Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-04-06 / 14. szám
Társadalmi érintkezésünk. Irta: Zs. T. Veszprém, 1902. április 6. Mióta az emberiség a fokozatos fejlődés törvénye szerint ősidők óta társai dalommá alakult, azóta folyton egymásra vagyunk utalva, az egymással való ug} liivata’os, mint magánérintkezés elkerülhetetlen, ettől senki meg nem szabadulhat, mert az ember elsősorban is társas lény, Már pedig kivonhatná kétségbe, hog} különben is rövid életünknek kel’emes ségé, sőt talán boldogsága is részben attó! függ, hogy mint társas lények mint érezzük magunkat abban a szükebb vág} tágabb körű polgári társadalomban, amely nek körében életünket részben vág} egészben leélni kell. Hiába mondaná azl valaki, hogy ez mellékes, nem lényeges dolog, mert a biztos anyagi existence mindent pótol. Ez meg nem állhat, e2 legfeljebb azokra a kivétel számba menc egyéniségekre állhat, akik e maguk szűk családi vagy működési terükkel beérve, képesek más mindennel nem törődni. De ez kivételes ^állapot s ezért általáuos A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája, Ima. (Egy kis leánykáért.) Vedd oh, Isten oltalmadba Ezt a gyermeket, Csak szivárványt bontogassál Álmai felett! Lépte nyomán fény ragyogjon Pusztuljon a gyom, Fehér virág, rózsa virág Nyíljon szabadon .... A sivár lét zord viharja Oh, ne tépje szét Szép ábrándok, fényes álmok, Rózsaszín ködét. Végigfutva földi utján Élte alkonyán Legyen gyermek, ki repes még Az álmok után .... Lelkére ne vessen árnyat Kétkedés soha, Takarja és óvja a hit Fényes fátyola .... Amig csak él, szava — tette Imádság legyen, — Viselj gondot e gyermekre Uram, Istenem! . . . . Pakots József. Az slékelő veadég. Az Alföld egyik ismertebb városában, a: „Arany bárányhoz“ czimzett szállodában szokat lan dolog történik. A szállodás izgatottan, ki pirult arczcza! jár-kel: parancsokat, rendelkezé seket osztogatva. A személyzet lázasan sürög forog, szinte kergetni látszik egymást Mindéi mozgásban, szinte forrongásban van a szállód: belterületén Mindezt egy vendég okozta, akii ugyan senki sem ismert, de bizonyára előkeli nagy urnák, sőt minden látszat szerint valam herczegnek kellett lennie, aki inkognitóban akarj, a hires városka nevezetességeit megtekinteni. Ig\ kellett lenni;- mert közönséges, mindennapi em bérnek nem lehet ilyen, bizonyos tekintetben le ereszkedő, de azért önhitt, sőt mondhatni arro gáns, pöffeszkedő fellépése. Ehhez a szállodás rég tapasztalata szerint, csakis a nagy vagyon és ; sok ágú korona adja meg a bátorságot. — A: idegennek pedig meg volt ez a bátorsága. A leg szebb szobát nyittatta ki magának, a szállodással csak lóhátról beszélt, a többi személyzetet pedig legfeljebb csak egy megvető tekintetre méltatta. Az ételekben duslalkodott. Tízszer is visszakergette az éthordót, mig a megrendelt sültet csak az asztalra tenni is engedte volna. Az pedig magától értetődik, hogy csak azt rendelte, ami a legjobb és a legdrágább. A vendégkönyvbe ai idegen „H. B á r d y Atilla magánzó Budapestről* irta be magút, ami ugyan semmi pozitivet nem árult kilétére nézve ; de már a „H“ betűnek a név elé bigyesztése is sejteni engedte, hogy az , „Arany bárány*-szálloda nem mindennapi megtiszteltetésnek lett osztáb osa. or,n Szóval az „Arany bárány*-szállodának előla kelő vendége volt, akinek számlája is tisztességes jj. summára rúgott fel nyolez napi ott tartózkodása H alatt és hatalmasan növekedett napról-napra. ai Ennyi időre minden vendégnek prezentálni ja szokták a számlát. De ki bátorkodott volna erre ty gondolni az előkelő vendéggel szemben ? Csak két 1 hét elteltével merészkedett erre a szállodatulajdo- e- nos, alázatos hajlongások és ezer bocsánatkérés o- között nyújtva át az előkelő vendég számláját, gi — Bocsánatért könyörgöm, — szólt a szálloa dás, — hogy a számlát átnyújtani bátorkodom. iz Szállodám reputációját akarom ezzel megőrizni, g- mert hosszabb időn át könnyen mehet egyik-másik I szabály gyanánt fel nem állítható. Az emberiség zömére és igy reánk is fontos kérdés tehát, hogy milyen az a társadalmi élet, melyban mindnyájan bár cseké’y tényezők gyanánt, de mégis rósztveszünk. ♦ Szerintem két föltétele van a társadalmi érintkezésnek. Egyik az, hogy az megfeleljen a műveltség követelményeinek, a másik pedig, hogy hordozza magán a szeretet bélyegét. Ezt az utóbbit különösen ki kell emelnem, mert a szeretet- ből fakadnak az engedékenység, gyengédség, elnézés, megbocsátás, bizalom stb. mind olyan tényezők, melyek egyedül adhatják meg a társadalmi érintkezésnek vonzóerejét, azt a kedves himport, azt a szép zománezot, mi nélkül rideggé, kimértté lesz az és olyanná, mint a büszkén pompázó virág, ha nincsen semmi illata. Ami az elsőt illeti, vagyis a társadalmi érintkezésnek azt a formáját, mely a műveltség követelményeinek legjobban megfelel, bármint igyekezünk is az udvariasság igazi nagy mestereit, a franciákat utánozni, ez még nagyon sok hiányosságot mutat nálunk. Es ennek is egyik főokát abban kell keresnünk, hogy mi az igazi műveltségnek csak a külső formáit vettük át eddig, minden belső tartalom nélkül. Pedig elhihetjük, hogy pl. a francia társadalmi életet első sorban is az igazi és nem gépies udvariasság, az előzékenység, gyengéd figyelem teszi kellemessé. Hihetetlen, hogy mennyi keserű csalódásnak, félreértésnek és visszavonásnak magvát hintjük el szerény társadalmunkban, ha nem ügyelünk bizonyos csekélynek látszó külsőségekre, melyeknek azonban a ezélzatosságát legtöbb esetben eltagadni nem lehet. Sok félreértésre ad alkalmat a nyilvánosság előtt való üdvözlés, különösen annak sorrendje is. Vannak, akik folyton azt várják, hogy a velük sokszor egykorú és egyenlő rangú ismerősök is, előzzék meg őket a köszöntésben, aztán elég kegyesek lesznek azt viszonozui. Pedig erre vonatkozólag is megjegyezhetjük, hogy az igazi művelt ember a köszöntést nem fogja merő külsőségnek tekiuteni, Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcza /03. szám. fogad el. Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyiit-tér garmond sora 30 fillér Bórmentetlen leveleket csak Ismert ksebül fogadónk el.
