Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-04-10 / 15. szám
w mm gok is, a melyekkel meg mi nem akarunk szóba állani; ilyen a gyönyörűséges mákvirág, meg az akasztófavirág ; ezeknek a beszéde már nem valami kedves, ha csak nincs benne legalább egy kis: galgenhumor. Kellemetlen virág a borvirág a hordóban is, meg az orron is. Egyik elbeszéli, hogy a szőlősgazda nem sokat törődik a borával, a másik meg rá vall az emberre, hogy nagyon is sokat foglalkozik a borral. S ha a sok kis virág kellemesen cseveg apró kedves dolgokról, mennyit beszélhet ,az ős erdők dísze, az óriási cser ;• miket látott, miket tudott meg századokra terjedő életében, minő viharok vonultak el ez alatt az ő és az emberek feje felett, mennyi harczuak, mennyi tusakodásnak, mennyi létért való küzdelemnek volt ez nyugodt, hallgatag tanúja; — ha ezt miud elmondaná! S elmondja. — Hol vette Arany János „Buda haláláénak történetét ? —Maga mondja róla, hogy a\ idők vén fájának egy régi levelén e\t írva találta. A lenge nád csak gondolkodik, elmélkedik, azt mondják, az asszonyok állhatatosságát forgatja fejében ; — se mellett folyton csóválja fejét s egyre azt zümmögi, zummogja; „Az asszony ingatag 1" A zörgő haraszt, nem szól egy szót sem, azt is lassan mondja, de jelzi, hogy valami titok van a levegőben, a miről már a verebek is csiripelnek. Vannak növények, melyeknek írott levelei vannak, azokon szállítják az üzeneteket „szívtől — szívhez“, — talán ezek a növényvilág postagalambjai, postilion d’amour-jai. Ilyen a rezgő nyárfa, melynek a nóta szerént: „Egy levelén volt írva a Rózsámtól az üzenet: Isten hozzál édes, Isten hozzád kedves Rózsabimbó galambom I" De nem csak a virágok beszélnek, nem csak a falevél, még a száraz ág is mond valamit, vagy legalább példáz. Mindnyájan ismerjük a .Kalapom szememre vágom* bús nótáját, mely azt mondja: „Tűzz melléje száraz ágot, Hadd példázza a világot, Melyet ketten kinevettünk, Fel sem vettünk.“ S a .Szomorú fűz hervadt lombja*, „Rá borul a sírhalomra*, — azt beszéli: „Temetőbe sírba vágyom !“ mely Ugy-e ismerik a bazsarózsát, vagy pünkösdi rózsát? — Elég nagy virág egy darabban. Olvastam egyszer egy szívre ható kis történetet egy fiatal festőről s egy ifjú lányról; boldogtalan szerelmesek voltak, s a boldogtalan szerelmesek sorsa mindenkit érdekel s részvéttel tölt el, azért akartam ezt is megemlíteni. Ennek a festőnek még ,Az ifjú álmok édes idején* — egy pünkösdi rózsabimbót adott szerelmese, s ez maradt az elmúlt boldogság egyedüli emléke, s a boldogtalan festő minden képére rá festette, ha kellett, ha nem, azt a pünkösdi rózsát. Haj! ahoz a pünkösdi rózsához oly fájó emlékek vannak kötve. — Ki érti meg, ha a képet nézi, hogy mit beszél az a pünkösdi rózsa! De tudok én a bazsarózsáról egy másik történetet is. Képzeljenek ebből a virágból egy egész ligetet, abba egy birsalmafát. Legalább így képzelte ezt az a költő, ki ezt az idyllt megónekelte: „Bazsarózsa ligetben Ű1 egy sápadt lány, Oldalánál a vitéz Butter Flórián. Fülemüle zengedez A birsalmafán. „Szeretsz-e engem kedvesem, Óh Butter Flórián ? Hogyha engem nem szeretsz Óh Butter Flórián ; Gyenge szivem meghasad Még ez éjszakán!“ Mily 8zivreható kis történet, s mennyit fel tudna még belőle világosítani az a sok bazsarózsa, ha elkezdene tereferélni! Hanem ha már bele jöttem a versekbe, bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, el kell mondanom még egy kis verset a virágokról. — Boldog úrfi koromból való emlék, egyik jó barátom eszmeszüleménye, talán már maga is elfeledte, — de nekem úgy megtetszett, hogy megtanultam, s azóta nem tudtam elfelejteni. Egyik közeli megye székvárosában van egy nagy uraságnak szép kertje, ennek a kertnek volt egy jó öreg kertésze, s a kertésznek egy szép leánya, ritkította párját a városban. meg a kertészét is, a szép leányét már nem hallgathatom el, mert benne van a versben is, — Czilikének hívták. A fák alatt volt egy kis asztal, ennél szokott Czilike üldögélni, a virágok közepette, virágokat hímezve valami szőnyegre. Erre az asztalra írta az én merész barátom egy őrzetlen pillanatban a következő verset: Édes szívem, szép Czilike ! Nem is tudom, ha illik-e ? Ide irom pelájbászszal, Mit ki nem mondhatok szájjal. A merre jársz, rózsa terem, Virul az égő szerelem, Csak egy szelíd pillantást ejts, Nyílik muskátli, nefelejts. Szakítanék egy virágot, Tudom, te azt nem is bánod. Jaj ! — de félek, hogy az apád Hátamhoz méri a kapát! Másnap azonban erőszakos kézzel, s még erőszakosabb tégladarabbal le volt dörgölve az asztalról a vers. — ügy látszik a szép Czilike nem j akarta megérteni, mit beszél az a bokrétába kötött sok virág, vagy az apja nem akarta, hogy Czilike megértse. De ha minden virág beszél egy magában is, menuyit beszélhetnek azok koszorúba kötve 1 Az a menyasszonyi koszorú, melyet oly hi- ven őriznek a nők, mennyi szépet tud beszélni még akkor is, mikor az őrömében síró menyasz- szonyból már pápaszemes nagymama lett! Hát még a művésznők koszorúi, azok már egész hosszú litániát elmondhatnának dicsőségről, hódolatról, imádatról .... de jó, hogy nem jár el minden virágnak a szája!' Csak azt az egyet nem értem, hogy annyi közlékeny virág mellett, mért kérdezzük épen a virágok ellenségétől, a prózai cserebogártól, hogy: .rózsámé leszek-e?“ — Már majdnem befejezném a virágok beszédét, ha eszembe nem jutna még a nagy családu rózsának egy sajátságos válfája, melynek csak latin nevét tudom, úgy hívják, hogy: sub rosa. Mennyi minden elfér ennek az árnyékában, a mit egyik ember úgy sub rosa mond a másiknak, de meg mennyi minden kimászik onnét az árnyék alól, s napvilágra jön, a minek bizony Petőfiként .jobb lett volna in aeternum sub rosa maradnia.* Ez a különös virág pedig onnét vette nevét, bogy hajdau a gyónószék fölé fehér rózsát tettek, s igy sub rosa, a rózsa alatt számlálta el vétkeit a bűnös ember. Mennyit tudna ez a rózsa a gonosz világról beszélni, ha az egyházi törvények hallgatásra nem köteleznék 1 Különös, hogy a nyugtalan ember semmivel sem elégszik meg. — Mennyi virágot alkotott a teremtő; — hogy felékesített velük erdőt, mezőt, hegyet, völgyet; — s az ember még többet kíván, nem csak kézzel csinál virágokat, melyek bizony minden szépségük mellett is csak a muraiák szerepét játszák a virágvilágban, hanem fantásiája is alkot még más virágokat. — Nem elégszik meg avval, a mit az élő virágok beszélnek, teremt magának képzeleti virágot, hogy ez mondja el, a miről a többi hallgat; — a mit a teremtő el akart az ember elől rejteni, azt mondja el az emberi képzelet alkotta csodavirág, ez beszéljeu arról a világról, hová nem hat az emberi tudás, még a képzelet is alig. Ilyen volt a rege szerint őseinknél a világ- zárvirág. — Erről Írja Jókai Bálványos várá ban, hogy a kit az égiekhez követül akartak küldeni, annak szájába tették, a mitől ez bizonyos lethar- giába esett, magyar mithologiai kifejezéssel: elrejtőzött, s midőn felébredt, elmoudta, hogy mit ki vánnak az égiek. — Meg lehet, hogy őseinknél ilyen csoda ereje volt ennek a virágnak, de ha mi tennénk vele kísérletet, nekünk bizony csak azt felelné: „Mi sors van irva oda fent, Kérdezze, a ki döre !“ Ilyen képzeleti virág a varázsvirág: „A mely virul száz év alatt, — S száráról a esudás növény Csak szeplőtlen kéznek szakad.“ *) Ez a virág megóv minden gonosztól. A mely virág, a mely növény pedig beszélni nem tud, az másként szolgál az emberiség hasznára. Mily jó szolgálatot tesz az úti fű, mikor az embernek a talpára kötik. Ez annyit tesz, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet; — a lapulevél, melybe a nóta szerint betakaródzik a szegény czigánylegény; — a bokor, mely .szállást ad a betyárnak;“ — a káka, melyen sok scrupu losus ember pacience-ot játszik, midőn csomót kelj Tompa Mihály: Az ördögszekérről. uvivo, rnmjTxn n j-oiuhwvoíívu rgj szól: fizet, mint a köles. — Ez a növényvilágban bizonyosan épen olyan készfizető kezes, mint nálunk embereknél az öreg harang; — a fügefa levele, melyről igy zeng a dal: „Elvágtam az ujjom, de nem fáj. Fügefa levele hullott rá, Fügefa levele gyógyíts meg, Kedves kis angyalom, csókolj meg !“ S meg is gyógyítja vagy az egyik, vagy a másik, vagy a fügefa levele, vagy a csók. — A száraz jegenyefa, az a búbáuatos emberek fogasa, mert azt éneklik róla: „Nincsen kedvem, mert elvitte a fecske, Egy száraz jegenyefára feltette.“ Igaz, hogy sokkal többet ér, mikor az ember a búbánatát akaszthatja szegre. Hát a nyírfa, meg a mogyorófa! Ezek is sok hasznos szolgálatot tettek az előtt az emberiségnek, — egyik vesszejével az iskolában, másik pál- czájával az igazságszolgáltatás terén. Ezek nem szóval, de tettel szolgálták a hazát ; nem beszéltek, hanem ugyancsak megszólaltat! k az embereket. Most már nyugodtan virulhat mindegyik az erdőn, s nyugodtan alhatik miattuk a pajkos nebuló is, meg a szegény deliuquens is. — De van a növényvilágnak egy terméke, a mely az embernek minden szolgálatot megtagad, ez a falra hányt borsó; — ez a tagadás szelleme, a hiába való igyekezet jelképe a növényvilágban, mintha folyton azt beszélné: nem, nem, nem, azért sem! — Aztán tudja isten, hasznos-e, nem hasznos-e, de csodálatos egy fa az az uborkafa; — még nem láttam embert, a ki le nem pottyant volna róla, ha felmászott rája; pedig nem is magas; — csakhogy akadnak apró emberek, a kik még erre is kapaszkodnak. .Minthogy pedig minden tömörül, minden con- solidálódik a világon, minden nemzet államot igyekszik alkotni, nézzük a virágokat, minő államot képeznek ezek? — Monarchicus államot, mert királynőjük van: a büszke rózsa. — S bár a nö- vényélet, a virágok élete, minden feltevés szerint sokkal régibb, mint az embereké és állatoké, még sem álltak elő azok történetében olyan rázkódások, mint ezekében. Nem a kert-virágairól akarok szólani, mert ezek olyanok, mint az emberek között a jó csa Iádból valók, — ezek nem szoktak revoltálni; — hanem vannak jvadon nőtt, pusztán termett fakó virágok is, vannak olyanok, melyek homokbuczkán, kősziklán tengetik nyomorult életüket, ezek lehetnének a virágvilág sociáldemocratái, a felforgató elemek, a kommunisták. — S mégis, még az emberi nem történetében különféle forradalmak, szabad- ságharczok, parasztlázadások gyakran fordultak elő; s újabban is sociális, nihilista mozgalmak fenyegetik a fenn álló rendet; mig az állatvilágban is kérdés tárgyává tétetett, hogy az oroszlánt, vagy az elefántot illeti-e meg a királyi méltóság; — mig a madarak közt a parányi ökörszem kelt csalfa módon versenyre a sassal, hogy a madarak királya lehessen ; — mig a leghidegebb vérü állatok a békák közt is forradalom ütött ki egykor a jámbor tuskó-király ellen, mire aztán Zeus a gólyát küldte hozzájuk királynak •• addig a virágok történetében nem találunk rá példát, hogy királynőjüknek, a büszke rózsának megtagadták volna a köteles tiszteletet, kérdésessé tették volna uralkodói jogát. — Pedig hogy elbánhatnék a tüskés buzogányu maszlag a szende liliommal, — a bojtorján az árvalányhajjal, — az éles sás a tulipánnal, s a kardlevelü nád a csendes vizi rózsával. De nem teszik, ők nem vivuak osztályharczot, mert a virágok békés lények, tudják, hogy minden forrada- daiom pusztítással jár, s a virágot pusztítani bűn — még a virágnak is — Azért élnek oly békés egyetértésben, mintha csak példát akarnának mutatni az embereknek. Oh be sokat tanulhatnánk tőlük! — De hát most már eleget beszéltünk a virágokkal ; mikor pedig azok kifogytak már a beszédből, akkor meg én beszéltem róluk annyit, hogy már talán meg is sokalták. Tudja isten, én olyan jól érzem magamat a virágok között. — Talán ha az embert senki sem szeretné a földön, s ez fájna a szívnek kimondha tatlanul, ha sehol sem találna enyhet, megnyugvást, a virágok közé kellene mennie, s ott meggyógyulna. Vagy ellenkezőleg, ha van ember, a ki senkit sem szeret, kinek szive jéghideg, kedélye sivár, gyűlölettel tekint embertársaira, s undorral fordul el tőlük, szóval megutálta az egész világot, menjen a virágok közé, szive felmelegszik, kedélye zománczot ölt magára, kibékül a világgal, s újra megtanul szeretni. a beteg szivet, melyek bennüuket szeretui tanítanak, megérdemlik, hogy mi is szeressük őket. — Azért nem zárhatom be előadásomat mással, mint Petőfinek e gyönyörű versével: „Szeresd a virágot, És ne féltsd szivedet, Mert ki ezt szereti, Rossz ember nem lehet.“ Milyen boldog ember! — Karczolat. — Szunyoghy Arthur nagyon gazdag ember és nagyon boldog ember. Van három milliót érő vagyona, s egy gyönyörű felesége, a ki szintén megért egy milliót — testvérek között is. Hányszor elmondotta nejének szerelmi mámorában, midőn a kandalló tüze mellett szivére ölelte, hogy odaadná érte összes gazdagságát, gyöngyfényü szeméért ragyogó gyémántjait, bársonyszép bajáén, aranyát, ezüstjét, tüudér- szép magáért égi üdvösségét! Hogyne volna tehát ő a legszebb ékszer minden gyémántja közt, s hogyne lenne érte költővé Szunyoghy Arthur! Midőn a templom ajtaján kilépve, karjára vette először neje kezét, midőn szerelmi hévtől elragadtatva a királynői szépség bíbor ajakára nyomta szerelme első pecsétjét: a körüláliók egy száj- és szivvsl susogták a sárga irigység hangján : — Milyen boldog ember!-A- 1-Lvu.a, . -„-ly.,— r A.«»/.!= rvv» RÍrrí} taetil ölében a drága nőt Szunyoghy Arthur olvadó suttogásokat lehelve füleibe. — Szive reszketett a kéjtől s sirhatott volna örömében. — Szeretsz-e ? — kérdé a szerelem lázas hangján nejétől. — Oh! . . . . édes férjem . . . lihegte élvsovár ajakkal a nő. — Én Istenem . . . Milyen boldog vagyok! . . . 8 elkábulva a gyönyörtől lecsókolta nejének szemeit, ajkát s szívta leikébe édes lehelletét . . . ... Az évek múltak. Szunyoghy Arthur boldogságát nem zavarta semmi 8 a jó barátok most sem szűntek meg előtte és mögötte hangoztatni az irigy szavakat: — Milyen boldog ember! Egyik farsangi napon fényes estélyt adott. Kertjében nábobi pazarsággal mesterséges virágházat építtetett, melyben a paradicsom gazdagságával volt összehalmozva mindaz, mi a szemet és szivet gyönyörködteti. Kelet és dél csodás virágai összehalmozva virágoztak a nagy üvegteremben, buja illatot és kéjes nehéz mámort terjesztve mindenfelé. Egy darab nyár a fagyos tél .közepén, egy darab forró égalju k. let csikorgó nyugaton. Odakünn kavargó zúzmarák, itt enyhe légkör, — ottkünn csipkedő hideg szél, itt andalító illattár; odakünn kínjai közt kaczagó dermedtség, itt mosolygó nyugalom. Szunyoghy Arthur sietett vendégeit köriilvezetni a mesésen pazar virágok között s egy nagy lótusz forma gazdag lombozátu növény előtt megállva magyarázta azt hallgatóinak. A lótusz mögött reszketve simult meg egy női alak, kezében tartott egy férfi kezét . . . égő szemeivel rémülten tekintett át a levelek között . . , Ha meglátnák ! . . Ha észrevennék : . . . Arthur arczáu az estén át mintha egy komor szokatlan vonás ülne ! . . . mintha halaványabb volna a szokottnál I . . . Semmi! . . . majd elmúlik! . . . — Nem láttad nőmet? — kérdé barátjától. Az imént pénztárnokoddal beszélt, — Úgy ! Bizonyára ismét üzleti ügyek. Nőm érdeklődik a börze iránt. — Milyen boldog is vagy te Arthur! — Az barátom. Boldog vagyok . . . Igen boldog. S mosolyogni iparkodott. Pedig az a mosoly ajkán hamis, az a bók, mit viszonoz az őt üdvözlőnek, úgy esik neki, mintha meg kellene köszönni a veszett ebnek, hogy megmarta. Ma délelőtt hozta meg neki a táviró, hogy pár.zsi bankjára megbukott . . . Egy milliója veszett oda ! . . . Nagy e csapás, hanem hiszen vannak földjei, rétjei. Olyan nagy reménysége van az idén a jó termésre ■ . . Hogy aztán ez se legyen, éjfél tájban, midőn a leg- mámorítóbb mulatságok közt igyekszik feledni előbbi veszteségét, kap egy sürgönyt, a melyben tudatja vele jószágigazgatója, hogy mindenét izzé-porrá verte a jég. Ezzel meg odalett a második milliója! Van még készpénze, ékszerei körülbelül fél millió erejéig, valahogy majd kiheveri. Nem tudatja nején kívül a rémhírt senkivel. Minek? Az összegyűlt vendégek rajta ne szánakozzanak. Ne szánakozzék rajta senki .... Ö boldog ember ! . . . Hanem többet mulatni sem tud. Tettetett vigadozás alatt ott ült arczán az eltitkolhatatlan nyugtalanság. Utoljára főfájást színlelve visszavonul. Milyen réraséges ez a magány! . . . Mintha ezer és ezer szörnyeteg jelennék meg előtte mindenféle torzalakban s mintha mindenik öt csúfolná gúnyos vigyorgással. Mintha minden ablakra, ajtóra, függönyökre oda volnának írva a milliók, melyeket elvesztett. Elviselhetetlen ez a magány! — Vilmos 1 — Parancsoljon nagyságos uram! — Elszéledtek már a vendégek ? El. — Kérd ide nőmet, ha még ébren van. Vilmos elment előhívni a nagyságos úr nejét, hanem csakhamar zavart arczczal jött vissza. — Nos ? — A nagyságos aesaony nincs itthon. — Hova ment ? — Bécsbe. — Bécsbe? Ilyenkor? Különös. És nékem nem is szól róla. Vilmos. A komornik ismét ott állott mint egy gép. — Eredj a pénztárnokomhoz. Verd föl. Hozzon magával 100,000 forintot azonnal. Szükségem van rá. Szaladj 1 Vilmos el is szaladt, vissza is szaladt, de a pénztárnokot nem hozta magával. — A pénzt .... izé . . . a pénzt magával vitte a nagyságos asszony . . . — Haha! Volt hozzá kulcsa. Magam adtam neki. Megbíztam benne. Jól tette. Vilmos, Vilmos újra ott állt. — Hívd ide a pénztárnokot. Nos ? Eredj! — Nagyságos uram! . . . — Mi a bajod ? — A péngtárnok úr sincs itthon. — Hát hol ? — Elment a — nagyságos asszonynyal . A boldog ember felkaczagott. — Ha! Haha! Hahahal Elment? Vagyis elszöktek. Genialís ember vagy te Vilmos. Hahaha 1 Még csak épen ez hiányzott, Hahaha 1 Jól tették! Meg ne próbálja üldözni őket valaki. Hababa 1 Hát az ékszeres szekrényt itt hagyták ? Nem ? Ugy-e ? Jói tették. Hahaha! Te Vilmos ! Nincs szükséged egy vizhordó szamárra. Itt vagyok ón! Hahaha! Hát te mit keress* itt! Nesze itt az Íróasztalom kulcsa; találsz benne egy pár aranyat. Menj te is el innen az isten áldjon meg. Eredj no! Mit őrzesz itt engem . . . Hahaha ! Hahaha 1 . . . Azzal hátracsapta magát az ágyban s odakoppantotta fejét a hideg falhoz, hogy csakúgy csattant. Aztán nem szélt többet semmit. Elaludt. Szegény boldog ember 1 1 V. Sárffy Ignácz. i \ l ? tI 'V f !
