Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-09-01 / 35. szám
2xti különbség nélkül becsüli polgártársait, szereti embertársait szolgálja a közügyeket és mozditja elő szegény elhagyatott népünk, városunk és Balaton mellékünknek vitális érdekeit mindnyájunk javára! Oh, ő nem fog Balatoni halászati részv.- társaságot gründolni; ő nem fogja a képviselői állással járó befolyását egyéni czélokra kiaknázni; ő nem fogja a veszprémi piaczot ilyen Balatoni részvénytársaság-féle üzérkedéssel koldussá tenni; ő nem fogja szótlanul tűrni, hogy Veszprémből a telekkönyvnek egy részét Enyingre ; az adóhivatalnak egy részét megint Enyingre vigyék és a mezőföldi járásnak forgalmát innen eltereljék egészen ; ő nem fogja a hozzá igazságos ügyért fordulókat ridegen elutasitani, vagy kérésüket agyonhallgatni; ő nem fogja a tisztviselőknek kérelemlevelét dölyfösen visszalökni; ö nem fogja a szegény embert sem lenézni; és nem fog a vármegye és város ügyeiben a saját érdekeinek folytonos felszínre hozásával akadékoskodni! Lehet az katholicus, vagy protestáns; keresztény vagy zsidó: ő türelemmel és szeretettel fog viseltetni mindegyik irányában mindenkor ! Mert Horánszky Lajos a szónok igazi modorú és becsületes értelmében szabadelvű ember, aminthogy nem is leket más az ő magus műveltségével és általánosan ismert emberszerető lelkűidével! Felekezeti háború. Nincsenek tehát gonoszabb izgatok és népbolonditók, mint Szabó Imre urnák azon ágensei, akik az ő nyomorult kicsinyes érdekeikért mindenféle hamis híreket terjesztenek Horánszky Lajos felől, — és 2> oldal. terjesztik felőle azt a valótlanságot is, hogy néppárt. Terjesztik pedig ezt avval a félreismerhetetlen czélzáttal, hogy megint össze- veszitsék a felekezeteket egymássál. — A protestánsokat a katholicusokfcal á keresztényeket a zsidókkal. Ám, de legyünk meggyőződve, hogy tervük füstbe megy! A mi közönségünk látja, hogy az ilyen ágensek milyen érdekekért dolgoztak a múltakban is, —és terjesztik a koholt híreket mostan is. A közönség meggyőződött arról már 1896-ban, hogy ezzel az elkopott kortesjelszóval : „néppárti“ azok éltek saját üzleti érdekeiknek előmozdítása végett legtöbbször, a kik ma is ugyanazt ugyanabból az érdekből az unalomig hangoztatják! és fognák rá ha élne és Szabó Imre ur ellen föllépne: Kossuth Lajosra is, Deák Ferenczre is — hogy néppárti! Ki hát a Zelenyák? Míg azonban egyrészről tisztában vagyunk azzal, hogy ez elkopott jelszóval Szabó Imre ur ágensei czélt többé nem érnek: — addig lehetetlen másrészről föl nem vetnünk egy más kérdést. Es ez az, hogy miért könyörög Szabó Imre ur is az általa annyiszor megtámadott, még pedig nemtelen módon megtámadott papoknak pártfogásáért; miért eseng annyira azoknak szavazata után és miért igyekezett Rédey kanonok urat is megnyerni pártjabeli alelnöknek; miért könyörögte ki, hogy beszámolójakor Rédey kanonok ur fogadja őt, ha ő annyira mm „néppárti“? Hogy illik Össze az ő utazása a papVESZPRÉMI ÉLLEHÖR Ságnak pártfogására ágenseinek lármájával\ amelylyél Horánszky Lajos felől megtöltik a levegőt, hogy az mg „néppárti“. fez aá a kérdés, amelynek logikai magyarázatával adós maradt Szabó Imre ur — ágenseivel együtt. Pedig hát sem a sajtó, sem pedig * * közönség nem olyan tudatlan, hogy ennek a jelenségnek az értelmét eltalálni ne bírná! Vagyis vannak helyek, ahol Szabó Imre ur is „néppárti“. De vannak viszont olyan helyek is ahol ellenfelét (bárki legyen is az) szeretné olyannak mutatni! Ez a való igazság. Ennek az eljárásnak megbirálásá^a is a választóközönség leend hivatva. A választóközönség, amelyet a múltakhoz hasonlóan megtéveszteni többé már nem lehet. Ezért nézünk nyugodt szívvel a bekövetkezendő eseményeknek elébe. Ezért nincs kétségünk abban, hogy a veszprémi mandátum méltó kezekbe lessz letéve, akármilyen aknamunkát végeznek is a szabadkőmives urak, akikkel Szabó Imre Ur pártjának végrehajtó-bizottsága köztudomás szerint tele van! Titkos páholyukban, hol egész más czimeken gyülekeznek, — s a hol a térítés munkáján is fáradhatatlanul munkálkodnak, hasztalan szövik terveiket Szabó Imre ur érdekében, megtehetik őt szabadkőműves fővezérnek maguk közt, há ugytetszik. De a választóközönség, mit sem ad e titokzatos korteskedésre, hanem nyílt szívvel keresi az igazság útjait. Nincs tehát okunk tartani titokzatosan settenkedő dolgaiktól. 190L sZéfrfémbfer f A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Tréfás dolgok, szomorkodás napjainkban. Minapában egy levél végén ezt olvastam: H . . . szoros kötelességébe teszem az urnák.“ Szegény ember vagyok, de egy aranyat mégis fizetek annak, ki a tág kötelességekkel is megismerteti csekélységemet. % Teázás közben fiatal nő elejtette a teás csészét, a csésze széttörött, tartalma pedig a nő jegy régibb udvarlójára folyt. „Még ennyi melegséget is régen tapasztaltam nagysámtól“, szólt az udvarló tele gyengédséggel. „Legkedvesebb .csészéimnek kellett összetörni, hogy ennyivel is szolgálhattam“, válaszolt a nő hidegen. * Fiatal ispán hársfa árnyaiban ült kedveséivel., „örökké ezen hársfa árnyaiban szeretnék veled ülni Amáliám.“ „De hát télen át?“ kérdezé Amália. „Télire alkalmasint Rakamazra megyek ■statióba.“ * Par excellence mit Ígérünk a házasságban az oltár előtti eskü által? Azt, hogy mig hitestársunk él, többé nem házasodunk meg. * Vannak-e költők, kik halhatatlanságot nem óhajtanak? Vannak és pedig azok, kik megnősültek. Azoknak számtalanszor eszükbe jut a holtamig- 1q.n és holtadiglan sokatjelentősége. * Vallatás alkalmával, bizonyos biró szokásosan kérdezte a vádlottat: — Voltál-e már befogva? — Voltam, még pedig a tekintetes úrral egyszerre, én rudban, a tekintetes ur pedig nyeregben. — Mikor, gazember? — Pozsonyban, mikor X. énekesnő kocsijából a lovakat kifogtuk és magunkat kocsijába befogtuk. * X. szerkesztő panaszosan szólt rendes dolgozó társához: Mi az oka annak, hogy az ön elbeszélései hőseit mindannyiszor halva szolgáltatja kezembe? —I Annak az az oka — válaszol a dolgozótárs kedélyesen — hogy ön csak 10 pengő forintot fizet, fizessen ön egy elbeszélésért 20 pengő forintot, akkor élve fogom azokat az ön kezeibe szolgáltatni. Kiknek fejeikre jutalmat tűznek ki, azokért is többet fizetnek élve, mint halva. * Bizonyos helyen igy mentegetődzik az arany lopással vádolt bűnös: Tiszta vagyok uram azon bűntől, mint az arany. — Mutassa elő kend, akkor elhiszem. * Valahol hivatalos jelentést tett a falubiró kerületi főszolgabirójának. A főszolgabiró nem bírta kisilabizálni a levél tartalmát. A falubirót maga elé idéztette 1 e szavakkal támadta meg: — Világosabban Írjon biró uram, mert tudja meg, azt mondja Börue, hogy a stilus maga az ember. Pár héttel azután a. falubiró meglátogatta a főszolgabírót s panaszosan szólott hozzája: — Tekintetes uram? — No mi baj biró uram? —- Hát biz én csak azt jöttem jelenteni, hogy a tekintetes ur inasának, G-yurinak, igen rossz stílusa van. — Hogy-hogy biró uram? — Hát csak úgy tekintetes uram, hogy ellopott vagy húsz font szalonnámat. Bizonyos megyében generális-gyüíés alkalmával nyolczadiknak ült egy liberális fiatal táblabiró, heten, kik előtte ültek, köztük az elnök is, ellenkező párthoz tartozának; a fiatal liberális táblabiró szenvedélyes kártyás volt s emiatt barátai s nem barátai által is többször üldöz- tetett. Az adminisztrátori kérdés került szőnyegre;, többen deputiroztak ellene és mellette, a fiatal táblabiróra kerülvén a sor, kissé nyersebben nyilatkozott s különösen az elnököt gúnyos megjegyzésekkel illette. Az elnök indulatosan kelt fel s tele gunynyal e szavakat intézte a fiatal liberális táblabiróhoz: — Táblabiró ur, talán most is korcsmában, kártyások közt képzeli magát? •— A világért sem, ha ott képzelném, az előttem ülők felé fordulnék s azt mondanám: Siebene brennen, — válaszolt a táblabiró. * Bajó nevű faluban az orvos igy szólott betegéhez: „ön már bajon kívül van!“ Bár én is azt mondhatnám orvos úrról, válaszolt a beteg bágyadtan. * Hárman ültek egy vendéglőben: Kis Miksa, Fazekas György és Tárcza Habakuk. Fazekas és Tárcza jó barátok voltak, Kis Miskát egyikök. sem ismerte. — Nekem tizenegy markos szamaram vän t szólt Fazekas. “ Hiszen ez csak Kis Miska! válaszolt rá Tárcza, nekem tizenhárommarkos van. — Az meg Tárcza Habakuk! egészité ki dü-. hősen Kis Miksa, azt hívén, hogy gúnyból emlegették. 4
