Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-20 / 16. szám

1902. ápri is 20. VESZPRÉMI ELLENŐR. 3. oldal hozzuk s azok ellenében a takarékosságra hajló társadalom érdekeit megóvjuk. Hogy ezen érdekszövetkezés létrejö- vetele s a pénzintézetek közötti összetar­tás s egymás ügyvitelének szemmeltartása és elbírálása akadályba nem ütköznék, azt tudhatja mindenki, ki a takarékpénz­tárak ügyvitelébe betekintést nyert s tudja azt, hogy az egyes pénzintézetek, külö­nösen az egy helyen székelő társaságok egymás viszonyaira nézve mily alaposan vannak tájékozva. Sőt tudjuk azt is nagyon jól, hogy maguk a fővárosi pénzintézetek kiterjedt összeköttetéseiknél fogva a leg­távolabb vidéken székelő intézetek viszo­nyairól, ügykezeléséről mily kimerítő in- forinácziókkal bírnak; a kölcsönös ellen­őrzésnek s az egymás közötti összetartásnak eddigi hiánya egyszerűen abban leli indok­lását, hogy hiányzott az a közös érdek, amely a magyar pénzintézeteket a meg­szüntetendő visszaélések megakadályozása czéljából egy táborba szólította volna. Mert hogy csak egy példával illuszt­ráljam azon fentebbi állításomat, hogy pénzintézeteink egymás működéséről, főleg a fővárosiak a vidéki társaságok helyzeté­től, minő alaposan vannak tájékozva: a közelmúltban előfordult soproni épitő-bank bekövetkezendő bukásáról fővárosi intéze­teink már jóval előbb tájékozva voltak, úgy, hogy ezen gyászos véget ért intézet­tel a bukást megelőző két évben a fő­városi intézetek már összeköttetésben nem voltak s legfeljebb csak a bekövetkezett katasztrófa nagysága s az ennek nyomán napfényre került botrányos visszaélések nem mindennapi módja és sokasága lep­hette meg központban székelő intézeteinket. gMB—■ ■mu ■■nr".-—nmrmmiammmm———————i—MW» tekintetét arra felé irányítja, amerre az őszszel elvitte a füstölgő gőzmasina a szive egyik felét. Mintha a banda hangja közelednék. Meg­verik a kis kaput, Tisza csaholni kezd erősen, csak úgy csörög a láncza ... A leány meg­rebben. Már úgy megyugodott, hogy hát mégis csak megtisztelik őt, osztán békén hagyják az ő bánatával, keservével — s ime mégis eljöttek. Felugrik, magára zárja az ajtót. De az öreg szülő zörget kénytelen, kölletlen kinyitja. A legények bejönnek. Hijják, hogy menjen ki. — Marcsa sirva fakad. Az öreg megduzzog — Galambom ez már igy szokás, hát ne ellenkezzél. Mutass emberséget. — Nem megyek, édes szülém. Hagyjanak magamra . . . — Nem-é? A legények közrefogják. Úgy megy szegény, mintha halálitéletre vinnék . . . — Vesd le azt a válkendőt — kár lesz érte. — Nem én. Az öreg szüle vette — gondolá — nem engedi megöntözni. De bizony még azt is meg­engedte. Hogy is ne, mikor az ő sonkáját, fonott kalácsát senkisem dicsérné . . . Kedves volt az a leány s most, hogy igy akadékoskodott, még inkább feltüzelte Palotási Gáspár szivét. Odament hát hozzá s igy szólt: , — Hát annyira búsulsz giliezém a sorodért, hiszen vagyok olyan legény, mint a’ ! Marcsa elfordította a fejét — a legények nevettek. Gáspár dühbe jön, magához öleli, meg­Dy körülmények között bízhatunk abban, hogy ezen biztosító alap létre­hozatalával a reformnak legfontosabb része nyer elintézést s ezen kérdés megoldásá- sával karöltve az ellenőrzési rendszer nehéz problémája is dűlőre jut és nincs szükségünk egy oly nagy szigorúsággal megalkotott rendszabály életbeléptetésére, mely intézeteink ügykezelését, cselekvési szabadságát lenyűgözve, semmikép sem járna több eredménynyel, mint aminó ered­ményt szülne a pénzintézeteink között természetes alapokon, lassan, de biztosan kifejlődő, kölcsönös érdekközösségen ala­puló oly állandó ellenőrzési viszony, mely a legtöbb bajnak elejét venné. Az ellenőrzés gyakorlását szükség esetében pedig olykép vélnén megoldan- dónak, hogy a fővárosi betéti üzlettel fog­lalkozó összes pénzintézetek és a jegybank, valamint korlátolt számban a vidék nehány előkelő intézetei kebeléből egy állandó bizottság alakulna, mely a beérkező fel­jelentésekből és a jóhiszemüleg bejelentett adatok alapján elbírálná első sorban azt, hogy a vizsgálat elrendelésére komoly ok forog-e fenn, mely esetben a bizottság saját belátása szerint egy szakközeget vagy szakbizottságot küldene ki a szóban forgó pénzintézet ügyeinek szigorú és tüzetes megvizsgálására. Feltétlen szükségesnek tartom azon­ban azt, hogy ezen bizottságban elsősorban a fővárosi pénzintézetek legyenek kép­viselve azért, mert ezeknek tájékozottsága, az ország legtávolabbi zugáig elható hely­ismerete, valamint az a tény, hogy a jegybank és hazai pénzintézeteink tárczája az egész ország hiteltervezetének köz­csókolja. Ez ä tréfa még derültebbé tette az udvart. — Marcsa felkapja a kezét s hirtelen arczul teremti Gáspárt. — Ejnye te kis vérem! — Újra megcsó­kolja. A leány meglöki, Palotási a kút kávájához tántorodik s ott egy kiálló szögben — melyre a ruhaszárító kötelet szokták akasztani — megsérti a fejét. Megdühösödik, lerántja Marcsa fejéről a rozsás szalagot, nagy gorombát vet a leánynak, azzal mintha parancsszóra történnék — elmen­nek mind­Az anyó pedig — az udvaron történteket nem látja — még most is rendezi odaben a sonkát a habos fonott kalácsot . . . A leány sirva irt egy levelet, viszi a vonat Budapestre . . . * Máté Pali raportra jelentkezik : — Kapitány ur jelentem alásan, haza kell mennem, ha meghalok is! Megsértették a ba­sámat ! — Mehetsz, de bolondot ne tégy! Holnap itthon légy! — Úgy lesz kapitány ur, köszönöm alásan ! * Másnap csakugyan jelenkezett: — Kapitány urnák jelentem alásan meg- öttem 1 — Na, mi újság ?! — Valakinek levágtam az egyik fülét! . . . elentem alásan! — Huszár vagy fiam! pontja, döntő fontossággal bir mindéi egyes ily felmerülő ügy helyes és alapos megbirálására; ezt kívánja meg bizonyod fokig talán a méltányosság is, midőn fő­városi takarékpénztáraink, igaz, hogy szintén csak nyereségük arányában, de mégis tetemesebb összeggel j árulnának a biztosító alap dotálásához, mint a vidéki pénzintézetek. (Folyt* * * köv.) i*-^u3íTTja-"3r. Értesítés. A pápai állami, tanitóképző-intézetnél az 1902/3. iskolai évben betöltendő lesz: Az I. osztályban 20 teljes-segélyes állo­más, melylyel bentlakás, élelmezés és mosás, — szóval: teljes ellátás jár. Ugyancsak az I. osztályban 10 félse­gélyes állomás melylyel az erre az állo­másra felvett növendék részéről havonként előre fizetendő 12 K. nyi téritményért, az egész segélyesekével egyenlő, bentlakásos, teljes ellátás jár. Ezenkivül a 20 egész- és 10 félsegélyes állomáson kivlil, betöltendő lesz még 4 ösztöndíj állomás. Az ösztöndijt élvezők nem laknak bent s havonként 20 kor., 10 hóra összesen: 200 kor. segélyt kapnak. A II., liftes IV. osztályban, hogy hány kedvezményes hely üresedik meg: attól függ: hány, segélyt élvező növendék kap az évzáró-vizsgálaton, hacsak egyetlenegy, elégtelen osztályzatot, avagy távozik más intézetbe. Minélfogva ide ezekbe az osztályokba, máshonnan, segélyre való kiáltással, csak kitűnő, jeles, vagy legalább jó általános osztályzatú s erkölcsileg is érdemes növen­dékek folyamodhatnak. Elégséges osztályzat, vagy szabályszerű önviselet mellett segélyre, senki igényt nem tarthat. Az I. osztályba teljes-segélyes állomásra a gymnasium, reáliskola, polgári-, vagy felső­népiskola IV., illetve : III. osztályát kitűnő, vagy jeles általános osztályzattal végzettek folyamodhatnak. Jó általános osztályzatnak félsegélyes állomásra, vagy ösztöndíjra tarthatnak igényt: Az I. osztályba folyamodók részéről a — szegénységi bizonyítvány nem létében — i koronás bélyeggel ellátott folyamodvány­hoz a következő okmányok csatolandók: 1. Születési bizonyítvány, mely, ha a folyamodó 15-ik életévének betöltését nem mutatja, akkor a fölvétel tárgyában az in­tézeti igazgatóságra czimzett kérvényhez még egy másik, a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter Úrhoz korengedélyért — intézendő, 1 koronás bélyeggel ellátott folyamodvány is csato­landó. 2. Tiszti-orvosi bizonyítvány árról, hogy a folyamodó semmi olyan testi fogyat­kozásban, fejletlenségben, vagy eltorzulásban nem szenved, ami őt a tanítással járó fog­lalkozásban akadályozhatná; avagy a gyer­mekek réséről gúnyolódást vonhatna maga után és a tanítás eredményét veszélyeztetné. Ehhez csatolandó az ujraoltásról szóló bi­zonyítvány is. 3. Községi, vagy más egyébb (pl. lel- készi) bizonyítvány a családtagok számáról, életkoráról s arról, hogy közülök hány van

Next

/
Thumbnails
Contents