Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-08-04 / 31. szám
IV. évfolyam. Veszprém, 1901 augusztus 4 31-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K (6’—) Fél évre . . 6 » (3*—) Negyed évre . 3 „ (1-50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ELLENŐR FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk ' vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág-uteza 103. szám fogad el, Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér Bérmentetien leveleket csak ismert kézből fogadunk el. Szentgáli dolgok. ' • - J < • Veszprém, 1901. julius. Szentgálon a községorvost e hó 31-én választották meg. Hogy kit választottak meg és hogy szerencsés volt-e a választás, avagy nem : az ide egyelőre nem tartozik. A dolgot csakis annak illusztrálására hozzuk szőnyegre, hogy a nagyvázsonyi kerületnek ebben a főfészkében hova sülyedtek, hova romlottak az erkölcsök. Megírtuk ugyanis annak idején egyik orvosi szaklap nyomán, hogy dr. Stöckl Adolf szentgáli volt községi orvos jelentékeny összegű adósságnak hátrahagyásával hunyt el. Idáig semmi különös sincs a dologban, Emberi história. De megírtuk azt is, hogy utódjától megkövetelték az elhunyt orvosnak kezesei, hogy„ a visszamaradt adósságokat ő, az utód fizesse meg, hogy a kezesek megszabaduljanak az obligóból. Megkövetelték pedig ezt a megválasztatás feltételeként a községnek előkelőségei, akik az elhunyt orvosnak kezesei valának, de akik egyszersmind a képviselőtestületnek tagjai is voltak, s ezen állásukkal, de meg ottani társadalmi befolyásukkal is kezökben tartották az orvos választásnak sorsát. Ezek az urak, akik oly nagyon büszkék az ő kiváltságos nemességükre, meg olyan nagyon szeretik adni j uton-utfélen a földbirtokos gavallért: egyenesen gseftet akartak csinálni, társadalmi helyzetüknek előnyeiből és községi képviselői állásukból. Ez a közleményünk abban az időben megczáfolva nem lett. Ellenben hire járt, hogy az akkor és a most elmondott feltételek mellett megválasztott dr. Stärk nevű községorvos állását — daczára annak, hogy ő lett megválasztva: nem fogadta el. Megbánta a paktumot, amit Szentgál községnek előkelőségeivel megkötött. Megbánta, mert belátta vala annak turpisságát. Tény, hogy ebben az ügyben jelenleg vizsgálatot folytatnak. Igaz, hogy ezt a j vizsgálatot nem lehet komolyan venni, meri I azt csakis a közigazgatási hatóságok folytatják, ott pedig elsősorban a kortesérdek és a kortesbefolyás dominál; de utóvégre is annyira publikus volt ez a dolog, hogy agyonhallgatni nem lehetett és legalább a forma kedvéért megkellett indítani a vizsgálatot. Az ilyen közigazgatási vizsgálat vagy bűnösnek, vagy ártatlannak talál mindenkit — előre már, annélkül, hogy az adatok ki lennének nyomozva. Mindig az a főkérdés, hogy hogyan lesz az eredmény opportunusabb — fölfelé. Hogy azután, nehány gálád ember megmenekül-e cselekményének következményétől; vagy, hogy egypár ártatlan ember nyakát szegi-e vagy nem? — az mellékes. Tudnék rá példát eleget, hogy a közigazgatási életben igy van az mindenütt Nálunk pedig még inkább, mint bármerre máshol. Denikve az ilyen közigazgatási vizsr 0 gálát semmitsem ér! Es a közigazgatási ítéletnek fölmentése ép úgy nem lehet az egyéni integritásnak bizonyítéka, mint a hogy nem lehet diffamáló hatása az olyan; közigazgatási Ítéletnek, a melyik bárkit is I elitéi. Visszatekintve azonban a szentgáli dolgokra, látjuk, hogy a szentgáli orvosválasztási gseftnek az árnyéka nem azokra á nemzetes urakra esik csupán, akik a községnek előkelőségeiképen jelentkeznek mindenütt, hanem ráesik ennek az árnyéka az ottani református lelkész urra is, a ki á I közönség előtt régtől fogva ismeretes afelől, A „Veszprémi Ellenőr“ íárczája. iaaVad aaadár ... Szabad madár . , páros madár Arra kérlek téged, —Ha elszállsz majd arra messze: Vidd a lelkem véled. Repülj!... repülj!... futó széllel Versenyezve . . . győzve, — Sebes szárnyú gondolatot S vágyat megelőzve! Megmondjam-e, merre szállj el, Hol vár puha fészek? Hol is várják szeretettel A megérkezésed ? . . . Oda repülj, — honnan jöttem, Arra a szép helyre; Hol a lelkem ott feledtem, — Tudod, úgy is merre . . Repülj! .. szállj el! . . mégse . . mégse; Elfáradna szárnyad, — Mégse tudnád megelőzni Azt a forró vágyat ... A lelkem se’ mehet véled, Ott feledtem régen . . . Ott, a hol egy bimbó nyílott, A legszebbik nékem ! Csajághy Károly. Sugár a hómé lybaa. Az öregasszony kiült a ház elé a kis padra s nézte a felhőket. Valami kimondhatatlan gyönyörűséget költ az ember szivében az a felhőnézés. Csak nézni, egyre nézni s nem gondolni semmit. Fakó volt az arcza az öregasszonynak, akárcsak az egyik félhőfoszlány színe; de a szemei kékek voltak, mint az az óriás tenyér-nagyságú tiszta tér az égen, mire nem feküdt le a felhők raja. Vézna testéhez viseltes kartonruha simult; a feje babos kendővel volt bekötve s a babos kendő alul előkandikált néhány ezüstös hajszál, a miket kedvére czibálgatott a lanyha nyárutói szellő. Egy szakajtónyi csöves kukoricza volt előtte, azokat szemezgette a napsütötte, érdes kezeivel. Csend, mérthetetlen csend volt mindenütt. — A levegő csak úgy izzott a napsugártól. A czifra- sás, meg a fodormenta álmosan hajtotta le fejét ott a gyepágy szomszédságában, a cseresznyefák széles levelei közül néha-néha előbukkant czifra tollazatával a sárga rigó. Ember nem járt az utczán, a gyerekek is elhúzódtak a füzesbe s ott csónakot csináltak csu- hiból. A kezük, lábuk egy maszat volt. Egymást lökdösték a vízbe, a habokon ringó kis csónakok után s lubiczkoltak mint a halak, mikor szabadulni akarnak a hálóból. A füzesen túl, a kakukkvirággal tarkázott gyepen egy- két vén halász foltozgatta a varsáit; messzebb, a buzatarlók környékén krumplit szedtek mezitlábos asszonyok. Néha-néha feltámadt a szél s vad jókedvvel i hajszolta a port a keskeny kocsi utón. Ebben k portengerben mártották meg magukat az utmenti ákáczok is, sóvárogva a felhők után, a felhőkből lepergő hűvös esőcseppekért. Az öregasszony két keze még ott motoszkált a szakajtóban, de a feje egyszerre csak félre billent, a kék szemei lecsukódtak, elaludt. II. Amolyan babaarczu asszonyként került Vas Balázs oldala mellé, a kinek csak a neve volt vas; de másként az egész ember mintha csak viaszból formálódott volna. Lágy szavú, lágy szivü, okos észszel, az ujja közé csavarhatta volna bárki is. Virághimes leikével hozzá ment, hogy segítő társa légyen egy hosszú életen keresztül. Nagy ur volt Vas Balázs; a földről, melyen végig haladt, félnapjártányira elmondhatta, hogy ä magamét taposom. És ezt mind megosztotta az Ő kis párjával, kivel olyan gyöngéden bánt, mint á kaliczkába zárt madárkával, kit ezüstvályuból, kristályvízzel kell itatni. Pedig kár kényeztetni egy asszonykát, aki amúgy is maga az érzelgősség, a tulságba hajlő romanticzizmus. Mert ilyen volt Vas Balázsné, aki virágokori taposott, mézes szavú könyvekből szívta leikébe a föld fölött röpködő vágy bóditó mérgét. Hogy ha nem olyan bábember az ura, mint volt Vas Balázs, ha egyszer, csak egyetlen egyszer mutatja magát férfiúi mivoltában, — akkor nem áll be náluk a katasztrófa. Nagy baj az, mikor az asszony tudatára jő annak, hogy gondolatban, — cselekvésben ő az erős és nem a férfi. - ; 4Li BÚTOR elismert szolid kivitelben és legolcsóbb áron csak WEISZ LIPÓT bútor-raktárában kapható, ===== Veszpiéxn* UTó-tér.
