Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-05-18 / 20. szám
tgo2. május 18. VESZPRÉMI ELLENŐR. 5. oldal. ^kezelni. A II. rész 500 telekkönyvi bejegyzést -tartalmaz, a melyek egymással összefüggnek. így pl. : látjuk az árjegyzést, a terhek átvitelét, az u) telekkönyv nyitását és a terhek áthozását. É jl. részben megtaláljuk az összes telekkönyvi bejegyzést összpontosítva, melyeket a telekkönyvtárak tízezrekre menő telekkönyvei tartalmaz- [hatnak. Az I. rész a II. részt magyarázza, mely Lutóbbinak kiváló értéket ad az az eredeti gondolat, hogy a telekkönyvi mintákat'külön-fűzték .Össze s ekként azokat, az I. rész mellé kiterítve, tanulmányozhatjuk. A II. részben 56 drb. végzés ;mintát látunk, melyeket a mintatár telekköny- •veibé bevezettek.' Az L rész foglalkozik a telekkönyvi kérvények és okiratok rövid szerkesztésével is. Az írók szakítottak az eddigi minták időtrabló hosszadalmasságával úgy hogy a könyv .e tekintetben korszakalkotásra hivatott. Az írók tekintettel voltak az általános polgári törvénykönyv tervezetére is. A könyvnek jó hasznát veszik mindazok, n kiknek a telekkönyvvel dolguk van. A teljes mü ára 10 korona. Megrendel- hetik a Telekkönyvi Tisztviselők Országos Egyesületénél Budapesten (V., Alkotmány-utcza, — Kivándorlók bajai. A m. kir. belügyminiszter a következő körrendeletét intézte valamennyi vármegyei és városi törvényhatósághoz. A brémai osztr. magyar konzulátusnak a közös külügyminisztérium által közölt jelentése szerint njabb időben gyakran előfordult, hogy kivándorolni szándékozók, kik németül sem tudnak, minden pénz nélkül érkeznek Brémába azon reményben, hogy a tengeren való átkelés költségeire szükséges pénzt ott szerzik meg, vagy mint hajó- munkások, ingyen teszik meg az utat Amerikába. Felhívom a czimet, hogy intézkedjék, miszerint a kivándorolni szándékozók kellő módon' figyel neztessenek, miszerint elegendő útiköltség nélkül itra ne keljenek, mert Brémában munkaerő fölös Izámban áll rendelkezésre és a hajók a tengeri Líra munkásokat nem vesznek fői s igy annak esznek kitéve, hogy a német hatóságok által laza utasittatnak. — Nevető örökösök. rég halt meg B. nav. tisztviselő, ki az utóbbi években úri módon Sít és ez az életmód mindenki előtt rejtély ma- adt, annál is inkább, mert a csekély nyugdíj- )ól nem juthatott a költséges élvezetekre. Az Irökösök kíváncsian lesték a végrendelet tartalmát. De ebben csalódtak. Nem maradt se pénz, le értékpapír. Ellenben csakhamar rábukkantak I jövedelmi forrásra, mely az elhunytat éveken |t ellátta pénzzel. Kis jegyzőkönyvének egy pár lldalán a Török A. és Társa név volt feljegyezve és a jegyzetek magyarázó része bebizo- lyitotta, hogy B. rövid egy pár év alatt sok jisebb nyereményen kívül négyszer tekintélyes jsszeget, köztük két főnyereményt, nyert Török k és Társa czégnél,. kinek Teréz-körut 46., fáczi-körut 4., Muzeum-körút 11., Erzsébet-körut 4- és Kerepesi-ut 32. sz. alatt vannak a bank- zletei. A további kutatások alkalmával egy txikonban egy 300.000 koronáról szóló bankletéti elismervényt és egy osztálysorsjegyet piáltak az örökösök. A véletlen úgy hozta »agával, hogy ez a sorsjegy is nagy összeget lycrt Töiök bankházában. Elképzelhető, hogy Iz eddig szomorú örökösök arcza mint derült ki I nem várt nagy örökség felfedezése folytán. ' - . aS^ZEeiLTOIEC IRómai íjtam 1900. év ápril hó 24-én. , Irta : és a „Népkör“-ben felolvasta Hatzimger János. A második oltár a Kapelladel Cvoó kápolna hol a kanonokok karban szokták elvégezni az imádságaikat. Ezután következik a szent Kelemen kápolnája. Ebben a hajóban fogadta a szt. Atya a magyar lelkes zarándokokat itt vannak a gyóntatószékek és arany betűkkel felírva hol lehet magyarul, francziául és németül gyónást , végezni. A gyóntató székeknél feltűnt egy' hosszabb ki- kinyuló vas pálezika, melylyel a lelkiatya a gyónó gyermeket a föloldozás után megérinti. E felett mi csodálkozunk,, mivel ez ^lőttünk szokatlan jelenség. Ennek a jelentése pedig az, hogy a bűneinkért mi is megérdemeljük, hogy az Isten igazságossága büntető veszejével sújtson minket. Még sokat lehetne itt említenem, de akkor egy egész nagy könyvet kellene írnom, ami azonban nem a feladatom. Hogy milyen nagy,, milyen magas a templom, azt akkor lehetne ész- . lelni, ha a kupolába felmennénk. Itt a szemlélőnek a lábai előtt fekszik majd az örök város és a kupolából az mint valami kis gyermekek tűnnek fel az emberek. A szem itt oly messze lát, hogy szép tiszta időben még az Afrika partjait mosó földközi tengert is meglátjuk. Itt mindenki érzi, hogy mindezen nagyság, mindezen fény és pompa Isten szt. felségéhez képest semmi és mindenki érzi, hogy Ó maga még inkább semmi, de érzi egyúttal a Mindenhatónak végtelen nagyságát és észrevétlenül is egy léirhatlan erő arra kényszeríti, hogy térdre boruljon és megalázkodva hajtsa fejét a földre és törjön elő szivéből e szép katholikus népének: Téged Isten dicsérünk. Innét most szóljunk le a pápái palotába az úgynevezett Vatikánba és annak kertjébe: A Vatikán szobáinak száma 11000-et tesz ki. Hiszen 10 év sem volna elég annak áttanulmányozására. A pápai kertben feltűnt az utazóknak egy lurdi barlang, melybe a szt, Atya magából Lurdból hozatta a vizet és mely mintegy szökő- kutból mindig szét sugárzik. Itt térdre borulva imádkoztunk a szt. Atyáért, mert ki tudja hányszor imádkozott és sirt itt 0 érettünk. Itt a kertben láttuk a szt. Atya kedves kecskéit, melyek tejéből ő táplálkozik, itt örültünk egy pa- pagály madárnak, mely folyton azt kiáltozza: „Evviva il pápa re!“ „Éljen a pápa Király.“ Ez alkalommal érdekesnek vélem megemlíteni az olasz étel és italról nyert szomorú tapasztalataimat. Ez tett reám legrosszabb benyomást mert a 4-ik napon találkozom egy kedves úti társammal s igy szóllit meg. Mi baja magának, hogy oly szokatlan halavány és kedvtelen? Mondom, hogy nem tudok semmit sem enni az olajos ételekből. Erre mondja, bizon itt nem kapni túrós csuszát. Kedves úti társam bírván az olasz nyelvet a téren olvassa a firmákat s látja „Birerei Vienna“, „bécsi sör“ megszánt en- gemet s 4 napi koplalás után, igy jutottam pár pohár bécsi sörhöz. Melyért ez alkalommal is hálás köszönetét mondok felejthetlen kedves úti társamnak és jóakarómnak. A főzés mesterségéhez a fekete szemű olasz nők nem sokat értenek és ami a fő az ízléssel és tisztasággal meg éppen hadi lábon állanak. Ha arról akarunk meggyőződést szerezni, mennyire versenyezhet az ember egy ^bizonyos uégy lábú állattal, mely tisztaságáról legkevésbé sem hires | melynek csecsemőit malacznak hívják, akkor csak be kell lépnünk egy olasz konyhába és biztositok mindenkit arról, ha még oly éhes is, hogy étvágya csak hamar elmúlik. Ami most már az italt illeti, itt az olasz bort csak dicsérnünk lehet. Egy pár utitársamat azért küldött Rómába a felesége, hogy a bor ivásról leszokjanak, de nem titkolom, megmondom az igazat, hogy azok e tekintetben egy cseppet sem javultak, mert sokkal szívesebben hörpintették a vinó rossót, sem mint forgatták az olvasód As édeskés olaszbort nagyon lehet élvezni, de ép azért vigyázni is kell, mert minden virtnskodásunk mellett is sokszor legyőzi az olasz bor a magyar vért. Innét egy rövid sétát téve eljutottunk az Angyalvárhoz és angyalhidhoz. Ezen emléknek olasz elnevezése „Cartell Sant Angeló,“ hogy mily nevezetes régiség és milyen a története, lássuk a következőkből: Ezen vár egykor a nagy Hadrián római császár síremléke volt; később midőn Rómát több ízben ostromolta az ellenség — várrá alakították a nyugalmas síremléket. Ezen czélra szolgált a vár a pápák uralma alatt is s a mostani olasz kormány is abban tartja káromkodó katonáit. Ha a várat belül is megakarja valaki tekinteni, akkor a katonai parancsnoksághoz kell fordulni belépti jegyért. Hogyan kaphatta e vár az Angyalvár nevet, mindjárt látni fogjuk. Nagy szt. Gergely pápasága alatt félelmetesen dühöngött Rómában a pestis; nem volt család, melynek nem lett volna gyásza; sőt egész családok és utczák haltak ki. Ekkor, mikor már kétségbeejtő volt a szükség, Istenhez és a bold. Szüzhöz fordultak a Rómaiak. Maga szt. Gergely pápa vezetett körmenetet az „Ara coéli“ templomból annak Mária kegyképével a szt. Péter templomba. íme minő csodát művelt a szt. Szűz. A pápa ép a mostani angyalhidon vezette a körmenetet az Angyalvár felé és amint igy bánat, könyek- között esdeklettek segítségért, egyszerre csak egy angyal jelenik meg a vár fokán, amint fénylő kardját hüvelyébe teázi és a húsvéti anti- fónának e szavait énekli: „Regina ereli laetáre alleluja, qui quem mernisti portáre Resurrexit sient dixit“. A pápa a néppel együtt énekelte tovább könyek között: „Óra pró nobis Deum.“ Igen az angyal, a bosszuló angyal visszatette hüvelyébe a kardot és e pillanattól fogva megszűnt e pusztító járvány. Ez okból ma is ott van a várfokon az angyal szobra. Következik ott tartózkodásom 2-ik napja. Újult erővel kezdtük újra utunkat. Villanyoson a Piazza Venezia térre mentünk, ott először is megtekintettük „al Gésu“, Jézus szt. nevének szentelt templomot, mely a Jézus társasági szerzet tulajdona, itt nyugszik a derék társaság alapítója Lojolai szt. Ignácz. A templom melletti régi klastrombán most kaszárnya félében, még mindig látható azon szobák, melyekben szt. Ignácz és Borgiai szt. Ferencz éltek és ott meghaltak. Itt van Iravéri szt Ferencz esernyője is, melyét indiai utazásaiban használt. Innét megtekintettük a Mamertini börtönt; hol szt. Péter és Pál apostolok kilencz holnapig voltak fogva. A taliannak csak ezt mondjuk Mamertino és rögtön eligazítanak. Mielőtt magába a börtönbe szálltunk volna, egy kis templomocskába jutottunk, honnan azután egy lépcsőn érünk a mélységbe. Ezen borzasztó börtön, egy kettős börtön. Az egyik fölül van, a másik a felső alatt. Ha már a felső is elrettentő az emberre, mily borzasztó lehet még a másik. A felső börtönből egy kis nyilason át jutni az alsóba. E nyilason át eresztették le régen e börtön szomorú lakóit, hol éjjel nappal örökös sötétség volt és ebben az alsó börtönben voltak szt. Péter és Pál apostolok is I hónapon át fogságban. Az oldal falban egy vasajtó van, amelyen át az ottan kivégzetteket ledobták a kanálisba, hogy az a holttestüket kiusztassa a Tiber vizeibe.
