Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-09-22 / 38. szám
2. oldal. 1901. szeptember 22. VESZPRÉMI ELLENŐR. el van veszve, — miként már 1896-ban is bukás lett volna a sorsa - ha meg nem menti a korrupczió. A nagy és véghetetlen korrupczió, ami éltető eleme volt, mint az iszap némely falánk hüllőnek. És még Szabó Imre ur sajtója mer szót emelni a miatt, ha a nyilvánosság előtt elhangzik, hogy ebben a vármegyében és városban nincsen rendben semmi ? Hát igenis úgy van, hogy nincs rendben semmi sem, — mert Szabó Imre ur itt van. És nem is lesz rendben semmi sem, mig Szabó Imre ur itt leend. Mert a múltakban sok volt a bűn;, sok volt a sikkasztás, és sok volt a vagyonkezelési szabálytalanság! És akik hibásak voltak mindebben, azok Szabó Imre urnák főkortesai valának mindnyájan. Maga az alispán távolította el a régi városi magisztrátusnak számos tagját. És maga az alispán szüntette meg azt a fogyasztási adóhivatalt, ami közel kétezer forintjába került a városnak évenként,- és utoljára is feljesen fölöslegesnek bizonyult. Történtek pedig az ilyen sikkasztások és szabálytalanságok és hivatal szervezések akkor, amikor Szabó Imre ur minden bizottságban bent volt. Neki tehát tudnia kellett, hogy mely hibák, rejtőznek a ku- liszszák mögött. Ha tudta és elhallgatta, akkor ő is bűnrészes. S ha nem tudta, — akkor kötelességtudatlan, tevékenytelen ember, mert miért nem tudta? Sőt mi több, mikor Fejes Dániel pár év előtt rámutatott a köztudomású, — de hivatalosan még nem konstatált bajokra, — akkor Szabó Imre ur volt az egyedüli, aki csúfosan legorombi- totta őt, — mert miért gyanúsítja a város és a vármegye urait. És Szabó Imre ur esküdözött a legjobban, hogy hiba sehol sincs és példás rendben van minden. Persze korteseit mentegette. Hanem amikor a sok mindenféle turpisság kiderült, akkor Szabó Imre ur is meglapult s egykori híveit ő hagyta cserben legelőbb. Ám ha ezekre és Barcza Kálmán főügyész urra, Szabó Imre urnák fanatikus kortesére gondolunk, akkor joggal vélhetjük és mondhatjuk, hogy sehol sincs rendben Papa el is kezdte mindjárt, hogy tőle a Laczi valamit kért, de ő arra nem adhat addig feleletet, mig én is nem szólok hozzá. Mert hát engem kér és ő nem tudhatja, hogy odaadhat-e ? Én nem tudtam ébren vagyok-e vagy álmodom, hogy Laczi odajön hozzám és kézdezi: — Édes Liliké mondja, akar-e az én feleségem, az én kicsi feleségem lenni ? Ha tudtam volna, hogy ezt fogja kérdezni, elkészültem volna a felelettel és azt mondtam volna: Igen! De igy a váratlanul feltett kérdésre nem tehettem egyebet, mint keservesen sírva borultam a mama vállára. És ha a mama nem kézdezi tőlem, hogy mi lesz hát a felelet, szegény Laczi talán még most sem kapta volna meg a választ. A mama füléhez hajoltam és azt súgtam neki: — Hozzá megyek, de először te mondd meg ezt neki édes mamám. Azután kicsinyenként én is szóhoz jutottam és most már eltudom mondani, hogy Laczinak a menyasszonya vagyok, hogy nem tudtam neki helyesen felelni, annak különben ő is az oka, mert én az első kérdésre készítettem el a feleletet és tehetek-e róla, hogy ő meg a második kérdéssel állt elő ? De meg is fogadtam, hogy ezután semmiféle feleletet előre elkészíteni nem fogok. Oszoly Jolán. semmi sem, ahol Szabó Imre urnák keze vagy neve, avagy bármiféle érdeke lappang a dologban. A palotai gróf szavainak értelme ez volna! Ennek igazságát eltagadni nem lehet! De mig egyrészt e szavaknak támadó czélja sem az alispán, sem a polgármester ellen nem vala: addig másrészről annál megbontránkoztatóbb, hogy Szabó Imre urnák sajtója múlt heti vezérczikkében az alispánt és polgámestert is belevonja Szabó Imre urnák mocsarába. Az alispán és a polgármester testével akarja megvédelmezni Szabó Imre urnák személyét, —- és múltját. — ízlés dolga: jól ven-e ez igy.? Hogy azután magának az alispánnak és polgármesternek milyen szolgálatot tettek ezzel; hogy az ő presztízsüknek menynyit használtak ezáltal : ám ezt bírálja meg maga az alispán és a polgármester! A közönség pedig vonja le következtetést hogy mire méltó az az egyén, aki sülyedésébe ily módon akár másokat is magával rántani! Igen, — a közönség, — amelyik Szabó Imre urat keresztül kasul jól ismeri, nemcsak modor dolgában, hanem viselt dolgai tekintetében is, kezdve tiz évi tétlenségétől, a Balatoni Halászati Részvénytársaságig, amelylyel egy kerületet sem tett annyira koldussá, mint saját kerületével központját: Veszprémet. Ám, aki a veszprémi ipart és kereskedelmet nem sajnálja, aki e város anyagi pusztulását előmozdítani kívánja, — a ki szívesen segít koldusbotra juttatni mindnyájunkat: az feledje Szabó Imre urnák mulasztásait és bűneit és akinek lelkiös- méretével össze fér, az csak szavazzon ő reá. Mi azoknak szavazatából nem kérünk. De a szebb jövő azért immár útban van, mert a város és a kerület népeinek túlnyomó áradata itt van minálunk, egy jobb kor reményében, melynek éltető eleme a „ Jog törvény és igazság1 Választási mozgalmak. Veszprém, 1901. szept. Megindult a harcz az egész vonalon vármegyeszerte s jóformán minden kerület- benn hevesnek ígérkezik. Az első tiszta választás esélyei a legtöbb helyen, természetesen, kiszámíthatatlanok, mert a régi képviselők kivétel nélkül etetésitatással, sok pénzzel s a kormánypártiak a legpéldátlanabb hivatalos presszió segélyével szerezték meg mandátumaikat. Ezek a mandátumok azok, a melyeket a tiszta választásoknak kell elsöpörni. r Es ebben a purifikáló irányzatban szinte el is vész a választási küzdelem politikai karaktere s a legtöbb helyen pusztán személyes jellegűvé válik és a kérdés, mely a választóközönség. elé tárul, abban csúcsosodik ki: kinek a kezében látjátok szívesebben a népképviselet mandátumát ? A régi kurrupt, vesztegető, fenyegető és erőszakoskodó rendszer kreatúráinak és lakájainak kezében-e, a kik ezt a mandátumot kizárólag a saját zsebjük és önös érdekeik javára üzletszerüleg értékesítették, — avagy a mai kormányzat tisztultabb, nemesebb és önzetlenül hazafias irányzata hűséges harzosainak kezében,-e a kik azzal a haza ésa s nén érdekeit es javát akarják és fogják is czolgálni ? Ez a kérdés; válaszszatok! p A veszprémi kerületben Szabó Imre, a Bánflfy-huszár, tudvalevőleg a múlt héten bejelentette gyér gárdájának a jelöltségről való visszavonhatatlan lemondását, a mit meg is okolt — csaknem szó szerint -— ezzel:- Megválasztatásom a múltban csak nagy pénzáldozatok árán s a hatalom és a hivatalos apparátus működése mellett sikerült; mivel minderre most már nem számíthatok, a jelöltségtől visszavonhatatlanul visszalépek. Ez volt az ő kijelentése, a mit legfőbb embere Rosenthal Nándor nyomban egész terjedelmében magáévá tett és helyeselt. A nagy Jvisszaszivó§ azonban egyelőre még fölvette a harczot azzal a meleg és impozáns lelkesedéssel, a melylyel a választó közönség tömege Horánszky Lajos zászlója körül csoportosul. Lássuk csak: minő eszközökkel ? I. A héten megkereste a veszprémi takarékpénztárat,hogy a választások tartamára nyissanak neki nyílt számlát négy és fél perczentes kamattal. A takarékpénztár választmánya nyitott is számára nyílt számlát, de nem négy és fél, hanem hatos kamattal és azzal az indokolással, hogy a takarék- pénztár maga is öt és fél perczentet fizet, tehát négy és fél perczenttel nem állhat rendelkezésére még Szabó Imrének sem. Óvári ügyész volt a szerencsés híradó, a ki e határozatot tudomására adta Szabó Imrének, a ki erre dühbe borultan oda vágta hivatali utódának, Óvárinak: — Fújok rád és az egész takarékpénztáratokra ! (A ifújoki helyett egy — kizárólag az ő szájába való — szót használt, a mit nyomdai utón reprodukálni nem lehet:) Óvári nyomban elküldte segédeit elégtétel kérés végett Szabó Imréhez. (No, ez lett volna ám igazán operettbe való lovagias affér! Szerk.) Ám a nagy visszaszivó hű maradt önmagához és gyakorlatához : a sértő szót visszaszivta és — a nyílt számlát köszönettel elfogadta. Pénzről tehát gondoskodott. II. Ugyancsak a héten az utczán találkozva Fenyvesi főispánnal, dühösen reá támadt: — Ti nem tesztek mellettem semmit! . . . Ti vagytok az okai, hogy ilyen bajba kerültem! . . etc, etc. A „ hangos“-nál jóval magasabb skálában történt utczai támadás elől Fenyvessi jónak látta feltűnő gyorsassággal bevonulni a közeli ház kapuja alá. A modor és tapintat tehát maradt a régi. III. A mi a kúriai bíráskodásról szóló törvénybe ütköző eddigi ténykedéseit illeti, azokról egyelőre röviden csak ennyit: Szeptember 14-én — szombaton — hajmás- kéren a jegyző lakásán tartott személyes elnöklete alatt pártértekezletet. Szept. 15-én Soólyban a községházba tartotta programbeszédét, melyre a községi kisbiró rendelte be a községbelieket. Beszédét igy végezte I Az uj törvény értelmében tilos az etetés és itatás, én tehát önöknek sem ételt, sem italt nem adhatok. Holnap azonban kijön ide Pozsgay Miklós ur, tekintsék őt úgy, mintha magam volnék, (ízlés dolga! Szerk.) Az alteregó: Pozsgay másnap csakugyan meg is jelent Soólyban és a korcsmában a választóknak fejenkint kiosztott két szivart és bort fizetett. Mindezeket pedig elmondottuk itt azért, mert ezek tények és nem olyan otromba gyanúsítások és ráfogások, a miket Szabó Imre és csatlósai gyárilag állítanak elő és vigéczek által kolportáltatnak. Ilyen a régi, kopott vesszőparipa, a „néppár- tiság“ vádja az ellenjelölttel szemben. A néppárt hivatalos közlönye, a budapesti ,,Alkotmány“ szeptember 11-iki számában igy emlékezik meg Horánszky Lajosról : „A veszprémi kerület kormánypártjának egy része | hó 8-án Zichy Wladimir gróf elnöklésével Szabó Imre ellen Horánszky Lajost kandi-
