Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-10-30 / 44. szám

lapunk czime is mutatja, őrei vagyunk és maradunk az itt élő magyarságnak, valamint a régi hazában levők jó vagy rossz helyzete is szivünkön fekszik, s e\ek folytán minden alkalommal oda törekszünk, hogy azon meggondolatlan emberek előtt, kiknek ama kárhoztatandó eszme forog agyukban, hogy az édes otthon nyugalmát a kietlen, zord bizonytalansággal felcseréljék és ide vándoroljanak : baráti, jóakaró szavunkat hallassuk.

Mint járni tanuló gyermek, ki véletlenül eltévedt a szülői hajlékból s könyes szemekkel ide- oda tévelyeg, nem találván a melegen ölelő karokra, a biztató szóra, ismerős arczra: épen igy jár a kivándorló, ki pénztelenül, nyelv és tájismeret nélkül ez országba jön, hol annyi temérdek szélhámosságnak van kitéve. Sőt egyenesen a szegény tudatlan bevándorlott az, ki a gúny és nevetség czéltáblája és a legtöbbször előforduló csalásnak a .zöld* lesz áldozatja.

Sokan nem tudják, de még nem is sejtik, mit tesz az a szó szoros értelmében ,zöld‘-nek lenni. Bármilyen nagy műveltséggel bírjon is valaki, bármilyen folyékonyan beszélje a német szót: még is bambán néz körül és félve lép eme földre, mely mint csodás legendaszerü vár még mindig a titkok fátyolával van bevonva. New-Yorkban a német szót csak egrpdr negyedben értik meg, de még a ki érti, az sem akar a hozzá intézett kérdésre feleletet adni, nehogy azon gyanúnak tegye ki magát, miszerint ő is bevándorlott.

leaeiK síró uaugjara *

rém aaarjaa ratm az

ajtójuk előtt leselkedő nyomort, hanem egyre mennek a kisértő démon után.

Amerika munkás viszonyai most oly rosszak, hogy sok tekintetben felülmúlják az írországiakat is, hogy csak egyszerű példát említsünk a szabó legény, (köztudomás szerint a legjobb és legjövedelmezőbb mesterség ez országban) ki néhány évvel ezelőtt hetenként 50—25 dollárt keresett, most örvendhet, ha 10—12 dollár fizetést húzhat, mert annyi a bevándorlott szabó és egyéb mesterséget űzők száma, hogy a munkaadók ugyancsak válogathatnak bennük.

Nagyon gyakran volt és van alkalmunk tapasztalni s hallani, hogy mily sokan vágyódnak vissza régi hazájokba, bár a viszonyok ott sem valami rózsásak, mert Magyarország most fejlődési fokán áll és ezt tudva mégis vágyódnak vissza azért azon egyszerű okból, mert szívni óhajtják azt a levegőt, mely bölcsőjük fölött szállt s aztán beszélni azt a nyelvet melyet értünk s melyre büszkék vagyunk. Eme büszkeség éltető erőnk, de egyúttal hibánk is, mert igaz ugyan, miszerint a magyar szó szépen csengő zengzetes, de kis hazánk szűk határán kívül semmire sem megyünk vele. (Sok példa fekszik előttünk.) Vegyük hozzá még azt is, hogy igen kevés élelmességgel bírunk, egyáltalában nem vagyunk kereskedői szellemek. Ez állítás az úrtól kezdve az egyszerű földmivelőig minden castra találóan illik.

Az idei statisztikai kimutatás szerint 72,109 személylyel több érkezett a new-yorki kikötőbe, mint a múlt évben. A bevándorlás nagy mérvétől megijedve : az amerikaiak nagy többsége elérkezettnek látta azt az időt, midőn a régen tervben levő bevándorlási szabályrendeletet kidolgozzák és máris erősen működnek annak életbeléptetésén.

Mit keresünk hát Amerikában ? Minő tudományival felfegyverkezve jövünk ide? Bármily nemzetiségű bátran jöhet a tengerentúli országba: csupán a magyar maradjon otthon, neki nem kell idegen földön keresni vagyont, bort, búzát, csak munkálkodjék béketürően otthon s majdan megszerzi azt, a miért ide töri-zuzza magát.

De ez a reform bajosan fog sikerülni, mert bebizonyult tény az, miszerint nemcsak tekintélyes tőkepénzesek (kiknek, mellesleg legyen mondva, egy pár hajójuk jár a tengeren) de az élelmes, találékony eszü ügynökök is nemcsak az európai hanem az itteni kikötőkben is minden rendeletet s intézkedést kijátszanak, ennek következtében minden rendszabály megtörik, hacsak az emberek maguk nem látják be ferde tettüknek helytelenségét.

Egy pár tizeddel ezelőtt Amerika még az a föld volt, hol szorgalmas és bátran mondhatjuk megfeszített munkával lehetett valami csekély tőkéhez jutni, de a mostani időben, midőn rövid 9 hó lefolyása alatt 6958 kereskedő mondott csődöt, a mely körülmény nem nagyon jó fényt vet az itteni kereskedői viszonyokra, a ritkaság közé tartozik, miszerint valami „zöld“ felvergődik vagy gyökeret verjen. Ehhez járul az évenként megújuló strájk. Az idén Indiana államban, Hazleton és környékén dühöng. Ha más nem, de a strájk kiveszi a falatot a szegény ember szájából s ezenkívül kegyetlenül oda dobja a bizonyos romlásnak. A munkások között nagyon sok olyat találhatunk kik kárhoztatják eme lázongást és édes örömest dolgoznának, de félnek az elvakított néptől, melynek soraiban egy-egy A/bsf féle egyén nagy garral hirdeti a boldogító (?) eszméket.

Azok, kik egyszer leteszik a munkát: nem hallgatnak az asszonyok kérő szavára, nem gyerTagadhatatlau, hogy Amerika jó iskola, mert ritka bevándorlott az, ki keserves tapasztalatok árán meg ne szerezze azt, a mivel otthon sohasem tudott megbarátkozni: a munkakedvet.

A magyarokról sok czikk jelent már meg az amerikai lapokban, de azok között elenyészően kevés a dicsérő vagy csupán barátságos megemlékezés is. Mindig és folyton az utolsó n mzetek sorába iktatják és mit sem tudnak vagy akarnak előnyére felhozni, a miért egyenesen az itt élő magyarokat tehetjük felelőssé, mert ha azon igyekeznének, hogy bármily szép és nemessel felülkerekednének : kételkedni sem lehet, hogy mihamarább számbavehető népfaj válnék.

A bevándorlók a folyó évben 72,109 egyénnel többen jöttek, mint az előző évben, kik között több ezer, ha nem is mint magyar ajkú, de a magyar korona polgára s ezek közül a legtöbb fiatal ember, kik a .bornyu“ viselése miatt hagyták el azt a földet, hol minden igaz érzelmű magyarnak „élni-halni kell*. Ezeknek legnagyobbrésze örökre elveszett Magyarországra nézve. Azok a mesteremberek és földmívelők, kik ide bevándorolva otthon hagyják családjukat: bizton vissza mennek a régi hazába.

A bevándorlott magyarság zöme, mit büszkén bocsáthatunk a nyilvánosság elé, kik otthon is szerették üres óráikban a szellemi táplálékot, előfizezát szeretném én magyarázva látni, mint a hogy szépen kifejtetitek, midőn a villanyszikra felrobbantja parázsával a robbanó anyagot s mint a hogy az ég czikczakkos villáma “Széthasítja és szétforgácsolja a százados tölgyet, mely recsegve hull szét pozdorjává törve ! ... És ha ugyanaz a női ajk egy más férfi ajkait érinti, í z a másik hidegen marad, mint a hogy közönyös lenne az én lelkem, ha ennek a világszépségnek ajkait csókolnám ! . . .

Úgy e itt cserben hagy a tudományotok és nem tudjátok mathematikai kalkulusokkal kifejteni azt, mit tesz: szeretni?! Lángolón s oly forrón szeretni, hogy kedvesünk csókja fölhevítse egész valónkat! . . .

Minek is fáradnánk ezen, elég ba érezzük a szerelem melegét, hisz a szerelmeseknek nincs szükségük arra, hogy érrzelmük hevét leírva is lássák, mert érzelmük és vérük lüktetetése eléggé megmagyarázza azt nekik, mit tesz: szeretni! . . .

A költők, kiknek szíve átérezte ennek a boldog s mámoros világnak minden örömét, hányszor kísértették meg már le.írni ez érzelmet. S nem volt a költői ornamentikának oly díszes szava, a nyelvnek oly ékes virága s a phantasiának oly tálcsapongó hatalma, mely tisztán tárta volna elénk a szerelem magasztos bevét. A szép s találó gondolatok egész sorát idézhetném s hiába mondanám el:

„Szeretni és szerettetni,

Két szívnek egygyé lehetni :

Ennél följebb már nem hág Az emberi boldogság.“

Vagy egy más költő szerint:

„Tudod mi a szerelem ?

Ah, egy könnyű szárnyú gyermek í Majd borongó, majd nagyon víg S addig röpköd, száll, csapong, míg Szivébe jút az embernek.

Ott majd gyáva, majd meg bátor,

Most alig langy, majd meg lángol . . .

Látod, ez a szerelem!“

De mondhatjuk azt is, hogy a szerelem :

„Két lélek és egy gondolat,

S egy szívverés két mell alatt.“

És ha még száz ily költői gondolatot elmondanánk magyarázatul,, még megközelítően sem tárnánk föl e nagy szó jelentését: szeretni, szívből s igazán! . . .

Érezni kell ezt, át kel! járnia ez érzelem melegének a lélek és szív egész világát s ha kedvesünk szemében olvasva, érzelmének tisztaságát és szivének vágyát látjuk eiénk tárulni, akkor tadjuk csak, mit tesz: szeretni és szerettetni!

Szerelem a világ mozgatója, ez az emberi szív kisded, de boldog világa, a halandó ember földi paradicsoma, mert ha innen ostoroznak ki s ha szívünk annyira elfásult már, hogy szeretni sem tudunk : ó akkor megszűntünk már érző valókká lenni s ezentúl a világ egy sötét tömlöcz a számunkra, melyből nem menek3ZÜnk meg szivünk dobogásának megszűntéig !

A lélek himpora a szerelem 1 Ha egyszer lehullott e himpor és szétfujta az élet viszontagságos szele: akkor már üressé válik a szív és nem szerethetünk többé 1 ... Óh mily borzasztó gondolat: nem szeretni többé soha! . . .

Jöjj ide édes kis gyémántom, hadd lássam szemed sugaraiban szerelmed hevét; fond át karjaiddal nyakamat, hajtsd vállamra drága kis fejed és hallgasd meg bizalmas suttogásomat: »Szeretlek, tied vagyok, hisz te tőled tanultam én meg igazán szeretni!* . . .

... Te pedig mosolyogva és büszkén gondolsz arra a boldogságra, melyet nekem fogsz nyújtani s boldogságod majd talán rajtam is igazolni fogja a költő szavát: „A férfi sorsa a nő 1“. . .

György.

ioi kis íapuuKuaa es szamuKfolyton novesszis, a mely körülmény szemmel látható bizonylása az, hogy szükséges közegek vagyunk külföldön és el- ösmerheti bárki, hogy lapunk az egyedüli magyar lap távol a régi hazától, mely minden idő és alkalomkor teljesíti azt, a mire hivatva van.

Tanácsot és utasítást kereső leveleket százat mutathatunk fel, melyek mindegyikére kimerítő és megnyugtató választ írtunk és azonközbeu tiszta lelkiösmerettel állíthatjuk, hogy mindegyikbe óva intettük honfitársainkat az itteni veszélyektől és úgy a régi mint az uj haza iránt tartozó kötelességre hívtuk fel mindannyinak figyelmét. A bevándorlás káros voltát csak mi látjuk tisztán, mert a szomorú tartalmú levelek és panaszok világosan beszélnek. Magyarok! maradjatok ősi fészketekben, maradjatok a csendes nyugalomban otthon, ama kicsiny, de szép hazában, mely ápol s eltakar.

HÍREINK.

Veszprém, 1887. évi október lió 30-án.

A jó szívű emberbarátok figyelmébe.

— Meghidegült az idő, s a mint látszik, kemény télnek nézünk eléje. Mily könnyű dolog, nézni a telet a meleg, fűlött szobából ablakon át, a mint a dermesztő hideg északi szél végig sivít s meg- megzörgeti a fák lombtalan gályáit, vagy mikor hordja a havat s a hópelyhek mintegy játszadozva röpködnek föl s alá; az a ki melegen fel van öltözve, ilyenkor bizonyos kéjjel jár a szabadban, engedi a hideg szelet végigsiklani arczán, s szinte örömmel hallja ropogni lábai alatt a zuzmorás havat. De a mily könnyű a tél annak, a kit a sors minden szükségessel megáldott, ép oly keserű azok számára, a kik földhöz ragadt szegények, kik testüket összeszedett rongydarabokkal kénytelenek takargatni. És e szegény nép között különös részvétet érdemel az az apró sereg, mely naponként kénytelen megjelenni az iskolában. Az ember szive szőrűi össze, ba ilyen szegény gyermekeket lát, a mint ruhának csúfolt foszlányokban dideregve mennek az iskolába. Ezekre hívjuk föl városunk melegkeblü lakosságának, főleg a tehetősebbeknek jóakaratú figyelmét és ez alkalommal melegen üdvözöljük városunk érdemes polgármesterének azon nemes szívre valló buzgalmát, hogy elrendelte azon gyermek összeírását városunk területén, kik ruházat és élelmezés dolgában segélyre szorulnak, azon czélból, hogy azok ruházatáról és élelmezéséről a tél idején a jó szívű emberbarátok gondoskodhassanak. Hiszszük, hogy városunk jótékony nőegylete ezúttal is ezen üdvös mozgalom élén fog tündökölni s akkor nyugodtak lehetünk, hogy nem lesz városunkban éhező és didergő gyermeksereg.

Halottak napján. — A futó emberélet folyamán évenkint megújúl e bús nap, mely a porladó halottak gyászos emlékezetének van szentelve. A temetőbe zarándokol e napon a kegyelet, s az emberi szív, az emberi elme magába szállva mereng el a sirbalmok néma csendjében. Ha a gondolkodó lélek a temető halotti csendjében figyelmessé lesz, ha a gondolat leszáll oda, hol a halottak porladozó hamvai nyugszanak a föld ölében» nagyon sokat fog tanulni az élet számára. Nagyon sokat tanulna a gyarló ember és lelkének igen sok szennyes indulatától tisztulna meg, mint az érez a meleg olvasztó hevében, ha elgondolkodnék mélyen a sírok közt, melyek a béke, a lemondás, a nyugalom, az engesztelődés megnyugtató eszméit keltik föl a köztük bolyongó ember szivében. A hiúság, a dölyf, a kevélység, az irigység, a hazugság, a gúny, a sivár részvétlenség, önzés, szeretetlenség, vallástalanság, kétségbeesés, a fösvénység, rosszakarat, harag, gyülölség, káröröm s minden más lelki betegség megszűnik e napon égetni és kínozni az emberi szivet. S ha folyton szemünk előtt lebegne a halál gondolata! — Milyen más volna életünk, s társadalmi szokásainkon mily üdvös változást idézne elő, ba a sírok felett susogó halk szellő tmemento móri* szavait mindannyian megértenénk ! . . . Jobban szeretnők és becsülnők embertársainkat és nem engednénk tért azon gondolatnak, hogy mi kiváltságos teremtmények vagyunk s megbarátkozva a halál gondolatával, öukényt belátnék, hogy a halál azon igazságos biró, mely egyformának tekinti mindazokat, a kik születtek, hogy meghaljanak! . . .

Gyászhir. — Krastsenics Vilmos dr. ügyvéd urat, kinek szerető édes anyját alig néhány hete, hogy elragadta a kegyetleu halál, újabb gyászeset érte kedves nővérének Krastsenics Irmának váratlan elhunytéval, kinek földi maradványait a csopaki temetőben nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. — Ily nagy veszteség fölött kesergő szivének nagy fájdalmát enyhítse mindnyájunk őszinte részvéte.

Az új megyeház — melyben most helyezkednek el a vármegye hivatalai — ünnepies megnyitása jövő hó második felében lesz megtartva,

melyről, úgy a megyenaz Derenaezeséroi íapuna jovo számában részletes ismertetést írunk.

Udvardi Cserna Vincze pestvidéki kir. törvényszéki ügyész ur, lapunk jeles munkatársa, lesz legközelebb, mint értesülünk, kir. főügyészi helyettessé kinevezve. Igazságszolgáltatásunk ezen jeles tagjának megérdemlett kitüntetéséhez mi is a legmelegebben gratulálunk.

Egyházi zene. — November 1-én azaz mindszeutek ünnepén a székesegyházban 9 órakor tartatni szokott isteni tisztelet alkalmával Seegner nagy ünnepi F-dur miséje fog előadatni. Betétül Gradualenak g-durból Haydn Mihálytól »Timete*. Offertorium c-durból Haydn Józseftől „Laudate.* Halottak napján pedig Seegner E-mol gyászos requiemje fog előadatni.

A pápa jubileuma. — A katholikus népek között, melyek a pápa jubileumára Rómába zarándokolnak, kétségkívül a magyar katholikus küldöttség lesz az impozánsabbak egyike. A zarándokokat Simor János herczegprimás személyeson fogja Kómába vezetni és ott ő szentségénél számukra kihallgatást kérni. A nagyszámúnak Ígérkező római zarándoklatban a katholikus magyar főpapság fényes nevű tagjain kívül, a magyar arisztokraczia nagy és szép számban lesz képviselve. A Szent István társulat is ezen küldöttséghez fog csatlakozni. Ezenkívül nagyszámú hölgyek is lesznek a zarándokok között. — A pápai jubileum központi végrehajtó bizottsága a folyó hó 20-án tartott értekezlet jegyzőkönyvbe vett határozata folytán, minden kath. magyart felhi arra, hogy úgy a f. évi november 20-iki kath. nagygyűlés, mint a nov. 21-én Rómába indulandó zarándoklat fényes sikerének előmozdítása és emelése érdekében, katholikus öntudattal és buzgalommal közreműködni szíveskedjék. — A végrehajtó bizottság végül még azon óhaját is kívánta e helyütt kifejezésre hozni, hogy a szentséges atyánál teendő hódolati tisztelgés külső fényéuek emelése czéljából, a kik a zarándokok közül csak tehetni fogják, kegyeskedjenek díszmagyar ruhát vinni magukkal Rómába. — Jelentkezések az országos római zarándoklatban való részvételre intézeudők: dr. Való Simon, pápai kamaráshoz, a pápai jubileum központi végrehajtó bizottságának előadója s jegyzőjéhez (Budapest, IV. központi papnövelde), vagy a „Magyar kir. államvasutak városi menetjegy irodájába* (Bpest, IV. Mária-Valéria utcza, Hungária szálló.) — A menet-térti jegyek árai, ellátás és elszállásolással együtt az I. osztályban 145 frt, a II. osztályban 115 frt, a III. osztályban 65 frt. — Városunk és vármegyénk területéről ez ideig még senki sem jelentkezett az utazásban való részvételre, de miut halljuk, többen szándékoznak részt venni ezen impozáns zarándoklatban.

Esküvő. — Fikert Antal vörösberényi jegyző e hó 25-én vezette oltárhoz Gödé Ida kisasszonyt, az almádi-csárda bérlőjének kedves leányát. — Legyenek boldogok.

Elvi határozat iparügyekben. — Mennyi

szegődtetési és szabaditási díj szedhető ? A sze- gődtetési stb. díjak kérdése, mely a testületek alakítása óta oly sok bajt okozott, végre meg van oldva. Ugyanis a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek 1294—87. sz. rendelete szerint, a testületeknek megengedtetett, hogy a ta- nonezszegődtetés és szabadítások alkalmával, nyom- tatványi, irodai s egyéb dologi kiadások megtérítése czimén esetről-esetre minden egyes beszegődtető tanoncz után 1 irtot, minden felszabadulandó ta- noncz után pedig (a tanoncz, illetve szabaduló bizonyítványért járó díjjal együtt) 3 forintot szedhessen.

Rablók Devecser környékén. — Sürgöny

jött pénteken a helybeli csendőrséghez, melyben a devecseri őrs segítséget kér, azon czélból, hogy ott a környéken kóborló hat fegyveres rablót bekeríthesse és elfoghassa. A helybeli csendőrhadnagy csendőreivel nyomban Devecserbe ment, hogy a rablók elfogatását eszközölje. Lapunk zártáig nem kaptunk hirt eljárásuk eredményéről.

Helyreigazítás. — Tek. T{uttner Sándor úr adománya a helybeli tüzkárosultak javára nem 40 kr. volt, mint az lapunk múlt számába becsúszott sajtóhiba következtében tévesen kimutatva volt, hanem 40 forint, mit is ezennel helyre igazítunk.

Gyilkosság — egy liter borért. — Bakony-Szent-Király község legényei — mint tudósítónk irja — folyó hó 24-én a falu korcsmájában mulattak, s a mulatság után épen szétoszlani készültek, mikor közülök egyik elkiáltja: „Ha fizettek egy liter bort, én a Csesznekit megölöm 1* — Erre a tőle már mintegy 40 lépésnyire levő Cseszneki István urasági kocsis után szaladt, és kését annak szívébe szúrta, mire az összerogyott és meghalt. A tettes — mint mondják — már régóta hires korcsmahős volt s verekedés és bicskázásért börtönben is ült. — A vizsgálatot a zirczi kir. járásbíróság teljesíti, s a tettes is a zirczi fogházba lett bekisérve. Mikor a vizsgáló-biró elé állították, védelmére nem tudott egyebet felhozni, mint azt, hogy ő csak meg akarta szúrni, de nem gondolta, hogy agyon is szúrja.