Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-18 / 20. szám

V. évfolyam.'

Előfizetési ár:

%%‘m év re 12 K. (6 —) Fél érre. . fi „ (3—) Negyed évre 3 „ Cl 50)

'Egye* a*Am ár* 24 fiitér.

Veszprém. 190s. május 18.

sO-ik szám.

VESZPRÉMI

FÜGGETLEN ÚJSÁG.

A lap wall emi réasét illaté k Salam «nyak a k*uiVaégka< küldendék

Kéziratokat nem adónk TÍ*aaa.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Hosszú utcza 94. szám.

fogad el.

Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ.

Hirdetések egyezség szerint.

Nyilt-tér garmond sora 30 fillér

lémaatatlaa lavaUkat oaak laaart káikSl föladnak *1.

Ányos ünnep.

Veszprém. 1002. mája* ltó.

Kegyeletes és hazafias ünnepet rendezett e héten a veszprémi kegyestanitó- rend derék tanári kara Ányos Pálnak, a Pálos-rendi szerzetes dalnoknak, a 18-ik század bánatos szavú poétájának, akkor nagyon elárvult nemzeti irodalmunk egyik kiváló bajnokának emlékezetére rendezte e magas színvonalon álló, szép és fényes ünnepet a főgimnázium.

A borongó lelkületű költőt élete virágában Veszprémben érte utói a könyörtelen halál s porai itt nyugosznak a Szent Ferencz-rendi szerzetes ház sirbolt- ában. Jeltelenül nyugodtak eddig, mig most a főgimnázium tanári kara Takács József igazgató lelkes vezetése alatt megvalósította boldog emlékű Lévay Imre volt veszprémi direktor s később rendfőnök régi kegyeletes tervét; díszes emléktáblával jelelte meg a költő nyugvó helyét.

E hö 14-én —: szerdán — lélekemelő *

I és díszes ünnepség keretében ment végbe a Ferenczrendiek templomának külső falában elhelyezett emléktábla leleplezése. Kegyelet, hangulat, őszinte hazafiság és Ízlés dolgában messze fölülemelkedett ez

A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája.

A nagyanya levele.

Irta: J. Virág Béla.

I Tudok én még egy történetet a Sásnábob- J ról, a balatoni főnemesről.

Ez az ő tragédiája. Ezt kellett volna elmondanom előbb.

Kezdő, fiatal ügyvéd volt még a Malaticzky- I féle csődtömeg gondnoka. Nógrádból került a felvidéki faluba, az óriási munkát igénylő csődI

] tömeghez. Domborodó, magas homlokán két finom ránéz szaladt a szemgödrök sarkához; sugárzott arról az ész, az erős akarat, a tetterő. Fekete I bajszával, szakállával ellentétben állottak szelid, kék szemei és elárulták [melegen érző szivét, őszinteségét.

Éjjel nappal a csődtömeg bonyolódott pörei- I ben dolgozott és szenvedélylyel kutatta a felvidéki nábob bukásának távolabbi okait.

Az öreg Malaticzky László bírt ugyan a I főurak minden hibáival; kártyázott, merész fogadásokat tartott, pazarolt; de ilyen óriási vagyon I mellett alig volt hihető, hogy oly rövid idő alatt

ünnep a hasonló ünnepségek színvonalán s programmjának minden egyes pontján meglátszott, hogy azt olyan lelkes és előkelő testület állította össze, amihő a veszprémi főgimnázium tudós és hazafias derék tanári kara.

Résztvett az ünnepségen Veszprém város egész intelligens és előkelő közönsége, melynek soraiban fájdalmasan nélkülöztük a megyénkbeli ^«jw-családnak, ha mindjárt csak egyetlen családtag által is történő képviseletét. A kiterjedt család any- nyira nem respektálta rég elhunyt nagy fiának emlékezetét s annyira nem honorálta a tanári kar nemes, önfeláldozó buz- góságát és fáradozását e szép ünnep rendezése körül, hogy az őt legközelebbről érdeklő ünnepségről való elmaradását legalább kellő formában kimentette volna.

De annál lelkesebben ünnepelt az az illusztris közönség, mely megértette és méltányolta a rendezőség nemes inten- cziöit s nagy érdeklődéssel, odaadó figyelemmel az ünnepség sorozatában, melyekhez hasonlóban műélvezetre nézve is — ismételjük — kevés közönségének lehet része.

Hála. elismerés és dicséret érte főgimnáziumunk derék, lelkes tanári testű' létének!

Az ünnepély lefolyása a következő volt:

Délelőtt tizedfél órakor a kegyestanitóren- diek templomában Takács József főgimnáziumi igazgató mondott szent misét. A templom hajóját zsúfolásig megtöltötte a diszes, előkelő közönség, melynek soraiban ott voltak Fenyvessy dr. főispán, Vértessy a székesfehérváry Vörösmarty-kör elnöke, Kolossváry alispán, Koller megyei főjegyző, Szegletiig polgármester, a törvényszéki bírói kar számos tagja, a tanuló ifjúság s Veszprém városának szépségéről messze földön hires, ezúttal üde tavaszi pompában ragyogó fényes hölgyközönsége.

E szép közönségnek mise alatt a vallási szertartás áhitatos hangulatának keretében valóságos műélvezetben is volt része. A kóruson ugyanis Tóth Mariska kisasszony, dr. Tóth zirczi járásorvos szép leánykája két betétet énekelt, Cherubini „Ave Maria“-játés az „0 salutaris Hostia “-t. Ezüst csengésű, kristálytiszta bájos hangon, kész művésznőre valló biztonsággal énekelte e nehéz egyházi éneket, melyekhez Jánosi Jóska szolgáltatta a mesteri orgonasiséretet.

Mise után az egész közönség — a diákság a gimnázium zászlóalja alatt — levonult a „Nemzeti kaszinó“-ba, ahol a programm szerint matiné következett.

Takács József igazgató az „Ányos-kör* diszelnöke rövid, de meleg közvetlenséggel előadott szép és hatásos megnyitó beszédében ismertette az Anyós-emléktábla létesítésének történetét, mit a diszes közönség zajos tapssal fogadott.

Szilágyi Sándor VII. oszt. tan. Ányos Pálnak „Egy boldogtalannak panaszai a halovány holdnál“ czimü költeményét szavalta el a mélaség a babona és semmi esetre sem logikai ok. Mesébe való beszéd az a megfogamzott átokról. Nem hiszi azt el a mai kor gyermeke.

Lázzal kutatta tovább a családi levéltárt és néha éjféleken át is ott dolgozott, csak ha már üszköt vetett a gyertya, hagyta el az archivum dohos szagu szobáját és rázárta a vassal kivert tölgyfa ajtót az elpusztult család fényes múltját őrző penészes teremre.

Hosszú sötét folyosó vezetett ki a kastély udvarára, az illatos hársak alá.

Egy viharos estén ismét egyedül dolgozott a nagy kastélyban; a kulcsár — vén, kopott ember, korán lefeküdt. Két gyertya is égett előtte az asztalon s azok kísértetiesen világították be a levéltár barna falait. Már az utolsó szekrényt rendezte, sorba nézve a sárga foliánsokat. Bántotta a fülledt levegő. Felnyitotta az örökké csukott ablak egyik szárnyát s a keletkező szélvihar sivitva hordta azon az országút felkavart porát és végig fütyült a hosszú folyosón.

Az ügyvéd gondosan bontogatta fel egymásután az iratcsomokat s azok egyikeból véletlenül egy elsárgult levél hullott ki.

A becsapó vihar eloltotta az egyik gyertyát és az izgatottan kutató ügyvéd elfeledte azt meggyujtani.

tönkre teszik őt e szenvedélyek. Más mágnás is hasonlóan költött, de vagyona romjait mégis megmentette, itt pedig ahoz sem volt remény.

Első nejétől származott fia anyja jussát örökölte és gyűlölte mostoha testvéreit, de főleg mostoha testvéreit és mostoha anyját, egy gazdag bécsi polgár leányát.

Második nejétől származott fiai már nem fejezték be tanulmányaikat. Nem volt miért. Az idősebb menhelyet talált a vasútnál, az ifjabb aljas társaságban lopta a napot és zsarolta az anyját.

Egy ideig még Maloticsen laktak. De László halála után, a fej nélkül maradt családot kitették az ősi kastélyból a hitelezők. Nem vittek magokkal egyebet, mint az ősök vászonra festett képeit. Még a képrámákat is ott kellett hagyniok.

Megfoghatatlan módon tengődtek tovább a szomszéd mezővárosban, mig egyszer csak hire járt, hogy az a gézengúz fiú feltörte a nagyatyja koporsóját, megrabolta a halottat, leszedte a koporsó aranyozott pántjait; aztán végkép eltűnt a tájról — Isten tufffa hová.

Kimagyarázhatatlan volt ez a rohamos sü- lyedés, mintha valami átok üldözte volna azt a családot.

Hanem az ügyvéd előtt nem elegendő ment