Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-06-12 / 24. szám

1 I

i

Megjelenik e lap a

„HIVATALOS EBTESITŐ"-vel

együtt minden vasárnap reggel. Bendkivüli esetekben ki* lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt, Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; uyilttérben 20 kr.; mindeu beigtatásórt külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kraus A. Fia kituy vkeresaedése Veszprémben. ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

VESZPRÉM

közgazdasági*, társadalmi', helyi* s «általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Hagánvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságok iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad eL

Szerkesztőségi iroda:

Jeruználem-utoza 872. sz. a.

Ide czimzendó' a lap szellemi részét illető minden közlemény.

A veszprémi választókerület választó polgáraihoz!

Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége folyó 1887. évi Piinkösdhava 26-ik napján Budapesten kelt legkegyelmesebb királyi levelével az ország főrendéit és képviselőit folyó évi Szent-Mihálybava 26-ik napján megnyitandó országgyűlésre Budapest fővárosba egybehiváu, a magyar királyi belügyminiszter úr pedig folyó évi május hó 26-án 32842./I1. szám alatt kiadott rendeletével az általános képviselőválasztások batáridejét az 1874. XXXIII. t.-cz. 56. §-ában foglalt rendelkezés alapján a folyó évi juuius 17-től junius hó 26-ig bezárólag terjedő tiz napi időközre tűzvén ki, ezennel közbirré tétetik, hogy az általános képviselőválasztások határnapja a veszprémi, zirczi, somlyóvásárbelyi, ugodi, nagyvázsonyi és enyingi választókerületekben folyó évi junius hó 17-ik napjára olymódon tűzetett ki, miszerint a választási eljárás az 1874. XXXIII. t.-cz. 69. §-áboz képest a veszprémi választókerületre nézve a kitűzött napon Veszprémben reggeli 8 órakor nyittatik meg.

Közhírré tétetik továbbá, hogy választási elnöknek : Kolossváry József, küldött- ségi elnöknek: Kőrössy Antal, helyettes elnököknek: Balogh Károly, Eszterhay Ferencz, jegyzőknek: Kőszegby József, Krausz József, helyettes jegyzőknek: Dr. Csete Antal és Nagy Lajos urak választattak meg.

Közhírré tétetik továbbá az is, hogy:

a) választási elnök ur elnöklete alatti szavazatszedő küldöttségnél: Veszprém és Várpalota;

b) a küldöttségi elnök úr elnöklete alatti szavazatszedő küldöttségnél: Öskü, Hajmáskér, Soóly, Almádi, Vörösberény, Rátóth, Kádárta, Litér, Márkó községek választói fognak szavazni és pedig az

A „Veszprém“ tárczája.

Emlékszel-e? . . .

Emlékszel-e a s{ép derűs napokra A mélán {songó fenyőfák alatt ?

Sötét árnyuk ott reszketett a vizen,

És ránk borultak védőn a gályák.

A szikláról forrás rohan le Zu8va>

A mély csöndben oly csodás e moraj, Mintha tündérek lágy danája volna, Viszhangot ád rá a szellő-sóhaj.

A viz partján kékszemü nefelejcsek,

Piros virágok selymes fű között,

S a hab ezer gyémánt-szikrává törve,

Az alkonyfényen tova hömpölyög. Balzsamos illat árad szét a völgyben; Kúszó lonczok a fákat ellepik,

Madár-ének sem zavarja a csöndet,

Oly bűvös bájos, meghitt minden itt.

Egy mohos törzsön ülénk, s elmerengtünk> Az egész táj hallgatva ünnepelt;

És mintha szentegyházban lettünk volna, Magasztos érzés tölté a kebelt.

A perez varázsa most is úgy elringat... — Halkan zúgott a sötet rengeteg —

„Szeretlek !“ szóltam s érzém, hogy fölöttünk A{ alkotó keze áldón remeg.

idézett t.-cz. 61. §-ában foglaltak szerint ezen megállapított sorrendben.

Minden község elöljárósága által a választás helyére két tag, — továbbá minden jelölt részére, annak bizalmi férfiai által, azon községből egy lakos nevezendő, kik mindaddig, mig azon község választói szavaznak, a választók azonosságát ellenőrizni kötelesek. (1874. XXXIII. t.-cz. 64. §.)

A választóknak az összeírásnál vagy választásnál semminemű fegyverrel vagy bottal megjelenni nem szabad. (68. §.)

Figyelmeztetnek végre a választók, hogy magukat a választási törvény 73 —1 84. §§-aiban foglaltakhoz alkalmazzák.

Veszprém vármegye központi {választmányának 1887. juuius 7-én tartott üléséből.

Véghely Dezső Dr. Ováry Ferencz

királyi tanácsos alispán, közp. választó, jegyző, közp. választó, elnök.

Elemi csapások.

Azokat az áttört zsilipeket, melyek a szegedi, vásárhelyi, makói stb. katasztrófákat okozták, nem ismerem, hanem olvasottakból annyit sejtek, hogy m«g-jjbt bűnbakot keres a világ. — Lesf w aJten annak ilyenkor lenni kell. kell érte(

szenvedui valakinek.^Hanyagság és mulasz-1 tás történt, ennyit az eddigiekbe! is tudhatunk. Rosszak voltak a zsilipek. Nem feleltek meg azoknak a föltételeknek, melyek ki voltak kötve, sőt talán nem is gondoztattak kellően. Azon felül még hozzá jött a szárazság. Esőért könyörgött mindenki. A vetések már sárgultak az aszálytól. Szomorú kinézése volt a sík vidéknek; Budapesttől Debreczenig nem volt látható valamire való vetés. Ugyanezt beszéltek a csanád- és csongrádmegyei gazdák, sőt már a 63-iki szárazságot is kezdték emlegetni. — Száraz volt * tói, száraz volt a tavali év : és ugya*- álljon elő, a k; arra

gondolt, hogy még az idei tavasszal ár- | izek lesznek!

Persze, hogy ehhez a vállalkozóknak | íemmi közük. Szárazság volt, nem esett az [ isö, annál jobb idő volt a gátak helyes flkészítésére, rendbeszedésére, jókarban /aló tartására, szóval kötelességük teljesítésére. Nem is a vállalkozókat mentem én, lianem azoknak a határoknak tulajdonosait, kik a nagy szárazságban nem gon- jdolhattak árvízre, sőt abban a szent hitben, hogy arról az idén szó sem lehet, a vállalkozók hanyagságát elnézték, vagy ha el nem nézték, hát nem léptek föl oly erélylyel, mint fölléptek volna, ha csak sejtik is a veszedelmet.

Mondom, én csak azután beszélek, a mit a lapokból lehet olvasni, és a sorok közül azt olvasom ki: hogy ott bizony a tulajdonosok is mulasztottak, de bizouy- nyal nem mulasztottak volna, ha a nagy szárazságban el nem bízzák magukat. Ha a veszedelmet sejtik ? Bizonynyal tudtak volna okot és módot találni arra, hogy a mérnököket és vállalkozókat kötelességeik pontos teljesítésére szorítsák. — Mert hát száz módja van annak.

Először is, én nem hiszem, hogy a

megtuncut —J--\----Cl AjútknrAse

kről vagy lelkiismeretlenségekről Baross miniszter tudott volna valamit. A mérnökök és vállalkozók bizonynyal nem jelentették föl magukat. Lehet, hogy a kormány ellenőrző közegei sem voltak résen, a közönség meg a szárazságban bízván, hagyta őket magukra: és maradt mindeu úgy, a hogyan nem maradt volna, ha annak az ötven vagy százezer holdnak a gazdája, élvén a gyanúperrel, egy jó erőset füttyent. Csak olyat, hogy a miniszter is meghallja, a kiről bízvást föltehetjük, hogy a második füttyentésre nem lett^volna semmi szüksége. De mikor senki sem fütyölt.

így történt, hogy mikor megeredtek az egek csatornái, a milliókat fölemésztett

Emlékszel-e ? ** •' lásd, én úgy emlékszem, Hiszen ha már alászállott a nap,

A végsvgárnak halavány csilláma Még sokáig az ég ivén marad . . .

5 habár a végzet elszakaszta tőled: Szerelmemmel most is nálad vagyok,

És ama boldog órák derűs fénye J'PÜtem minden borúján átragyog.

A pittypalatty.

— Turgenjew utolsó müve. —

Tolsztoj gróf kérte fel a költőt, ima egy elbeszélést az ifjúság számára, e baráti felkérés ered ménye lett az elbeszélés, melyet itt közlünk, s mely először a „Revue politique et Litteraire“-ben jelent meg.

.Körülbelül tiz éves voltam, igy kezdi Turgenjew elbeszélését, midőn megesett rajtam, a mit el akarok mondani.

Nyár volt. Atyám házában voltam akkoriban déli Oroszország egy tanyáján. Köröskörül több versztre terül el a pusztaság. Se fa, se patak a környéken. Alacsony, csalitos szakadékok szelték keresztül itt-ott zöld kígyókhoz hasonlatosan az egyforma síkságot. Gyönge erek szűrődtek tovae szakadékok fenekén. Más helyen, majdnem tetejen a szakadékok oldalainak lehetett apró forrásokat látni, melyeknek vize oly tiszta volt, mint a köny s melyekhez jól letaposott gyalogutak szolgáltak. A viz szélén, a nedves földben a madarak s más apró állatok lábnyomai keresték egymást. Ezeknek is csak úgy mint az embereknek, szükségük vau a tiszta vízre,

gátak nem voltak rendben, a zsilipek nem voltak rendben, ergo nemcsak a rengeteg költekezés lett ez által koczkáztatva, de az a rengeteg kincs is, melyet a gátak megvédeni lettek volna hivatva.

És megtörtént! . . .

A vizáradás okozta kár már eddig meghaladja a tiz milliót.

A kétségbeesés szivet rendítő jaj kiáltása hangzik mindenfelé!

Tegnap tűz, ma viz!

Az ország egyik oldalán lángoszlopok, a másik oldalán vizoszlopok és zuhatagok pusztítják a magyar hazát és a már sokat szenvedett magyar népet.

Isten ujja, Isten ostora ér bennünket. Megérdemeljük-e, avagy nem ? A Mindenható tudja, de hogy ezt az utóbbi katasztrófát meg lehetett volna akadályozni, az nagyon föltehető, sőt meg is akadályozták volna maguk az érdekeltek, ha nem hitegeti és ámítja el őket a szárazság! A miből az a tanúság, hogy mindig jobb félni, mint megijedni. A félelem elŐvigyá- zóvá tesz, mig az ijedtség tehetetlenné teszi a meglepett embert.

Y Riasztási mozgalmak.

A Veszprémi äf. hó 8-án tartotta alakuló értekezletét a szabadelvű párt. Az értekezletet Ruttner Sándor nyitotta meg, melegen üdvözölvén a nagy számban megjelent választókat, kik közt — kevés kivétellel — városunk intelli- gencziáját s legtekintélyesebb iparos polgárait láttuk Ezután megalakították a végrehajtó bizottságot, úgy a mint itt következik:

A veszprémi vál. kerület szabadelvű pártjának végrehajtó bizottsága: Elnökség: Elnök: Ruttner Sándor. Elnökségi tagok: Fejérváry József, Szabó Imre, Barcza Kálmán. Androvics Imre, Balogh Károly, Kováts Imre, dr. Ováry Ferencz, Rosenthal Nándor. Jegyzők: Dr. Kőszeghy József, Dukavicä István, Nagy Lajos, Krausz József, Szili Horváth Pál, Kováts Ignátz nyilvt., Vágner János. Bizottsági tagok: Ley József, Lévay Imre, dr. Laky Kristóf, Tóth László, Köves János, Próder József, Bohunitzky Ödön, Pongrácz Jenő, Paál Dénes, Véghely Dezső, Kolossváry József, dr. Purgly Sándor, Kletzár Ferencz, Papp Gyula, Takács Ádáiu, Pongrácz Dániel, Jákoi Géza, dr. Herényi

Atyám szenvedélyes vadász volt. Ha dolgaitól egy-egy pillanatra ráért s ba az idő is kedvezett fogta fegyverét, nyakába akasztotta vadász tarisznyáját, füttyentett kutyájának, az öreg Kedvesnek s elment fürjekre vagy foglyokra. A nyulat megvetette. Az, mint ő csufondárosan mondani szokta, csak lesi puskásoknak való vad. A szalonkán kívül, a mely ősszel jő, ez volt összes vadja a mi vidé- künknek.

Annál több volt azonban a fürj és fogoly; különösen a fogoly. Ha az ember végig ment a szakadékok oldalain, minduntalan rábukkant karmaik helyére a porban, ott a hol meghúzták magokat. Az öreg Kedves mindjárt állta a vadat, farka remegett, homlokán ránczokba vetődött a bőre, s atyám kissé elhalaványodott, a mint ujját óvatosan közelebb vitte fegyvere ravaszához.

Engemet nagy örömömre gyakran magával vitt. A nadrágomat begyíírtem csizmaszáramba, nyakamba kerítettem utazó fiaskómat s azt hittem, most már igazi jáger vagyok. A verejték csak úgy szakadt rólam, a homok befolyt a csizmámba, de fáradtságot nem éreztem s nem is tágítottam atyám oldala mellől. Valahány lövés dördült s valahány vad ott maradt, mindannyiszor nagyot ugrottam s nagyot kiáltottam örömömben, olyan boldog voltam.

A megsebzett madár egyet bukfenczezett, verdeste szárnyait majd a földön, majd a kutya szájában, vére folyt, s én — el voltam ragadtatva s a részvétnek leghalaványabb érzete nem támadt fel bennem.

Mit nem adtam volna érte, ha a fürjeket, foglyokat magam lőhettem volna lel — De atyám megértette velem, hogy puskát csak

tizenkét éves korombau kapok s akkor is csak

pityrekre lesz szabad lőnöm. Ez a madár tömegesen fordult elő a mi vidékünkön. Szép időben, ha a nap sütött, tuczatonként lebegtek a tiszta égen ; 8 mind magasabbra-magasabbra szálltak föl s csi- csergésök úgy szólt, mint távoli csengetyü viszhangja.

ügy tekingettem fel rájok, mint jövendőbeli prédámra s czéloztam is rájok botommal, mintha puska lett volna. Semmise könuyebb mint ezeket eltalálni, ha kiterjesztett szárnyakkal öt-hat láb- nyira lebegnek a föld felett, mielőtt hirtelen eltűnnek a bokrok közt.

Néha túzokot is láttam a távoli tarlókon vagy a réteken. ,Ah, sóhajtottam ilyenkor, ha egy ilyen nagy madarat megölhetnék, aztán akár meg is halnék s.iveseu I"

Mutogattam is az atyámnak; ő azonban rendesen azzal felelt, hogy a túzok okos állat, a mely be nem várja az embert. Egyszer azonban megpróbálta megközelíteni egy magányos túzokot, mert azt gyanította, hogy tán lövést kapott s azért maradt el csapatjától. Kedvest hátra parancsolta, nekem pedig meghagyta, hogy szorosan mellette maradjak ; azután ficzkóra töltötte puskáját és Kedveshez fordulva szólt „czurukk, czurukk!* Ezután leguggolt s lehető csöndességbeu iparkodott kúszva a túzok felé, de nem egyenesen, hanem rézsut vonalban. Kedves mellettünk maradt de igen különösen viselte magát. Ügy szaladt, mintha lőcslábai volnának, farkát behúzta és fogait összeharapta. Én majd odalettem az izgalomtól s követtem majdnem négykézláb mászva az atyámat és a kutyát. A túzok bevárt bennünket mintegy 300 lépésre: ekkor futásnak eredt, kiterjesztette két szárnyát és eltűnt a távolban. Atyám rálőtt és utána felejtkezett. Kedves felugrott és utána felejtkezett. Én magam is — pedig mily nehéz szívvel — utána