Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-08-11 / 32. szám
IV. évfolyam. Veszprém, 1901 augusztus 11. 32-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K (6*—) Fél évre -i 6 „ (3*—) y. Negyed évre •• „ (1*50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető' közlemények a szerkesztőséghez küldendők. 1 Kéziratokat nem adunk i vissza. Megjelenik minden vasárnap« Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág-utcza 103. szám fogad el. Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér Bcrmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. Apage . . . Veszprém, 1901. aug. Felekezeti dologba nem avatkozunk. A nagyközönséget a felekezeti szempontokra való tekintet nélkül szolgáljuk. Azért annak a kérdésnek a taglalásába sem bocsátkozunk, hogy az 1848. évi XX. t.-czikk- nek protestáns szempontból való végrehajtása a katholikus egyház vagyonának kon- fiskálását jelenti-e, vagy nem — vagy, hogy ezen vagyon elkonfiskálása iránti czél felé vezető lépés lenne-e az vagy nem. Tisztelt laptársunk, a „Veszprémi Hírlap“ múlt heti számában behatóbban foglalkozik evvel a kérdéssel. Mi is ebből az alkalomból folyólag Írunk röviden — nem ugyan az 1848. évi XX. t.-czikkről — hanem a katholikus egyház javaira való utazásról — mint korteskérdésről. Szerény nézetünk szerint is van egy áramlat, — még pedig igen erős áramlat, — a mely a katholikus egyház javainak az állam részére való megszerzésére irányul. Ámde addig, mig a protestáns egyházaknak kerületi gyűlései foglalkoznak ezzel a kérdéssel és a mig (tisztelt laptársunk kifejezéseivel élve) „a szuperintendensek szólalnak meg“, — addig ennek a törekvésnek jogos vagy jogtalan volta fölött csak a jogászok és historikusok vitatkozhatnak, — anélkül, hogy a tisztesség, akár az egyéni, akár a politikai tisztesség érintetnék az által. Másként áll azonban a dolog akkor, a mikor a katholikus egyháznak vagyonát nem a protestáns egyházak módjára és nem a szuperintendensek és a protestáns egyházkerületek világi felügyelőinek módszere szerint akarják eddigi rendeltetésétől elvonni, — hanem a minden forrongásra hajlandó s vagyoni körülményeivel a sok és nehéz teher miatt amúgy is nagyon elégedetlen köznépet mulékony kortesérdekből lázitják fel a katholikus egyház es annak vagyona ellen, a katholikus papság ellen ; de még a katholikus dogmák ellen is ! És hogy a lázitás biztosan sikerüljön — a papi vagyont hánytorgatják fel legtöbbször ; ezt igyekeznek a kortes-bortól felhevitett parasztsággal megirigyeltetni leginkább — és ennek közprédaként leendő felosztását Ígérik neki legtöbbször ! Megcselekedte pedig mindezt megszámlálhatatlanszor az 1896. évi tatárjárásnak időszakában a veszprémi választókerületnek képviselője, valahányszor protestáns községekben és protestáns többségből benépesített kortestanyákban, korcsmákban, szónokolt. ■ Akkori programmjának vezérfonala, mindvégig csak ez volt: A papi vagyonr és a papi vagyon és megint csak a papi vagyon. Néplázitó és népbolonditó mesterke- t désének eszközéül tartotta fenn a „Veszprémi Független Hírlapot“ is annyi időkön keresztül. És íratott abba ugyanazon thémáról : botrányosnál botrányosabb czikkeket a jó ég tudja mennyiszer! Nem kímélte Veszprém jótevőjének, a mindnyájunk szeretetétől és tiszteletétől — felekezeti külömbség nélkül — környékezett megyéspüspökünknek és a veszprémi káptalan tagjainak személyét sem. Tiltja a jó Ízlés, hogy mélyebben bocsátkozzunk akkori gyakori dolgainak fölidézésébe és még gyalázatosabb fegyvereinek — a melyekkel nem rostéit küzdeni, — újabb és újabb leírásába. Szükségünk Á „Veszprémi Ellenőr“ íárczája. Fókeríész up panaszom van . . . (Balatonfüredi Idyll.) Főkertész ur panaszom van S czélom az, hogy intsem, — Mert a parkban a padoknak Hátkarfája nincsen. Megesett, hogy a rózsámmal Midőn padra ültem — Ölelkezés közepette Földre lecsücsültem. Főkertész ur, segítsen hát Megfázik a kincsem, — Ha a parkban a padoknak Hát karfája nincsen. Hápczi ( U. i. Hogy a lámpa pislogva ég Azért nem haragszom, Mert ha kell úgy sötétben is látom a galambom ! M13a&Iy magáiba aaá.11. A gép élesen fütyölt, a munkások mind megállották s különös nyugtalansággal néztek a vasszörny bezárt ajtajára. Ennek a magasra felnyúló roppant fekete gépfejnek hat embert kell most kiszolgáltatnia a vizek mélységéből. Vájjon kiadja-e őket épen, sértetlenül? Oh, hogy nyögött, remegett, süvöltözött ez a kegyetlen vasszörnyeteg, hogy a lelket, kit talán már áldozatának hitt, ki kell ime adnia mélységes gyomrából, amelyet keményen lent tart a folyam fenekén, húsz méterre a vizszin alatt! Két barna pipáját hogyan hányja-veti; homlokán levő egy szemével, melyben szakadatlan izzik a piros szénzsarátnok, milyen dühös vörösséggel tekint bele a fagyba, az estébe, a ködbe, búgó ormányából hóhullajtó sóhajok szakadnak ki s félelmesen mély hangján mily borzasztó dallokat gordonkázik föl a Tisza fenekéről. Az asszonynak, a ki a deszkaház oldalához lapulva állt s azon a kisajtón át az urát várta vissza a hullámsirból, a haláltánczból, nedvesség csillogott a szemében. A gépész kereket csavart, szelepeket nyitott, lánczokat oldott. A gép óriás piros tüzszeme mindenre vörös fényt hintett, minden vörös volt itt, mint a pokol tomáczában, a villamos lámpák, j melyek a báltermeket „tündérfénybe“ szokták I borítani, — itt csak pislogó mécsvilág-számba mentek. Minő hatalmakat fog igába a mérnök-agy, hogy a rónán száguldozó vasparipáknak átkelést biztosítson' a folyam fölött! Minden tovasurranó vékony gépszijban sziklarepesztő erő van itt * azok a nádszál vékonyságúnak tetsző vascsövek amelyek két oldalt a késszonba szolgálnak, a sü’ ritett levegőben akkora hatalmat fújnak a roppan1 vasharangba, hogy az a száz öles szélességű folyam roppant vizerején képes diadalmaskodni. Békességben kell azonban élni az istennel annak, aki a késszon viz alá sülyesztett érczkeb- lében akarja keresni a kenyerét. Valami rettenetes hely lehet az ott, hol örökösen sir, nyög, búg a rabságba vetett szabad levegő, hol hat munkás a folyam fenekén túrja föl a szűz folyamágyat; hol oly sürü a levegő, hogy az emberi beszéd lehetetlen ; az ajk mozog, de a szó nem hallik, mert ha még útközben el nem fojtaná a hangot az elszorult kebel, hallatlanná tenné azt a vizmoraj, a szélsüvöltözés ; hol a hús és vér ember, szivével és agyával kénytelen egyszerű gépalkatrészszé, emelő-karrá érzéketleniteni magát, mert elég egy ballépés, egy szédület, vagy csak egy elkésett mozdulat s a törékeny emelőkar összezúzva, elveszve bukik önturta sírjába. Ennek a pokolmélységnek kell most magából kiadnia nyolcz munkást. Nyolcz emelőkart, mely most ismét emberré akar nemesedni. Végre mikor már a bugás, szükölés csendesedett, fölpattant a késszon vasajtaja s egymásután nyolcz embert került ki a gépfej sötét odvá- ból. Úgy kellett ölbe szedni őket, mert félholtak voltak s egyiknek orrán-szájján jött a vér. Hamar a zsilipbe ! — rendelkezett a kis doktor s mig a munkások elhurczolták a boldogtalan embert, sorra megvizsgálta a többieket is, meghajlitgatta lábukat: megvizsgálta kariukat HÜ BÚTOR elismert szolid kivitelben és legolcsóbb áron csak WEISZ LIPOT ktor-raktárában
