévé emelte. Temetése szombaton délután volt, óriási részvét mellett. Az egyházi szertartást Kis József ev. ref. lelkész végezte, a tanári testület részéről pedig Répái Dániel tanár búcsúztatta el a halottat. A képezdei növendékek énekkara megható gyász- daíokat adott elő. Haláláról családja s az inté­zet tanári kara gyászjelentést adott ki. LL Túlterhelt közjegyzőség. A vesz­prémi kir. közjegyzőség a szó szoros ér­telmében túl van terhelve munkával, a mely kétségbevonhatatlan körülmény a közönség érdekében immár elodázhatat­lanná teszi a már amúgy is régen rend­szeresített második közjegyzőség mielőbbi felállítását. Igen sok oldalról hallottunk már panaszokat a kir. közjegyzőség ügy­menetének a tulhalmozottság folytán elő-

Next

/
Thumbnails
Contents