Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 2. szám

1902. január 5.

VESZPRÉMI ELLENŐR.

3. oldal.

Ehhez ne legyen szava a magyar sajtónak? Nem első és természetes rendje az ilyen országos csapás enyhítésének az, hogy a magyar napilapok hozzászólván a dologhoz, tisztázni igyekezzék a bonyolult ügyet, esetlag megtorlást és az anyagi felelőség kimondását sürgetvén?

A mig a vidéki pénzintézetek ötven meg százezer koronás bukásáról kolumnákat hoztak a fővárosi lapok, addig erről a húsz millió koronás bukásról nincsen szavuk.

Wo ist der Hund begraben, — kérdezném tájékozatlanságomban a nagyközönséggel együtt, ha szerény magam szerencsés nem lettem volna körülbelől egy év tizedig a fővárosi sajtóban működni s annak kiadóhivótalait is ismerni.

Városi képviselő választás.

— Saját tudósítónktól. —

A múlt év végével kilépett városi képviselők helyett, — a kik azonban újból megválaszthatok, — a választás ez év január 30-án lesz, a választás megejtve.

Kilépnek:

Az I. kerületben: Próder József, Koloss- váry József, Takács Ádám, dr. Rosenthal Sándor. (4)

A II. kerületben Kletzár Ferencz, Komjáthy Lajos, Benkö István, Kelemen Imre, Szalay Ferencz, Dvorszky József. (6)

A III. kerületben: Balogh Károly, Saner János, dr. Réthy Ede,< Koller Sándor, Sándorfy Miksa. (5)

A IV. kerületben: Demjén Márton, Súly László, Meszlényi János, Herczeg Gábor. (4)

Az V. kerületben: Huber Antal, Bena- csek Béla, Csapó Kálmán, dr. Köszeghy József, Fejes Dániel, dr. Vadnay Béla. (6)

A VI. kerületben: Kovács Ignácz takács, Magyar János, Link József, Fehér István, ifj. Fehér Sándor. (5)

a szeretetlenség, bosszuállás, veszekedő hajlam és sokaknál egy jó adag hiúság, hogy bátrak gyanánt emlegessék őket, mint olyanokat, a kik már, többször „megverekedtek“, mint mondani szokás.

Összeköttetésbe hozzák a mai párbajt is az

u. n. lovagiassággál, lovassági szabályokat és törvényeket emlegetnek a mai párbajnál is; pedig a középkori lovagiasságnak egész jelleme, természete s egész mivoltának vonzó nemessége, sőt története egyenesen kizárt minden vonatkozást és kapcsolatot. A szó mai értelmében s a párbaj mai formái, okai és körülményei közt párbajozó a lovagias szellem megteremtőitől, tehát a középkori nemes, hős lovagoktól oly távol van, mint ég a földtől. Egyben mégis van a régi s a mai párbaj közt hasonlatosság s ez az, hogy az igazság kiderítéséhez egyik sem járul hozzá, egyik sem szolgálja az igazságot. Vagy igazság-e az, ha valakit ártatlanul párbajnak kerget egy becsületbiróságnak gúnyolt testület és az igazság nagyobb dicsőségére még meg is ölik az ártatlant? Vájjon nem ugyanazon absurd helyzet előtt állunk-e itt is, mint a középkori ítéleti párbajoknál? Nem más a mai párba, mint a középkori párbajnak meghamisított értelemben való folytatása. Már pedig azóta' hány század tűnt el s mennyire átalakult a modern állami és társadalmi élet helyes irányban! És mégis, daczára az állami törvények tilalmának, ez a barbár szokás ma is dívik, mert alapja mélyen gyökerezik: a durva, nyers emberi természetben.

A törvény tilalma nem elég ahhoz, hogy ezt a szomorú örökség gyanánt reánk szállott barbár szokást kiköszörüljük. Itt a közvéleménynek kellene segítségül jönni és érvényt szerezni a párbajt tiltó

I Ödönné, Kőszeghy Józsefné, Jüttner Kálmánná,

I Grofcsik Vilmosné, Cseresnyés Józsefné, Kolossváry I Józsefné, Koller Sándomé, Hets Ferenczné, Patzl Jenőné, özv. Hets Lajosné, Csolnoky Ferenczné, IHaidecker Lászlóné, Kádár Gyuláné, Nagy Ivánné, [özv. Jeszenszky Ákosné, Hankóczy Józsefné, j Karácsony Gézáné, Bokrossy Viktorné, Szemerey I Jánosné, Zsoldos Pálné, Juraszek Kálmánná, Kövess jjánosné, Fritse Józsefné, özv. Kőrőssyné.

Leányok: Fritse Katinka és Ike, Molnár Juliska I Czeczéről, Papp Margit, Kenessey Czilla, Hankóczy [Aranka, Kőrössy Paula, Kenessey Pepike, Hájek [Giziké, Nagy Ida, Nagy Margit, Szemerey Maxi, j Bertalan Mariska, Bokrossy Mariska, Kövess Margit.

h. j.

A kereskedőifjak társaskörében.

Ezen most megalakult egyesület már első [nyilvános szereplésével bebizonyította életrevalósá- I gát. Decz. 31-én a Korona szálló nagytermében [kitünően sikerült estélyt rendezett az egyesület, a ’ I melyen nagyszámú és előkelő közönség vett részt.

A megnyitó ünnepély első pontja prologus [volt, az egyesület érdemdús elnökének, Vaszary I Bélának kitűnő tollából, melyet Lőweustein Lujza I k. a. nagy bravourral adott elő. Szűnni nem akaró |taps jutalmazta úgy a bájos előadót, mint szerzőt.

A prologus után Eugene Labiche franczia szerzőnek „Ajánlott levél“ czimü sikerült egy fel- /onásos vigjátéka következett műkedvelőktől nem ■emélt összjáték és rendezésben. Az egyes szerep- ők .kivétel nélkül kifogástalan preczizitással játszottak, igy Nay Irén kisasszony egy fiatal özvegy szerepét oly bájossá és kedvessé tette, hogy leg- cevésbbé sem csodálkozunk Fougasson amerikain, 'dr. Takács László ur), ki szeretetének szomorú negoldását — valóban amerikaiasan — egy helyesen alkalmazott huroktól várta. De hogy a darab ne ilyen tragikusan végződjék, arról a végzet a szerző személyében igen ügyesen gondoskodott és a bájos özvegy kezébe adott olló folyton ott lebegett a megfeszített húr felett, hogy kellő időben visszaadja az elszánt udvarlót megunt életének.

Egy sürgöny és Fougasson ur boldogan vitorlázik haza, Amerikába, halottnak vélt felesége karjai közé.

A boldog Hektor (Krausz József ur), ki mellesleg megjegyezve államügyész is (ép úgy lehetne állomásfőnök is, a mit ő sem bánna) itt marad és a kedves özvegygyei az anyakönyvvezetői hivatalba siet.

Az ennivaló szobaleány (Steiner Irma k. a.) pedig, — a mit az Írótól tényleg zokon vehet, — pártában marad. Ha én Írtam volna e darabot, bizonyosan neki is jutott volna férj, szavamra mondom megérdemli

A vígjáték után Köves Béláné úrnő remek művészies zongorajátékkal gyönyörködtette hallgatóit.

A műsor befejeztével az ifjúság tánczra perdült és jókedvűen lejtett át az uj évbe.

Szünóra közben ötletes, tréfás tombola és ennek révén számtalan ügyes bohóság kellemes meglepetést hozott a közönségnek.

Január l-ének hajnali óráiban oszlott szét a kedélyes társaság. Referádám tán nem volna teljes, ha fel nem említeném, hogy az első négyest 60 pár tánczolta.

—cscs.

Az iparoskörben.

Az iparoskor Szilveszter estét régi szokásához hiven saját helyiségeiben ünnepelte meg. A kör tagjai társas vacsorára gyűltek egybe, még pedig oly tekintélyes számba, hogy az összes helyek el voltak foglalva. Jó ételekben, italokban és felköszöntőkben nem volt hiány. Az első felköszöntőt Batter Károly mint a kör elnöke mondotta. Rövid de igen sikerült beszédben üdvözölte a kör tagjait.

Utána Szegletky György polgármester mint I a kör tagja beszélt. Tartalmas szavakban fejtegette a magyar iparosság előremenetelének irányeszméit I s különösen hangsúlyozta az összetartás szükségesSzilveszter.

Szilveszter estéjét az idén a szokottnál is nagyobb kedvvel ülte meg városunk közönsége. Annyi helyen. ünnepelték vidám kedélylyel és tarka ünnepségekkel az év utolsó estéjét, hogy a „szabados“ ember akár beleőrülhetett a problémába, hogy hol vegye ki részét a hagyomáuyos mulatságból. Valának pedig kedélyes esték a következő helyeken :

A kath. körben.

A veszprémi kath. kör is megtartotta a szokásos Szilveszter-estélyt városunk előkelő közönségének élénk részvétele mellett. Hogy ez estély oly szépen sikerült, köszönhető Hets Ferenczné ő nagyságának, mint háziasszonynak, ki fáradságot nem ismerő buzgalmával és kedves modorával a jelenvoltakat a jövőre is lekötelezte. Nem kevesebb része van ebben a kör kedves elnökének, Hets Ferencz urnák, a ki azon iparkodik testtel és lélekkel, hogy a kath. kört a veszprémi publikummal megismertesse s úgy a kör tagjainak, valamint a vendégeinek kedves otthont teremtsen.

A vacsora után felköszöntőket mondottak Hets Ferencz elnök ur, a ki éltette a nagyszámban egybegyült fényes vendégeket, nagym. báró Hornig Károly megyés püspök urat, mint a körnek védnökét és a ftdő veszprémi káptalant, mint a körnek kiapadhatatlan jótevőjét.

Utánna felszólalt Köves János kir. táblai biró ur, veszprémi társadalmunk kitűnősége, az ő mély tudásával röviden méltatta a veszprémi kath. kör múltját, jelenét s a jelenből következtetve, örömmel hallottuk ama jóslatát, hogy a mi szerény kis körünk egy szebb jövőnek hajnal hasadását jélenti.

Végül beszédét azzal zárta, hogy a kedves háziasszonyt és házi urat az Isten még igen-igen sokáig éltesse a veszprémi kath. kör élén.

Részt vettek az estélyen:

Asszonyok: Kenessey Móriczné, Véghelyi Dezsőné, Csapó Kálmánné, özv. Terelmes Lajosné, özv. Papp Gyuláné, szili Horváth Pálné, Paur

1

törvénynek. De éppen ebben az irányban nem tud egészséges közvélemény kialakulni. Mert valóban különös a mai közvélemény ebben a kérdésben. Egyik kézzel ad, a másikkal ugyanazt visszaveszi. | Elitéli ugyanis a közvélemény a párbajt, mint a[ humanizmussal ellenkező s nem müveit társadalomba j illő intézményt. Ez eddig jól van téve. De aztán V itt kezdődik a közvélemény gyengesége és ferde I iránya, mert ha valaki el nem fogadja az annyiszor [ anathemával sújtott párbajt és törvényes bírói utón [ ] akarja a kérdést megoldatni, vájjon számithat-e a| közvélemény támogatására, ha a párbaj vissza-1 utasítása miatt őt „gyávádnak nyilvánítják? Tudjuk, hogy oly gyenge lábon áll e tekintetben a köz-1 vélemény s annyira engedi magát terrorizáltatni, [ hogy bizony minden jobb meggyőződése ellenére | is nem áll az ilyennek pártjára, engedi, hogy meg- hurczoltassék és gyávának nyilvánitassék, holott éppen önálló meggyőződéséért és egy századokon) át meggyökeredzett ferde intézmény ellen való | állásfoglalásáért inkább, bátornak volna nevezhető.) Idáig még nem jutottunk és kérdés, hány évnek] kell még fejünk felett elröpülnie, a mig nálunk is, [ mint Angliában, a közvélemény dönt akárhány | politikai vagy társadalmi természetű életbevágó kér- [ désben s elsöpri mindazt, a ki útjába áll és még| magát a törvényhozást is rákényszeríti, hogy figye-1 lembe vegye és alkalmazkodjék ahhoz, a mit az| ország osztatlan többsége akar. A mig az igazságot [ csak magunkban, vagy legfeljebb szűk, bizalmas társaságban merjük vallani, de félj aj dúlni sok igazságtalanság miatt és ezek ellen nyilvánosan tiltakozni nem merünk, — addig ne is reméljünk se ezen, se más téren gyökeres javulást.