Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-09-25 / 39. szám
XIII. évfolyam. 1§§7. SfMk Nxáni. Veszprém, szeptember 25* Megjelenik e lap a „HIVATALOS EETESÍTQ"-vei egviitt inináen Taeárnap reggel. Bentlkiviili egetekben kfi. lBnlap adatik ki. — ElSfisetási ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 írt; ég黫 évre 6 írt. Egye» példa- uvnk ára 15 kr. — Hirdetések dija i egy basábog netitsor tere 6 kr,; uvilttérben 20 kr.; minden beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték tízetendo. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia kbuy vaeresKeiiége Vesepreiu- ben. Ide küldendő minden eiő- fisotes, hirdetés, melléklet s reciamútió. VESZPRÉM ltöz«raz<ias:uri-. társadalmi*. helyi* s általános ánlekil MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. MagánYltáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Hátiratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen kötlemények ónak altkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyiték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utcza 872. sz. a. Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. I Felhívás előfizetésre. A{ évnegyed végén tisztelettét fölkérjük lapunk a\on olvasóit, kiknek előfizetésük lejár, hogy a\t megújítani szíveskedjenek. Részünkről minden igyekezettel azon leszünk, hogy lapunkat úgy mint eddig, ezután is vármegyénk és városunk művelt közönsége igényeinek megfelelően szerkeszthessük. Kiváló gondot fordítunk arra, hogy a vármegye területén történtekről gyors, pontos és teljesen megbízható kezekből eredt tudósításokkal értesíthessük t. olvasóinkat; vármegyénk minden jelentékenyebb pontján rendes tudósítóink vannak, kik azonnal tudatják velünk a fontosabb eseményeket. Társadalmi, közgazdasági és egyéb Önálló czikkeinket vármegyénk jelesei írják s nem egy fontos eszme került lapunk hasábjain tanulságos megbeszélés tárgyává és a kötelességteljesítés édes érzete fog el bennünket, midőn arra gondolunk, hogy több igen hasznos és rég óhajtott terv lapunk hasábjain megpendittetvén, azok meg is valósittattak. Ezek mellett büszkék vagyunk tárcza- rovatunkra, mely szellemes tartalmával a legelső vidéki lapokkal bátran kiállja a versenyt. Országos hírű íróinktól is nem egy tárczaközleményt hoztunk s örömmel jelezhetjük, hogy dolgozó társaink díszes csoportja a legutóbbi időben több jeles erővel szaporodott, számos kitűnő dolgozat vár közlésre, melyek lapunkat tartalmassá és élvezetessé fogják tenni. Személyeskedés, nagyhangú handa- bandázás, lármás izgágaság lapunkból ki vannak zárva és így bizton reméljük, hogy lapunk, mely vármegyénk becsületes és művelt közönségét szolgálja és annak pártfogására számit, továbbra is részesülni fog, sőt gyarapodni azon megtisztelő és jóleső bizalomban, melyben eddig részesülni szerencsés volt. Veszprém, 1887. szeptember 24, Kitűnő tisztelettel: A „Veszprém“ szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Fél évre . . Negyed évre 3 1 50 Az iskolai takarékpénztár intézménye az ipariskolában. Az iskolai takarékpénztár intézménye már számos szakmunkát teremtett, s el lehet mondani, hogy egész irodalom fejlődött ki körűié, mellette és ellene, az irók nézete és felfogása szerint. Azonban ma már azon ponton vagyunk, hogy ez intézményt dicsérni fölösleges ; ma már a tapasztalatok megdöntötték mindazon érveket, melyeket felhoztak ellene. Elleneinek azon föérve, mely első ; látszatra birt is némi valószínűséggel, hogy , t. i. a gyermekben a takarékosság szelleme helyett a fösvénységet érleli, elenyészik, j ! azon rémlátomáuyokkal együtt, melyeket J ellenei a fösvénység következményeiként ! prófétai látnoksággal jövendöltek, — mert a gyakorlat megmutatta, miszerint a taka- ! rékossághoz való szoktatás épen nem ered- | méuyezett fösvénységet és kapzsiságot, hanem visszatartotta az élvvágyat, s a pazarlást csirájában elfojtotta. Bizonyos az, hogy az iskolai takarék- pénztár behozatala óta sok millió lett megtakarítva, mely haszontalanul kidobatott és elprédáltatott volna. De nem a megtakarított összeg egyedüli jó eredménye az iskolai takarékpénztárnak, hanem inkább hogy az ifjúság megszokja a takarékosságot, megismerni tanulja, hogyan kell sok kicsit összerakni, hogy abból nagy legyen. Napjainkban, mikor a létért való küzdelem a társadalom minden rétegében oly nagy, midőn a mindennapi kenyér, a keresetmód minden ágában beállt nagy kon- kurrenczia következtében, nehezebben szerezhető meg, mint ezelőtt, ki ne üdvözölné azt az intézményt, a mely az ifjúságot, a gyermeket a takarékosságra, mi több, a lemondásra szoktatja, s ki mondaná, hogy ez intézmény czéltalan és hátrányos ? Hisz a takarékosságot — azaz a jövő esélyeinek szem előtt tartását — nem lehet eléggé gyermekeink elméjébe vésni, s bizonyos az, hogy a ki gyermekkorában hozzá szokott az önmegtagadáshoz, a takarékossághoz, az élet változékony esélyei és küzdelmei között sokkal inkább megállja helyét, mint a ki erre szoktatva nem lett, — és a ki megtanulta, hogyan kellkrajczárt krajczárra rakni, az a viszontagságokat kevésbbé fogja érezni, mert már korán megtanulta, hogy mi módon lehet még a kevésből is valamit megtakarítani. E hírlapi czikk keretét jóval fölülmúlná, ha e részben fölmerülő nézeteinket mind el akarnók sorolni, s azért csak arra utalunk, hogy vannak társadalmi életünk faktorai között olyanok, melyeknek különösen nagy szükségük van a takarékos- sági szellemre, mert az esetleg bekövetkező ro'^iz viszonyoknak legjobban ki vannak tév^f, s ezek az ipar és mííipar emberei. A kereskedelem és ipar pangása, a íjyérs termékek alacsony árai, s mindamellett a túlnagy konkurrenczia és túltermelés miudmegannyi megnehezítői a létnek, — de ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk azt is, hogy ezen mostoha viszonyok távolról sem volnának any- nyira érezhetők, ha takarékosak volnánk. Ha összehasonlítjuk a magyar iparost más országok — például Francziaország — iparosaival, az eredmény bizonnyára reánk lesz kedvezőtlen, mert tudvalevő dolog, hogy a magyar iparos annyit ad ki, a mennyit megkeres, de néha többet is, mig a fraczia iparos, de még a munkás is, serényen takarít, garast garasrarak, s így tőkét gyűjt magának. Az elmondottakból nem lesz nehéz kitalálni soraink czélját: óhajtásunkat, hogy a takarékosság, jobban mondva a takarítani tanulás szükségessége az iparos növendékeknél is fejlesztessék s e czélból az iskolai takarékpénztár intézménye az ipariskolákba is behozassék. Azt hiszszük, hogy a mint annak kivitele elé nehézségek nem gördülhetnek, úgy az a legszebb eredményeket teremné, miért is melegen ajánljuk az ipariskolai bizottság figyelmébe, kérve annak megvalósítását. Meg vagyunk győződve, hogy az ipariskola tanonczainak megtakarított krajezár- jai a legszebb gyümölcsöket fogják teremni azon szellem ápolásában, a melyre manap kivált az iparos osztálynak oly nagy szüksége van, hogy elérjük azt az időt, azt a kort, melyben ne csak munkánk nyerjen dicséretet a kiállításokon, hanem takarékosságunk megteremtője legyen mindnyájunk jóvoltának, előhaladásáuak és vagyo- nosodásának ! Veszprém vármegye közgyűlése. Meghívó. Hivatalos tisztelettel megkérem a t. törvényhatósági bizottság tagjait, hogy az 1887. évi október hó 3-án és a következő napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1887. évi szeptember 15. Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. Tárgysorozat: 1. Alispáni jelentés. 2. A m. kir. Belügyminiszternek leirata, melylyel az országos képzőművészeti társulat veszprémi kiállításának ! segélyezése tárgyában hozott határozatunkat jóváhagyja. 3. A m. kir. Belügyminiszternek a közgyűlési ügy- ! rendről alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 4. A m. kir. Belügyminiszternek a betegség vagy szellemi fogyatkozás folytán munkaképtelenné vált megyei tisztviselő, segéd- és kezelő-személyzet tagjaival követendő eljárásról alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 5. A m. kir. Belügyminiszternek a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelése után állásáról lemondó választott tisztviselők ellen követendő eljárásról alkotott szabályrendeletünket érdeklő intézvénye. 6. A m. kir. Belügyminiszternek a rendes közgyűlések számáról és idejéről alkotott szabályrendeletünket jóváhagyó intézvénye. 7. A m. kir. Belügyminiszternek az éves cselédek felmondási és szegődési idejének megállapítása tárgyában alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 8. A m. kir. Belügyminiszternek a vármegye szervezetéről alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 9. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. Miniszternek leirata, melylyel a mezőgazdasági rendtartásról szerkesztett javaslatra véleményt kér. 10. A m. kir. Belügyminiszternek Ányos Emil kérvényére — melyben Veszprémben harmadik gyógyszertár felállítást kérelmezi — vonatkozó leirata. van az ünnepélynek, mely a sok vendéget a kastélyba gyüjté, — s bizonyára jobb lett volna azt soha meg nem tudni. Hanem a rossz hir, akárhogy is menekül előle, mindid föltalálja a maga emberét, a ki pedig épen fürkészésre adta magát, bizonyos lehet benne, hogy előbb ráakad, mint remélte. Etelke szive nyugtalankodott, s ő mindenáron meg akarta magát nyugtatni; előfogott mindönkit, kit a kastély felől látott jönni, s türelmetlen tudnivágyással faggatolódott, hogy mondják meg neki, vájjon nem tudják-e, ini történik a kastélyban ? S mit jelent a rendkívüli szokatlan ünnepély ? A sok megkérdezett ember közt végre akadt egy, a ki felvilágosította az egész dolog felől: Alfréd urfi házasodik, s mert a méltóságos asszony téli időben nem mer utazni, nélküle pedig ilyesmi csak nem történhetik, ide jöttek az illetők és azoknak atyjuküai az eljegyzést megünnepelni. Etelke csaknem összeroskadt, mikor e hirt meghallotta, magánkívül tántorgott be a házba s midőn ott benn Gáborral találkozott, egyszerre kicsordultak szemeiből a könyek, eltakarta kezével arczát s bezárkózva magános szobácskájába, ott zokogott keservesen, majd a szive repedt meg bele. Gábor pedig egész nap olyan vidor jókedvű volt, alig féri^ a bőrébe, ugrált, tánczolt, danolt, mint a ki vesztét érzi. Az éra elérkezett, — a hélepte vidék fölé homály és lomha köd takarta sátorát, de a sötét nesztelen éj nem vetett véget sem a kastélybeli vigalom zajának, sem a kis Etelke panaszos zokogásainak. A lányka szivét nem mindennapi fájdalom szaggatá, s félő. hogy lelkét erősebb kínok tépék, mint Alfréd szerelme elvesztésének kínja. — De A „Veszprém“ tárczája. Temetés. Úgy sir az én szivem, Nagy fájdalom érte: Elhalt reménységét Sírjába kisérte. A fájó szerelem Vitte koporsóját, S lengette a szél a Bánat lobogóját. S mig a temetőkert Sírjaihoz értek, A csalódás ajkán Zendüle bús ének, — Megeredt az égbolt Könypermetezése . . . Ez volt a reménység Gyászos temetése. M. A bolond úr. — Elbeszélés. — Irta: Udvardy Cserna Vincze. (Folytatás.) Pár év telt el, Alfrédre nézve a kicsapongások, Gáborra nézve a bú és szomorúság évei. Alfréd sokkal szemesebb volt, semhogy a szép ispánleány sokáig észrevétlen maradhatottv olna előtte, és sokkal többet örökölt anyja véréből, semhogy e szép virág főlfödözése után annak puszta szemlélésével megelégedni kedve lett volua. Ezen időtől kezdve az ispánház sokszor részesült abban a szerencsében, őt falai közé fogadhatni, s hogy annak lakéi közt maga iránt jó véleményt gerjeszszen, még azt is megtette, hogy Gáborhoz a legszembetűnőbb gyöngédséggel leereszkedett; — s hogy mit eredményeztek e látogatások, arról legjobban beszélhetnének Gábor dúlt arcvonásai, s a keblébe fojtott fájdalom, mely mélyen érző szivét föltarthatlanul ragadta a kétségbeesés vak örvénye felé. Ha nem meg történt dolgok elbeszélője volnék, tartózkodva imám le e sorokat, de hisz minden nap tapasztalása mutatja uj alakban a százszor látott viszás helyzetet, hogy az álarczozott silány kislelküség fölemelt fővel, erényt negélyezve jár kel a világban, s a szerény, de egyflgyü becsületesség orra elől utoljára is rendesen elkaparitja a megérdemelt pályabért. Alfréd, kinek az egész vidék szemét elvakitnia sikerült, s kire még eddig csak egy urambátyám merte mondaui, hogy .haszontalan fráter*, (ennek az egynek sem volt sem felesége, sem leánya) — sima, hízelgő modorával csakhamar behálózta a tapasztalatlan leányka szivét, s mig Gábor busult, epedt és sóhajtozott, ő addig nagyokat kaczagott magában fölötte és a hiszékeny szerelmes leány fölött. Egy napon az egész falu betelt azon nagy készületek zajával, mely az urasági háznak minden szögletéből viszhangzott. Névnap lesz-e, vagy valami más ünnepély, ezen tűnődött a kis falu népe, nem gondolváu meg, hogy mikor az ember mulatni akar, s valami ürügyet kell keresni rája, olyankor az elme igen találékony szokott lenni. Mindazáltal nem csodálható, hogy az egyszerű nép ezen alkalommal a rendesnél is magassabbra csigázott tudnivágyással tekintett a nagy nap elé, mert a kastélyban (igy hívta a falu népe az ócska alházat) egy hét óta nincs vége-hossza az edényzörgetésnek, s a ke- mencze kéménye füstöl éjjel-nappal. A kőzellevő F . . . várról kihozattá a prépost szakácsát (mert mióta falura költözött a méltóságos asszony, most tohára fordult pénzviszonyai nem engedték meg a szakácstartást, be kellett érni egy kiszolgált szolgáló által kiszolgáltatott ilyen-amolyan étkekkel, minőket azelőtt nagy solemnitások alkalmává! a vendégko- C8Ísok számára szoktak készíteni) — ez a szakács azután kuktává tette volna az egész falu népét, crémeketés tortákat csinált, csodás alakú süteményeket gyártott, örökösen mozgó kezeinél csak a szája mozgott többet, az pedig, valahányszor fölnyitotta, mindig parancsokat osztogatott. Mikor e nagy készülődés hire az ispánékig hatott, a kis Etelka testén sajátságos borzadás villant végig; valami gonosz hir előérzete lehetett az, 8 mikor az ünnepélyre kitűzött napon rut zi- mankós hófergeteges idő lett, olyan jól érezte magát: ez a csúnya idő bizonnyára visszatar tandja a vendégeket, s a nagy vendégségből nem lesz semmi. Hanem azért az illetők egyenkint mind megérkeztek csengős szánokon, s a kastély folyosóján neki keseredve húzta az ez . . i banda minden nótáját és marsát, a mit csak tudott, s a mint csak tudta. Az ispánház elég közel volt oda, hallotta Etelke a zenét jól s minden vonó-rántáskor megrázkódott, mintha megannyi tőrt döftek volua szivébe. Pedig még nem is tudta, micsoda czélja
