Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-10-27 / 43. szám
190L október 27. 3. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. Okt. 20. Mészáros Károly szódagyári munkás és hogy a küzdelem a kétszázezer török kudarczával veö/o , \ ondananl I rá: Szép mese, de sok benne a tülsag. Ha az a kétezer ember átadja a várat küzdelem nélkül, senki szemükre nem veti. Ha elmenekülnek a földalatti utakon, senki gyávaságnak nem tartja'; s ha Magyarország élete ebben a várban lehel utolsót, senkise mondja, hogy Dobóéknak harczolniok kellett volna a vár megmaradásáért De ok nem adták • fel a varat; nem menekültek el a mérföldekre nyúló alagutakon, hanem hogy itt — tudták az egész nemzet sorsát, megesküdtek az ostrom előtt, hogy halálig küzdenek mindnyájan, — és küzdöttek is. Nincs masa a históriában ennek a küzdelemnek! Voltak hősök, akik inkább meghaltak, hogy- sem falaikat átengedjék; volt várkapitány, aki egymaga állott ki a kapuja elé százezer ember ellen; volt vezér, aki elkeseredésében a bizonyos halálba rohant az egész hadával, I— de hogy ilyen kis sereg, ilyen nagy had éllen, a bátorságnak és stra- tegiaijeleményességnek ennyi erejével, s utoljára az elszántságnak ilyen martiromságba magasztosuló küzdelmével s a csodák fényében tündöklő sikerével állt volna ellen egy ország-pusztitó veszedelemnek, erre példa nincsen! 1552-ig Eger nevét nem ismeri a világ. 1552- ben egyszerre ragyogó betűkkel emelkedik Eger neve a világtörténelem horizonjára, s Európa tapsol és ujjong a példátlan győzelemnek. ' Az évszázadok óta növekvő török hold itt sápadt el először fényesen. A török terjeszkedés itt találta az első sziklagátat, amelyen túl már nem csaphatott, s ez időtől fogva mind máig lassú apadás a törő hatalom. Van-e magyar, akinek nem dobban meg a szive, ha Dobóra és az egri népre gondol ? Van-e magyar, aki siket marad, amikor arról zendül a szó hogy az egri vár ormán ott lássuk örökre Dobó érczalakját! Szobrot akarunk emelni az egri hősöknek, szépet, nagyot, nevükhöz méltót. E szoborban benne kell lennie minden magyar család érzésének, minden magyar férfi hálagondolatának, minden magyar nő büszkeségének, benne kell lennie minden magyar gyermek szive dobbanásának. Mert mindnyájunk büszkeségei, példaképei, díszei, hősei ők; nemcsak az egrieké — az egész nemzeté. Egy szemernyi érczet kérünk minden magyar családtól, minden magyar férfiről, minden magyar nőtől, minden magyar gyermektől. Adjon a szegény rezet, adjon a gazdag ezüstöt, aranyat, de ne legyen olyan magyar ember ebben az országban, akinek egy réz fillérnyi része se lesz a szoborban. Szeretnénk egy szép szobor-csoportot, amely feltüntetné Dobóban a hazafias elszántságot, Bornemisszában a magyar ész leleményességét, Mekcseiben az erőt, s egy tépett ruháju kibomlott hajú fegyveres magyar női alakban a magyar nőnek azt a kiválóságát* midőn a veszedelem förgetegében a hazaszeretet hősei • közé rohan, s velük küzd, velük osztozik a martiromság véres babéraiban. » Nem áldozatot kérünk, hanem csak erszény megerőltetés nélkül való adományt. Az özvegyasszony fillére épp úgy fog ragyogni a bronzban, mint a jómódúak aranya. Nyolcz millió magyar él ebben az országban ; ha mindegyik csali egy-’egy kis adománnyal járul is a szobor költségeihez, olyan emléket állítunk, amely méltó lesz a hősökhöz, s amely előtt az utánunk következő nemzedék fölmelegült szívvel veszi le a kalapját. Az adományokat Egerben elfogadja dr. Hibay György gyógyszerész, mint a szobor-bizottság pénztárosa. Az ország külömböző részeiből azonban ily cim alatt is lehet küldeni: Polgármesteri hivatalnak Eger. A fővárosi napilapok szintén elfogadják az adományokat. Minden adományt nyilvánosan nyugtázunk- Az adakozók nevét pedig a szobor leleplezése ün- j népén megjelenő emlékkönyvben fogjuk átadni az utókornak. Kel Egerben. 1901. évi október hó 18-án az egri diadal 349-ik évfordulóján. A „Dobó-szobor* bizottság tagjai: Védnökök: Dr. Samassa József egri érsek. Dr. Kállay Zoltán főispán. Pánthy Endre v. püspök, egri főkáptnlani nagyprépost. Elnök Jankovics Dezső, Eger város polgármestere. Társelnök Dr. Párvy Sándor aqátkanonok. Bizottsági titkár Hanák Gyula, Eger város. főjegyzője. Pénztáros Dr. Hibay Hyqrgy gyógyszerész. Magyar kir. 131 anyakönyvi hiv. Anyakönyvi kivonat. Születés. Okt. 17. Stowasser Antal tüzér-százados és neje Stoppel Jenny leánya Dorottya, ág. ev. Okt. 18. Potó Zsófia házi-cseléd leánya Margit, r. kath. Okt. 18. Joó István sertés-pásztor és neje Körmendi Terézia leánya Mária, r. kath. Okt. 19. Leitner Adolf napszámos, és neje Rosenberg Katalin leánya halva született. és neje Jánka Julianna fia Sándor Péter, ev. ref. Okt. 20. Simon Mihály ács-segéd és neje Gvardián Teréz fia Károly, r. kath. Okt. 20. Tobak Miklós fuvaros és neje Futó Mária leánya Ágnes, r. kath. Okt. 20. Néhai Nyári András népzenész és neje Nyári Ilona fia József, r. kath. Okt. 12. Neugebauer Ferencz szijgyártó-m. és neje Kóhn Mária leánya Jolán, r. kath. Halálozás. Okt. 20. Hegyi Sándor asztalos-segéd 40 éves, r. kath. Okt. 21. Bregovics Mihályné szül. Horváth Julianna 58 éves, r. kath. Okt. 23. Sipos József vasúti váltóőr 44 éves, róm. kath. Házasság. Okt. 19. Steinekker Kálmán néptanító r. kath. és Zeke Erzsébet háztartásbeli, ev. ref. Okt. 22. Báli István kocsis r. kath. és Horváth Erzsébet házi-cseléd, r. kath. HÍREK. Veszprém, 1901. okt. 26. A veszprémi Erzsébet-szobor. Jeleztük, hogy a budapesti Benhorner czég- től megrendelt Erzsébet-szobor a hiányos csomagolás következtében nem érkezett meg hibátlanul. Mint most értesülünk, a szállítás közben történt baleset nem volt jelentékeny, mert az érczmüöntő czég kiküldött ügyes munkása a diadémot a plati- názást egészen újból elkészítette. A szép szobor, Zala György szobrásznak kiváló alkotása, s immár teljesen készen áll úgy, hogy azt Velty Ferencz veszprémi kőfaragó tiroli márványból készített, s ugyancsak Zala által mintázott díszes kivitelű talapzatára legközelebbi napokban el is helyezi. A szobor-bizottság ma ül össze, hogy az egész müvet átvegye, s egyúttal a leleplezés idejét is meghatározza, az ez alkaaz elvet szolgáljuk, amelyet ti vallottatok: egy vallás, egy Isten. — De kötelességemnek tartottam közétek eljönni s elmondani azt az örvendetes újságot, amelyet Rómából, a szent atyától hoztunk. --- Azt izeni a magyar népnek a római pápa, hogy ha a néppártot diadalra segíti, ide jön lakni szép Magyarországba és épen ide Szörcsögre, ott lesz a kastélya'a csirke dombon, épen a Csépi Máté házával szemben. — Hát azt a zsidót miért hozta magával ? — kérdi a biró. Nem hagytam magamat zavarba hozni. — íme — folytatám — hosszú utamnak hivséges társa is eljött velem, aki ősi hitét hagyja el a szent atya szavára s most közületek akar keresztapát választani. Fogadjátok őt szeretettel. Szegény fiskálist kihúzták a szobából, összeölelgették i engem lerántottak nagy szeretettel az asztalról, itattak, etettek s szidnom kellett kormányt, 48-ast egyaránt. Úgy belejöttem a hazudozásba, hogy elmeséltem az ellenjelölt élettörténetét körülményesen. Utitársam úgy belekeveredett a hazudozásba, hogy a két ellenjelölt élettörténetét körülményesen elmesélte úgy, hogy ha az a történet igaz volna, az a két ur valahol Illaván várná a csizmát. Éppen a méltóságos uron volt a sor. I Kérem, az egy közönséges sikkasztó gazember — jelenti ki az ügyvéd ur, akinek se Istene, se Máriája. Minden esztendőben legalább 20—25 milliót lop el az állam pénzéből, mert nála van a kassza-kulcs. Meg amennyit ennek a zsidók fizetnek azért, hogy ne engedje őket kikergetni. Én csak tudóm, mert én is fizettem. De azután kopik az álla. Bámulva hallgattam. Javában mulatozánk, a midőn a hátam mögött gyanús morgást észlelek. — Odanézek ; a látottakra megdermedek, de egy pillanat alatt körül- nyaláboltam a kis ügyvédet, felugrottam a kocsira. Elég korán arra, hogy agyon ne üssenek: elég későn, hogy egy-két kék folttól megmeneküljek. A gyors menekülésre az kényszeritett bennünket, hogy. egy kölyök felnyitotta a kocsiládát, a mely tele volt nyomtatvány nyal és vöröstollal. — Otthon a feleségem avval fogadott, hogy Stefi úgy elrakta a Nusit, hogy két foga inog. No itt a néppárt kapott ki — gondolám s visszavonultam, hogy sebeim felett szemlét tartsak. A feleségem később sokat fagatott, hogy honnét kaptam azt a hosszú foltot a hátam közepére. Hja! gyermekem, az az ajánlólevelem a miniszterhez — mondok. A legszebb polgári jog nyomai. A választás napján nem mertem elmenni hazulról, mert attól féltem, hogy az a két kölyök megnyuzza egymást. Mikor az anyósom nagy lelkendezve hozza a hirt, hogy a néppárt győzött, Nusi nagy vivátot kiáltott, Stefi pedig dühében nyakon csapta. Mikor az urfi panaszra jött, nagy boszusan azt mondtam neki: — Eredj panaszra a római pápához, vagy tagadd el. Most már döntsd el te, melyik párthoz tartozom. Én nem tudom. A főnököm azzal vádolt, hogy én választattam meg a néppárti jelöltet; a néppárt gyalázatos lélekvásárlónak tart; a 48-asok pedig pecsovics- nak néznek. Én azt tartom magamról, a mit a tót: semmi sem vagyum — hivatalnok vagy um. Hja! de a magas kormánynak nem kellek néppárti érzelmeim miatt; az ellenzéki bizottsági főtagok azt mondják: lesz még restalláczió; a tisztelendő néppárt pedig még a meny országba sem ereszt be. Hát Bruder ilyen szép dolog az a politika. Égyebekben pedig üdvözlöm a becses családodat. V. L.
