Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-10-27 / 43. szám
IV. évfolyam. Veszprém, 1901. Október 27. 43-ik szám. Előfizetési ár: VESZPRÉMI Egész évre Fél évre . Negyed évre A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FÜGGETLEN ÚJSÁG. Megjelenik minden vasárnap. Emlékezzünk a régiekről. Veszprém, 1901, október 26. ' Életerős manapság csak az a nép, mely ideálizmusát a múlt emlékeiből meriti. Hazafias csak az a polgárság, melynek szivében ott él a nemzeti hősök, a porladozó nagy hazafiak emléke és tetteik lelkesíteni, serkenteni tudják a jelen nemzedéket. A világ mintha kezdene végleg elmerülni az anyagi kérdések tömkelegébe. A hajsza a kenyér s a vagyon után, mintha mindinkább elfojtaná a nemzeti érzés idealizmusát, a históriai nagyságok emléke mindjobban belemerül a feledés tengerébe, s maholnap ott tartunk, hogy csak a levéltárak s a tudósok fogják tudni, hogy voltak ők is és éltek a hazáért. Egy sajnálatos tényt kell konstatálnunk: azt hogy ebben a rohamosan fejlődő országban a polgárság zöme nem csüng már azzal a lelkes rajongással a múlt magyar nagyságainak emlékén, mint az úgy a nemjeti ideálizmus, mint a hazafenntartó politika izempontjából is kívánatos volna. Mi ez ä elenség? Nen egyébb, mint a hazafias érzés íanyatlása, a nemzeti ideálizmus csökkenése. Ideálizmus! Elkopott, tartalom nélkül raló fogalom a modern Írástudók előtt. Mily gazságtalanok s mennyire helytelenül birál- ák az ember lelki világát azok, a kik az deálizmussal, mint a tömegeket mozgató irőVel, leszámoltak s helyette a szürke „lenii vagy nem lenni“ igéit harsogják ezerféle /áltozatban a tömeg fülébe, holott egyesigyedül az ideál izmus az, mely ezt a nemzetet a nemzetek sorában föntartotta. Évszázados háborúság, vesztett csaták, gazdasági tönkrejutások után tízszer és százszor rázta fel az ideálizmus ezt a népet és megóvta, diadalra vitte minden vészek között. Nem csak a magyarnak volt meg ez az ideálizmusa. Nézzük a nagy Németország, Francziaország, Olaszország s bármelyik culturnép históriáját: látni fogjuk; hogy a zavaros káosz fölött ott ragyog mindig a nap: az ideálizmus. Ez volt évezredeken át s felsőbb erő, melyet a gondviselés oltott az életrevalók szivébe, ez óvta meg állami és egyéni szabadságukat. Ettől az erőtől ne engedjük megfosztani magunkat. A magyar ideálizmussal együtt múlna el a múlt mélységes tengerében a nemzet is. Térjenek jó útra a hamis apostolok s ne másítsák meg áltanaikkal a lelkeket a Duna-Tisza földjén, mert- nemzeti romlást készítenek elő. Nagy nemzeti események évfordulói evről-évre kevesebb magyar polgárt ösztökélnek az ünneplésre. A megszentelt helyek, ahol hősök vére folyt, a szobrok és templomok, melyek történelmi nagyjaink emlékét hirdetik, mind pusztábbak és elhagya- tottabbak lesznek, a lelkekből kivész a dicső múlt tudása, a szivekből a kegyelet. Egy tényező van csupán, mely ezen a Másnap reggel éktelen lárma vert fel. Unoka- őcséim, a kik nálam vannak kosztban, politikai disputába keveredtek. — Te swarcz-gelb. — Te rebelis. — Te szentképfaló stb. stb. Minden felkiáltást egy-egy puffanás követett, \ mint az ifiurak a párnákat egymás fejéhez vagdalták. Szépen vagyunk. Ezek között kitört a háború. Hamarosan felfegyverkeztem egy csibukszárral, hogy igazságot szolgáltassak a néppárt és 48-as között de a feleségem utamat állja. — Te a Nusit nébántsd; annak van igaza. A Stefi kezdett. No lám, ez is néppárti, mert a Nusi szidja a Stefi rebellis angyalát. Berohanok a fiuk szobájába és természetesen elraktam a Nusit. Reggeli alatt az asszonyság nagyon szeretetreméltó akart lenni,. Á tej bőrét mind az én kávémra rakta s félretéve anyjától öröklött fukarságát, még lágytojást is főzetett. Előre tudtam, hogy fő valami a fejében is és szerettem volna már a hivatalban lenni. Hja — szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Alig kaptam le az egyik tojás kalapját, betopPolónyival és Istenben boldogult Károlyi Gáborral; együtt mulattam Pázmándyval valamelyik kávéház separéjában . . . Elvben tehát nem lehettem múltamhoz hűtlen. A gyakorlati életben azonban — hivatalnok -vagyok. Hiszen tudod már a többit. Ennél a pontnál legjobb balladai hézagossággal beszélni, mert a ki tudja, az úgyis tudja; a ki pedig nem tudja, annak jobb, ha nem tudja. — Kár volna kiirtani a naiv lelkeket. De — óh öröm — kilátásom nyílott, hogy elveimet gyakorlatban sem kell megtagadnom. A gondviselés úgy rendezte, hogy a mi kerületünkben csak 48-as és néppárti jelölt küzdött; hivatalos jelölt nem mutatkozott a láthatáron. No — gondoltam magamban, azaz hogy úgy gondolták rólam, ha a néppárt mindn szövetséget elfogad, miért ne fogadná el a liberális pártot is szövetségesül a negyvennyolczast a néppárt ellen. — Szabad szavazni. Szaladtam a párt értekezletre s fennen hirdettem az igaz elveket. Megbíztak egy kiáltvány szerkesztésével s én nagy lelki gyönyörűséggel hívtam fel a népet legszebb polgári jogának gyakorlására. Este ittunk egyet a hazáért; felállva énekeltük a Kossuth-nótát sokszor; a néppártra pedig egy szellemes kupiét rögtönöztem, a melyért bizonysán anathemiába kerülök. A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Politikai levél. ' iff Kedves barátom! Tudod-e te azt, mi légyen a politika? Dehogy tudod, te szegény restánczia fogyasztó közeg. Az aktamolynak nem is való a közélet ; jó nektek ott a legsötétebb büróban is. Majd lassan assan belep a nemes rozsda, a fejed benői szép zöld gyeppel, a diplomádat elrágják az egerek valahol a sutban, hacsak a feleséged meg nem őrzi a fiaid számára ereklyének. A sok buta kölyök még elhiszi, hogy az is ér valamit. No de te azért maradsz, a ki voltál, s az idők folyása csak a külsődön látszik meg, De a közélet, a politika az már más dolog 1 Én most már tudom, hogy mi az, de valamit most kezdek csak igazán nem tudni. A legtöbb ember egész bizonyossággal tudja, hogy melyik párthoz tartozom, én azonban fájdalom nem vagyok ebben a helyzetben. A választások előtt 48-ásnák véltem magamat, abból az egyszerű okból, mert Tisza Kálmán uralkodásának 14-ik esztendejében, a véderővita alatt erősen tüntettem a 14. és 25. §§-ok ellen; a tün- tf*t<ácpb- alatt ma avar ruhában iartam, paroláztam
