Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-10-06 / 40. szám
4. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. 1901. október 6. Ám, ha ön, méltóságos főispán ur, komolyan vette és komolyan telte azt a legutóbb sűrűn hangoztatott nyilatkozatát, hogy a „Veszprémvármegye“ nem hivatalos lapja a vármegyének: akkor méltózlassék ezt a kijelentését a velem együtt tévedésben leledző községi elöljáróságokkal, jegyzőkkel és birákkal hivatalosan tudatni. A mint tudni méltóztatik, a „Veszprémi Ellenőrinek egy pillanatra sem volt soha vágya, se’ ambicziója, hogy akár hivatalos, akár — zsur nalisztikailag ki nem küzdött — magán támogatásban részesittessék. Egyet azonban megkövetelhet és megkövetel, azt t. i., hogy a méltóságos főispán ur és a nemes vármegye intéző körei bízzák a nagy közönségre, a közönség Ízlésére és érzékére, hogy melyik helyi újság mellett foglaljon állást. Ne tukmáljanak reá semmiféle titulus alatt semmiféle nyomtatványt. Vagy ha mégis megteszik: tegyék meg ingyen! Egyenlő mértékkel mindenkinek! Várkonyi Dezső. szavazat töbséggel a veszprémi választó- kerület képviselőjévé választatott. Csomasz vállalkozása fölött pregnánsul Ítélkezett a válaszíási székhelynek, Veszprém városnak közönsége. Ettól a közönségtől Horánszky Lajos 955, Csomasz Béla 297 szavazatot kapott. Délután egy negyed 4 órakor tűzetett ki a záróra, — mely alatt összesen 10—12 választó szavazott le, — s fél 5 órakor Koller Sándor választási elnök kihirdette a szavazás fentebb ismertetett eredményét. Este 6 óra tájban készült el a választási elnökség a szükséges jegyzőkönyvekkel, s a választási helyiségben Koller Sándor elnök, rövid üdvözlő beszéd kíséretében átadta Horánszky Lajosnak a veszprémi kerület mandátumát, a ki azt a következő szavakkal vette át: A választásoki Veszprém. A veszprémi választó kerületben nem került a sor ütközetre. Ssabó Imre, a volt képviselő két nappal a választás előtt visszalépett a jelöltségtől, és minden feltűnés nélkül sürgősen eltávozott Veszprémből. Az okok, a melyek Szabó Imrét erre az elhatározásra bírták: ismeretesek mindenki előtt. Kár lenne immár egy szót is pazarolni azokra. Hírlapírói krónikás-tisztünkhöz híven csak annyit konstatálunk, hogy Szabó Imre csúfos letűnése után gyér számú tábora részben követte a vezér példáját: elódalgott a sárba esett zászló mellől, részben a „mentsünk amit lehetu jelszóval hanyatt-homlok sietett a Horánszky- pártba beolvadni. Békességes, egyhangú, nyugodt választásra volt tehát kilátás és ilyen is lett volna, ha a Spitzer-pkr be nem ugratja ezt a szerencsétlen Csomasz Bélát, hogy lépjen föl 48-as függetlenségi párti programmal. Világ csúfjára meg is történt ez az eset: Ssabó Imre kortese függetlenségi párti képviselőjelöltté lépett elő és kitette magát a köznevetségnek és közmegvetésnek. Osztozzék meg ezen a két Spitzerekkel, mert ezeket illeti az oroszlánrész úgy a nevetségességből, mint a megvetésből. Tehát szavazásra került a dolog, s az igy folyt le: Szerdán reggel 8 órakor Koller Sándor választási elnök megnyitotta a választást. Két helyiségben folyt a szavazés. A Bognár Kálmán-féle házban Koller Sándor elnöklete alatt álló kommissió előtt Veszprém város polgársága szavazott, a Paskes- házban székelő, Szélessy Dániel küldöttségi elnök vezetése alatt álló kommisió előtt pedig a kerülethez tartozó községek polgárai szavaztak. Úgy a választást vezető Koller Sándor megyei főjegyző, mint Szélessy Dániel küldöttségi elnök a legkifogástalanabb korrektséggel, az alkotmányos aktus komolyságához illő tekintélylyel és férfias erélylyel töltötték be tisztüket. Hálás köszönet és a legteljesebb elismerés illeti meg mindkettőjüket e választókerület minden polgára részéről, pártkülömbség nélkül. Leszavazott 1252. választó. Ebből Horánszky Lajosra esett 955 szavazat, Csomasz Bélára 297 szavazat. Ennélfogva Horánszky Lajos 658 Mélyen tisztelt elnök ur, Igen tisztelt polgártársaim! Fogadják Önök mély hálámat, forró kö- szönetemet a bizalomnak a szeretetnek azért a megnyiletkozásáért, melyet megérdemelni és meghálálni egy élet odaadó munkássága nem elég. Ha éreztem valaha a költő szavainak igazságát, hogy: „Nem érez, a ki érez szavakkal mondható!“ úgy érzem én azt a jelen pillanatban, midőn szivem forró igaz érzelmeinek méltó szavakban kifejezést adni képtelen vagyok. De ha nem is tudok hálás köszönetemnek megfeleiő szavakban kifejezést adni, a jelen pillanat ünnepélyes hatása alatt azt a szent fogadást teszem önöknek, hogy ha jövő politikai pályám folyamán tévedhetek is, mint ember, mert hiszen tévedni emberi dolog, ezt a mandá- dátumot, melyet polgártársaim megtisztelő bizalma juttatott kezeimhez, oly tisztán fogom önöknek egykor visszaszolgáltatni, a minő tisztán és mocsoktalanul vettem át azt az önök kezeiből. A mandátum átvétele után a szó szoros értelemében valóságos diadalmenet kisérte az ifjú képviselőt Fodor Gyula pártelnök lakására. Veszprém város közönségének szive, lelke, gondolkozása és lelkesedése ilyen spontán módon nem nyilatkozott meg még sohasem, mint ebben a fáklyásmenetben. Ez ném „mondva-csinált“, „megrendelésre“ készült tüntetés volt, hanem elfojthatatlanul kitörő őszinte örömujongás, mely nem csak a megválasztott képviselő személyének, hanem az uj aera kezdetének szólott. Az egész város közönsége és a vidéki választók tömege szorongott a nagy téren, s a Fodor pártelnök lakásának erkélyén megjelent képviselőt egetverő éljenzés üdvözölte. Dr. Rosenberg Lajos a választó polgárság nevében lelkes hangú, szép beszédet intézett a képviselőhöz, a ki erre az ő sajátos szép orgánumán, messzehallható hangon a következő szavakkal válaszolt: Lelkem mélyéig meghatva fogadom a legnagyobb megtiszteltetést, mely embert polgártársai részéről érhet s mély tisztelettel hajlok meg a népakarat parancsszava előtt, mely a hazafias nagy kötelességek sorompója elé szólít engemet. Csekély erőm és tehetségem érzete kemény próbára teszi lelkiismeretemet, midőn arra gondolok, hogy megtudok-e felelni ennyi bizalomnak, annyi várakozásnak s méltó leszek-e erre a kerületre, erre a városra, melynek hazafias polgársága a szeretetnek, a ragaszkodásnak ily nagy mértékét előlegezi nékem jövő politikai pályafutásomra, Ennyi bizalomért, ennyi ragaszodásért nem adhatok önöknek mást cserébe, mint szivemnek forró olthatatlan szeretetét; s ha érzem is ezt az óriási nagy felélősséget, azt a nagy kötelességet, mely az önök bizalmával szemben villáimra nehezedik, ez a szeretet nyugalmat önt szivembe s s még jobban fokozza erőmet a munkára, a kitartásra s még jobban hevíti lelkem tüzét imádott hazánk és nemzetünk szent ügye iránt; mert hisz gyermekkorom óta, mióta tudatában vagyok annak, hogy magyar vagyok, a hazaszeretetnek azt az éltető levegőjét szivtanf magamba, mely engem arra tanított, hogy minden erőmet, tehetségemet, életem munkásságának minden lépését annak az eszménynek, annak a foga- lomnak szenteljem, melynek a neve haza! A múltnak küzdelmei ,és keservei után egy uj korszak hajnala virradt föl reánk, az igazi szabadelvüségnek ama korszaka, mely a jog? törvény és igazság jegyében született; áldás legyen azokon, kik e korszak megteremtésén fáradoztak s kik a nemzetnek útját a becsületes, komoly munka mezejére terelték s áldás legyen azon a népen és nemzeten, mely megértve a^ haladó kor szellemének hivó szózatát, minden lelkesedését, minden munkásságát odaadja ann ak a nagy feladatnak, melynek végczélja a magyar nemzeti államnak, a magyar nemzeti kultúrának örök időkre szóló kiépítése. Mi, a jelenkorszak munkásai hivatva vagyunk ennek az alapnak a megteremtésére, hivatva vagyunk a nemzetnek a helyes irányban való fejlődés útját megmutatni s hivatva vagyunk főleg a mai nemzedéket ama nemes és hazfias irányba terelni, melyen a komoly munka legyen a legerősebb fegyvere s a tiszta önzetlen haza- szeretőt az a soha le nem áldozó nap, melynek fényéből, melegéből táplálkozik és erőt, kitartást szív magába az élet küzdelmeire. Ettől a kötelesség érzettől áthatva, kérem én is önöket, t. polgártársaim, hogy most' midőn alkotmányos küzdelmünk lezajlott, térjünk vissza békességgel a komoly munka mezejére családi tűzhelyeinkhez s felejtsük el mindnyájan azt a keserűséget, a mi harczainkból bárkinek is osztályrészül jutott s bárminő ellentétesek voltak is véleményeink a múlt küzdelemben, egyesülünk most mindnyájan minden utőgondolat nélkül egy közös érzésben, a haza szent szeretetében. Én pedig forró hálával eltelve e kerület, e város hazafias polgársága iránt, elindulok a kötelességnek, kitartó önzetlen munkának azon az ösvényén, melyről engem sem a hatalom parancsszava, sem erőszak, sem önérdek eltántorítani nem fognak soha 1 én nem Ígérek önöknek semmit t. polgártársaim, mert én nem az ígéreteknek, hanem a tetteknek embere óhajtok lenni a jövőben. ’ És vessen a sors engem bárhová, akár a hazafias küzdelmek rögös útja legyen osztályrészem, akár a sikereknek hosszú sora vigyen előre azon az utón, mely hírnévhez, hatalomhoz vezet, az én hálám, az én szeretetem elolthatatlan lánggal fog égni szivemben e város, e kerület iránt, a mig csak élek. Mert érzem, hogy az a frigy, mely közöttünk a mai napon megköttetett, egy egész életre szóló szent kötés és az én életem munkásságának minden czélja az leend, hogy tetteimben és működésemben méltónak mutassam magam e kerületre, e városra, mely a mai napon az én szeretett második otthonommá vált. Az Isten vezérelje e nemzet sorsát egy szebb jövő felé s az Isten áldása' legyen e kerületen, e városon, a melynek minden egyes polgárát szivembe, lelkembe zárom életem utolsó leheletéig. Perczekig tartó taps és dörgő éljenzés honorálta e szép beszédet, mely után még Fodor Gyula pártelnök mondott lelkes szavakkal köszönetét a választó polgárságnak hűséges kitartásáért és példás magatartásáért. Ezek után a közönség csöndben és rendben eloszlott. Tüntetések. A délután folyamán vig trombita-zene mellett, végig vonult a választók nagy tömege a városon, megálltak a jelölt lakása előtt, hol gróf Zichy Wla- dimirt éljenezték zajosan; a gróf erre a nép közé ment mire a nép körülfogta és felemelte a népszerű főurat. Ez után a menet visszafordult, s a városháza előtt megállva a polgármestert éltették, s mire innen a főispani lakhoz értek, már annyira felszaporodott a nép, hogy a tágas főispáni tér szűknek bizonyult. A néptömeg itt valóságos tánczmulatságot rendezett: ifjak és öregek járták hévvel, tűzzel a csárdást, A főispán a nép ezen önkéntes tüntetésétől meghatva magához kérette a nép vezetőit, dr. Rosenberg Jenő tiszti főorvost és Hátzinger János káptalani ispánt, s megkérte őket, , hogy i népnek jelentsék ki köszönetét és üdvözletét. Erre
