Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-09-22 / 38. szám
0. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. toliterekben, a házi fogyasztásra is nagyban vagyis 56 litert kitevő mennyiségben való eladásra szánt bormennyiség hektoliterekben f. év szept. hó 15-ig annyival is inkább tegyék meg, mert a határidőI elmulasztása a kedvezmény elveszteset vonja maga után. — Postai reform. A veszprémi postaigazgatóság a következőket közli lapunk utján is a közön- sággel: . Értesítés a postautalványokhoz használandó űrlapok tárgyában ad 31.384 szhoz VII. 1901. A postautalványok feladásában folyó évi október hó 1-től kezdve változás áll be. E naptól kezdve kizárólag csak a belföldre (Horvát és Szlavonor- szág területére) szóló postautalványokhoz lehet a feladóknak a postakincstár által kibocsátott eddigi rózsaszínű űrlapokat hazsnálni, inig, ellenben a külföldre (ideértve Ausztriát és a megszállott tartományokat is) szóló postutalványokat a feladóknak ugyancsak a postakincstár által kibocsátott sárga színű utalvány űrlapon kell kiállítani. A czimzést illetőleg a közönség saját érdekében felkéretik, hogy a külföldre szóló postutalványokon a rendeletési helyre és czimzett lakhelyének közelebbi meghatározására vonatkozó adatokon kívül a rendeltetési ország nevét is Írja ki. Az értesítés hiteléül: Martinec p.t. s. ellenőr kiadóhivatal főnök s. k. a másolat hiteléül Herr Ferencz. Kortesnóták. — Szemelvények. — Képviselőválasztások idején gombamódra teremnek a kortesnóták, a melyek közül legtöbb, természetesen a. leghatározottabb hadi lábon áll a jó Ízlés és a poétika legelemibb törvényeivel. Kuriozumképen alább bemutatunk nehányat, a melyek közül úgy invenczióra, mint igazságra nézvést az elsőnek kell adnunk a pálmát. I. Szabó Imre hattyúdala. A faluban a legárvább én vagyok, Engem még a Rosenthál is elhagyott. Magyar János künn nyugszik a temetőn, Csak Rédey borul reám szeretőn. Ha meghalok tudom, hogy eltemetnek, „Jó barátim“ de hamar elfelednek; Hallom is a búcsúztató éneket: „Kotródj’ innen, jól laktunk már teveled!“ Mit koptattam tizenkét esztendeig, Mandátumom’ tőlem mostan elveszik; Horánszkynak adják most a kezébe, A ki szivét-lelkét adja cserébe! * A nagyvázsonyi kerületben pedig imigyen zengenek az alkalmi poéták: II. Nagyvázsonyi kortes dal. Halas Fránczi mivé lettél? Szép híredből kivedlettéi. Nagy szagod van Dániába’ Aló mars a másvilágra. Éljen a haza! Rotterman a fő embered, Ugyan mondd meg, nem szégyenled? Hiszen ő magyarul sem tud, Bottal ütött, mint a sült lúd. Éljen a haza! Számbajön most, ha szamár is, Még talán az Odor Pál is, Hamis hirt ő fabrikálja, Kár a bugyogó reája. Éljen a haza! Gózon Gyula szoknyavadász, Hát te miért ugra-bugrálsz, Ugyan térj már az eszedre, Szavazz le Kenesseyre. Éljen a haza! Jámbor arczu Berecz Lajos, Korteskedni nem tanácsos, Jobb lesz hallgass a szép szóra, Ülj le bársony bugyogódra. Éljen a haza! Vámoson a csecse bácsi, Kigyelmedbe kár a kácsi, Üres a kend koponyája, Ne járjon hát a nagy szája. Éljen a haza! Finke Józsi végrehajtó, Ez a legjobbik talpnyaló, Csecse-becse a mákvirág, Látod Józsi ez üt hozzád. Éljen a haza! Az ovodát látogatod, Józsi az már rajtad nem fog, Fránczi adott férjhez téged, Elég, ezzel beérheted. Éljen a haza! lm itt a gyöngy kompánia, Mely Óvári talpát nyalja, Meg is lesz majd nagy jutalma, Koponyánként egy korona. Éljen a haza! Aári vári vak Óvári Minek neked Pestre vágyni, Régen megmondta a nóta, Kár a nyereg komisz lóra. Éljen Kenessey Zoltán! a nagyvázsonyi választókerület Kossuth- párti képviselőjelölt. m. Óbele a Harcsakirály. (Ad notam: „Száz liba egy sorba . . .“) Száz halász egy sorba Jutott a nyomorba Óbele juttatta, őket koldusbotra, Drága lett a Garda. Száz garda egy sorba Jutott a hállóba / Obele megfogta, Hordóba sózatta És maga fölfalta. Drága lett a süllő Az se megfelelő: Mert a süllő farka, Mind le van vagdalva. Óbele vagdalta. Óbele halásztat Balatont elzárat Zsandár szuronyokkal, Százával fogdostat Koldus halászokat. 1901. szeptember 22. Száz forint egy voksa Még se lesz nagy haszna, Mert a nép átlátta, Lutrin nyert vagyonnal Népét hogyan irtja. Óbele vagyona Nép zsírjából szíva ! Nem lutrin nyerte azt, Hiába hazudja! Nép bőrét lenyúzta. Adott a templomra, Toronyra, tüzsipra ! De a végrehajtó, És kisbiró dobja, Tudja honnan nyúzta ! Tátogat a Harcsa Óbelét elkapja, Doctor Kétly István Téged a nép kíván Óbele megbukva. Csarnok. Milyen volt a kuruez asszohy ? — A „Veszprémi Ellenőr“' eredeti tárczája. — Sötét csillagos éjszaka . . . Rákóczy a Tisza túlsó partján táborozott, mig a labancz-sereg a császári sereggel szövetkezve már Füzes-Abony felé járt. Az őrtüzek itt- ott égtek, a tábor pihent. Csak a fejedelem volt ébren sátrában. Nagy tervekkel foglalkozott. De im egy poros a*lak lép be két testőr kíséretében. Megáll a sátor ajtajánál, meghajtja magát. A fejedelem int neki: — Mi hir Diósy szógám ? — kérdé Rákócy. 1 Nagyságos fejedelem ! (Akkor még a fejedelem nagyságos volt.) A császári sereg egy napi járásra van. Olyan nagy a tömege, hogy • mértföldre reng alatta a föld. Olyan csata lessz ebből nagyságos fejedelem, hogy az én paraszteszem belebolondulna, ha csak elképzelni is akarnám . . . Sokan vannak, rettenetes sokan ...- Jól van szógám. — Mehetsz. Készüljünk, Bercsényi és Bezerédi hagnagyaimat hívjátok ide tüstént. Rövid idő múltán együtt van az egész tanács. Rakodczay hadnagy föláll s kérdést intéz a tanácshoz: — Nemes és vitézlő fejedelem, nemkülönben vitéz atyafiam! Nem szivem kiyánsága szerént bár, de kénylelen kelletlen bé kell vallanom, hogy hivséges asszonyom Fóti Erzsébet, * a csaták zajába óhajt kővetni. Vitézlő fejedelem engedd meg tehát . . . — Az asszonyod tűzhelyénél maradjon — mond a fejedelem. Nem asszonyokról beszélünk most, hivséges szógáim, de nagy dolgokkal kell most foglalkoznunk. Rákóczy szózattal fordult vezéreihez, lelkűkre kötvén az önfeláldozást, a haza ügyét. Azok újra felesküdtek és a tanácskozás után Mária Boldog- asszonyhoz fordultak, hogy védje meg a szabadság zászlóját. Rakodczay ifjú feleségéhez lovagolt, a ki Poroszlón lakott. Előadta, hogy a fejedelem, nem engedi az asszonyakat a „csaták zajába“. — Hát azt hiszed — kiáltott a nő — hogy eltudnánálak hagyni a veszélyben ? És én nyugton lehetnék itthon mig te szembeszálsz ezer halállal? Tudok-e élni nélküled ? Én szerelmem, ha az Isten úgy akarja, ott akarok lenni végső perczed- nél. Inkább elesem én is veled együtt, semhogy nélküled éljek ét viseljem az özvegyi fátyolt. Rakodczay hadnagy csak nézte, nézte szerető nejének szépséges tekintetét, melyből kiáradt a lelkesedés, a hitvesi szeretet, önfeláldozás. A kemény lovag térdre esett a felesége előtt s csókokkal borította kezét, arczát, szemeit . . . — Feküdj le nyoszolyádba; pihenj édesem.
