Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-04 / 18. szám

2. oldal.

___Jfj. 'ÜTIr JS j

go

ndot fordítson a kivándorlottak fölött való tengerentúli felügyeletre és azok támogatására.

Kolossváry József, Veszprémvár- megye alispánja, nagy figyéleinmfel hallgá- tott beszédben jelentettem be ázirfoii, uogy neki — sajnos —- szoíftoru, dó teljéin megbízható statisztikai adatai varrnak:' megyéjéből a kivándorlás mértékére vonatkozólag. Indítványozza, hogy a rendezőbizottság a kérdőpontokkal közvetlenül a vármegyék törvényhatóságaihoz forduljon; a gazdasági egyesületeket pedig a kivándorlás társadalmi okainak megállapítására kérje fel.

A kivándorlási kongresszusnak okvetlenül foglalkozni kell — úgymond -— a tömeges nő-kivándorlással.

Több felszólalása után Penyvessy Ferencz elnök kihirdette az értekezlet határozatát, amely szerint a veszprémi előkészítő értekezlet feltétlenül szükségesnek tartja a kivándorlási kongresszus megtartását, azt julius 15-én és 16-án fogják megtartani és pedig Esterházy Férencz gróf indítványa értelmében esetleg Balatonfüreden és azon a kivándorlásra vonatkozólag addig beszerzendő anyagot fogják megvitatni.

A kongresszus előkészítésével megbízott rendezőbizottság utasittatik, hogy a törvényhatóságokhoz kérdöpontokat intézzen a kivándorlásra vonatkozó statisztikai adatok és esetleges specziális orvoslási m&dok közlése végett. Az értekezlet szükségesnek tartja továbbá a tengerentúli szákképviselet szervezését.

Végül gróf Esterházy Ferencz indítványára, amelyet általános lelkesedéssel

VESZPRÉMI ELLENŐR.

1902. május 4*

fogadtak, Széli Kálmán- miniszterelnökhöz és f)arááyi Ignácz töldmiveíésügyi miniszterhez a következő üdvözlő táviratot intézte:

A dunántúli kivándorlás ügyének elf5- készitőbizottságá mai ülésében gróf Esterházy epréhez ‘indítványára a dunántúli vármegyek es gazaasagr^gyléteK képviseletében megjelentek' egyhangú lelkesedéssel határozták eí, hogy hazafias tisztelettel üdvözlik Nagyméltóságtokat és a magyar föld érdekében kifejtendő munkásságukra Isten áldását kérik. A bizottság nevében: Fényvessy Ferencz főispán, elnök. Déli egy órakor 100 teritékü banket volt, amelyen számos felköszöntö hangzott el.

A körorvosok ügye.

A fölöttébb mostoha helyzetben leledző körorvosok érdekében az „Országos orvosszövetség Veszprém vár megyei fiók- szövet8ége“ a vármegye törvényhatósági bizottságához kérvényt intézett, amelyet — mert teljesen méltányosnak és jogosnak ismerünk — a közönség tájékoztatására egész terjedelmében, ime, itt közlünk ?

„Az országos orvosszövetség veszprémvár- megyei fiókszövetsége azon tiszteletteljes kérelemmel járul a tekintetes törvényhatósági közgyűlés élé:

„Kegyeskedjék a községi- és körorvosoknak 25 év óta fennálló csekély 300 forint évi fizetését 500 forintra emelni; méltóztassék továbbá az eddigelé 150 forintban megállapított utiátaiányt 100 százalékos emelésben részesíteni, vagyis az eddigi 150 forint helyett 300 forintot megadni, végül a községi- és körorvosokat szabad egészséges lakás kiszolgáltatásban részesíteni, illetőleg az ezen szabad lakásnak megfelelő évi lakbérilletményt részökre megállapítani.“

A veszprémvármegyei orvosszövetséget eme kérelem előterjesztésére- a következő sérelmek késztetik:

Az 1876. évi XIV. törvényezikk 144. §-a alapján a tekintetes törvényhatóság a községi- g' körorvosok évi fizetését' s utiátalányát igen kig összegűén *szabtar még, minden bizonynyal azon föltevésből kiindulva,* hö»y a fent idézett törvény1 r45. §-áhak 1-so' 'bekezdésében lefektetett biztosíték — a mellékgyakorlat utáni jövedelem — bőven fogja kárpótolni fáradozásaikat, a betegek orvosi gyógykezelését tartván a községi- s kör- orvo'sők főkötélésségének, mig a közegészségügyi szolgálat terén felmerülhető teendők végrehajtására a járásorvosokat gondolta illetékesnek; ezen feltevés tehette csak lehetővé, hogy a községek s a nagy kiterjedésű körletek orvosai részére évi fizetés fejében oly csekély összeget méltóztatott megállapítani a tek. törvényhatóságnak.

A tapasztalat ezen feltevést nem igazolta!

f

Evek hosszú során át kötetekre nőttek a közegészségügyi törvények s rendeletek; ezek végrehajtását legelső sorban a községi- s körorvosok eszközük.

Minél nagyobb tevékenységet fejtenek ki a törvények s rendeletek végrehajtása ügyében, annál szűkebb körre szorítkozik magángyakorlatuk, tehát mellékjövedelmük tere; e rendeletek közegészségügyi őrei kötelezett egyéb vizsgálataik alkalmával is nemcsak egyesekkel, hanem egész társadalmi osztályokkal, sőt egész községekkel jönnek sokszor összeütközésbe, mert intézkedéseik gyakran egyesek, sőt egész községek érdekkörével látszólag ellenkeznek s a nép, mely lassan érlelődik, legtöbbször a közjó érdekében tett fáradozásaikat rosszakaratulag bírálja; hogy az ezen téren való működésük nem járul hozzá mellékjövedelmük szaporításához, nem szorul bővebb magyarázatra.

Kényszeritheti-e bármily hatóság az orvos közreműködése avagy ‘javaslatára megbírságolt családok tagjait, hogy azok betegsége esetén bizalommal forduljanak községi- vagy körorvosukhoz, nem-e fogják azt elkerülni s inkább rábeszélés utján más családokat is tőle elidegeníteni? Lelkiismeretes szolgálatuk alatt ezen réven is

egy hál alkalmával azt a kegyet kérte a szigorú mamától, hogy csak addig beszélhessen leányával, mig kezében egy izzó széiipar.\zst el bir tartani. A herczeg kérelme teljésittetett. IV. Károly egy izzó parazsat vett kezébe a leánnyal együtt félrevonult s egy órai beszélgetés után visszatért a társaságba — nyitott tenyerén hozta a kialudt parazsat. Hanem keze egészen ki volt égetve.

A tulpomaniai oly tévedés volt, mely fölött most fejünket csóváljuk, egykor pedig százakat juttatott koldusbotra. Hogy mily nagy lehetett akkor a tulipánláz, kitűnik abból is, hogy a nagy virágültető, Vaii der Dalén roppant árért vett meg egy kertet azér:, mert oly fajta tulipán volt benne, milyent egyedül csak ö akart bírni. Megvette a kertet, kitépte belőle a tulipánt s azután 20000 forint veszteséggel ismét eladta.

111 A művészek kis világa számos példáját megújítja a különféle Szenvedélyeknek, szeszélyeknek, tulajdonságoknak. „Moriani* utólérhet- íeri!’'személy ésitője ,Lucziá‘-ban, soha sem énekelt elragadóbban, olvadékonyabban, mint mifccÁ teli volt az 'orra tubákkal. Heine fetter pedig, az ünnepelt énekesnő egy hangot sem tudott hallatni, ha testén ing volt. Tablómnak gyakran bele kellett nézni a liquéíírös livfegbe, ha H2t akarta, hogy megfelel hessen a művészet iráht táplált nagy igényéknek, mig Zerz Anna, a Sváb ieáity sohasem lépett ki a kuliszák mögül, mig' áhitatosan három keresztet néni

vetett. Scholcz Venczel és Nestroy játéka akkor volt a legszebb, ha párpercczel előbb a kártyaasztalnál ültek ; Hasenhutnak, egy másik híres komikusnak, előbb kanári madara énekét kellett hallania, ha azt akarta, hogy élezei és tréfái gyújtsanak.

Swift Jonathán a nagy angol humorista, előszeretettel tartózkodott a fuvarosok korcsmájában. Pope költő, ki kis igénytelen termetű volt, minden mondása végére hozzá Szerette tenni: Isten javítson meg! Mikor egyszer egy bérkocsiból kilépve, dühösen mormogta el mondókáját, a kocsis megjegyzé : Akkor az Istennek kevesebb fáradságába kerülne egy egészen uj embert alkotni, mint önt megjavítani.“

A szellemes Bichardsonnak annyira vérévé vált a vitatkozás, hogy ezt Seridan, az ismeretes államférfi és költő egyszer hasznára fordította. Az utóbbi ugyanis egy alkalommal bérkocsin menvén, azt a kéllémetlen felfedezést tette, hogy tárczáját otthon felejtette. Az épeii előtte elhaladó Bicliardson jó gondolatot támasztott agyában. Meghívta magához kocsijába. Alig hogy ez helyet foglalt, elkezdődött a vitatkozás. Seridan addig nyújtotta a beszédet, mig czélhoz nem ért, azóta 11 kiszállt a kocsiból. Bicliardson annyira beletalálta magát a disputába, hogy' alig vette észre barátja távozását. A' kobsi dijt neki kellett megfizetni, mint aki utoljára maradt a kocsiban.

Ismeretes Schiller azoii szokása, hogy íróasztalán mindég kellett lenéi pár rothadt almának, melynek szaga — az ő állítása szerint — nagyon esillapitólag hatott idegeire. A hires Haller ájulásba esett, ha sajtot szagolt. Voltaire az ánizs szagától rosszul lett, mig III. Henrik franczia király elbódult a tőkehal, vagy a foghagyma illatától, mig IV. Henrik a parfufn-et nagyon szerette. Ez utóbbi a krónikás feljegyzése szerint egy kis kutyát viselt egy kosárban nyakán.

Nagy Frigyes porosz király előszeretete az agarak iránt általánosan ismeretes. A Schiller „Fiesco‘-jából ismeretes Andrea Diria dogé (meghalt 1560-ban „Polda* nevű kutyájának két szolgát tartott, kik a kutyát ezüstedényekből etették. Newton fenséges lelke egész erejével szerette „Gyémánt“ nevű kutyáját, mig a görög Parménio úgy szerette a disznókat, hogy sokszor versenyt röfögött velük.

De szóljunk már egy magyar emberről is. A temesmegyei FÖn helységben élt a Mocsányi család egyik tagja, ki az ő falujában mindén áron postahivatalt akart. Mivel azonban á falu nagyon kicsiny volt atra nézve, hogy külöíi postahivatalt tartottak volna számára. Mocsányi magára vállalt minden költséget!. Mikor Mocsányi 1830-ban meghalt, á liivátalt nejé vétte át s az elegáns nő, ki hivatalát igazi szenvedéllyel végezte, mintaképe lehetett volna sok férfinek. A postahivatal belsőberendezése machagoni fából volt, az írószerek csupa ezüstből úgy, hogy e postahivatal legszebb volt egész monarchiában;