Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-08-17 / 33. szám
IV. évfolyam. Veszprém, 1901 augusztus 18. 38-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K (6’—) Fél évre . . 6 „ (3‘—) Negyed évre . 3 „ (1'50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ELLENŐR FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz tőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág-utcza 103. szám fogad el. Tudja-e Széli Kálmán? . . . Veszprém, 1901. aug. Vájjon tudja-e azt a miniszterelnök ur, hogy őt az rágalmazza meg leginkább, aki teli torokkal hazudja magát hivének — minálunk ? Ez pedig senki más, mint Szabó Imre, aki a választókerületnek ez időszerint formailag még képviselője ugyan, de az idő, amidőn tőle végképpen megszabadulunk, most már csakugyan közel jár. Istennek hála, hogy közel jár! Hogy mennyire elveszítve érzi ő fel- sorolhatatlanul sok bűnének tudatában e választókerületnek talaját, azt semmisem mutatja jobban, mint az, hogy a maga és bandájának itteni sajtója utján a miniszter- elnöknek személyével igyekszik a közönséget presszionálni és terrorizálni. De hiszen ha van még egy marbknyi föld az ő lábai alatt; ha volnának még „jó emberei“, akik nem önző érdekből, hanem becsületből emberei, akkor kérdjük : miért szükséges ilyen rút kortesfogással élnie ? Hiszen köztudomású, hogy Széli Kálmán olyan miniszterelnök, a milyen még sohasem volt, mióta Tisza Kálmán került Felelős szerkesztő : VÁRKONYI DEZSÓ. kormányra. Mert azóta hol kisebb, hol nagyobb mérvben, de minden választáson a korrupczio, az erőszak, a törvénytapodás, a vesztegetés, a fenyegetés meg minden más eféle fegyver volt a küzdelemnek ereje- ez a rendszer volt az, a mely tetőpontját 1896-ban érte el. Olyan múltú és olyant lelkületű ember, mint Szabó Imre ur, mandátumhoz csak olyan korszakokban és olyan eszközök által juthatott ! De tudd meg, jó közönség, hogy ez most megszűnt! Most szabadon lélekzünk mindnyájan! Most még minálunk is tisztességes, becsületes választásnak kell lennie! Annál nagyobb szégyen-gyalázat, hogy Szabó Imre ur, mint 1896-ban az akkori „Veszprémi Független Hírlapban", úgy most az ő és érdektársainak jelenlegi sajtójában: a „Veszprém Vármegyében" olyan irat, hogy Széli Kálmán miniszterelnök risum teneatis ! súlyt helyez arra, hogy ő: Szabó Imre. a parlamentbe bekerüljön ! Igazán nem tudjuk, hogy minek minősítsük ezt az eljárást! Mig egyrészről orvtámadás a miniszter- elnöknek személye ellen, — aki a kerüleHirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadónk eltek dolgaiba tudvalevőleg nem avatkozik és sehol semmiféle presszipt sem gyakorol — és mégis az ő személyének bevonásával akarja Szabó Imre ur az itteni választóközönséget megijeszteni; — addig másrészről ugyanez az eljárás valóságos merénylet az itteni közönség ellenében ! Mert mindenektől eltekintve, először is azt kérdezzük, hogy miként merészeli a mi közönségünket olyan ostobának vélni, hogy az ilyen zöld beszéd bárkinél is hitelre talál minálunk ? Csak azzal, hogy ilyen ostobának nézi népünket még mindig — csak azzal okozott némi boszankodást imitt-amott, mikor az a végtelenül buta közlemény megjelent. Egyébként azonban kinevették egyhangúlag mindenütt. Hogy ennek a hazug híresztelésnek a valószínűség látszatát is megadja: beíratja az ő és bandájának újságjába azt is, hogy a miniszterelnökről Fenyvesi Ferencz főispán maga hireszteli, hogy a miniszter- elnök Szabó Imre urnák a parlamentbe való bejutására súlyt helyez. Nem rostéi tehát kettőt rágalmazni egyszerre. A miniszterelnököt is, de nyomban utána Fenyvesi főispánt is. A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Slltdaéayőib Az estharang. Virágünnep volt kint a* zöldben, Madárdalos, hűs völgy ölén, Virággal volt a rét behintve, Virágból volt körül — sövény. A zene olyan csábosán szólt, Oly tánczrahivón, édesen ! S mi mégis messze elbolyongtunk A távol bérczen, völgyeken. Csapongva csörgött utunk mentén Egy pajzán, hűtlen kis patak; — Szerelmes esti pirban égtek Körül a tölgyes bérczfalak. S hogy mentünkszótlan álmodozva, Titkos sóhaj kelt ajkamon: Tán sohasem jön újra vissza Ez a magány, ez alkalom! . . . BÚTOR S mig bámulom tüzét szemednek, — Keblemre vonva fejedet, — Kábult agyamnak vágya támad Csak egyszer birni tégedet! A gondolat, vágy lángra gyulaszt, Eremben száguld, forr a vér — Eikárhozni, pokolra szállni Egy pillanatnak üdvéért! . . . . . . De im kigyul az első csillag Az ég peremén, ott alant; A szomszéd falu templomában Imára szól az estharang. Régi nóta. A biróék udvarában lakodalmat laknak, Az alvégen egy kis lánynak koporsót faragnak; — Oda hallik a legények vig kurjongatása, S tulzokogja a fejszének fájó csattogása I.. .........Közönséges ütött-kopott, réges-régi nóta! Muz sikálják lépten-nyomon ezredévek óta! De ahányszor egy hű sziv ég halálra a lángon Egy istennel van kevesebb ezen a világon! ... Balla Miklós. A zene hallgat lent a völgyben, Csak szellő súg a fák között, Az egész tájra körülöttünk Szent ájtatosság költözött. . . S mire a hold megkezdi útját A mérhetetlen tájakon, Eléd borulva, bűnbánóan A harangzúgást hallgatom ‘. . . * Irta : Mayer Kadelburg Beatrice. Közéig az éjfél. Csend honol mindenütt. Kinek is volna kedve dáridózni, lármázni, hisz mindenki sajnálja azt a szegény becsületes embert, ki a társadalomnak büszkesége, családjának szemefénye, személyzetének jószivű, áldásthozó ura volt. Ott; fekszik nagy szálában kiterítve, holtan. Még most is mosolyog, még most is megelégedettnek látszik, pedig szegény de sok kinszenvedést, de sok keserű csalódást ért, mig a golgotának e végső státiójához jutott. Hirtelen történt, gyászos elhunytét hirdeti a elismert szolid kivitelben és legolcsóbb áron csak WEISZ LIPÓT bútor-raktárában kapható,
