Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-12-22 / 51. szám
1901. deczember 22. f Vármegyei restauratió. Ha úgy hirtelenében feltámadnának rég por- ladozó őseink, — kiknek egyik éltető elemét a megyei restauratió képezte, — mekkora csudálkozás- sal szemleltek volna folyo hó 16-an reggel ősi székvárosunk utczáit. Hiszen ma restanratiónak kellene lenni! Hol vannak hát a fehér tollas, a veres tollas pázsok? Miért nem hangzik a vidám nóta: „Tisztujitás lesz ma itt a vármegyén, három kupa pálinkát már ittam én.“ Vagy miért nem jő, miért késik az ellenfél, melynek dala dicsekedve felel a másik pártnak: „Rózsa mellett szép a piros tulipán, vörös borral kínált meg az alispán.“ Hej régi szép idők 1 de el is múltatok, eltüntetek nyomtalanul. A szürke jelenkor milyen hátborzongással olvassa, hogy hajdan a restauratió napjára, hány kocsiderék csaptaiét szolgáltattak a közeli erdők? Hány bevert fej tanúskodott egyikmásik párt meggyőződéséről? Mai időben már jól bekávézva, meleg téli kabátba burkolózva vonulnak fel csendben a vármegyebizottsági tagjai. Tapasztalt szemlélő az első pillanatra felismeri, hogy közülök melyik régebbi, melyik uj. A régebbinek megjelenése határozott, ismerős mosolylyal viszonozza a székházi portás köszönetét. Mig az uj tagnak időbe kerül, mig a székház ornametumait kívülről megszemléli, azután Körültekint s ha ismerősre nem talál, egyedül vonul be a főkapun. Az imponálóan felbundázott portástól nagy tiszteletadással tudakolja merre van a gyülésterem ? Végre azután délelőtt 9V2 órára virilisek^ választottak, újak és régiek mind együtt vannak a székház nagytermében. Megjelenéskor harsány éljenzéssel üdvözlik a főispánt, ki az elnöki emelvényen az alispánnal, főjegyzővel, tisztifőügyésszel és az 1. aljegyzővel helyet foglal. — „Tisztelt uraim!“ megszólítással az egybegyűltek figyelmét felhiva, — bejelenti, hogy a megyebizottsági tagválasztások a legnagyobbrészben megtörténtek, a törvényhatósági bizottság igazolt tagjai elegendő számban megvannak arra, hogy a bizottság ujabbi 6 évre megalakuljon. Fololvastatta azután a bizottság tagjainak uj és hiteles névjegyzékét, melyek kapcsolatban a vármegye bizottsági közgyűlését 1902. évi január elsejéiül számított 6 évre megalakulnak kijelentette. Szavait most már a „Tekintetes törvényhatósági közgyűléshez“ intézve; üdvözli-ugymond-az uj bizottsági tag urakat, a kik, reményli-hogy előGyurkovics végigfutotta a levelet: „Főhadnagy ur! Ezerszer esküdte 007 hogy szeret. Izzó, mély szerelemmel szeretem én is. Ez a szerelem ma mindenem: hitem, czélom, vágyam, gyalázatom és talán a — halálom. Ha úgy szeret, a mint én önt, találunk még egy kis zugot a világban, hol lelkünk forrósága, szerelmünk tüze számunkra boldogságot teremt. A mi fényt, ragyogást, illúziót itt hagyunk, kárpótol bennünket azért az az édes valóság, hogy egymáséi vagyunk. Főhadnagy ur, ha az- attiláját a szerelme elé helyezi. egy tragikus kalanddal kérkedhetik a tiszti kaszinóban ..." Gyurkovics elejté a levelet és ideges fojtott sziszegéssel kérdé őriéitől: — És most tudod mi a kötelességed ? Örlei kaczagni próbált. — Tudod mi a kötelességed? kerde másodszor is Gyurkovics, de már haragtól egett az arcza. 7— Ez gyalázatos! Hát tedd kötelességed. És Örlei lábai elé vágta a revolverét. És mire Örlei magához tért meglepetesebol, Gyurkovics sarkantyúja már a lépcsőkön penge V. ... És őrlei főhadnagy tette a kötelességet. Örlei a hires, a nőbolonditó, a gavallér. Dr. Gonda József. VERSZPÉMI ELLENŐR. 3. oldal. deikhez méltó kötelességérzettel fognak megfelelni hivatásuknak, óhajtja, hogy a jövőben is e megyeház terme a szabadeszmék dicsőséges küzdtere legyen, a hol a megyének minden ügyét sem párt- politikai, sem elfogult felekezeti szempontból, sem személyeskedésből, hanem tisztán és kizárólag a vármegye és közvetve a haza nagy érdekei szem- ponjából bírálják el. A felzuduló éljenzés elcsilapultával bejelenti továbbá Dr. Fenyvesy főispán, hogy a hat évvel ezelőtt megválasztott megyei tisztviselők megbízatása a holnapi napon véget ér s a most megalakult közgyűlés hivatása lesz, az uj tisztikar megválasztása. Hangsúlyozza, hogy semmiféle úgynevezett hivatalos jelöltek nincsenek, szabadon és önakaratából választhatja a megye közönsége saját tisztviselőit. Tudatja, hogy a tisztújító közgyűlés holnap reggel kezdődik s felhívja a közgyűlést a kijelölő bizottság három tagjának megválasztására, valamint törvényes jogából folyólag ugyan e bizottság másik 3 tagját ő is kifogja nevezni. A kijelelő bizottságba a közgyűlés: Dr. Já- nosy Ágoston, Sült József és Dr. Ováry Ferencz bizottsági tagokat választotta be. Végül jelenti a főispán, hogy ma esti 6 órakor, itt a székház nagytermében értekezletet óhajt tartani, melynek egyedüli czélja a holnapi választások előkészítése, kéri tehát a b. tagokat ezen értekezleten leendő minél számosabb megjelenésre. Ezzel az első napi közgyűlés a főispánt éljenezve feloszlott. Esti 6 óra előtt már gyülekeztek a megyebizottsági tagok s a székház nagytermébe érve, csudálkozva látták, hogy a főispán ezúttal, mint a megyei gazdasági egyesület elnöke, milyen fáradtságot nem ismerő munkássággal iparkodik ezen egyesület bonyolult viszonyait rendezni. Alighogy a gazdasági egyesület közgyűlése véget, ért sietett a főispán a nagyterembe, hogy az általa összehívott conferentiát megtarthassa. Választékos szép szavakkal üdvözölvén a megjelent m. bizottsági tagokat, bejelenti főispánunk, hogy a holnap betöltendő tiszti állások mindegyikére csak egy-egy pályázat érkezett be, mind azonáltal kéri az érdekeltet, hogy igyekezzék a holnapi választásokat illetőleg egyhangú megállapodásra jutni s a választás csendes lefolyását ily módon biztosítani. Az értekezlet megállapodott abban, hogy a régi tisztviselőket egy kivételével újra megválasztja Pongrácz Dániel árvaszéki ülnököt pedig, — agg korára való tekintetből, jól megérdemelt nyugalomba helyezésre ajánlja. Ezzel az értekezlet véget érvén, a bizottság tagjai szétoszlottak. A tisztujitás napja. Másodnap, f. hó 17-én már délelőtt 9 órakor megtelt a vármegyeház nagyterme. A karzatokat a szépnem foglalta el, érthető kíváncsisággal várva a történeedőket. Hiszen kinek férje, kinek atyja, kinek közelebbi vagy távolabbi rokona került választás alá. Nem csoda tehát ha mielőbb élvezni óhajtották a dicsőséget, melynek árnyékát a tegnap esti konferencia már amúgy is előre vetette. Féltiz órakor teljes magyar díszben vonult a terembe Fenyvessy főispán. Kíséretében voltak és vele együtt az elnöki emelvényen helyet foglaltak : Kolossváry alispán, Koller főjegyző, Csapó tisztifőügyész és dr. Véghelyi I. aljegyző. Megszólalt a csendre intő elnöki csengetyü s a legteljesebb csendben szólni kezd a főispán, a nap jelentőségéről. Felhívja a vármegye közönségét a szabad válsztásra és jelzi, hogy a választás tárgya a m. tisztikar újra megalakítása leend. Előterjeszti továbbá, a kijelölő bizottság megállapodását és kéri, hogy a közgyűlés az egyes állások betöltésénél választói jogát függetlenül gyakorolja. Most felállott Kolossváry alispán, saját és tiszttársai nevében megköszönte a bizalmat, me- lyot 6 évvel ezelőtt a vármegye közönsége nekik előlegezett s a vármegye hivatalos pecsétjét a főispán rendelkezéséra bocsátva, úgy maga mint tiszttársai nevében állásáról lemondott s kérte a vármegye további jóindulatát, melyek után a közgyűlésből tiszttársaival együtt hatalmas élfenzéstől kisérve eltávozott. Az emelvényen egyedül maradt főispán kijelenti. hogy a tanácskozást a törvény értelmében tiszti ügyész és jegyző nélkül folytatni lehetetlen lévén, a tiszti ügyészi állás ideiglenes betöltésére dr, Ováry Ferencz tb. tiszti főügyészt, a jegyzői teendők ellátására pedig dr. Purgly Sándor tb. m. ^jegyzőt kéri fel, kik e tisztet elfogadták. A közgyűlés, a kijelölő választmány megál- apodásához képest is, közfelkiáltással és általános elkesedéssel megválasztotta alispánná Kolossváry . ózsejet, főjegyzővé Koller Sándort, 1. aljegyzővé dr. Véghely Kálmánt, 2. aljegyzővé Huszár Józsefet, 3: aljegyzővé dr. Bibó Károlyt, 4. aljegyzővé dr. Horváth Lajost, tiszti főügyészszé Csapó <álmánt, árvaszéki elnökké Takách Ádámot, I. ülnökké Szélessy Dánielt, II. ülnökké Kerényi Andort, (nem csoda, mert a tegnap esti értekezlet után 11 m. bizottsági tagnak segítette fel a téli cabátját, ipsissima verba), III. ülnöké Rada Józsefet, IV. ülnökké Kletszár Miksát, főpénztárno.kká Szőke Ignácz. Az árvaszéki jegyzői állásért lándzsát törtek dr. Szeiberling Rezső és Keczer Imre közigazgatási gyakornokok. Ez utóbbi a szokásos bemutatkozás hiányában még központi tisztikar egy része előtt is ismeretlen lévén, nem lehet csodálni, ha dt. Szeiberling 125 szavazatával szemben csak 63 szavazatot kapott és igy a közgyűlés a vitatott állásra dr. Szeiberling Rezsőt 62 szavazat többséggel meg is választotta. Ugyancsak ezen választás általános derültséget keltett Baka József papkeszi bizottsági tag szavazása. E derék polgártársunk, — bár orsz. képviselőjét, — Bakó Józsefet a legutóbbi m. bizottsági tagválasztásnál elbuktatta, következőkép nem közönséges embert vártunk megjelenésében, mégis mikor nevét a szavazásra felhívás alkalmával meghallotta olyan trémába esett, hogy a mellette ülők biztatása és a főispán ismételt felhívására is csak azt mondotta: „nekem mindegy de ha már szavain muszály, akkor hát legyen az a Száj veri ur!“ Ennek utána a járási tisztviselők választása következett, melynek eredménye szerint, veszprémi főszolgabirává: Kletzár Ferencz, devecseri főszolgabíróvá: Noszlopy Viktor, pápai főszolgabíróvá: Bélák Lajos, zirczi főszolgabíróvá: Szönyeghy Alajos, enyingi főszolgabíróvá: Kenessey Miklós lett egyhangúlag megválasztva. Az öt szolgabirói állás egyhangú választás utján Kányay József, Doktorich Samu, Huszár Gyula, Körmendy Béla és dr. Szabó János személyével töltetett be. A választás zaja elcsillapult és az uj tisztikart küldöttség hívta a gyűlés terembe, hol a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt nyomba le is tette. A hivatalos eskü elhangzása után dr. Fenyvessy főispán az uj tisztikart meleg szavakkal üdvözölte s az alispánhoz fordulva, nagy figyelemmel hallgatott beszédben utalt arra, hogy Kolossváry alispán immár 26 évi szolgálat közé e nemes vármegyéhez melyhez tehát most már egész lényével hozzá forrott, akár a vasporszem a delejhez. E régi összeköttetés felmenti a főispánt az alól, hogy az alispánt kötelességére figyelmeztesse. Csak egyet mondhat neki, hogy minden cselekedetében s mindenkivel szemben egy legyen irányadó: a törvény és mindig csak a törvény. A hajóknál is van egy hideg, néma eszköz, mely nem mozgatja
