Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-04-17 / 16. szám
ellenére majd lecsukódnak és sorra érezni fogják, hogy álom jő szemeikre: úgy tudhatják, hogy az unalom órája beállt. Mert unalom az álom szülőanyja, talán azért veszünk kezünkbe lefekvéskor egy-egy könyvet, mely sokszor oly unalmas, mint a népfelkelésről szóló törvényt magyarázó miniszteri rendelet hosszú litániája. Az első ember egyedül élve a világon, roppant módon unatkozhatott, unalmában természete seri elaludt. Ez volt első és utolsó nyugodt álma. Nem tréfa dolog. Lefeküdt, mint garzon és fölkelt, mint nős ember. ,A ti Isteniek tolvaj !* mondák egykor egy zsidó papnak; .meglopta Ádám apánk álmát;1 — mire a pap leánya elmésen ekképen felelt: ,Az éjjel tolvaj fordúlt meg házunkban, ellopott egy ezüst serleget és itt hagyott helyette egyet tiszta aranyból“ „ilyen tolvajfajtából magam is kérnék ;* — viszonzá az Istent gáucsoló férfiú. „No lássa — mondá mosolyogva az okos leány — Isten egy oldalbordát vett el Ádámtól és ennek fejében hagyta ott a nőt, a teremtés remekművét.« Ezer szerencse, hogy nem a férfi lett a nő bordájából alkotva. No, még csak ez kellett volna. Hanem a gyengéd nemnek is javára válik a Mindenható bölcs intézkedése; mert csak ez oknál fogva mondhatja a költő: „A leány hit nem lehet Férficsontból vétetett.“ Mondtam, hogy mi az élet, nem tudom. Az egykori szegény apa 200 forint nászhozományt Ígért leendő vejének. Kenyértörésre kerülvén a dolog, egy árva garast sem adhatott. A fiatal ember, mint afféle modern ifjú, ki a nászhozományban látja élete, szerelme, szóval leg- vérmesebb reménye és boldogságának utolsó horgonyát, világért sem akart frigyet kötni, mig pénz nem üti a markát. Sírt, rimánkodott a szegény apa, egyik ájulásból a másikba esett a szerencsétlen menyasszony, — súgtak-búgtak a szomszédok, gúuykaczajra förmedtek a sürgő-lorgó nénikék, — míg a szegény ember fia, a szégyen örvényébe sülyedt menyasszony fivére agyában hetedhét országra szóló ötlet támadt. Elment ugyanis a helybeli urasághoz, elbeszélte a kínos helyzetet és azt tévé hozzá, hogy az apja szive a szégyen és gyötrelem súiya alatt megszakadt — meghalt. A jószivü uraság a halál hírén megdöbbenve és a kétségbeesett menyasszony sorsán könyörülve, átadta a fiatal embernek a kétszáz forintot és meglett az esküvés. De most kedve kerekedett az uraságnak a halottas házban levő gyászlakodalom színhelyét meglátogatni. Befogatott, és legott oda hajtatott. A mint a ház előtt megállott a hintó, halálra rémülve ki fut az apa is, a fiú is és kinyitják a kaput. Az uraság megpillantván a hirtelen feltámadt apát, a fiúhoz fordulva, ekkép szól: „Hiszen ön azt hazudta nekem, hogy apja meghalt 1* „És ime ő él !* „Ugyan kedves uram, — viszonzá bátran a fiatal ember, — uézze meg ezt a szerencsétlen, törődött testű embert, hát ez is élet ?* Épen így kérdezhetné a sorstól sok ember: „Hát ez is élet ?* Egyik verkliszó mellett tánczol a jégen, — a másik élete koczkáztatásával vágja lábai alatt azokat a fagyos koczkákat, hogy a véres verejték pereg le orczáján, csakhogy néhány krajczárt kereshessen kenyérre édes övéi számára, — az egyik mesterségesen fütött finom szobában selyem ágybéli közt keresi álmát, — a másik hajléktalan és — a mint a fővárosban megtörtént, zordon télnek idején egy csatornában keresi nyugvó helyét, melyben fövény a vánkosa és a gőzmalom kazáujából kiömlő melegvíz a takarója, — egyik diuorn-dánom — s a biliárdasztal mellett végzi tanulmányait, és lesz belőle - főispán, — a másik legnagyobb nélkülözések mellett töri marja a fejét, és lesz belőle ■<— díjnok. „Már ilyen a világ, Kinek szűk, kinek tág.“ Hát az a drágalátos szerelem ? Egyik ember részére viruló kikelet, tele haj- nalpirral és csalogányénekkel, — a másik ember részére, miut a költő mondja: „Aranypohárban méregital,« — egyiknek az ébredő természet jelképe, az étet költészete, a nemesített barátság eszményképe, isteni érzemény, mely a szívnek minden burját átrezgi, az egész földi létet átvarázsolja és az élet keserűségeit megédesíti, — a másiknak a szerelem gyötrelem, pusztító láng, mely testét, lelkét fölemészti, szenvedély, mely egész beusejét feldúlja, folytonos epekedés, mely az élet boldogságát agyonmarja. Szerelemben villámgyorsasággal repülnek az órák, unalom nem fór hozzá, unalom a lassan kullogó tél, mely a legrövidebb estéket is az örökkévalóságba belenyúló hosszú éjjelekké nyújtja ki. Elet, szerelem, unalom. Vaunak emberek, kik önmaguknak élnek, vannak egoisták, kik csak önmagukat szeretik, de £'»1 van az ember, ki csak önmagát uutatna? Eíiőukezöleg. A ki unatkozik, az társágba megyen és ott felebaráti * szeretettel untat masokat. A társaság valóságos piknikje az unalomnak, ki-ki hoz magával egy-egy porcziót. és azt közösen fogyasztják. Még ha fogyna az istenadta, hagyján; de bizony e közös ügy minél többen rágódnak rajta, annál jobban növekedik. Valóságos ragályos betegsége ez a léleknek, symptomái: elgyengült képzelő erő, elnyomott szellemi rugékonyság, levert kedólyhangu- lat, ásítozás, üres panasz az idő hosszúsága ellen, | többi jeleket itt fogom lelesui t, hallgatóim arczárói ; mert, hogy ma még fognak unatkozni, azt erősen hiszem. A minta természetben erősebben illatoznak a virágok, tisztábbau szólnak a harangok, ha zivatar áll fölöttük, úgy a szerelemben jobban nyílnak az érzelem kelyhei, csengőbben szólnak a lélek harangvirágai, ha a sors förgetege borítja el a meny- nyezetet. Unalom tekintetében nem úgy áll a dolog. A szerencsétlen nem ismer unalmat. Ellenkezőleg. Nagy szerencsétlenség nagy időtöltés, kin és gyötrelem nagy szórakozás és nemcsak a boldog, nemcsak az, a ki nevet, — hanem a boldogtalan, az, a ki sír, sem ásitoz soha. Nagy szerencsétlenség úgy szórakoztatja az embert, hogy nem is szeret másra gondolni, másról beszélni; a látogatások, -vigasztaló szavak terhére vannak, mert attól tart, hogy egy-egy uj eszme, egy-egy más gondolat majd kiszoritja leikéből a szerencsétlenség hatása alatt keletkezett képzeleteket és miként a vitéz édes büszkeséggel mutogatja a csatában nyert sebek forradását: úgy a szerencsétlen jól érzi magát, ha fájdalmának élhet egyedül és kitárhatja a sebeket, miket a kérlelhetetlen sors mostoha keze sajgó szivén ejtett. A boldogtalant a reá mért csapás úgy ejti hatalmába, hogy még aludni sem bir, — igen, szemeket, melyekben forró könyek rezegnek, még az álom aagyala is kerül. Kezdjük élőről! Mi az élet ? Hosszú küzdelem a szerencsétlennek, Rövid lét a boldognak, Játékszín az okosnak, Álom a szerelmesnek, Mámor a könnyelműnek, Pusztaság a szegénynek, Örömház a gazdagnak. Az élet hasonlít a keményszívű emberhez, ki azt, a mi bennünket bosszantani képes, háromszor négyszer is szemünkre lobbantja, — a szerelem hasonlít a leányhoz, ki, midőn haragszik, egy-egy rózsát tép szét mérgében és egy-egy rezgő köny- nyel a szemében szél szivünkhöz, lelkűnkhöz. Hát az unalom, mihez hasonlít? Ez csak a lélek egyéb betegségeivel azonos. Különben, a mint vannak egyletek az állatkínzás ellen, úgy vaunak orvosságok, intézmények az embertkiuzó uualoin nyavalyája ellen. Ezen intézmények: a társaskörök, játékok, kávé- és színházak, házasságok, párbajok, öngyilkosságok és más százféle egyesületek. A jó társaskör hasonlít a távcsőhöz, mely homorú és domború üvegekből áll, — a mi társasköreink csak tele üvegek mellett nyújtanak élvezetet. Vagy nézzük csak tánczvigalmainkat! Itt ül a gardedame, nagyokat ásítozva és vágyva vágyódik ágya után, melyben az álom védő angyala oly gyorsan véget vethetne gyötrő unalmának, — amott ül a kisasszony, ujjait ropogtatja unalmában, elmenni még koráu van és egy kis pletykára szolgáltatna alkalmat, — itt maradni: hasztalan. Igazán sajnálja, hogy eljött . . . De im most közeledik feléje a fiatal ember, — csakhogy már egyszer lesz egy kis eszmecsere. „Tetszik unatkozni nagysám?“ „Hiszen tetszeni nem tetszik, hanem--------„T ehát jól tetszik magát érezni ?« „Hm.* „Hogy tetszett a tegnapi darab?* „Nem láttam,* „Én sem láttam, hanem azt hittem, hogy nagysád jelen volt az előadáson.“ Azután egy kis szünet áll be. A fiatal ember észrevevén, hogy a szellemes társalgás fonalát kissé kinyújtani kellene, kezeit dörzsölve folytatja: „Bossz idő van !* „Ahám.* Ilyen társalgók még a paradicsomot is pokollá változtatnák át. Lássunk egy másik kört. Képzeljük magunkat egy valóságos párvenü hajlékába. Most czivódott a családfő feleségével, miért hogy a rossz idők járása daczára annyi vendéget hivott meg. Az asszony szabódik, dirmeg-dörmög, nagyokat mondana, — de im jönnek a vendégek. Egy pillanat: és a családfő felveszi a nyájasság álczájat, a szeretetreméltó asszony egy futó pillantást vetve a tükörbe, mosolyra fauyarodik, belépnek a kedvesek, egymást mérik hosszú szemmel, azután hamarjában napirendre kerülnek a város eseményei, a személyhirea, eljegyzések, cselédek, betörések, végre asztalhoz ülnek, kártyáznak, azután haza- menuek, az utón nagyokat trécselnek, míg párvenü ismerőseink folytatják otthon a czivédást. llyeu köröknél mennyivel többet ér a színház. Itt látjuk az életet, a szerelmet megtestesítve, itt tanuljuk a gyakorlati bölcseséget, a népek és nemzetek múltját, jellemét és szellemét, itt tanuljuk meg, hogyan kell a hazáért élni és nyelvét igazán szeretni. A színpad, melyen élvezet és oktatás karöltve jár, az elet és szeretet legnagyobb iskolája. Hanem gyakran a harmadik szövetséges, — az unalom is követeli jogait. Ha úgy belép az ember abba a színházba, kivált a győribe és csak iuntt-amott akad egy-egy emberi leiekre, ha azok a páholyok meganuyi üres putrik és úgy ásítozuak reánk, mintha a ház kedvét hirdetnek, ha fenn a karzaton jóízűen bóbiskol egy-egy néniké, ki a tojások áráu vergődött magas polczára, — ha a színészek bágyadtan, egykedvűen morzsoljak le jól megnyirbált szerepeiket és a súgó miuden mezes szava csak úgy kong az üres ségben: oh, akkor a színház valóságos kin-ház és az ember szívesen megszöknék a nagy unalom lidércznyomása ától. Győrött megtörtént, hogy egy úri család Vén cselédje egyszer életében szintén el akart menni a színházba, A jó gazdaasszony megengedte, és hogy jó helyet kapjon Erzsók, már 6 órakor fenn volt a karzaton, az első helyen. Egy darabig nézte a függönyt, azután megunta magát, hazament. 7 órára már otthon volt. Hát nem mentél a színházba, kérdő az asz- szony, ki kíváncsisággal várta, bogy mit fog az egyszerű felfogású cseléd a darabról elbeszélni ? „Hát majd én ott bámészkodom, mint a többi. Egy jó darabig néztem, megnéztem mindent, azután mit pazaroljam ott az időt 9—10 óráig? Erzsók persze nem tudta, hogy a legördült függönyt nézni még nem annyira unalmas, mint üres ház mellett a megcsonkított darabot. szerelem — balál, — a féltékenység több--------az a halál félelme. A nő csak akkor él, ha szeret, a férfi akkor szeret, ha féltékeny, ha mindkettő szeret és féltékeny : akkor pusztaság az élet, sivár a kebel, kín az egész földi lét. Különben, hogy mi az igazi gyöngyélet, arra csak az élet maga taníthat meg bennünket, hogy mi a szerelem arra megtauit bennünket az ifjúság; mert szeretni, igazán forró hévvel nem tud más, csak az ifjúság, és hogy mi az unalom, ha eddig t. hallgatóim meg nem tanulták: úgy czélom el van érve. Felelős szerkesztő: HEttKDL’S JÁNOS. Csak egy vau, mit az ember, miként a mindennapi kenyeret soha meg nem unhat; ez a családi kör, melyben szeretet és egyetértés honol. Mily szép az, ha a családfő édes övéi körében szórakozást boldogságot talál, ha szóval felleli ott mindazt, mit oly sokan, a legtöbben másutt keLaptulajdonos és kiadó: KRAUSZ ARMIN FIA. NTILTTÉR. resuek. Igazán boldog ember, ki otthon érzi magát saját otthonában. Képzeljünk csak egy embert, ki szereti feleségét, gyermekeit, ki kicsinyeit ölébe véve, mesél, — mesél nekik hősökről, kik irányt szabnak a Csenge gyermek egész életének; képzeljünk egy anyát, ki egyedül házi szentélyének él, ki mosolyával képes felejtetni szeretett férjével a világ gondjait, képzeljünk egy kört, melyben a zajgó gyermekcsoport arczán annyi remény, annyi élet, annyi szeretet és oly nyájas emlékek mosolyognak a kedves anya elébe, anyát, ki megosztani képes kedveseivel örömeit és gondjait, ki vigasztalja kicsinyeit, ha a lapda kilyukadt és a férjet, kit élte reménye megcsalt, ki tud tűrni mosolyogva és ápolni, enyhíteni minden fájdalmat, minden szenvedést, ki megtagadja magától a szükségest, hogy több öröm viruljon kedveseinek utjain, gyűjteni ki tud, hogy több jusson azoknak, kik majdan sírján zokognak; anyát, ki angyala azon körnek, mit ő alkotott ; — képzeljünk asszonyt, kinek szelleme áldásként lebeg a nyugodt tűzhely körül, melyet áldozatával oltárrá szentelt, szóval asszonyt, a ki tud szferetni, övéinek élni és házát szentólylyé felavatni : Ilyen körben mi szép az élet, mi boldog a földi élet. Hanem természetesen, a hol fény van, ott árnyék is szokott lenni. Vannak férfiak, kik csak enni és aludni járnak haza, szabad idejöket pedig másutt töltik. Az ilyenek idegétiek saját házukban. Mi csoda azután, hogy úgy vélekednek, mint az egyszeri ember, ki őszintén mondá feleségének: „Asszony, úgy szeretlek, mint életemet, de hidd el, már meguntam az életet.“ És azok az asszonyok ? Nem én, hanem az a csúnya Porzsolt Kálmán mondja: ,A mig iskolába járnak, nem tesznek semmit, ha az intézetből kikerülnek, lesik-várják a jó szerencsét; és, ha férjhez mentek, no akkor épenséggel folytatják a semmittevést.* A főzést elvégzi a szakácsnő, a mosást a mosónő, a kisdedeket fel neveli a dada meg a tanító, hát mit mivel a nagyasszony maga ? Semmit, így azután ráér megunni mindent, mit a természet hármas szent kötelességévé tett. Hanem legyünk igazságosak. A modern nőnek sok a teendője. Itt a nőegyletbe kell mennie, ott a kisdedvédegylet veszi igénybe idejét, erejét, alig érkezett a gyűlésekről, a divatkereskedőhöz kell fáradnia, páholy után kell néznie, a hangversenyben közre itell működnie, ezer a dolga, azt sem tudja, mihez lásson előbb. Szegény asszony ! Ha tudnád, hogy minden nagy férfiú mögött egy nagy anya állott, bizony hagynád az élő képeket és eleven képeid után látnál. Mert hát az élet nem tréfa. Épen tegnap mondá nekem egy veszprémi hölgy: „Higyje el uram, az egész élet komédia, egyiknek vígjáték, a másiknak tragédia, egyik bukfencze- ket hány és oda sem néz a bajnak, — a másik halálra búsulja magát, egyik fütyörészve tánczol, a másik könyek között kullog, az egyik bakokat lő, a másik nyulakat, egyik eszmékkel tusakodik, a másik embertársával, egyik a rágalom nyilait szórja, a másik villámokat íővel korom fekete szomeivel.* Jaj csak azok a szemek oly csábítók, oly igézők ne volnának. Régi időkben az emberek sokáig éltek, sokáig szerettek, keveset unatkoztak, — most rövid az élet, rövidebb a szerelem, és hosszabb az unalom. Ha az emberek most is 900 esztendeig élnének, legalább 200 esztendeig szeretnének, már érdemes volua néhány évszázadon át unatkozni. És ez esetben, mily hosszúak volnának a regények. Most a második kötetben már halálra szerelmes a regény hőse, a harmadik kötetben agyonunja vagy megöli magát. Domiiián császár unalomból a termeiben levő legyeket verte agyon, úgy, hogy komoruikja kérdésére, vájjon egyedül vau-e felsége, joggal mondhatta: „Egészen egyedül, egy légy sincs velem.“ Unalomból a Irauczia tánczol, az angol utazik, a tiroli imádkozik, a török p<pái, a perzsa alszik, a magyar — iszik. Az élet fűszere, a szerelem védőangyala és az unalom valóságos ördöge — a munka. Munka nélkül sivár az élet, nem édes még a szerelem sem és csak az unalom gyarapodik hatása alatt. Tétlenség zsibbasztja a tetterőt, csökkenti az önbizalmat, meglopja az energiát, valóságos polyp ez, mely az ember szivvóréü élődösködik. A mi az ember életében a tétlenség, az a szerelem dolgában a féltékenység. A féltékenység hasonlít a zenéhez. Valamint a zene töldóutuli gyönyör s az, ki érzi, a világ minden örömét élvezi, azouképeu a féltékenység embertelen fájdalom s a kebel, melyet eltölt, minden teremtett lény szenvedését érzi. Megvetett Hálás köszönet nyilvánítás. Mindazoknak, kik Istenben boldogult fiamnak, Boár Sándor IV-ed éves papnövendéknek, a veszprémi szemináriumban lefolyt rövid ideig tartó betegsége és halálos küzdelmei közben tanúsított ápolása és részvételéért; nemkülönben a végtisztességes eltakarítás alkalmakor tanúsított rokonszenves érdeklődésükért, különösen a főtisztelendő papnöveldéi igazgatók és tanári karnak; különösen kiemelve főt. Teller Tál papnöveldéi lelkiatyának, úgy a balsorsban melegen érdeklődött és nemes baráti szeretetet, érdeklődést és részvétet tanúsított kartársaknak átalában; különösen pedig Humor János, Mühlstein Lajos és Hochreiter Ká\mér uraknak egyetemlegesen ez utón is kívánom hálás köszönetemet és arra irányuló kötelezettségemet kinyilatkoztatni. Zsitfán, 1887. április hó 13-án. Boár Sándor, 62 1—1 gazdatiszt. ! Saját termésű palaczk-érett ~ OMLYÜI BOROMBÓL, a mely a budapesti országos kiállításon kitüuő minőségéért a nagy éremmel lett kitüntetve. 100 drb 71 centiliteres palaezkot 50 írtért ajánlok. Fereuczy Károly gyógyszerész Veszprémben. 63 40-4 Egy család se legyen e nélküli — Kismarton, (Magyarország) Tekintetes úr I Becses soraira válaszolva tudatom, hogy a küldött Brandt K, gyógyszerész-féle svajczi labdacsokat nem csak én, de mindazok kik tanácsomra használták, igen kitűnő szernek találták. E labdacsok legjobb hatását tapasztaltuk nevezetesen a következő bajokban: makacs székrekedés gyomor puffadás mellett, rossz emésztés, elnyálkásodás, szédülés, fejfájás s aranyérben. Én 6 doboz elhasználása után, teljesen jobban lettem, most már hivatásomnak is eleget tehetek, ajánlani is fogom e kitűnő szert mindenkinek a ki e fajta betegségben szenved, mert bizony nagyon megérdemli. Teljes tisztelettel, önnek bálás lekötelezettje Hacke József cs. k. nyugalmazott lóorvos. — Brandt R. gyógyszerész svájczi labdacsai dobozonként 70 kr. kaphatók a gyógyszertárakban, de figyelni keli a fehérkeresztre vörös mezőben s Brandt R. névaíáirására. 39 13 — 5 Brünni posztó-szöveteket szállít előre fizetés vagy utánvét mellett: 3.20 hosszú, egy egész öltönyre való .... 3.75 3.20 „ » » „ „ j°bb minőségű 4.20 3.20 „ ., „ „ „ finomabb 5. — 3.20 „ „ „ „ „ legfinomabb 8.— 2.10 „ „ felöltőre való, bárminő szinben 6.— Minták megtekintésre bérmentesen küldetnek. Szabóknak nagy, terjedelmes mintakönyvek bérmen- tetlenül. Megrendelésnél a minta megválasztását kérem megnyugvással reám bízni. Nemtetszőt becserélek. ZPriecir. Brunner, 44 10—6 Brünn, Fröhlichergasse 3. M i A . höszvény és osfiz ellen ajánlott számos háziszerek I I között még is csak a valódi Hrggony-Pain-Expeller • ' a leghatásosabb és legjobb.1 Ez nem titkos-szer, hanem egy teljesen megbízható, orvosilag kipróbált készítmény, mely mindenbetegnek teljes megnyugvással ajánlható. Hogy, a Pain-Expeller teljes bizalmat erdemel, legjobban kitűnik abból, hogy sok beteg, a ki nagy garral feldicsért más gyógyszereket próbált meg, megint csak a reg jónak bizonyult Pain-Expelíerhez tért vissza. Épen az összehasonlítás által győződtek meg arról, hogy úgy a osúzos fájdalmak, tagszakgatások stb., mint a fő-, fog- és hátfájás, oldalnyllalások stb. a Pain - Expellerrel eszközölt bedörzsölések által leggyorsabban szüntethetők meg. A 40 kros, 70 kros es 1.20 olcsó ár a szegényebbeknek is hozzáférhetővé teszi, migutnásrészt a számos siker a felól kezeskedik, hogy a pöm*nincs kidobva. A káros utánzatoktól azonban óvakodni kell, s csak a „horgony“-jellel ellátott Pain-Expellert fogadjuk el mint valódit, .Központi-raktár : Gyógyszertár az arany oroszlánhoz Prágában, Nildasplatz 7. Kapható a legtöbb gyógyszertárban.*) pesten *) Főraktár: Török József gyógyszerésznél Buda« 4 54-19
