Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-11-06 / 44. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. czipruság, amit magával sodor, még az is fontosabb alkotó része a temetőnek, min a szenvedélyek és törekvések, melyek oda kint ezt a nagyszerű világot kormányozzák és a temető kapujánál megsemmisülnek miként a sóhajtás. Mert minden, a mi ezt a csodálatos ezer kerekű gépet, az emberi társadalma mozgatja, csak múlandó. Múlandó, mer időben lett, végének is kell lenni. Eltűnnek a lélek szenvedelmei, megszűnik minden a temetők kapuján belül, csak egy marad állandó, csak egy marad örök, a lélek melynek halhatatlanságát, örök fönnmaradását hirdeti a temető kapujának felirata: — Feltámadunk. Csenkey és — a másik. Veszprém, 1901. november 2. Olyan ünnepély régesrég nem volt Veszprémben, mint a múlt hó 27-én, midőn a bírói, az ügyészi és ügyvédi kar együtt ünnepelte Csenkey Géza kir. törvényszéki elnök veszprémi működésének 10 éves jubileumát. Nem azért mondjuk, hogy rég nem volt ily ünnepély, mintha talán külső disz, vagy szemkápráztató parádé dolgában nem lett volna hozzá hasonló, — mert hiszen az ilyenféléből kijut a közönségnek minduntalan, — hanem azért nem volt a Csenkey jubileumhoz egyhamar hasonló, mert ez őszinte volt és benső — minden mozzanatában. Őszinte és benső ünnepély volt ez, de tanulságos is egyszersmind. A mélységes rokonszenv, a mely ezen lélekemelő ünnepséget a nem jogász közönség részéről is osztatlanul kisérte, élénk tanúságát és emlékezetes bizonyságát képezi annak az igazságnak, hogy a bírói pálya korántsem oly rideg és zárkózott természetű, hogy ezen ne lehetne ezer és százezer embernek megelégedését és százezreknek elismerését kiérdemlő módon működni. Tanulsága ez ünnepség annak az igazságnak, hogy a nagy közönségnek megvan a maga helyes érzéke és judiciuma mindazoknak tehetsége és működése, modora és lelkihajlamai fölött, akiket a Gondviselés a magasabb állások betöltésére rendelt ki a sokaságból és a kik hivatva vannak a szép, jó és nemesnek példájával útját jelölni az alájuk és a melléjük rendelt pályatársaknak, de a következő nemzedékeknek is egyúttal. Hogy Csenkey Géza kiváló jogásztehetség, s hogy szorgalma és munkaereje ernyedetlen: ez elismert dolog mindenütt; de ez a része az ő- érdemeinek nem tarozik a nagy nyilvánosság elé; a felsőbbség van hivatva a nagy tudást és a nagy szorgalmat igazságosan honorálni. Az már azonban a nagy nyilvánosság előtt is méltányolni való dolog, hogy a magas állást betöltő bírónak bánásmodora a hivatal falain belül és társadalmi viselkedése a hivatal falain kívül: milyen a közönség irányában. Ám Csenkey Géza ezen a téren is minta férfiú. Nagy tudásával csak nagy szerénysége mérkőzhetik. Egy barátságos szava mindenütt van mindenki számára, aki azt megérdemli. A rideg dölyf tőle távol volt mindenkor. De csak az elbizakodottság és dölyf volt tőle távol. A becsületes önérzet, az meg volt benne mindenkor. Ép azért valahányszor úgy történt az eset, hogy a közéletnek hullámzása mindenkit megakart mozdítani és mindenkit magával igyekezett ragadni az áramlat, Csenkey Géza akkor is igazi típusa volt a szónak legnemesebb értelmében való magyar gentry embernek. Szolgalelkünek őt soha senkisem ismerhette. Őszinte, önérzetes és a saját legjobb meggyőződését követő férfiú Hurrával fogadják a yizi gőzös érkeztét és tengernyi nép verődig össze a kikötőhöz. Mindazonáltal, hogy számtalan szórakozást, nézni valót és sok egyébb kedvtelést nyújt Ostende, a hajó beérkezte mégis nagy esemény a fürdőző publikumnak. A női had nézi, hogy érkeztek-e riválisai, a férfiak gusztálgatják, hogy vájjon melyik a sok közül felelne meg ízlésüknek. Az öt világrész tarka-barka- sága verődik itt össze a kikötőnél. Itt fújtat egy alacsony kövérke kis teremtés, ott látunk egy magas nyúlánk alakot hajladozni, erre egy démoni szép arcz kelt feltűnést, arra egy meduzafej kelt irtózatot és igy végig, egyik csúnya, másik szép, ez helyes, amaz otromba, de mind a hány van más és más. Azt hinné az ember, hogy itt van a babylon- torony munkásainak fészke, oly péle — méleje a szépnek, oly össze-vissza hadarása a legkülönfélébb nyelveknek, összpontosul itt. Hirtelen csend lesz egy másodperezre. Egy magas, nyúlánk, sűrűn elfátyolozott, fekete gyászba öltözött nő lép ki a hajóból és méltóságosan, lassan halad végig a sokaságon. Nem néz semerre, földnek hajtja fejét. Mellette fürgén lépdel egy vig arczu, jó szemű kis teremtés és utat tör úrnőjének. Már letérnek a motoról, ép egy szőke, kék- szemü elegáns ur mellett akarnak elmenni, ki kíváncsian, áthatón nézi a lefágyolozott nőt és végre, egy legnagyobb mérvű csodálkozást kifejező „ah“ felkiáltással magára vonja annak figyelmét. A hang megüti e nő fülét, — feltekint — és ájultan rogy össze Sok hiába való fáradozás után, sikerül végre a gondos, jószivő kis Joette Gilbertnek úrnőjét uj életre kelteni és mig az merev szemmel már jól néhány percze szótlanul nézeget, addig Ivette a kényelmes, nagy szoba levegőjét fenyőillattál fűszerezi, úrnője halántékait, Ean de cologne-val mossa, kitárja a tengerre szóló terasza nagy üvegajtaját és sürög-forog, erre, arra. Végre Bella erőszakosan tépi ki magát ideges fásultságából és remegő hangon megszólal: — Édes Ivettem ! mért nem hagyott aludni, oly édes volt a pihenés, oly jól voltam és oly igen szépet álmodtam. Engem már úgyis csak az örök álom gyógyít meg! — De nagyságos asszonyom, ne tessék ilyet mondani! Hisz oly szép, oly fiatal. Még rá ér arra gondolni. Én hálát adok a jó Istennek, hogy végre feleszmélt már ép orvosért akartam küldeni. — Nagyon soká aludtam ? (Folytatás és vége következik.) 1901. november 3. volt mindenkor, aki emellett a mások meggyőződése és hovátartozandósága iránt is példás türelemmel viseltetett. — A mások hovatartozandósága alatt nemcsak a politikai, hanem a felekezeti hovatartozandóság | értendő egyúttal. — Ennyi tiszteletreméltó jeles tulajdonság mellett csak egyetlen mozzanata volt a nap ünnepségeinek, a mi a közönségre kínosan bántó benyomást gyakorolt. És ez az volt, hogy a bírói kar részéről Morocza Kálmán ur volt a szószóló. Csenkey Géza — és Morocza ur! E két névnek együttes említését hallani ; annak a férfinak a jubileumán ezt az embert szerepelni látni, -— oh, ez bántóan, mélyen bántóan érintett mindenkit. Csenkey, az érzékeny lelkületű, nemesen humánus, széles látkörü, európai műveltségű, és bőséges élettapasztalatu férfiú, a ki a bírói karnak és a körötte élő társadalomnak méltó büszkesége, — és Morocza ur, a Tisza féle korrupeziónak kreatúrája, a Bánffy-féle erőszaknak típusa, az egykori pandurvilágnak hagyatéka, a falusias világnézetű, szüklátkörü, de annál szerénytelenebb önhittségü, vad dölyftől merev, tűrhetetlen modorú, draktiszus indulatu, fé- kezhetetlen szenvedélyű közgyülölt ember, akinek egyetlen keserűsége csak az, hogy nincs többé deres, amelyre azt huzathatja le, a kit ő akar. Oh, micsoda ellentét az a férfiú, és ez az ember. Morocza urnák életrajza az, hogy hajdanában ő 'volt Nagyvázsonyban, utóbb pedig Falu-Füreden az abszolút hatalom! Eveken át grasszált ezekben a helységekben, amely hosszú idő alatt a nagyvilág felőle mit sem tudott, az ő birodalmának népe pedig csak azt tudta, hogy nálánál gorombább modorú és zordabb kedélyű ember nem volt a földtekén, s ami virtus volt benne az nem volt. egyébb paraszt virtusnál. Ott nyilvánult meg leginkább, ahol pinczeszereztek a falu előkelőségei. Nagyeszének nagy hírét, amit önmaga terjesztett legbuzgóbban, — az általános műveltség hiányában érdeskedő rusztikus észnek ismerte íöl a müveit közönség. Jó ész lehetett az akkor, a mikor még pandúrok jártak és a deres körül szeszélyeskedtek annak a régi barbar korszaknak a hősei, a mely Morocza urat itt felejtve tűnt el a nemzet fölött. Azért mondjuk, hogy Morocza urat itt felejtve tűnt el, mert az uj korszak tudatosan nem fogadhatta őt magába. És midőn az a korrupeziós időszak, amelyik annyi méltatlan embert juttatott magasabb poziczióba, őt is rangemelésben részesité, — őt a ki Nagyvázsony és Falu- Füred tornyának láthatárán kívül a világot sohasem ismeré, — akkor senki sem tévedett jobban, mint azok, akik azt hivék, hogy itt a városban, müveit emberek környezetében rajta is simít egy hajszálnyit a czivili- záczió. 0 a régi maradt. Igazságszeretettől
