Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-04-27 / 17. szám
1902. április 27. VESZPR nek tartom főleg azért, mert ezzel a határozott rendszabállyal elejét lehetne venni annak a nagyarányú szédelgésnek, melyet a múltban tapasztalunk, hogy lelki- ismeretlen pénzintézetek hamis mérlegben kimutatott, nem létező tartalékokkal a közönséget megtévesztették és félrevezették. A tartalékalapok tényleges realizálása meg fogja akadályozni az e téren előforduló visszaéléseket, reális bázison nyugvó pénzintézeteinket pedig nem érintheti, miután ezek tartalékalapjaikat a tényleges üzleti eredménynek megfelelöleg szolid alapon alkotván meg, azokra nézve a tartaléknak tényleges értékekben való elhelyezése semminemű akadálylyal és hátránynyal nem járna. Ennek az intézkedésnek meg lesz az a haszna, hogy a mérlegben kimutatott tartalékalap meg fog felelni a tényleges állapotnak, a hamis mérlegek felállítása ebben a tekintetben kizáratnék s pénzintézeteink mérlegei hovatovább tiszta képét fognák feltüntetni a tényleges állapotnak és a megfelelő valódi üzleti eredménynek. Elérhető volna továbbá ez által az is, hogy a tartalékalapoknak veszélyes és koczkázattal járó üzletekbe való befektetése, mint a hogy az a jelenben történik, teljesen kiküszöböltetnék. De fontosnak tartanám a tartalék- alapoknak magyar értékekben, főleg állampapírokban való elhelyezését magasabb gazdasági szempontból azért, mert ezáltal egy nagy lépéssel elősegitenők a magyar értékek nacionalizálásának ügyét, mert ily utoii elérhető volna az, hogy az állam kibocsátott értékeinek egy nagy része itthon elhelyezésre találna. A kérdésnek ily Ha rám borul . . • TJ/i rám bővül az est csöndje halkan, S kerüli a szememet az álom, Mig a hajnalt hánykolódva várom A szivemben fakad egy-egy dallam. De aztán csak újra vissza fojtom; Hiszen rólad nem szabad dalolnom. 7. B. módon való megoldása méltányos volna főkép azért, mert nagyon jól tudjuk azt, hogy minő nagy terhek és kötelezettségek nehezednek minden oldalról az állam vál- laira, ezzel szemben pedig nálunk sem a társadalom, sem intéző köreink nem sietnek az állam terhein legalább azzal köny- nyiteni, hogy az állampapírok egy részének itthoni elhelyezését előmozdítani segítenék. Kívánatos volna, hogy e részben főleg pénzintézeteink járnának elől, a mi által elérnénk legalább azt, hogy a circa 6 milliárdnyi államadósságunk kamatainak egy része itthon maradna. Erre vonatkozólag példakép és összehasonlításul legyen szabad felhoznom azt a tényt, hogy Ausztriában 441 városi és községi takarékpénztárnál elhelyezett ca 3500 millió takarékbetéti tőkéből 920 millió van önkéntesen állampapírokba és záloglevelekbe elhelyezve, mig nálunk a fővárosi intézeteknél elhelyezett ca 600 milliós takarék- és folyószámla-betétből mindössze 51 millió korona fekszik állampapírokban, de ezen összegből 42*2 millió korona egyedül a Pesti Hazai Első Takarékpénztárra esik. Ezeket véltem szükségesnek elmondani a tartalékalapok létesítésére és kezelésére vonatkozólag s ezen fejtegetéseimhez bővebb felvilágositásképen szükségesnek tartom hozzáfűzni azt, hogy ezen uj intézkedés a régi tartalékalapokra, természetesen nem vonatkozhatik. A netalán előforduló betétveszteségek és hiányok pótlására tehát első sorban szolgálna az illető intézet vagyona, másodsorban a tartalékalap, még pedig minden más egyéb hitelező követelését megelőzőleg s csak ezek után volna igénybevehető a biztosítási alap. Ezekben a főbb elvekben óhajtottam megjelölni a létesítendő reformtörvény irányát s természetes, hogy ezen szűk értekezésem keretében nem terjeszkedhettem ki azoknak az apróbb részleteknek a megvilágítására, amelyek a reform, keretében megvalósitandók lesznek s amely részleteknek elbírálására és megvitatására úgy is alkalma lesz annak idején úgy a törvényhozásnak, mint szakköreinknek, a melyeknek meghallgatása és praktikus tapasztalatokon alapuló véleményadása hitem szerint úgyis sok tekintetben döntő befolyással lesz ezen akció helyes és komoly keresztőlvitelére. Annak idején, a midőn a törvény- hozásban az erre vonatkozó javaslat szőnyegre kerül, csekély erőm és tehetségem szerint én is érvényesíteni fogom szavamat a reformnak ily szellemben való keresztülvitelére s ha nem is a jelen fejtegetésem alapjául szolgáló elvek valósíthatnának meg a reform keresztülvitelénél, kész Örömmel fogok támogatni minden más oly tervezetet is, mely ezen kérdés helyes megoldására az általam javasoltaknál még több biztosítékot nyújt. Minden oly tervezettel szemben azonban, mely takarékpénztáraink intézményét azoknak szabadelvű ügykezelését és eddig több mint félszázados tradíciókon alapuló szabad üzleti tevékenységet veszélyeztetné, úgy, hogy ezáltal maga az intézmény sérelmet szenvedne, minden ily akcióval szemben készséggel fogom felemelni szavamat, hogy reámutassak azokra a súlyos következményekre, melyek egy ily szerencsétlenül megalkotott reformtervezettel együtt járnának. S végül kijelentem azt is, hogy örömmel és köszönettel fogom venni azt, ha érdeklődő szakköreink az itt felvett kérdésekről minél alaposabban nyüatkoz- nának s egyáltalában a megalkotandó reformtervezet főbb alapelveire nézve állást foglalnának; üdvös volna ez különben azért is, hogy intéző köreink ezen leg- kompetensebb véleménynyilvánításról mielőbb tájékozást nyerjenek. S ha jelen fejtegetésemmel elérhetem azt, hogy az illetékes szakkörök figyelmét és érdeklődését e küszöbön álló fontos kérdés felé irányíthatom, úgy megleszek jutalmazva ezen soraimért, melyeknek megírására nem önérdek, nem a feltűnési viszketeg adta kezembe a tollat, hanem őszinte, önzetlen érdeklődés amaz intézmény iránt, melynek egészséges fejlődés hazánk gazdasági életerejének és jólétének is egyik főtényezője s mely intézménynek fontos szerepét és hivatását ismerni tanultam több évi tapasztalat és megfigyelés alapján, midőn előbbi életpályám folyamán én is annak szolgálatában állottam. Balneologiai tévedések. Dr. Mangold Henrik kir. tanácsostól. Tévedés az, hogy a gyógy- és fürdőhelyeken ásványvíz-, tej-, savó-, fürdő- és hydropathiai, valamint általában diätetikai kúrákat csak a nyári hónapokban kell és lehet használni. Egyes hyd- ropathák már megdöntötték ezen téves nézetet, amennyiben intézetüket egész éven át nyitva tartják és igy is érnek el minden irányban kedvező eredményeket. Miért várják be például az idült gyomor-, bél-, máj- és általában alhasi bajokban szenvedők a nyári hónapokat, hogyha az év többi szakában is gyógyíthatják, vagy legalább enyhíthetik a gyógy- és fürdőhelyeken bajukat? Nem a meleg nyári temperatura irányadó az ásványvíz vagy egyéb diätetikai kúránál; a kóros szervezetnek a hűvös és hideg levegő is üdvös, ha kellő óvóintézkedés és berendezés mellett mérsékelten használják; az ásványvíz kúránál a mértéktelenül forcirozott mozgás már úgyis meghaladott álláspont. Azonfelül a nyári időn kívül olcsóbb árak által hozzáférhetőbbé tehetnék a gyógy- és fürdőhelyeket a kevésbé vagyonos polgári osztálynak, mint azt Abbázia klimatikai gyógyhely fordítva gyakorolja, midőn egész éven át, nemcsak télen, hanem nyáron is nyitva marad. A fürdőhelyi gyógytényezők hatása nincs egy évszakhoz sem kötve, miért is az év azon szakában lehessen azokat felkeresni, amelyben rászorulnak és amelyekben körülményeik azt megengedik. Minthogy az úgynevezett „gyógy- idény“ tartama kevés kivétellel már csak 6—8 hétre zsugorodott össze, a gyógykeresőknek és a tulajdonosoknak érdekében kívánatos azt, ha s tévedésből nyitva fogom felejteni. Ha viszontlátja a császárt, biztosítsa hódolatomról. — Lehetetlen! kiáltott fel a fiatal ember. — Látja tehát, hogy korántsem lettem volna elveszve, ha a császár késik! — Akkor tehát nem veszélyes összeesküvőnek lenni ? vélte a fiatal ember. — Amint veszi. Ha ön royalista volna és elfognák ma, amikor megint Napoleon van kor* mányon, azonncl Megcsinálhatná végrendeletét ? — Hogy lehetséges ez ? — Egész egyszerűen. XVIII. Lajost megveti a világ, Napoleon pedig megveti a világot. Amaz lemez, ez ágyucsizmát viseli A. /.
