Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-10-06 / 40. szám
1901. október 6. VESZPRÉMI ELLENŐR. 3. oldal. köztük olyanokat is mellőzni, a kiknek erre való érdemeit el nem vitathatja senki sem. Tálán attól félt a főispán, hogy ezek megkosaraznák, s az ő kezéből e nagy dignitást el sem is fogadnák? Ha igen, akkor mentve van s bocsánatot kérünk az elmondottakért. Akkor a velünk szemben mindig csúnya strucc-politikát üzo főispán mélységesen hallgatott erre az aposztrofálásra. Mondja meg hát most: igaza volt-e akkor a „Veszprémi Ellenőrinek, avagy nem? . . . De akár felel, akár nem felel a főispán e kérdésünkre, mi az erkölcsi elégtétel birtokában nyugodtan konstatáljuk, hogy akkori „kedvelt -hivei“ közül az egyik — dr. Csomasz Béla — elkövette vele és e vármegyével azt a fentebb vázolt csúfságot, hogy a legszélsőbb kormánypárti kortesből egy félóra alatt átvedlett 48-as függetlenségi párii jelöltté, a másik — dr. Illés Dezső —I pedig ugyanennek a komikus figurának „pártelnöke“ lett. No már ehhez igazán nem kell kommentár ! Hivatalos lap-e a „Veszprém vár megy eM ? Veszprém, 1901. okt. 5. Lapunk múlt számában jeleztük, hogy a „Veszprémvármegye“ czimü újság jellegére vonatkozólag tett két nyilatkozatot — a főispánét, és a lap szerkesztőségéét — bővebben kommentálni fogjuk. Mielőtt a szükséges kommentáláshoz hozzáfognánk, elöljáróban, im, lenyomatjuk itt a „ Veszprémi Ellenőr“ 1898- évi deczember IO-én megjelent ll-ik számából a következő czikkelyt: A ,,hivatalos lap.“ Veszprém. 1898. decz. 10. Veszprémmegye legutóbbi közgyűlésén a pót-tárgysorozatba bedugtak egy pontot egy — Reé Jenő által teendő, teljesen indif- ferensnek látszó — indítványról, melyet aztán a második napi közgyűlésen, 8—10 megyebizottsági tag jelenlétében suttyomban határozattá emeltek. Szól pedig ez a határozat akként, hogy: — Akarom mondani, hogy ... én ezt nem állom ki. — Mit? — Hát ezt e. Ezt a neszezést. — Aztán mit akar kend? — Elmegyek, fölzörgetem az orvost s visszaadom neki az óráját. — Tán a Jézus társaságába lépett kend? — Nem a, nem lettem ujhitü . . . hanem látod , . . vissza kell adnom mégis az órát, mert máskülönben holnap reggel, ha a viz alá szállók, hogyan hívhatnám magamhoz az Isten segedelmét ? Szükség van pedig rá nagyon . . . Aztán ládc alunni is kéne . . . — Hát tegyen úgy a hogy jónak véli - mondta az asszony s Mihály betette maga után az ajtót, hirtelen, örömmel fölkelt, az ajtóba állt s dobogó szívvel leste, megy-e csakugyan? Ment az csakugyan, látni ugyan nem látta, de hallotta a távolodó lépteit, melyek hangosan kopogtak a keményre fagyott utón. — No csakhogy . . . hála Isten . . . motyogta elérzékenyedve az asszony s kezeit összekulcsolva, az égre emelte tekintetét. Vastag fátyol volt azon, három soron is, fölleg, köd és sötétség, — de azért e pillantásban az asszony alkalmasint meglátta a nyitott eget. Szakács Andor. Reé Jenő indítványára kimondja a közgyűlés, hogy a „Veszprémvármegye“ czimü lapot a vármegye hivatalos közlönyének tekinti, s a vármegye utasitani fogja a községeket, hogy a „ Veszprémvár- megyéu-re hivatalból fizessenek elő., mert jövőben e lapban fogják megtalálni a hivatalos rendeleteket. A visszaéléseknek és szemérmetlenségeknek kiáltó példáival lépten-nyomon találkozunk — fájdalom — közéletünkben, de bátran elmondhatjuk, hogy e határozat a díszpéldányok közül való. Mindenekelőtt meg kell magyaráznunk a nemes vármegye intéző köreinek, hogy mire való volt valamikor a „hivatalos“ titulus és mit jelent az most. A vidéki hírlapirodalom csecsemő korában, amikor az egész országban 4—5 lap jelent meg nagyobb vidéki városokban, a korszellem követelményeként kezdtek egyes vidéki fejlettebb társadalmu kisebb városokban is helyi társadalmi lapokat alapítani, amint ez történt nálunk is. A kis társadalmi lapocskának sovány volt a talaja, gyérek a megélhetési eszközei s hogy a társadalmi hírlapi irodalom szellemi munkáját méltányló vármegyei közönség megengedett és elfogadható formában hozzájáruljon a lap fentartásához, kinevezte azt a megyegyülés „hivatalos lap“-nak, ahhoz mellékelte hivatalos közleményeit, s kötelezte a községeket az előfizetésre. Idők múltával ez a kötelező viszony abszurdumnak, fölöslegesnek és tárgytalannak bizonyulván : az meg is szüntettetett. Ma mi a hivatalos lap? A „Budapesti Közlöny.“ Közli a hivatalos közleményeket, kinevezéseket, pályázatokat, árverési és egyéb hivatalos hirdetményeket, — egyebet semmit. Van-e Pestvármegyének hivatalos lapja? Nincs. Van-e a kormánynak Budapesten a „Közlöny“-ön kívül hivatalos lapja? Nincs. Úgynevezett „félhivatalosaiu vannak ugyan, de ezeknek semmiféle közgyűlés nem adta ezt a jelleget, adja csupán az a privát viszony, melyben az illető lap vezetősége a kormány vezetőjével áll. Nos és most a század végén, a magyar hírlapirodalom virágzó stádiumában előáll nemes Veszprémmegye közönsége és a helybeli kormánypárti matadorok által alapított és fentartott lapot, tehát egy világosan prononszirozott politikai orgánumot a vármegye „hivatalos lapjáu-nak deklarálja és kötelezi a szegény jámbor községeket annak előfizetésére. Teszi pedig erre az indítványt, Reé Jenő, a ki nemcsak hogy (nem tudom hány ezer forinttal) érdekelt e lap alapításában és fentartásában, hanem a becses lapbizottság elnöke és egyúttal a lap szerkesztőségének — risum teneatis! — czenzora is. Édes jó magyarom! hát veled már minden maszlagot meg lehet etetni ? . . . Eltekintve attól, hogy egy megszabott politikai irányú lapot abszurdum még ingyen is rátukmálni a községek nyakára: micsoda üzleti vakmerőség (enyhén szólva!) kell ahhoz, hogy az önzetlen kormánypárti helyi nagyságaink által összeadott 16 ezer forinttal alapított lap fentartásához kényszerítsék a szegény községeket évente 6—6 osztrák ért. forinttal hozzájárulni ?! Rászorult erre Esterházy Móricz gróf, Fenyvessy Ferencz, Szabó Imre, Ováry Fe- rencz, Ihász Lajos, Wertheim Ármin és a többiek, akik készséggel megnyitották erszényeiket a lap megalapításakor ? Ha nem szorultak reá, ne vegyék el tőlük ! Adják ingyért az újságjukat a községeknek. Ha pedig az föltétlenül szükséges, hogy a községek a vármegyei hivatalos közleményeket nyomtatott formában kapják meg, akkor tessék azokat a vármegyének kiadni s a kiadási költségeket behajtani. Nem tesz az ki egy községre évente 2—3 forintot! Egyelőre megvárjuk, hogy hány önérzetes és tisztességes község fogja megfe- lebbezni ezt a famózus határozatot, melynek indítványozójáról legközelebb lesz néhány szavunk. Nyilvánvaló ebből, hogy Veszprémvármegye közönsége „1898. deczember hó 5-én és a következő napokon“ Fenyvessy Ferencz főispán elnöklete alatt tartott törvényhatósági közgyűlésén a „ Veszprémvármegye“ czimü lapot Reé Jenő indítványára „Hivatalos lap“-mz£ deklarálta és az összes megyebeli községeket kötelezte az előfizetésre. Illő tisztelettel kérdezzük: hozott-e a vármegye közönsége azóta ezzel ellenkező határozatot?.. . . Ugy-e: nem! Már pedig a főispán sem nem adhat, sem el nem vehet „hivatalos“ jelleget egy laptól. Tény az, hogy ez az újság ma is hivatalból jár az összes megyebeli községeknek, amelyek a közpénzből — a községi költségvetésekben is kitüntetett — évi 6 forint kidrukkolása mellett arra is kötelezve vannak, hogy föltételezzék, mikép minden czikk, minden sor, a mely ebben az újságban megjelenik: a méltóságos főispán ur és a vármegye többi urainak „óhaját,“ akaratát és véleményét híven tükrözi vissza. E mellett még arra is kötelezve voltak és vannak, az összes községek, hogy a sajtó útjára utasított közzétételeiket, hirdetményeiket egyedül és kizárólag a „ Veszprémvármegyé“-ben tegyék közzé búsás díjazással. Jól tessék megérteni: nem ám a „Hivatalos Közlöny“czimen a „Veszprémvármegyé“-hez mellékelt hivatalos kiadványban díjtalanul, hanem a „Veszprémvárnfegye“ czimü újságban erős díjazással. (Közpénzből!) Fenyvessy főispán ur! ne mókázzunk! Ön még mind ennél is tovább ment. Ez az én személyes ügyem s most látom idejét annak, hogy hosszú hallgatás után a nyilvánosság elé lépjek. Ón képes volt egy kir. járásbírósági végrehajtót terrorizálni — kihez annyi köze sincs, mint nekem a Dalai Láma segédlelkészéhez — és határozottan utasitani: — Ott van a hivatalos lap, a „Veszprémvármegye“, nem szeretnék öntől több „árverési hirdetményt“ látni a “ Veszprémi Ellenőr“-ben ! Hát akkor „hivatalos lapja“ volt önnek a „Veszprémvármegye“? . . . Hát most miért tagadja meg a saját törvénytelen szülöttét? . . . Mert bolondgombákat termett, a mitől önök maszlagosodtak meg? . . . Édes Istenem, hiszen megalapítása óta egyebet sem tett! . . . Vagy talán azért, mert a nyilvános hazudozást rásütötték? . . . Hát hiszen azt önnek kellett legjobban tudnia, hogy az a lap tervszerűen és rendszeresen hazudik. Még igen sok fogós kérdést vethetnék fel és személyi érvekkel hozakodhatnék elé, a melyek tiszta világításba helyeznék zsurnalisztikái magatartásomat önnel szemben. De nem teszem. Az előtt a nagyjelentőségű politikai esemény előtt, a mi a héten Veszprémben, megtörtént: a „Veszprémi Ellenőr“ személyi ügye egyelőre háttérbe szorul.
