Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-10-27 / 43. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. t. ______ 1901. október 27. na gy horderejű feladattól komolyan eltelve a melylyel a közgyűlés összessége anyagi javai ellenőrzését rájuk bízta, hatoljanak be tiszta látással az illető pénzintézet könyvelésének menetébe, akkor az eltulajdonítások nyomára kell akadniok. A soproni esetnél a bűnös manipuláczió mindkét neméről szólnak a tudósítások Csalások, hamisítások ellen ugyan a világ végéig nem fognak elegendő óvszert feltalálhatni. Mégis joggal állíthatjuk, hogy ha az igazgatóságok, felügyelő-bizottságok komasági tekintetek nélkül, a pajtáskodás teljes kizárásával, férfias jellemmel végzik a reájuk bízott tisztet, a legtöbb bajnak elejét vehetik. A soproni banktisztviselők igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok pedig, most anyagi romlásuk árán, esetleg a börtön falai között elmélkedhetnek azon kogy mi a rendes kereskedői gondosság és mik valamely elvállalt kötelezettség lelkiismeretes teljesítésének kellékei. Az egri hősök szobra. A ki ma Egerben jár, lát a város közepén egy romokba sülyedt várhegyet. A romok falához nem házikók támaszkodnak, fenn a romok között itt-ott egy kecske legel, vagy egy- egy honvéd alszik. Ha a városba jött idegen nem ismeri a históriát, csak omlott bástyákat lát itt, bemohosodott ágyuréseket ; egy barlangot, amelyben törött orrú márvány ember fekszik; s az egész várat három kis' rhitvány bádog;táblára festett • felirat magyarázza : Alsó-kapu, Ó-kapu, Setét-kapu. 1902-ben lesz háromszázötven esztendeje, hogy e három kapu körül egy hónapig nem száradt föl a föld az emberi vértől. ' Európa leghatalmasabb császárának két hada és minden ágyúja egyesült -e kapuk alatt. Magyar- ország már eltiporva hevert, még csak ez a kis vár volt benne az élet, mint a haldokló mellében a szívnek mindinkább maradozó mozgása. Ha, ez a vár is leomlik, a magyar nemzetet beírhatja a történelem a holt nemzetek közé, s ma már a Tisza és Duna országában nem a magyar arat, templomainkból idegen ének száll az égbe, és Szent István koronája nem egyéb, mint numerussal ellátott múzeumi ritkaság. De ezen a kis váron megtört a török világ hatalma. Ha mesékben olvasnánk, hogy kétezer magyar szembe mert szálni kétszázezer törökkel, pant az anyósom. Kezében lobogtatta már a kiáltványomat s egyenesén nekem rontott. Hallja, ha maga ilyenekét firkál, majd ütheti bottal a nyomát a kanonok vagyonának. Kitagadja még a gyermekeit is. Erre a szóra meg már bibliás Nani néném toppant be, a kinek reménybeli örökösei mi volnánk. Megijedtem. ;— Kérem alásan, van egypár legénykori váltóm, a Nani néninek meg van egy szekrény tetején harmincz cseréplábasa, az mind tele van kukoriczával babbal. Igen ám, de minden cseréplábas egy adóst, s minden babszem pénzegységet jelent. Ezeket a lábasokat akarom én örökölni. A Nani néni pedig nem szólott semmit, csak a vállamra tette bibliás kezét és elkezdte a fejét szomorúan ingatni. — Lássa-lássa —folytatja az anyósom. — Már az egész város tudja. — De h^t mit tud a város? — Hogy mágá igy bánik a vallásával. — Én? .ü,, , — Hát ezt:kiirta? — mutatja fel a.mama a nagy zöld plakátot. — Én nem. Hidd el Bruder, hogy ezt én mondtam. Mondatain pedig azért,, mert észrevettem, hogy a feleségem mindjárt beleszól s mert féltem, hogy meghűl a tojás. A feleségem erre nekirontott' az öregemnek hogy mit fognak rám ilyen alávaló dolgot. Tudta ő, hogy nekem jó szivem. —- Hogy is tudták rám fogni ezt a rettenetes nyomtatványt ?: —- mondám én. Ugy-e a néppártra szavaz ? — Jól- van jól, Nani néni. Hiszen minden ember tudja, hogy én néppárti vagyok. Az asszonyok éljent kiáltottak s az anyósom elvonult; engem pedig hirtelen hivatott a főnököm. • Az utczán minden ember utamat állta. Egyik gratulált a kiáltványért: a másik pedig biztosított, hogy nem árulja el néppárti voltomat, mert, hát — hiszen tetszik tudni. Mindenütt meglátszott, merre vonult át az anyósom, mert az minden emberrel szóba áll. A templom előtt az apát ölelgetett össze; távolabbról gyanakodva nézett rám egy zöldtollas. De ezt hamarosan biztosittotam, hogy érzelmeim nem változtak s szaladtam a méltóságos elöljárómhoz. Ott. aztán tudtomra adatott, hogy a magas kormáríy a .kerületről atyailag gondoskodni kívánván elküldi X. Y. ő méltóságát a mandátumért. Kötelességem lészen tehát érdekében mindent elkövetni. Kezembe nyomtak egy iv papirt s utasítottak egy kiáltvány. szerkesztésépe.. I I Keserves izzadás között elkészült a kiáltvány, a melyben nagy hangon hirdettem a békét. Délután pedig indulunk, ki erre, ki arra, korteskedni. A feleségem megvolt rémülve. Rám húzott szegény három ujjasmellényt; a zsebembe dugott két ravclvert, még a boxeremet is rám tukmálta. No most már egypár zászlónyél meg se kottyan. A legelső faluban csak egy rothadt répával kínáltak meg, mert a pap —! titkos néppártit látván bennem —megmentett. A másik faluban aztán a korcsmában felállítottak egy asztalra. De jaj! minő látvány. — Száz asszony és huszonöt szavazó polgár állott körül; minden kéz hátradugva, minden arcz gyanús. Társam, egy zsidó ügyvéd, nem mert a szobából kijönni s aggodalmás arczczal tekingetett ki az ablakon. Ez mind néppárti; megveretni pedig nem szeretném magamat Valahogy segíteni kell az állapoton. I Atyámfiái — tudjátok-e, miért jöttünk közétek ?- Majd elválik — dörmögött az öreg biró s nagyot köpött elibém asztal közepére. —» Ne higyjétek, hogy mí az ördög prófétái s a zsidék szolgái vagyunk. Nem! — Mi is azt vei hatalmas lavinává fejlődik, amely min- I dent magába szed, ami útjába kerül, vissza- I vonulásra, a hiba meg nem történtté téte- I lére ilyenkor már gondolni sem lehet. Az I igazgatóság tagjai pedig kezdetben nem I akarnak, később pedig már nem mernek szólni. A felügyelő-bizottság pedig? Az a mostani körülirjenyek szerint valóságos árnyék-kép. A kereskedelmi törvény ugyan azt mondja: A felügyelő-bizottság ellenőrzi a társasági ügyvezetést, minden ágában: e I végből jogában áll a társasági ügyek meneteléről tudomást szerezni, a társaság könyveit, iratait és pénztárát bármikor megvizsgálni. , ; ' Ez azonban csak Írott malaszt. Az igazgatóság csakugyan nagyot nézne arra a felügyelő-bizottsági tagra, a ki avval a kérdéssel állítana be, hogy hát vájjon mi alapon adtak x. y. czégnek százezreket, vagy miért fogadták el x-nek váltóját, ' mikor az illető nem eléggé fizetőképes stb. Ezt a mai gyakorlat szerint nem tartják a félügyelő-bizottság feladatának. Különben is az az összes társasági ügyek menetéről nem nein is szerezhetne tudomást, nert akkor úgy kellene ott ülnie naphpsz- ;zat, mint a tisztviselőknek. . A hitelképesség megítélése és hitel erjedelmének megállapítása tehát csak az gazgatóság tisztéhez tartozik, az igazgatóéi tagok tisztességére és lelkiismeretére /■an bízva, hogy e téren a bajokat idejekorán megelőzzék. A pénzintézetek katasztrófáit eredmé- íyező okók második csoportjába tartozik a "íütlen kezelés, sikkasztás. A mód nélküli költekezés, tőzsdejáték >tb. rábírják a pénztárost, könyvelőt, igazgatót vagy aki a kezeléssel éppen meg van fizva, hogy letéteket, mindenféle értékeket iltulajdonitson, a mit elpalástolni az ellenérzésnél, mérlegkészítésnél elég ügyességet ;anusit. . A manipuláczió ezen módjának felfedezésére elég alkalma van a felügyelő- fizottságnak. Csak legyenek ennek tagjai a nemzeti betegségen segíthetne: az iskola Úgy az elemi, mint a közép és szakiskola Az egyetemen már hasztalanul hirdetik í nemzeti ideálizmust annak a fiatal férfinak akinek gyermekkorában sivársággal töltöttéi meg a lelkét. Tanítók és tanárok : tőletek függ a nemzeti idealizmus megmentése, vissza- hóditása! Emlékezzetek meg a régiekről az iskolában, minden nap, minden alkalommal, hogy a jövő nemzedék minden ideálizmusával csüngjön a múlton. Emlékezzetek meg a régiekről, mert kulturmiss^ió ez és az a tanár és tanító, aki növendékei előtt nem emlékszik meg a régiekről, rosszul teljesiti a kötelességét. A szomszédos katasztrófa. (K.) A soproni bankbukás, a mely a lapok közlései szerint Sopronban és környékén óriási consternácziót okozott, sőt I még a budapesti, bécsi pénzpiaczra is ki-1 hatott, a távol álló szemlélőre csak egy tizszer-százszor ismétlődő esetet képez. Egy I esetet, mely nem is érdekes, egy minden izében sablonszerű esetet. A sablont, a modell szerinti eseményt azonban nemcsak abban látjuk, hogy egy sokak előtt éveken - át folyó rosszhiszemű manipuláczió megrekedése villámcsapásként üt az igazgatóságnak, felügyelő-bizottságnak nevezett jámbor emberekre, hanem az ismétlődő azonnemüséget magában a manipuláczió módjában, a katasztrófát közvet-1 lenül előidéző okokban találjuk. A pénzintézeteinkben előfordult bukások, az ezeket létrehozó okok szempontjából két csoportra oszthatók. Először is a teljhatalmú igazgató bizonyos szerény összegig nyílt hitelt engedélyez sógorának, vejének vagy valamely intim barátjának, esetleg jelzáloghiteit a zálogul szolgáló ingatlan értékét felülmúló összegben. A szerény összeg azonban idő-
