Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-09-15 / 37. szám
IV. évfolyam. Veszprém, 1901 szeptember 15 37-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre ! 12 K (6*—) Fél évre . . 6 , (3—) Hegyed évre . 3 „ (1-50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ELLENŐR FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág-utcza 10S. szám fogad el. Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ. Hirdetések egyezség’ szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér Bcrmeníetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. A veszprémi választások. — szept. 11. Veszprémvármegye közönsége czimére ma levél érkezett ő Felségétől a királytól. A királyi leirat igy hangzik: MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF. ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI .CSÁSZÁR, CSEHORSZÁG KIRÁLYA s. a. t. i és MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA. Kedvelt kiveink! Uralkodói kötelmeinkhez tartozván az ország törvényeinek hű és pontos végrehajtása fölött őrködni: Minthogy az 1848. évi IV-ik t.-cz I. §-a az országgyűlést *évenkint Budapestre egybehivatni rendeli, és minthogy számos függőben levő kérdés mielőbbi megoldását a nemzet erkölcsi és anyagi érdekei sürgősen követelik: Magj'ar minisztertanácsunk előterjesztésére elhatároztuk, hogy az ország főrendéit és képviselőit a folyó év október havának 24-ik napján megnyitandó országgyűlésre Budapest székesfővárosunkba egybehívjuk. Minekfolytán Nektek ezennel komolyan meghagyjuk, hogy haladéktalanul megtegyék mindazokat az intézkedéseket, amelyek a törvény értelmében szükségesek arra, hogy az 1874. évi XXXIII. és az 1899. évi XV. t.-czikkek által rendelt módon és a fennálló törvények által meghatározott számban megválasztandó képviselőtök ezen az országgyűlésen megjelenhessék és a törvényhozás működése a mondott napon és helyen akadálytalanul megindulhasson. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradtunk. Kelt Budapest székesfővárosunkban, ezerkilenczszázegy év szeptember havának 9-ik napján. A királyi izenetet e hó 20-án, pénteken hirdetik ki a megyei rendkívüli közgyűlésen, szombaton pedig a központi választmány megállapítja a választás idejét. Az e hó 10-iki hivatalos lap közli az utóbbira vonatkozó belügyminiszteri rendeletet, amely a választásokat okt. 2—11. napjaira tűzi ki. Választási mozgalmak. Veszprém, 1901. szept. i. A veszprémi kerületben. Az az intenzív gyűlölet, melyet a választóközönség kebelében az eddigi képviselő, Szabó Imre önmaga iránt szinte tervszerűen szított hosszú idókön keresztül: most meghozta a gyümölcsét. A veszprémi választópolgárság óriási többsége egyszerűen hátat fordított Szabó urnák és alkalmas jelöltet keresett, a ki úgy tehetségével, mint befolyásával és akaratával e kerület érdekeit igazán és méltóan képviselni tudja. Talált is ilyen jelöltet Horánszky Lajos — Horánszky Nándor fia — személyében, a ki a neki felajánlott jelöltséget készséggel el is fogadta. Vasárnap délután hívta össze a Zichy Vladimir gróf elnöklete alatt szervezkedett,, impozáns számarányu előkészítő bizottság a jelölő gyűlést. Szabad ég alatt, a vásártéren Bánóczy polgártársunk szépen földiszitett házának erkélye előtt gyülekezett a választóközönség, mely tömött sorokban is megtöltötte az óriási tér egyharmadát. Ott volt csaknem teljes számban a veszprémi választópolgárság inig a vidékről — Várpalotáról, Haj- máskérről, Sólyból, Márkóról, Rátétről,. Vörösberényből és Ösküről — zászlók alatt, lelkes hangulatban vonultak fel a küldöttségek. Zichy Vladimir gróf nyitotta meg a gyűlést, találó és igaz szavakkal jellemezve a tarthatatlan helyzetet, mely e kerület szabadelvű választópolgárait kényszeritette arra, hogy az eddiginél alkalmasabb és A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. A sa©r©j&esés kapálté, ayLorgnegrut kapitány épen egy találkára igyekezett ; roppantul sietett, hogy egy perczet se veszítsen el. Szive az örömtől dagadt, de ez az öröm rövid ideig tartott,, mert néhány lépésre az utcza másik oldalán észrevette Ramollot ezredest, a ki roppant haragosnak látszott. Rögtön összehúzta magát és mint a kilőtt golyó oly sebesen folytatta útját, remélve, hogy elsiklik felebbvalója ádáz tekintete elől: azonban ez a remény hiába való volt, mert nyomban hallotta : — Pszt! Pszt! — Ha megfog — gondolá magába Lorgne8rHí — akkor kárba vesz a találka, mert biztosan feltartÓ£tat egy óra hosszat és akkor nekem lőttek'» • . ' A.: És vissza sem fordítva fejét, tovább rohant, Bűnt valami elmélyedt ember, a ki mit sem hall ! Egy újabb „Pszt! Kapitány !“ nem hagytá őt kétségben az. iránt,-, hogy az ezredes nem szándékozik őt elszalasztani. volt az ezredes és nem szándékozott útjáról részletekbe bocsátkozni. Csakhogy az ezredes nem volt az az ember, a kit csak úgy szép szerével el lehet mellőzni, több mint egy óra hosszat futott utána folyton kiabálva „Pszt, Kapitány !“ Ha a kapitány nyugodtan folytatja útját, biztos, hogy megfogja; ha pedig fut, akkor tisztán mutatja azt a szándékát, hegy meg akar előle szökni. Lorgnegrutnak csak egy menedéke volt, és ezt egyéb hijján igénybe is vette : beugrott az első kapun, hogy megvárja, mig az ezredes eltávozik. Mikor ezt megtette, könnyebbülten sóhajtott fel és kilesett az útczára; Ramollott azonban átvágott az utcza másik oldaláról és egyenesen a kapu felé tartott. A veszély óvatossá tette, felkapaszkodott tehát az első emeletre, de alig volt fenn, már a lépcső bejáratánál megpillantotta az ezredest, aki ő utána iramodott. Már elveszettnek hitte magát, de támadt egy mentő gondolata. Az egyik ajtón ez állott: G. MONCHALONETTE, látszeiész. maga után, nehogy nyomot hagyjon az ezredesnek, a kinek morgását már hallotta. Egy intelligens arczu férfi sietett elébe: — Parancsol uram ? . . . — Uram ! ... ez ügy .... meglehetősen, kényes ügy . . . — Ah . . . kérem . . . igen tudom már .. . tessék irodámba fáradni! Lorgnegrut ezt annál gyorsabban teljesítette, mert hallotta, hogy nyílik az ajtó s gondolta, hogy valószínűleg az ezredes jön. —Kedves uram! mondá sietve a kereskedőnek, a ki a raktárba készült visszatérni — ez az én ezredesem, egy szót se kérem, okom van rá, később megmagyarázom .... Valóban az ezredes volt, a ki gyanakodó arczczal pillantgatott mindenfelé. — Parancsol uram ? — Én ? . . . semmit sem ? Millió bomba é? kartács! . 1 . . — Ah, azt hittem, hogy uraságod azért jött ... . — A maga piszkos üvegeiért? .... Millió bomba és kartács! És megvetőleg pillantva rá, az ezredes morogva távozott. ■ f.-Más; körülmények között Lorgnegrut nem habozott volna a felhívásra felelni, de most útjában Bemenet a raktarba. Bement ezen az ajtón és iviuiju uumu« es Kartács nuva tűni gondosan bezárta I el ? Megfogom találni talán feljebb ment: elismert szolid kivitelben és legolcsóbb áron csak
