Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-06-12 / 24. szám

Károly, Náray Antal, Vikár Lajos, CsolnokyLászló, Kőrössy Antal, Nagy Károly, Pátzl Jenő, dr. Jánossy Sándor, Pap Ferencz, Hávlicsek Fer„ Nagy Iván, Seefranz József, Hets Pál, Sült Józs., Plosszer István, Hets Ferencz, Kertész Ferencz, dr. Fischer Manó, dr. Csete Antal, dr. Pillicz Benő, dr. Csolnoky Fér., Ferenczy Károly, Vizner János, Müller Mátyás, Kindl Béla, Bokrossy Viktor, ifj. Rápoch Sándor, Knáu Gábor, Weisz Elek, Eszterhay Fér., Kóthauser Mór, Stoll Miklós, Jenőfi Ferencz, Sziver Ignácz, Grénitzer Pál, Veledits Mihály, Csánk Béla, Kö- vési Z8Ígmoud, Fehér Sándor, Dukavics Sámuel,Kom- mer András, Fehér István, Hires János, Pfeifer József, Huber Antal, Rák János, Csébi Ferencz, Kovács Ignácz takács, Szelmayer Vilmos, Gémessy Dániel, Mészáros Mihály, ifj. Varga István, Szé- lessy József, Rigó István, Fekete Károly, Brenner Lőrincz, Kürtli Károly, Holles Ferencz, Velty Ferencz, Meggyesi József, Bognár János, Szigeti Ferencz, Popladek József, Regényi Lajos, Pfeiffer Miklós, Benkő István, Súly Ede, Márton Gyula, Bauer Károly, Kopácsy Ipoly, Katona János, Szalay Ferencz, Szedmák Ignácz, Szukop Lajos, Schindler öy5rgyi Fejes Antal, Valentin Antal, Sándorfi Ignácz, Hegedűs János, dr. Sándorfi Miksa, Noszlopy Ferencz, dr. Fischer Béla, Kubai Hubert, Barabás Béla, Schmidt János, Csomay Lőrincz, Sörös Zoltán, Szélessy Dániel, Koller Sándor, dr. Fodor Mihály, Vágó Sándor, Újj Mészáros Károly, Herczeg Gábor, dr. Perlaky József, Lang Ferencz, dr. Steiner Kálmán, Wessel Lipót, Bossányi Józef, Berger Sámuel, Hochmuth Ábrahám, Ney Mór szabadi ut, Ney Zsigmond, Breyer Gábor, Deutsch G. Sándor, Ney Jakab. — C4 vidékről: Kló József, Viszt János, Huszár Pál, legifj. Angerman József, Nagy József (Rátót). Péter Mihály, Fülöp Dániel, Kis János, Szerencse Márton, Molnár Károly, Surányi József, Balassa Gábor (Hajmáskér). Drábik Károly (Öskü). Steiner Ádám, Krosetz Gyula, Herz Adolf dr., Herczeg Imre, Kán Fülöp, Gottschmid Mór, Bőcskei Sándor, Heinicz Antal, Magyar József, Volf József, Nagy András (Várpalota). Kanczler János, ifj. Koronczai János fSooly). Bognár Pál és Hetessy Dániel (Vörösberény) Nemes Dénes, Brenner János, Léber Mihály (Márkó.)

Ezzel a párt megalakulván, egyhangúlag, közlelkesedéssel Bezerédj Viktor dr. urat, a kerület volt képviselőjét kiáltotta ki jelöltjévé. Oly nagy volt a lelkesedés, hogy a pártelnök Ruttner Sándor azon indítványára, hogy küldöttség menjen Beze- rédjhez, neki ezen jelöltséget fölajánlani: ,Menjünk mindnyájan /* volt a válasz. Ilyen impozáns és tekintélyes küldöttség még aligha vonult valaha végig a szabadi-utczán.

Bezerédj lakására érve, Biittner Sándor tolmácsolta a megjelenésekor lelkes éljenzéssel fogadott képviselőjelölt előtt a küldöttség érzelmeit, a tőle már megszokott szívből jövő és szívhez szóló melegséggel, ékes szavakban. Erre Bezerédj megköszönte a valóban szép megtiszteltetést, a jelöltséget elfogadta s kijelentette, hogy beszámoló és programmbeszédét másnap fogja megtartani. Mire a jelen voltak a jelöltet ismételten megéljenezve, távoztak.

Másnap, e hó 9-én d. u. 6 órakor tartotta beszámoló és programmbeszédét Bezerédj Viktor dr. a Plosszer-sétaut mellett levő lövölde-téren, oly nagy számú közönség meleg érdeklődése mellett, minőt még nálunk kevés beszámoló és programm- beszéd látott. Legkevésbbé sem nagyítunk, ha a jelenvoltak számát 8000 főre teszszük.

A választó polgárság nevében Vikár Lajos, Veszprém város érdemes főjegyzője üdvözölte a jelöltet, a következő szép beszédet intézvén hozzá:

Igen tisztelt képviselő-jelöltünk! Szeretett barátunk!

Tegnap múlt 2 éve, hogy a koronázási ünnep 18-ik évfordulóján a valódi öröm és Őszinte lelkemeresztettem szememet. Nem várhatott még egy kicsit? Akkor ugyan el nem hibáztuk volua !

Egy másik eset! Atyámmal vadászni mentem. Szent Péter ünnepe előtti nap estéjén. Ekkor a fogoly még apró. Atyám még nem akarta lövöldözni, azért egy rozstábla mellett bement egy sürü tölgyvágásba, a melyben mindig lehetett fürjet találni. Ezen a helyen tenger virág nyiliott s valahányszor arra jártam lánytestvéremmel, mindig egy egész ölre valót hoztam el. De mikor atyámmal voltam, akkor ugyan nem szedtem virágot. Ez nem jágerhez illő foglalkozás, úgy tetszett uekem.

Kedves egyszerre állni kezd. Majdnem a vizsla orra alul röppen fel egy pittypalatty. De igen különösen repült ide-oda ingadozva, majd a földhöz ütődve, mintha szárnya meg volna sebezve. Kedves egy hatalmas szökéssel utána ugrott, amit soha se tett, ha a madár szokott módján röppent fel.

Atyám nem lőhetett, mert könnyen a kutyát találhatta volna. Egyszerre látom, amint Kedves egy hirtelen szökéssel — kopp! — elkapja a fürjet és atyámnak apportírozta. Papa kezébe veszi a madarat s tenyerébe fekteti hassal fölfelé.

— Ugyau mi baja vau annak a íürjnek, kérdőm odarohanva. Meg van lőve ?

— Nincs, feleié atyám, fészkének fiókjaival itt kell valahol lennie egészen közel, azért úgy tett mintha meg volua lőve, hogy a kutya abban a hiszemben, hogy könnyebben elkapja —

— És miért teszi ezt a madár ?

— Hogy a vizslát elcsalja kicsinyei tájékáról. Majd elrepült volna aztán. De ezúttal elvétette a dolgát. Szerepét nagyon is jól játszá a Kedves elkapta.

— Tehát nincsen megsebezve, kérdőm tovább.

— Nincs . . . azaz Kedves jól bele talált harapni, s ezen már nem lehet segíteni.

Közeledem, hogy a fürjet jobban megnézhessem. Mozdulatlan feküdt atyám tenyerén, fejét lesedés fiángjan az örsi neked átadtuk. A megbízást te, szeretett barátunr, szívélyesen fogadtad, mi pedig választók a válasz tási helyről nyugodt szívvel távoztunk, mert hittü és reményiettük, hogy te a benned helyezett bizi- lomnak nem csak megfelelni tudsz, hanem anná megfelelni akarsz is.

Őszintén megvalljuk, hogy ezelőtt 2 évvé szeretett tégedet szorongó kebellel bocsátottunk <1 körünkből, mint elbocsátja az édes anya szeretet gyermekét, kit mindig maga körül látni óhajt, úg? mi is szeretett tégedet minél többször látni, kellemes barátságodat minél több alkalommal él vezui óhajtottuk; — úgy de az édes anya gyei- meke távoztán később megnyugszik s szeretet gyermekének a jók és nemesek iránti törekvései, i tudománybani búvárkodásai s az élettapasztalatot gyűjtése iránt való fáradozásaiban a legkellemesebl élvezetet találja b gyermeke haza érkeztével anya keble az igazi öröm aranysugaraitól telve repdes, - úgy mi is a sors intézésében később megnyugodva, országgyűlési szereplésedben legfőbb élvezetünké találtuk, mivel a benned helyezett hitünk és reményünkben nem csalatkoztunk, — mert örököl jellemszilárdságod, mindenkit megnyerő kellemes modorod, szép tehetséged s fáradalmat nem ismerő kitartó munkásságod nemcsak a mi várakozásunkat elégitette ki, hanem fényes ősi nevedet szeretett hazánkban is oly hamar ismeretessé tette; — sőt te, szeretett barátunk, szerető gyermekhez híven országgyűlési szereplésed alatt is — a mint a körülmények engedték — rólunk nem feledkeztél meg, mert még a mi helyi ügyeink intézésébe is befolytál, mert hiszen midőn valamely nagyot és nemeset kivinni akartunk, te szeretett barátunk a küzdtéren velünk mindig együtt voltál, — fogadd tehát ezért ez alkalommal is nyilvánított hálás kö- szönetünket.

Tisztelt barátunk! A harczban már egyszer kipróbált jó katona, mig ereje s tehetsége engedi, a további küzdelem elől ki nem térhet, te sem tértél ki, midőn a szabadelvű párt tegnapi napon az emlékezetes koronázási ünnep 20-ik évfordulóján ismét te hozzád, mint már kipróbált jó katonához fordult és téged e kerület képviselő-jelöltségére felkért és te, a ki a bizalomnak engedve, a jelöltséget elfogadni szives voltál.

Szeretett képviselő-jelöltünk s barátunk! Jól tudjuk azt, hogy a szabadelvű pártot képviselni s igy a kormányt működésében támogatni a jelenlegi időben nem kis feladat, — de a mint ezt jól tudjuk, akként azt is átérezzük, hogy szeretett hazánk virágzásnak indult fejlődését megakadályozni nem lehet, Monarchiánknak Európa, sőt a nagyvilág előtt is elismert tekintélyén pedig csorbának ejthe- tését megengedni nem szabad és igy az áldozatoktól sem riadhatunk vissza, sőt annál is inkább meg kell hoznunk az áldozatokat, mert a jeleulegi szabadelvű kormány működése iránt teljes bizalommal viseltetünk, utait és eszközeit a czél elérésére nemeseknek tartjuk s hazafiságában legkevésbé sem kételkedünk, sőt erőssen hisszük, hogy az áldozatok megfogják teremni azon gyünoöiosst élvezésében minden honfiú és honleány később csak gyönyörködni fog; éppen ezen meggyőződésünknél fogva mi, a szabadelvű párt Veszprém választó kerületének választói, elvünket továbbra is fentart- juk s annak képviseletére téged, szeretett barátunk, polgártársunk és elvtársunk ezúttal is ismételten kijelelünk s győzelmed kiviteléhez teljes erőnket felajánljuk.

De minthogy az emberi törekvés csak hiú ábránd marad, hogy ba onnan felülről az áldás hiányzik, kérjük azért ezen a nagy napon az Egek urát, hogy téged, szeretett barátunk, jó lelki és testi erőben s épségben tartson meg s jótéteményeivel halmozzon el, — a mi zászlóukat pedig, melyre neved irva van, a netán ellene törő ellenséges kezektől védje meg és diadalra törekvő, de mindamellett humánus és tisztességes küzdelmünk

lógatva fekete szemecskéjét oldalvást rám szögezte s engem hirtelen mély szánakozás fogott el. Ügy tetszett, mintha a szegény kis jószág a mint rámtekint, azt gondolná magában : „Ugyan mért kell nekem meghalnom ? De miért ? Nem tettem-e meg kötelességemet ? Megkisérlém kicsinyeimet megmenteni, a kutyát tova csalni: ez lett a vesztem. Jaj nekem boldogtalannak! Ez nincsen igy rendén, nem, ez nincsen rendén 1“

— Papa, mondok, talán még sem hal meg! s czirógattam a szegény pára fejecskéjét.

De atyám szólt i Meghal. Vigyázz csak; egy szempillantás múlva lábacskái összezsugorodnak, egész teste vonaglani fog és szemei lecsukódnak.

És igy lett. A mint szemei bezáródtak, sírva fakadtam.

— Mi bajod van ? mond atyám s csakúgy rengett a nevetéstől.

— Sajnálom a fürjet; kötelességét tette és megöletett és ez nincs rendén.

— Nagyon is furfangos akart lenni, — moodá papa, — de Kedves kifogott rajta.

— Csúnya Kedves* — gondolám magamban.... (és e pillanatban úgy tetszett nekem, mintha papa se volua csecse ) Ebben nem volt semmi furfang, ez kicsinyeinek szeretete volt és nem furfang. Ha már kényszerülve volt cselre adni a fejét, hogy kicsikéit megmentse, bizony Kedves nem volt kénytelen szegényt agyonharapni.

Atyám vadásztáskájába akarta tenni a fürjet. Én kértem, adja nekem. Kezembe vettem és reá leheltem. De a remény, hogy talán föléleszthetném, Csalóka volt; meg se mozdult.

— Ne vesződjél vele, — mondá atyám, — nincs a mi azt íöltámassza Nézd csak, hogy lóg a feje. Lassan fölemeltem a fejét a csőrénél fogva A mint azonban eleresztettem, újra visszahanyatlott.

— Még mindig sajnálod ? — mond atyára.

— Ki fogja kicsinyeit etetni? Kérdem én viszont.

Atyám figyelmesen rám nézett. ,Azon soha se busulj! A him, az apjok fogja etetni.,. De nézd

babérkoszorújával szentelje meg.

Most pedig felkérünk, hogy beszámoló- és programmbeszédedet megtartani szíveskedjél.

Ezen szép üdvözlő beszédet lelkes éljenzés követte.

Ezután tartotta Bezerédj Viktor dr. Deszámoló és programmbeszédét, melyet mindvégig a legélénkebb érdeklődéssel hallgatott a választó polgárság, több ízben zajos és lelkesült éljenzéssel adva kifejezést tetszésének. — Sajnáljuk, hogy Bezerédj- írek eme szép beszédjét lapunk szűk terjedelme miatt nem közölhetjük.

A függetlenségi és 48-as párt is állított jelöltet a veszprémi vál. kerületben s ez Jodor Gyula veszprémi ügyvéd, ki ma d. u. 6 órakor tartja Veszprémben programmbeszédét.

A nagyvázsonyi választó kerület képviselő jelöltje űrnapján kezdte meg körútját a községekben. Ezen napon Szt -Kir.-Szabadja, Fájész, Vámos, Hidegkút és Tót-Vázsouy községeket látogatta meg s mindenütt kedvezően fogadták. Szabadin koszorúkkal árasztották el kocsiját, a határba érkezésekor s a többi községek határában is lovas küldöttek, számos választó meg kocsikon, néhol fehérbe öltözött leánykák várták, s ezek is a menethez csatlakoztak, mely a mint itt-ott az erdőkből kikanyarodott vagy egyes magaslatokra ért, valóban impozáus látványt nyújtott. Elől lovagoltak a szentgáli lovas legények nemzeti sziuü selyem vállszalaggal, zászlókkal, utánuk a jelölt kocsija s még vagy 80 kocsi választó, zenekarral, melynek harsogó játékát erdő-mező viszhangzotta e gyönyörű nyári napon. A jelölt mindenütt beszédet tartott, a politikai helyzetet ecsetelte és saját pártállását jelezte. Nagyobb községekben 2—3 negyed óráig szólott az egybesereglett választók előtt, mindenütt hatást keltve. A menet esti 7Va órakor ért Tót-Vázsouyba, hol újabb meglepetés várta. A falu végén a fegyveres polgárok, mintegy 24 főből álló csapat állott sorfalat és tisztelgett fegyverével, majd a menet élére állott saját zenekarával s úgy vonult be a faluba. A követjelölt ma folytatja körútját.

A somlyó-vásárhelyi választó kerületben a múlt hét első napjaiban tartá Beöthy Ákos mérsékelt ellenzéki képviselő-jelöit a kerület választó községeiben körútját. Mindenütt igen fényes fogadtatásban részesült. Pártja igen erősen áll. — Közvetlenül utána pedig Noszlopy Gyula, a függetlenségi s 48-as párt jelöltje tett körutat az ékesen szóló Győrfíy Géza, Éhen János s Hencz József pártvezérek vezetése mellett. Győrffy Géza a párt elveit a legváltozatosabb szinekbeu tüntette fel. Talpra esett s szívhez szóló beszéde mindenütt oly lelkesedést szült, hogy a szivek dobogását szinte hallani lehetett. — Ez a párt is jól áll. Kiváncsiak vagyunk, hogy ily erős küzdelem után mégis ki lesz ä\ győztes!

Lepsény, 1887. évi junius hó 9-én.

(Levél a „Veszprém“ teb, szerkesztőségéhez.)

„A sok adó súlya alatt Sárgerendánk majd leszakad.“

Talán soha sem hallottuk ezen pár szót annyiszor emlegetni, iniut mióta a képviselő választási mozgalom megindult. Mindenféle fajtájú és elvű egyének utazzák be a választókerületeket, hirdetve a nép- és honboldogitó eszméiket ; ígérve fiivet-fát, adóleszállitást stb. S te jó magyar népem mindezt végig hallgatod türelmesen és fel is sóhajtasz : „Bár igaz volna, mit az ur ígér !“

Igen, de a keserű való, a józan ész higgadt gondolkodása, sokakat meggyőz arról, hogy : „ki sokat ígér, keveset ád !u s hogy a népboldogító eszmék igen szépek theoriábau, de az életben, a prakszisban kivihetetlenek, és hogy adóLszalhtásról ma még szó sem lehet; ha csak haladásunk kerekét meg nem állítjuk és önálló kormányzatunkról le nem mondunk!

Midőn »rszágszerte találkozunk ilyen irányú mozgalommal, midöu sok helyen az etetés, itatás és terrorizálás

Ha épen a fészke

csak . . . Kedves megint áll . volna ... az ám, a fészek 1‘

Csakugyan a fűben elbújva. . . két lépésnyire Kedves orrától látok négy kis fürjet, melyek kinyújtott nyakkal szorongat egymáshoz; lélekze- tük oly gyors, hogy meglátszott mennyire félnek; már nem voltak pelyhesek, mát tollasodtak ; csak még szárnyuk volt igen apró.

— Papa, papa, kiáltottam rénmten, szólítsd vissza Kedvest, mert ezeket is agyonhampja.

Atyám füttyeutett a kutyára s kissé’oldalt egy bokor alá ült reggelizni. Én ott maradiam a fészeknél Kisebb gondom is nagyobb volt az evésnél. Kivettem fehérasebkendőmet s belefektettem a holt fürjet.

.Látjátok szegény kis árvák, itt van anyátok , érettetek áldozta fel magát!“ Az apró jószágocskák mély lélekzetet vettek és reszkettek egész testükben.

Atyámhoz mentem.

— Nekem adod ezt a fürjet, igen ? kérdém őt.

— Ha kedved telik benn. De mit akarsz vele

tenni ?

ide a

sirE1 akarom temetni,

—- Eltemetni?

—- Igen, ott a fészkéhez közel. Add késedet, hadd ássak neki egy kis sirt.

— Ah, hadd imádkozzanak kicsinyei a jáu! mondá atyám bámulva.

— Nem, felelém, csak a magam kedvéért teszem. Édeseu fog itt pihenni, közel a fészkéhez,

Atyám odaadta kését minden további szó nélkül. Én megástam a sírt, mellen csókoltam a fürjet, beletettem a kis gödröcskébe és ráteritettem a földet. Azlitán ugyanazzal a késsel két kis vesz- szőt vágtam, lehántottam, keresztté összekötöttem egy fűszállal és rátüztem a sírra.

Nemsokára rá tovább mentünk, papa és én, de én minden lépésnél hátratekintettem: a keresz- tecske fehér volt és én sokáig láthattam.

A rákövetkező éjjel egy álmom volt. Álmomban az égben voltam, ott egy kis felhőn láttam i

mi kerületünk még nincs inficziálva az eszem-iszom elv baczillusai által, s habár itt is két jelölt áll egymással szemben s mindkettőnek vannak hívei ; azért a nép nyugodt és a pártos villongás nem teszi ellenséggé az apát a fiával és a testvért a testvérrel szemben. S ez így van helyesen és jól ; tiszteljük egymásnak elvét és meggyőződését és ne hagyjuk magunkat a szenvedély, a percznyi benyomás által elragadtatni; mert csak is igy leszünk méltók a szép és dicső alkotmányos jogra, a szabad választásra!

Nálunk a választási mozgalom épen semmi zajt sém idézett elő; a zászlók lengenek a házakról, egyiken ifj. Dr. Matkovieh Tivadar neve, a másikon Mészöly Gyula neve olvasható. Programmbeszédét már mindkettő megtartotta; Matkovieh Tivadar a 48-as párt hive és ennek elveit igen szép és sikerült rövid és velős beszédben fejtegette; hallgatói kevesen voltak, mert dologtevö nap, e hé Ö-án, pénteken volt itt és hivei el voltak foglalva a mezei munkával és nem lehettek jelen.

E hó 5-án, vasárnap délután tartotta meg programmbeszédét Mészöly Gyula úr igen szép számú közönség előtt; községünk értelmisége teljes számban képviselve volt és a képviselő jelölt úr beszéde igen jó hatást gyakorolt az összes hallgatókra. A szép és sikerült beszédből a következőt említem fel;

„Mielőtt elvemről szólnék — mondá a képviselő jelölt úr - nem lesz talán fölösleges Önök előtt t. polgártársaim felemlítenem azt, hogy egy negyed század óta vagyok önök között; éltem tavaszán kerültem ide mint bíró, és ezen idő alatt elég alkalmunk volt egymással megismerkedni ; s egymással megbarátkozni; én — mint föld- birtokos — nagyon jót ismerem a frtldmives bajait, tudom hol és mint fáj, és eddig is a mennyiben hatalmamban állott segítettem azon tényezőket előmozdítani, mik mindnyájunk boldogságára szolgálnak; de áttérve elvemre : én a jelenlegi kormány híve vagyok, hive vagyok pedig a kormánynak azért, mert helyeselni tudom az Ő intézkedését. Igaz, hogy az adó nagy, de ne feledjük azt, hogy mi gőzerővel haladtunk a kiegyezés boldog napja óta, s szükségünk is volt 8*8ii rohamos haladásra, mert a szomorú világosi napok után a mi kormányzatunk gépezete meg volt akasztva, s mig mi tespedtünk mert tennünk nem is lehetett —, addig más népek előre haladtak, A mi kormányunkra, midőn a kiegyezés megtörtént — mit lángeszű Deákunk teremtett — igen nehéz feladat várt ; s hála istennek, kormányunk ezen nehéz feladatnak, oly s épen megfelelt, hogy ma már elértük a szomszéd országok előre haladott és czivilizált népeit; nevünk az egész külföld előtt ismeretes, s hitelünk oly nagy, a minővel még soha sem bírtunk. De hive vagyok én a jelenlegi kormánynak már azért is" mert a 48-as párt elveit kivihetetlennek tartom — itt a negyveuuyolczas eszméket és történteket fejtegeti szónok azután áttérve így folytatja beszédét: Én csak a békés fejlődésben látom hazánk boldogságát, béke és nyugalom kell nekünk, hogy gazdaságunk, ipar és kereskedésünk fölvirágozhassék, hogy nemzetünk, a kedves magyar fuj számban és vagyonban gyarapodjék ; mert körül vagyunk véve ellenséges népekkel; mi, az alig 8 milliónyi magyar faj, mi képezzük a védbástyát a több mint 100 millió muszka ellen, nekünk kell a nyugoti műveltséget és az alkotmányos életet megvédeni, ezért vált szükségessé a népfölkelési törvény, s én ezt csak h-Iyeselni tudom, mert ha szomszédom fegyverkezik, nekünk is úgy kell tenni Azért nem Ígérhetek én önöknek tisztelt polgártársaim adó- elengedést s más efféléket, de igen is ígérem, hogy mindenkor azon leszek, hogy hazánk és így önök érdeke is szem előtt tartassák, s hogy a jelenlegi földadó föllebb ne emeltessék, s a kormány más forrásból — mint pl. a dohány monopólium bérbeadása — mentsen jövödelmet. mert hála istennek ilyen források még nagy számban vannak. Ha önöknek t. polgártársaim ilyen ember kell, úgy teljes szivvel és lélekkel rendelkezésükre állok. — Fölemlítem még, hogy a szónokot igen sokszor harsogó éljenzés szakítá meg !

Legyen a győzelem babérkoszorúja bárkié is, mi csak arra kérjük a választó közönséget, hogy alkotmányos népbe» illően viselje magát » meggyőződését, politikai hitvallását ne áldozza fel egy pár pohár borért. — A hangulatról most még következtetni is merészség volna, hogy ki lesz a győztes; majd a választásról értesítendem t- szerkesztö urat; addig is maradok igaz tisztelettel

Kemény S.

Pápán Eötvös Károly lobogtatja a függetlenségi párt zászlaját a szabadelvű Láng Lajos ellenében, hogy milyen szerencsével, azt majd meglátjuk.

Az ugodi vál. kerületben Schäfer László fóváiosi hírlapíró próbál szerencsét, mint a függetlenségi párt jelöltje Jenyvessy ellenében. Nevetséges erőlködés 1

fürjemet. Csakhogy most egészen fehér volt, mint az a kereszt. A teje fölött egy kis derengő glória- fény volt, kétség kívül jutalma a tájdalomért, amelyet elszenvedett kicsinyeiért.

Négy vagy öt nap múlva visszatértünk papa meg én ugyanarra a helyre. A keresztecske kissé el volt sárgulva, de meg volt még a síron. A fészek ellenben üres volt. Papa bizonyosnak mondta, hogy a hím valahová biztos helyre vitte s midőn néhány lépéssel tovább ez a hím egy bokorból föl- reppent, papa engedte elrepülni, a nélkül, hogy rálőtt volna. Nem, gondolám, nem csúnya papa 1

És csodálatos, e naptól fogva szenvedélyem a vadászat iránt elmúlt teljesen. Még csak a puskára se gondoltam többé, amelyet atyám ígért. Később pcioKo, midőn már nagyobb voltam, el-elmentem vadászni, de jáger, igazi jáger soha sem lett belőlem.

Egy napon egy pajtásommal voltam vadászni. Ráakadtunk egy fajd-családra. A tojós felrepült, mi ráló'ttünk. Találva volt, de nem esett le s tovább czepelődött kicsinyeivel. Utána akartam menni.- Maradjunk inkább itt; mondá, én tudom módját, hogy kell ide csalni az egész pereputtyot.

Pajtásom kitünően tudta utánozni a süket fájd szavát. Lesbe álltunk s ő elkezdte a csalogatást. S valóban, egy kis vártatra már felelt egy fiatal kakas, utána a másik b végül a tyuk. Szava oly enyhén szólt s egészen közel, fölemelem fejem és látom, a mint az állat a fűben egyenesen felénk igyekszik. Lába egy vér vala. Bizonyára az anyai érzés támadt föl benne; figyelmünket kicsinyeiről akarta elterelni. E pillanatban a kegyetlenség valóságos szörnyét láttam magamban, felálltam s teljes erővel tapsoltam. Az öreg tyuk felrepült s a kicsinyek elhallgattak. Pajtásom dühös volt; .Egész napunkat elrontottad!*

E naptól fogva mind jobban jobban nehezemre esett ölni és vért ontani.

i

«

MM