Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

* beu hálás köszönetét fejezi ki — a rendezőség. Arany-lakodalom. — P. hó 17-én reggel 8 órakor volt városunk egyik érdemes polgárának id. Hus^dr Jánosnak és nejének Örsi Viktóriának aranylakodalmuk, melynek megható szertartását ‘Pribék István fölszeutelt püspök ő méltósága végezte. Este barátságos vacsora volt a jubiláló párnál, Pongrácz Dániai m. árvaszéki h. elnök, Brenner Lőrinez városi közgyám és Tróder József kir. tkvi igazgató urak mondtak igén szellemes és megható felköszöntőket. Majd a család több tagja üritett poharat szüleik egészségéért. A kedé­lyes társaság majd éjfélig mulatott együtt. A ju­biláns pár 50 családtagot számlál. Kívánjuk, hogy jó egészségben megérjék a gyémánt-lakodalmukat is. Iparkiállitás Szombathelyen. — Vasvár- megye székhelyén f. é. szeptember 1-án fog meg­nyittatni fényes ünnepélyességek mellett az ipar­kiállítás Szeut-Mártoui Badó Kálmán cs. és k. kamarás, Vasvármegye főispánja és a kiállítás véd­nöke által. — A kiállítók száma meghaladja már eddigeló a négyszázat. A megye területén létező fürdők forrásterményei, bánya produktumok, a kézi és gyáripar számos remeke, az iutázetek kollektiv kiállításai stb. fogják emelni e kiállításnak bizony- nyára fényes sikerét. Az ország fővárosában és annak minden vidékén rendkívüli érdeklődés mutat­kozik. — Az ipar- és kereskedelemi miniszter a leguagyobb valószínüség szerint szintén emelni fogja a megnyitási ünnepély díszét. Gryászhir. — F. hó 16-án kisértük ki a temetőbe Szabó Lajos koporsóját. Egy szépreményű, nagytehetségű, de a sors üldözése alatt megtörött ifjú élet lett semmivé. Mint kitünően érett s való­ban életrevaló ifjú ment föl a boldogult ezelőtt 11 évvel a fővárosba s ott az orvosi tudományokat hallgatta; szerény anyagi helyzete miatt azonban tanulmányai befejeztével a tudori szigorlatokat le nem tehetvén, a vallás és közoktatásügyi minisz­tériumban keresett s kapott is szerény iruoki al­kalmazást s ott tengődött, mig a halál, hosszas betegség után megszabadította minden szenvedés­től. 32 évet élt. Szülein és testvérein kívül tanuló- társainak nagy száma s városunk közönségének egy igen tekintélyes része adta meg a végső tisztes­séget a megboldogultnak. Tauulótársai díszes koszorút is helyeztek koporsójára. Mi, kik a boldogulttal a fővárosban többször találkoztunk s napokat töltöttünk együtt vele, tudjuk, hogy őt az a báuat ölte meg, melyet az álmodott fényes jövő romba dülése fölött folyton érezelt. Most már nem báukódik. Elnyerte az örök nyugodalmat. Az is nyereség annak, a kinek már úgy is teher az élet. Nyugodjék békében ! Figyelmeztetés. A helybeli houvédzászlóalj a kiskuti csárda mellett levő lövöldében folyó hó 23-áu és í. hó 28-tól szeptember hó 3 ig d. u. 5-től 7 óráig lőgyakorlatot tart, a mely idő alatt, netáui szerencsétlenség elkerülése végett, kívánatos, hogy a közönség a lövölde körül se gyalog, se kocsival ne közlekedjék. Napfogyatkozás volt f. hól9-én, mely reggel 4 óra 29 perczkor kezdődött s 6 óra 16 perczkor ért véget, tehát csaknem két óráig tartott. A vége feié náluuk is látható volt. A fővárosi zsidóság körében — mint nekünk írják — már hetek előtt élénk mozgalom indult meg, egy ,Zsidó-Magyar Közművelődési Egyesület* megalakítására; az egyesületnek czélja volna, a hazai zsidók körében a magyarosodást és kultúrát hathatósan előbbre vinni, különösen ott, hol a nagy szegénység és elmaradottság folytán, ilyen külső behatásra szükség vau, mint pl. a lelvidéken. Első sorban elemi iskolák felállítása, magyar és modern képzettségű hitszónokok alkal­mazása által volna e czel megvalósítandó. Mezei Istenétől szereucsétlenül elpártolt ember nem kap támaszt, védelmet sehol — csak a halottas kam­rában, szintén a tudomány és emberiség nagy eszméinek kedvéért a doktorok íelbouczolják ! Hol itt az eligazító határfa! hogy: erre ba­rátom, ide, ide résztvevő kebelemre! Odább ültem egy kissé, hogy uincs-e vala­mely kivégző eszköz Fodor ur kabátja alatt; nem látszik-e ki zsebéből lugeszencziás, cziánkális üveg; hogy'niucs-e már ennek a nyomorult embernek a ráu- czos homlokán rávésve, hogy : öngyilkos ! — Oh uram — kiabált, hálálkodott, bár még mit se tehettem érdekében — ha olyan jó lenne, Isten megjutalmazná, mert igazán a sötét sikátor előtt állok — nem tudom, hova tegyem a fejemet, uyugalmaztatott hivatalnok vagyok, valami szóvál­tás miatt, hogy eb ura kurta, a becsületes ember nem kapcza !--------pedig dehogy nem, dehogy ne m 1 És nem tudott keuyeréhez jutni, sehogy se tudott. Ha egy állásnál semmi akadály nincs: akkor, ha kálomista nem voltál, ezt vetik, ha a vallás se akadály, hogy Isten jóságához jussak: akkor miért járt el a nyelved? tízegéuy ember tartaná lakaton a nyelvét; ha a nyelv se hiba, odáig ment a nagyok kegyelme, akkor ezt az állást most eltöröljük. Éppen most töröljük el. — Uram, Várady Kálmán ur, ki Schimmli Mór majorjában gaz­datiszt, nagyon rosszul vau, nem kelhet föl; nem szabad, hogy az uraságok csalódjanak, azok pedig kimondták reá tegnap, hogy perczei vannak csak, nem szabad, hogy lölgyógyuljon. — Uram, ha ez a fiatal ember meghal; ha ma csak­ugyan behunyja a szemeit — s nem hiszem, hogy a felesége is megmaradna, mert széltében beszélik, hogy a mely órán férje meghal, ő meg tüstént agyon lövi magát és teheti is, mert gyermekei nincsenek, s a mostoha anyjához nem volna tanácsos, hogy haza menjen; — ha mondom, ez a dolog megtörténik, pedig hiszem, hogy megtörténik, mert sejtésem soha­sem csal: akkor arra a kis hivatalra tegyük rá a ke- züuket. Szeretném adósságaimat kifizetni; a gyer­mekeimet valahogy fölnevelni; szeretném, ha úgy halhatnék meg, hogy a kontókért se átkozzanak; bogy mindenkinek eleget tehessek, s ha egy kis ;rnö a kiváló publicista felszólítására a bpesti egyetem zsidó vallásu polgárai vették egyelőre kezükbe az ügyet, hogy azt népszerűsítsék és a szükséges előkészületeket megtegyék. Midőn a hazai zsidók, ily módon karöltve a többi kultur- egyletekkel arra igyekszenek, hogy ott, a hol azt ők maguk a leghathatósabban és legjobban tehetik, a magyar nyelvet és kultúrát terjeszszék — ők is szolgalatjába állanak ama törekvésnek, mely — az utóbbi években mindinkább erősbödve — nemzetünk szellemi és erkölcsi erejét fokozni, nyelvünket köz- kincscsé kívánja tenni. — A „előkészítő bizottság* (Budapest, sip-utcza 12. sz.) az egyesületre vonat­kozólag mindennemű felvilágosítást szívesen ad. Becsből Veszprémen keresztül B.-Füred- re vitorláshajón utazni nem lehetetlen iég többé, ezt láttuk tegnap d. e. a mikor is városunkon ke­resztül vonult egy nagy vitorlás hajó 16 erős mecklen- burgi ló által vontatva. A korgos-utcza felső részén kevésbe múlt, hogy hajótörést nem szenvedett a roppant nagy alkotmány. Ezrekre menő néptömeg nézte azt a furcsa hajózást. A nagy hajó Bécsbeu készült s ouuét tengelyen szállították ß.-Füredre 12 nap alatt. Ez lesz a Balaton legnagyobb vitor­lása' Öyöuyörü példány igen szép berendezéssel, kényelmes kajütökkel. 15 ezer forintba került. Gvadányi Józef régi jeles magyar költő szakolczai lakóházát emléktáblával jelölték meg, melynek ünnepies leleplezése f. hó 18-án ment . végbe. Képviselve Volt az akadémia, a Kisfaludy-' társaság és a pozsouyi Toldy-kőr,- ez utóbbit a kör elnöke dr. Vutkovich tíándor és Jü\y Özaniszló irgalmasrendi provincziális, városunk jeles szülöttei' képviselték, kiknek ezen hazafias kegyeletes moz­galomban való részvételére mi is büszkék vagyunk. A honvédelmi miniszter legújabb rende­letében kijelenti, hogy a honvédség folyó évi őszi _ fegyvergyakorlataira a néptölüelő tisztjelöltök is bevonulhatnak — ha akarnak. Balaton-Füredröl írja tudósítónk, hogy a ^Magyar Léghajós Egylet* állandó iéghajózási állomást fog létesíteni, a mi minden esetre nagy­ban fogja emelni a fürdő vonzó erejét. Kenéséről Írják lapunknak, hogy ott múlt vasárnap Ney Mór veszprémi kereskedő arany óráját és lánczát, azalatt mig fürdött, ellopták, az óra és láncz miuegy 200 írt értéket képviselt. Föl­háborodva értesült erről a fürdő közönsége, annál is inkább, mert rövid idő alatt ott ez már a hete­dik lopás. Nyomban kutatni kezdtek, s Drexler Gyula kenesei szabó segéd czipőjébeu megtalálták az órát és lánczot. A jó madár ekkor fürdött. Fürdése után a községházára kisérték s ott beis­merte a tolvajlást, de azért egy hajaszála sem görbült meg. Nagy a megbotránkozás e miatt Kenésén, miért is kívánatos, hogy a járás .erélyes főszolgabirája vizsgálatot tartson ez ügyben," a mit, reméljük, meg is fog tenni. Biróválasztás Devecserben. — F. hó 17-én volt Devecserben a biróválasztás, mely al­kalommal a város eddigi derék bírája Steuer József nagy szótöbbséggel ismét 3 évre megválasztatott. É Íj e u! Tótvázsonyból írják nekünk a következőket: F. hó 18-án a köves-gyűri pusztán a vihar elől több munkás egy pajta mellé húzódott meg, a pajta szerencsétlensegre a viharnak elleuállui nem tudott s összedőlt romjai alá temetve a munkásokat, kik közül egy ott életét vesztette, kettő kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett, egynek pedig, kit a városi kórházba szállítottak be, a romok lábát zúzták össze. Az urodalom orvosa Dr. Fischer Bála rögtön a helyszínére ment, hol az életmentést és a sebesül­tek bekötését a legnagyobb gonddal teljesítette.. Elgázolt hétfőn este 9 órakor a Siófokra berobogó gyorsvonat egy S m u d la nevű vasúti őrt. A szerencsétlen özvegyet és két kis gyermeket hagyott hátra. krajczár nem maradna is utánam: álljon a Fodor János név mocsoktalaüul. Előadásának melegsége, vagy hogy valamire, Isten tudná mire, gondoltam, megengedem, hogy kihullhatott a köny szemeimből, mert a kezemhez kapott, s eliágyult hangon mondá: — Uram, nem veri meg az Isten, hogy egy szerencsétlen emberen megesik a szive. Köszönöm, hogy úgy fölfogta a sorsomat- Hossz sors, gonosz sors, el sem is képzelem, mivel szolgálhattam úgy reá, de megvan! Mint a bőrömet, ezt is csak a halállal vethetem le magamról. Kibeszélte-e magát, vagy szégyenlette, hogy mennyire elárulta terhes helyze­tét, hallgatagabbá vált, ide-oda forgott, s hogy szépítse otthoni ügyeit, feleségének s gyermekei­nek dicséretéhez fogott. — Nem tagadhatom, eggyel megáldott az ég, feleségem olyan van, hogy a jó teherhuzó ló nem érdemli meg teljesebb mértékben a szeretetet, mint ő ; annak uram, a muuka reggeltől estig ki sem szakad a kezeiből. Öokszor nekem kell mondanom Mári fiam, Isten úgyse elég; leteszed azt a varrót, mert kidobom. Mit ? te kemenczét sározol ? mert tisz­tességes jegyző leánya volt — s ilyen munkára mégis csak nem született, — elhagyod azt a paraszti dolgot, mert összetöröm azt a kályhát, s beállók vasúti bakternek. Úgy súgta, hogy a kocsis meg ne hallja, -~ mert vaunak bizonyos állapotok, melyekhez még a iegmüveletleuebb lélek se tud hozzásimului — uram, egyszer ezt is megpróbáltam, igaz, egy nyo­morult beteg kománk helyett, a kit a kerék béuává tett —■ de nem tudtam kiállani, mikor a kupékból ismerősök tekintenek reám. Arra gondoltam, ez mégis sok egy iskolákat végzett emberhez — pedig most tudom, hogy nem sok, s ma már egy kis protekczió mellett vasúti magazinárius, vagy tán több is lehetnék, de ha a köpönyegből nem akar az ember mindjárt harisnyát csinálni? Nevetett, a kedvéért én is nevettem, holott — hanem jó, ha a nyomorult egész meztelensé­gében nem látja irtóztató sorsát — s a nélkül, hogy észre vettük volna, ennek a kis nevetésnek a révén vidámabbak lettünk. Az élet elvesztette . vJgj rt Vacsorázó tolvajok. — Zirczi levelezőnk írja, hogy Keller-Majer Mátyás ottani pék háza falát szerdán éjjel ismeretlen jómadarak kibontották s egyik szobában, hol senki sem volt, gyertyát gyújtottak s az ott lévő befőttes üvegek tartalmát kedélyesen elköltötték. Hogy a banketten mon­dottak-e tósztokat a házigazda egészségére, azt tudósítónk nem említi, de azt megírta, hogy távo­zás közben a bankettező tolvaj urak a szobában talált összes ruhanemüeket magukkal vitték bizonyo­san feledékenységből. A kedélyes tolvajokat a csendőrség nyomozza. Tiiz Vámoson. — F. hó 14 én este 6—7 óra közt Vámoson a villám a ref. iskolaépületbe csapott s rettenetes szélvész dühöngvén, 10 lakó­ház és több melléképület esett a pusztító elemnek áldozatul. Csodával határos, hogy az egész falu porrá nem égett. Az épületek voltak biztosítva. Hirdetmény. — Közzé tétetik, miszerint Veszprém város tulajdonát képező a temető­hegyen fekvő Rohonczy-féle ház mely több lakrészekből áll, —» a folyó 1887. évi augusztus hó 28-án délelőtt 9 órakor a városi tanács-teremben megtartandó ár­lejtésen akár egészben, akár részleteiben bérbe adatni fog. — Melyre a bérelni szándékozók ezennel meghivatnak. Végül megjegyeztetik, hogy az árverés feltételei a polgármesteri hivatalban megtekinthetők. Veszprém 1887. évi augusztus hó 19-én. Kováts Imre s. k. polgármester. Tudomásul. — A város tulajdonát képező s a jövő vasárnap árlejtés utján bérbe adui szándé­kolt Bohonczy-féle ház a következő lakrészekből áll: 14 szoba, 3 konyha, 4 pincze, 1 raktár, 1 istálló és egy tágas nagy udvar. A hazai ipar támogatása hazafias köteles­sége minden magyar embernek, főleg azon ellen­ségeskedések láttára, melyek zsenge iparunkat újabb időben az osztrákok, de kivált a csehek részéről érték. A csehek vak gyülölséggel beszélnek és imák mindenről, a mi magyar; szeretnék ki­küszöbölni, ha ugyan lehetne, a magyar lisztet s most már sertés-kivitelünkre is kiterjesztik dühöket. Ily körülmények közt természetesen kétszeres örömmel regisztráljuk minden életrevaló magyar iparvállalat keletkezésének és virágzásának hírét. Budapesti lapokban olvassuk, hogy hazai pótkávé­gyártásunk mindinkább izmosodik s kezdi kiszorítani a külföldi e nemű ipartermékeket, melyekért éveu- kint 2 (olvasd két) millió forinttal adózunk még mindig a külföldnek! Legújabban a soproni híres Lenek-ház határozta el, hogy pótkávé gyártásának az eddiginél nagyobb kiterjedést ad. Gyártmánya, melyet csinosan csomagol s a magyar koronával lát el, jóság tekintetében már eddig is fölüi múlja az összes külföldi pótkávékat; az említett ezég ,gyára megnagyobbításával azt czélozza, hogy meny- “uyiseg tekintetében is megfeleljen a hozzá érkező számos megrendelésnek. Magyar gazdaasszonyaink tehát azzal, ha csak magyar pótkávét használnak, évenkint két millió forint hasznot hajthatnak hazá­juknak. Követeljék is füszerkereskedőinktől, hogy -csak magyar (például Lenek-féle) pótkávét tartsanak -s lassan, de biztosan, ők is hozzá fognak járulni az ország anyagi gyarapodásához, a mire valóban nagy szükség van. Sok évi megfigyelés eredménye. Emész­tési gyengeségeknél és étvágy hiáuynál, valamiut egyáltalán minden gyomorbajnál Moll valódi Seidlitz pora biztosabban, mint bármely más szer segíti elő az emésztést és erősíti a gyomort. Do- hozonkint 1 frt o. é. kapható. Szétküldés naponta utánvéttel CA. Moll cs. kir. udv. szállító, gyógy­szerész által Bécsbeu Tuchlaubeu 9. A vidéken minden gyógyszertárban és füszerkereskedésben ha tározottan Moll készítménye ennek gyári jelvényé­vel és aláírásával kérendő. Lapunk zártakor vettük a következő hirdetést s ezért nem tehettük már a többi hirdetések közé: Hirdetmény. Kenese község elöljárósága köztudomásra hozza, miszerint a község tulajdonát képező fél éves bor­mérési jog, a bormérési üzlethez alkalmas házzal folyó évi szt. Mihály napjától egymásután követ­kező hat évre folyó évi szeptember 12-én d. e. 8 órakor Kenésén a község házánál meg­tartandó nyilvános árverésen a legtöbbet Ígérőnek haszonbérbe adatni fog. Az árverési feltételek a községi irodában mindenkor megtekinthetők. Kenésén, 1887. augusztus 14-én. 134 1-1 A községi elöljáróság. IRODALMUNK. — Tiros könyv. A magyar nép számára irta P. Szatbmáry Károly. Immár második kiadásban bocsátja közre Kávai testvérek könyvkiadóhivatala. A cziin el sem árulná, hopy mily uagyfontosságu ind ez, — pedig tartalma hazánk és nemzetünk legfontosabb érdekeive van összefüggésben. Ténye­ket sorolt fel e kis könyv, mely tények .megfa­gyasztják bennünk a vért, feldúlják érzelmeinket, kétségbe ejtenek jövőnk tekintetében, — mert rá­mutat arra, a mit semmiféle öuámítással mellőzni nem lebet, — hogy lassan, de biztosan pusztulunk és ha fel nem ébredünk tespedésünkből, a honfog­lalás ezer éves emlékünnepélye alkalmával, felén túlra olvadunk le és elérkezik az idő, hogy maga a magyar ember is már csak emlék lesz egy szebb időből, mely után busulunk ugyan, de melynek visszatéréséért semmit sem teszünk. A piros könyv sem mond egyebet, mint a mit a statisztika csal­hatatlan számokkal bizonyít. Mig más országokban 40—50 év alatt megkétszerezi magát a lakosság, addig nálunk ugyanez eredmény elérésére 120—130 év szükséges. Nemzetünk létszámának fele elpusztul mielőtt a 7 éves kort elérné. Mi lehet ennek oka épen nálunk, hol a megélhetésnek összes előföltéte- lei megvannak, miért pusztulunk épen mi, a kik az egész világ által irigyelt földet nevezzük ma­gunkénak ? A piros könyv megfelel rá. Az ok .saját gondatlanságunk.“ Mi őrzőt adunk az ok­talan állat mellé, legritkábban azért, hogy másban ne ejtsen kárt, hanem magában ne essék az. Pász­tor őrzi a juhot, disznót, hogy tilosba ne menjenek, kártékony eledelt ne egyenek. Saját húsúnk és vé­rünk pedig, édes gyermekünk, kit önmagunknál is jobban szeretünk, tanács, támasz, felügyelet nélkül van egész napon át. Nem kételkedünk az őrangya­lok hatalmában, legtöbb esetben szépen teljesítik feladatukat, de azért nagyon melegen ajánljuk ezt a kis piroskönyvet. Magyar szülők vegyétek és ol­vassátok ! Hagyjátok a politikát, ne buktassatok kormányokat, de mentsétek meg önmagatokat. Ho­gyan, mi módon ? Mely eszközök a legczélszeiübbek ehez ? Megfelel rá a piros könyv. Építsünk óvó iskolákat, gyermekmeuhelyeket. Ez az egész. Egy egész könyv rövid tartalma. Négy szó összesen, 7r " előttünk zordon, sivár formáját; a lombos ukáczfák, a hajló sósogó nyárfák, a széles ta­vakból föl-fölrebbeuő vadludak, kacsák, búgó gé­mek kedvesebb pontok felé terelték elménket. A természet édes nyugalma, a magas ég felhőtlen kékje, a távolból felénk néző tornyok, a mezőkön nyüzsgő, zajjal dolgozó munkások sziveinket embe­ribb gondolatokkal töltötték be. Majd úgy értünk a szép fasoros pusztás útra, mely a szegény beteg ifjú lakásához vezetett, mintha keresztelőre vagy valami egyéb ilyes családi gyülekezetre mentünk volna. Fodor János urat az tette még oly elége­detté, hogy bennem oly hatalmas támaszt látott, avagy a tiszta hit, hogy a fiatal ispán-pár néháuy nap alatt elvégezi pályafutását s azon túl ezeq, a szép pusztán az ő kedves gyerme­kei lesznek az urak, az ő felesége éli szebb világát s ő adja ki jobbra-balra a szükséges parancsolatokat s kenyér lesz, Istennek hála, egy­szer valahára csakugyan lesz : elég az hozzá, Fodor ur szemei tiszta fényben csillogtak s napbarnitotta barázdás arczárói eltűntek a harag, elégedetlenség, keserű panaszkodás kékes fakó foltjai. Fölismer­tem benne az egykori daczos, erélyes, szókimondó, de vidám kedélyű gyermekifjut, ki csak oly bizal­mas orczával sietett a jövő felé, mint akármelyik. A nyílt tágas folyosón az öreg néni foga­dott. — Istennek hála, Ferencz — ölelt és csókolt meg többször —* valamennyire, no valamennyire. — Itthon van ? — Tegnap és ma jól aludt. Jött a fiatal asszony is, és mintha atyja let­tem volna, a nyakamba borult és sirt, sirt ; de a sírásból kiérzett az édesség, mint a harmatból a gyógyító eró és láttam, hogy itt valaki csodát művelhetett. Megfordult a betegség, a fiatal test lerázta jármát, az ifjú erő gyorsan visszatért s az alatt a három nap alatt, mig ott Voltam, a beteg felült és nagy kék szemeiből hálatelten sugárzott ki a SZÓ ; meggyógyulok l 1 olyi Óh, de a szegény Fodoréknál mily más szin festette az eget 1 Nem mertem találkozni a komor ábrázattal járó, de ide-oda futkosó emberrel, ki a beteg ifjú helyett a gazdaságot vezette; majdnem magamat vádoltam, holott én a beteg fölépüléséhez nem járuluattam semmivel és hogy törtem össze egy sorsüldözött halandó szépen fakadott reményeit; én állottam útját, egy súlyos körülmények közt kínlódó nagy család boldogulásának. Csak kimondani is szégyenlem: az ifjú pár boldogsága egy felhőt hajtott, szivemre. j;Nem tudok nevet adni annak az állapotnak, mely e ket­tős helyzetből szivemben képződött. Nincs más hátra, hogy miután az emberek mit sem tehettek Fodorék állapotjáuak javítására: jöjjön közelebb az Isten, s egy kellemes fordulat­tal oszlassa el e csüggedt, kétségbeesett család azon sötét hitét, mely szerint Fodor János ur so­hasem kap többet állomást, hivatalt, alkalmaztatást, bár ideiglenes, avagy csak helyettesi minőségben is; oszlassa el egy megkeményedett szív azon té­ves fölfogását, hogy csekély hibákért, minő a meg? fontolatlan beszéd, helyén kivüli kifakadás; áldatlan panasz és tűrhetetlen keserűség: egy ember örökre arra legyen ítélve, hogy a sötét sikátoron álljon, a ketségbeesés és halál sikátorán. Mindennap várom a hirt, mi történt a sze­gény Fodorékkal ? bármerre járok, a legszebb lom­bos fák közt is azt a sötét sikátort látom, mely­nek koporsószagu levegőjében bus arczczal, egybe­kulcsolt kezekkel egy kis szürke ember áll, várva a kaszást, hogy alázatos türelemmel és igaz oda­adással meghajtsa előtte elfáradt nyakát. Fodor János ur, álljon meg; egy uj pályáza? tot olvastam, a nemzeti színház segédkönyvtáruoki állomása megürült; menjünk sietve a miniszterek­hez, államtitkárokhoz, tanácsosokhoz, képviselők­höz. — Csak vissza, vissza a sötét sikátorról 1 Valaki égi koszorúval, csillagos ruhájában amott jöu: a jó Isten, vagy goudolnám a kegyel­mes miniszter. Csuszszunk elébe. Csak mélyen, mélyen a homlokkal.a porba 1! I

Next

/
Thumbnails
Contents