Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-03-27 / 13. szám
nagyságos és főtisztelendö Tárán yi F'erencz kanonok és nagyprépost ur haldoklik. Mire e sorok napvilágot látnak, talán már ki is szen- Tedett az áldott jó öreg ur, kit a napokban 8zélhiidés ért, azóta rohamosan emésztődik a 85 éves aggastyán életereje. Múlt pénteken délután láttatott el a végszentségekkel. Isten szent kegyelme őrködjék fölötte! A veszprémi kórházat mély gyász érte Pachernég Ilona Jozéfa irgalmas nővér halálával, kit nagy gyászoló közönség igaz rész- vét-könyek közt kísért az örök nyugalom helyére múlt vasárnap. A. megboldogult 20 évig teljesítette kórházunkban az irgalmasság önfeláldozó terhes oselekedetét. Az örök világosság fényeskedjék neki! Köszönetnyilvánítás. ŐZT. Bakos Istvánná, szül. Tonai Rozi földmüvesné az ederi- csi templom felszerelésére 100 o. é. forintot adott, mely összegből egy csinos miseruhát, 2 missalet t. i. mis. romanum és defunctorumot hozattunk. Az Isten legyen jutalmazója e vallásos érzülettől áthatott jótevőnek. BEL- ÉS KÜLFÖLD. Németország a pápa küldöttét, Galimbertit, majdnem fejedelmi kitüntetéssel fogadta annyira, hogy elutazásakor a pályaház fejedelmi várótermei nyittattak meg számára. Galimberti a sasrend nagy keresztjét kapta. Thun Leo gróf az osztrák urakházban kikelt saz osztrák-magyar monarchia“ kifejezés ellen. Lám a sógor I Az egyetemi ifjúság tüntetett a tiszti vizsgálatok magyar nyelven tarthatása ügyében adott válaszára Fahérváry br. honvédelmi miniszternek, nagygyűlés tartása által. A magyar nyelv érje be akkor kegyelemmel, mikor jogot követelhetne, sajátságos felfogás. Budapest megeröditése egészen komolyan foglalkoztatja a katonai köröket: Sveicz a Simplon-hegy átfúrását tervezi. Oroszországban a czár élete ellen még Gat- sinában is merénylet volt. A minden oroszok ezárja a legszánandóbb ember a földkerekségen. Francziaország felkérte a pápát, békitse ki Németországgal. íme a pápa világmissiója ! VIDÉK. Csesznek, 1887. márczius 31. Fötisetelendö Szerkesztő Ur ! Főtisztelendö szerkesztő ur engedelmével t. lapja hasábjain a „holt kezek“ jótékonyságáról akarunk megemlékezni. A hires Bakony északi oldalán fekvő csesz- neki róm. kath. hitközség belátva, hogy temploma tetemes tatarozást igényel — elhatározta azt még ezen érben foganatosítani. Hogy az elhatározás ténynyó vált, ebben nem csekély érdeme van Csesznek kerületi esperes urnák, ft. Sebestén Józsefnek, ki körünkbe jőve, templomunkat megvizsgálva szivünkre kötötte, hogy el ne haCicero nyilvános életpályája és a társadalmi viszonyok. Cicero levéléi s más kútfők nyomán Nsvák Béla tanártól. VI. 48-ban végre elfogadá Pompeius Pharsalus mellott a Caesar által oly rég óhajtott összecsapást. Az ütközet Pompeiusra nézve szerencsétlenül végződött; de Caesar most is kegyes volt hatalmas ellenével szemben, mert megtiltá a mészárlást 8 a futókat nem üldöztette. Pompeius Afrikába menekült, hol Ptolaemeus király orgyilkos módon megölette. Caesar megsiratá őt, s gyilkosain keményen megboszulta magát. Ezután fényes győzelmeket aratott; leverte az ázsiai fejedelmeket s az afrikai republikánusokat. Ezalatt a Pharsalus alól Kispárnába menekült köztársasági párt uj erőre kapott. Pompeius fiai Cneius és Sextus a megvert sereg maradványait összegyűjtve, 8 a benszülöttek által is erősödve, Caesar párthiveit az erősségekbe szoriták. Caesar rögtön személyesen megjelenvén, több pontot visszafoglalt, mig a Munda melletti elhatározó ütközetben fényes győzelmet aratott. (46.) A harcz oly heves volt, hogy Caesar saját szavai szerint eddig győzelemért, most életéért küzdött. Ilómába visszatérve, szokása szerint fényes diadalmenetet tartott, ünnepélyeket rendezett, a nép között gabonát osztatott ki s számos reformon törte fejét. — A nép azonban mindezek daczára hideg maradt, mert érezte, bogy a honfivér árán megvásárolt gyalázatos győzelem fölötti öröme a vesztett ügy elbukása feletti diadal volna. Az elkeseredés a legmagasabb fokra hágott, midőn Caesar gőgje annyira ment, hogy egyeduralomra czélzó törekvéseit már nem átallotta nyíltan kijelenteni. Ez olaj volt a tűzre, mert az •gyeduralomtól féltek a rómaiak, s a külfejedel- rnekre gondolva, meg is vetették azt. — Büszkék voltak arra, hogy a győztes consulok kocsijai előtt fogoly királyok mentek és hogy a néphez és 8enatushoz alázatos követségeket küldöttek. A régi senator párt, mely mindvégig engesz- telhetleu maradt, a legvégsőket kísértette meg, midőn látta, hogy Caesar megvetéssel viseltetik a seuatus iránt, amennyiben ennek tudta nélkül maga készité a rendeleteket, melyek alá csak nesebb költséggel jó karba hozhatjuk templomunkat. Többszöri tanácskozás alatt az építés módjai, tervei megbeszóltettek, — de a tanácskozás főtárgya a — pénzkérdés — mindig legnagyobb nehézséget okozott. Elhatároztuk, hogy megyés püspök urunk ő excellen fiájához — valamint a főt. és nagyságos veszprémi káptalanhoz fordulunk legalázatosabb segélykérésünkkel. Reménylettünk segélyt, s ime reményünkben nem csalatkoztunk, mert ő excellentiája száz forint, a ft. káptalan 50 frtot küldött sególyképen. A legkisebb jótettet is megjutalmazó mindenható Isten, az ő dicsőségére adott nagylelkű segélyt ezerszeresen fizesse azt vissza a nemes- 8zivü adományozóknak, kiknek ezúttal legmélyebb köszönetünket nyilvánítjuk. A cseszneki róm. kath. hitközség. Nemes-Vita, 1887. márczius 28. Vigasztaló beszéd Nagy Mátyás hamvai felett.*) Tartotta Boncz J. márcz. 25-én. „Aki Én bennem hiszen, ha szintén meghal is, élni fog.“ Szt. Ján. II. 25Alig néhány napja, mikor a gondviselő Isten egy viruló törzsről két virágzó gályát szakita le. A törzs annyira mégérzé ezen ékességeitől való megfosztatást, hogy rögtön hervadni kezde, s már megszűnt élni.**) E tudat mindnyájunkat lesújtó gyászszal tölte el; mert gyönyörködtünk a tetterős életerőben, melytől megfosztatánk : de, hogy minő fájdalmat okozott, a kiknek egyszersmind életerőt adott, a kikhez test és vér szerint tartozott, azt kimondani, leírni nem lehet. A hátrahagyott özvegy-, árvák, s rokonok kínos zokogási, a jó barátok bánat-könyei, az összeseregeltek sokaságának arczairól leolvasható részvét, az egész vidék meglepetése lehet némi mértéke a fájdalom nagyságának, melyet a Te váratlan halálod okozott. Ily fájdalom jéggé dermesztené, kétségbe ejtené a téged hőn szerető sziveket, ha a hit nem mondaná nekünk, hogy közöttünk a szellemi kö- lék fönmaradt: mi a szentek egyességében gyökeredzik ; ha a hit azt nem mondaná, hogy tőled, kit szerettünk, csak rövid időre váltunk meg. Porba hullva imádlak Istenem, ki ennyi reményt és vigasztalást nyújtasz a szenvedőknek, kiknek számára emberi vigasztalás nem elégséges ! Boldogok, kik a szenvedő Jobbal mondhatják: „el van téve az ón reményem az én keblemben.“ Jób. 19. 27. Elvesztettünk drága halottunkban egy jó családatyát, egy igazi polgártársat, kinek minden cselekedetében a vezérlő, szent hitünk tanítása vala. Jó kathblikus volt, ki nem csak hitt, hanem hite szerént élt, ezért ismerte oly jól a kötelességeket, mivel tartozik önmagának, mivel családjának, mivel embertársainak s az egész társadalomnak ; ezért vett nyugodt lélekkel búcsút a földtől ; „nem félek, — úgymond, halála óráján, — a haláltól; mert biztosítva volt az üdvözítő igéreté*) Köztiszteletben álló földbirtokos volt B. Ede- ricsben, ki az egész vidék szeretetét bírta. **) Két serdülő leánya : Mariska sIlona,kik vörheny- ben haltak el márt. I9-én temettettek el. Az atya másnap megbetegült, 23-ikán 47 éves korában meghalt. hány tekintélyesebb tanácsbeli nevét jegyezteté- Ez elviselhetetlenebb volt a szolgaságnál. — Marcus Juuiu* Brutus és Cassius Longinus főnökök alatt a senatorpárt kebelében 63 tagú összeesküvést tervezett, kik Caesar megöletését márczius Idusára (15) határozták. A kitűzött napon, midőn Caesar helyét a senatusban elfoglalta, hozzá közeledve, mintha kegyelmet akarnának tőle kérni, rárohantak. Egyideig védelmezte magát, de midőn Brutust megpillantá, átengedé magát a szúrásoknak s Pompeius szobránál holtan rogyott össze. (44.) A legborzasztóbb volt ez eseménynél az, hogy a gyilkosok között nem volt egy sem, kivel Caesar életében jót nem tett volna. — Cicero ez időig, miután látta, hogy minden fel van forgatva, hogy ószszel segíteni nem lehet, jobbnak gondolta békével tűrni bármi történik is s visszavonulva Rómától, mezei jószágán éldegélt, megtörve önszemrehányások, családi balesetek 8 a mindinkább növekedő önkény által. A gyilkosság hírére Minucius Basilus senatorboz levelet intézett, örömét fej ezve ki abban, hogy társ voltatyrannus-ölósben sjobb idők reményében uj tevékenységhez látott. Azonban csalatkozott. Még vége sem lett a hónapnak, s mái is igy irt Atticushoz: „Annak halálán örvendünk, kinek tetteit pártoljuk. Félek, hogy márczius Idusa kárörömnél s a gyülölség és fájdalom bosszuál- lásánál egyebet nem hozott. Jobb lett volna az ő megöletóse után elvesznünk, mint ilyeneket látnunk.“ Cicero e szavai fényesen igazolák azt, hogy Róma fenállása nem volt egy zsarnok megöletó- séhez kötve ; hogy a társadalom jóléte nem anyagi javításoktól függött pusztán, hanem az erkölcsi bajok orvoslásától is, melyek meggyökerezése tette a bukást kikerülhetett enné. Már Caesar alatt üdvös javítások történtek ; a közigazgatást újra szervezték, a kikötők megnyíltak az idegenek előtt, s a világ kincseit Rómába, a tudomány, hatalom műveltség színhelyére hordták. De hogy mily tátongó sebet rejtett e külfóny, melyekből magok az összeesküdtek a köztársaság halálos ítéletét olvasták, megmutatták azt Caesar halála után egészen iszonyuságukban feltárult képei az erkölcsi romlottságnak ép úgy, mint az anyagi tönkrejutásnak, melyektől minden jobbérzelmü undorral fordult el. A rokonok, hogy örökséghez jussanak, egymást gyilkolták meg. A házassági Hogy mért nem engedte Isten, hogy mi, kik őt szerettük, továbbra is örömünket leljük benne itt a földön, az isteni Gondviselés a magyarázója. Nem avatkozom K. Hallgatóim az isteni Gondviselés titkaiba, mert az U munkái oly mélyen gyökereznek a jövőben, hogy oda emberi szem nem tekinthet. Kikutathatlanok az Ő munkái, és ki- nyomozhatlanok az ő utjai. De az Isten atyai jósága, teljesen meggyőz engem arról, hogy Isten az őt szeretőknek mindent javukra intéz. Igen, az Isten végtelen szeretete, melyhez hasonlítva minden atya és anya szeretete elenyészik, biztosit titeket gyászoló özvegy, gyászoló gyermekek és jó barátok, hogy a csapás, melyet rátok mért, az Ő jóságának s gondviselésének munkája. „A mit most cselekszem — mondja az Üdvözítő — még nem tudhatod; de eljő az idő, midőn meg fogod tudni.“ Eljő az idő, midőn távoztok a szenvedések földjéről, megértitek az isteni Gondviselés munkáját, ha kiálljátok az Istentől rátok mért próbát, ha szívesen adjátok Istennek ez áldozatot. „Béke- sóget hagyok nektek, mond az Üdvözítő, az én békeségemet adom nektek, nem mint a világ adja adom én nektek.“ Szt Ján. 14. 27. Tudom, nagyon is jól tudom K. Hallgatóim, hogy természeti érzésünk makacsul e föld porához tapad; de tudom azt is és erősen meg vagyok győződve, hogy a ki az isteni Gondviselés munkájában megnyugszik az kiállja a kisértós nehéz óráit és megnyugszik, az ő akaratán. Boldogok, kik felfogják a hitnek vigasztaló szavát, mely segítségére jő a földi érzelmektől elnehezült s fáradt léleknek, hogy szabadabban szárnyaljon rendeltetése : az örök boldogság felé. : .. Most hintsétek porral földbe teendő koporsóját jeléül,hogy követni fogjátok őt. Intézzétek drága halottunkhoz bucsu-sza- vatokat: Isten veled, nyugodjál békében ! Te pedig föld, fogadd be, őrizd anyai kebledben e holttestet, melyet reád bízunk, a Mindenek Alkotója által teremtett léleknek volt lakóhelye, Krisztus bölcsessége (a keresztény tanok) által megvilá- gositott szellem tartózkodott benne. Takard be a testet, melyet kebledbe helyezünk. Eljő a nap, midőn aki megalkotta s önnön kezeivel formálta, visszakéri tőled munkáját. Amen. Az elmúlt hót műsora jutalomjátókokra volt leginkább szerkesztve. Változatos volt s részint a helyes tapintattal kiválasztott darabok becse részint a közönségnek a jutalmazóttak iránt való rokonszenve legtöbbször megtöltő egészen a termet. Szombaton, márcz. 26-án mérsékelten felemelt helyárakkal itt először adatott a „Mikádó“ bohózatos japáni operette. A közönség kíváncsian nézett ezen nagyhírű operette előadása elé, mert kisebb színpadon sok nehézséggel jár színre hozása. Elmondhatjuk azonban, a viszonyok figyelembe vételével, hogy várakozáson felül sikerült. Ének és zenei része, melyet a japáni ízlés nehézkessé tesz — egész szabatosan ment, az öltözetek eléggé találók valának s a játék minden tekintetben sikerült. A sok különös japáni alak közt ügyes játékukkal különösen kiváltak : Boross Pál (Mikádó), Balog Árpád (Kohó), Boross E. (Pooh- Bah lord), Herczeg E. (Nauki-Poo), Berzsenyi J. (Jum-jum) és Bera Paula (Kasisah.) kötelék felbontása sokszor a legcsekélyebb ok miatt a legközönségesebb dolgok közé tartozott. Maga Cicero 30 évi házassága után csak azért vált el nejétől, mert adósságai kifizetésére uj jegyajándékra volt szüksége. A gyermekek nevelését elhanyagolták, az anyák kitették megszült magzataikat. A vagyoni állapot is szomorú volt. A szegények sokaságával, határtalan nyomorával kínos ellentétben állott a gazdagok szerfeletti fényűzése. Palotáik feldíszítésére, ünnepélyek, lakomák rendezésére milliókra menő sestertiuso- kat pazaroltak. E szomorú társadalmi viszonyok a hatalom embereit is megmételyezék. Antonius előbuj var ej tekéből, Caesar szerepét tovább kezdte játszani. Elbizakodottsága anyira ment, hogy a néphez tartott beszédében Caesart magasztalta. Ezután Ogy hamis törvényét függesztő ki a di- clatornak, mely a siciliaiakat szép összeg pénzért római polgárokká tette, miről Caesar életében szó sem volt. Clodius, Vestorianus, Victor és más számüzöttek visszahivattak. Ops templomát, hol Caesar kincsei voltak, Dolabellaval kirabolta; reábirta a veteránokat, hogy szentesítsék Caesar végzéseit, s azokat mindenkire nézve kötelezőknek mondják. Törvónytáblákat függesztett ki a megölt neve alatt, mentességeket osztogatott, roppant összegeket utalványozott, hamis tanácsvégzéseket olvastatott fel. Ekkor jelent meg Caesar álunokája Octavianus. Mindenki sietett, hogy üdvözölje a végrendelet szerinti örököst, csak Antonius maradt távol. Octavianus ezért nem neheztelt, mert belátta, hogy neki kell felkeresni a koros és nagyméltóságban levő férfiút. Hosszas várakozás után bebocsáttatván, megköszönő a nagybátyja iránt tanúsított kegyeletet, egyszersmind követelte nála levő örökségét. Ez köztük a viszálkodás magvát hintette el; különben sem szívlelhette már Octavianus Antoniust, ki <jpak azért sürgette Caesar halálának megboszulását, hogy a katonaság és a nép segélyével főhatalomra juthasson. Ismét kitört tehát a polgárháború, melyben Antonius megveretett. Most még az egy végső kísérletet tett köztársasági párt leküzdése volt hátra. E harczban újra beállottak a Sulla korszak borzalmai. Gyilkos csapatok járták be Rómát az elitéltek névjegyzékével, vér és gyász volt látható mindenütt. A gazdagra, a republikánusra kimondták a halált, a legszentebb érzelmeVasárnap, márczius hó 27-én ugyanez teltház előtt. Hétfőn, márcz. 28-án mint népelőadás színre került Angyal Liszka jeles népszínműve: „Az árendás zsidó.“ Jó, hatásos darab érdekes cselekménynyel s a nagyszámú közönség, melyet ösz- szehozott, nagy figyelemmel s érdekeltséggel nézte végig. Az á tal&nos jó hatás előidézésére nagyban közreműködtek: Monori, mint árendás nagyon sikerült alak volt. Ezzel is bebizonyította, hogy igen szorgalmas s kitűnő jellemszinész Betti szerepe Herczeg Eugenia helyett Boross Endréné ügyes kezébe került. Természetes és hü játéka, melylyel több helyen nehéz lelkiállapotát kifejezte s kedves egyénisége a közönség osztatlan tetszésével találkozott. A közönség szívesen vette a személycserét. Bera Paula mint Száli kedvesen, Ferenczy (László) kellő érzéssel, Balog Alajosné (Sáskáné) szokott ügyességgel játszottak. Boross Endre Smüle szerepében, mint a nem igen rokonszenves szerelmes zsidó vőlegény, igen jő komikus alak volt. Folytonos derültségben tartá a közönséget, mely tapsban nem maradt fukar az ügyes játékosok iránt. Kedden, márcz. 29-én adatott másodszor „Az aranypók“ czimü jeles vígjáték. Az előadás jótékonyczélu volt egy, Veszprémben építendő szegényház javára. Daczára a jótékony czélnak, kis közönség nézte végig ezen jó vígjátékot s alig jövedelmezett a szegényház javára többet 10 forintnál. A darab ép oly jól sikerült, mint első alkalommal. Szerdán, márcz. 30-án adatott Boross Endre és neje jutalomjátékául: „A könyvtárnok“ czimü kitűnő vígjáték. Boross és neje a színtársulatnak tagadhatlanul legszorgalmasabb s legügyesebb tagjai közé tartozik s a közönségnek sok élvezetes órát szereztek. A darab igen jól volt választva, a közönség csaknem egészen megtöltő a termet. A szellemes és mulattató vígjáték kitünően sikerült, s ebben nagy része volt az est hőseinek. Borossnó mint Judith nagyon kedves alak volt s szép játékát a közönség tapsa kiséré. Boross Gibson szerepében egészen otthon volt. Természetes szerepe az ilyen és nagy derültséget okozott igen találó komikus játékával. A sikert nagyban emelték még Balog Á., Monori S., Bera Paula, Balog Alajosné stb Csütörtökön, márcz. 31-én a társulat egyik legtehetségesebb művésznőjének Bera Paulának jutalom-játékául adatott „Petneházy“ czimü jeles (alkalmi) történeti színmű, A hősi darab Csiky gyönyörű nyelvezetével s azon erős rokonszenv, melylyel színházlátogató közönségünk Bera Paula tehetséges játékát mindig kísérte, nagy és előkelő közönséget hozott össze. Elég fölemlítenünk, hogy az est hősnője szép koszorút s két díszes virágcsokrot kapott a közönség részéről elismeréséül lelkes, érzősteli és ügyes játékáért. Az est dicsősége Bera Pauláé volt. Kár, hogy nem egy, és jelentékeny szerepnél a szabatos betanulás hiánya többször mutatkozott, ami kétségkívül a szerep jó előadását megnehezíti s a hatást csökkenti. A korhű jelmezek elég díszesek voltak. A főbb szereplők közöl kivált Bera Paula kitűnő és biztos játékával mint Zóra. Balog Á. Bo- rossné, Szathmári, Krémer, Boross Endre stb. elég jól játszottak. Pénteken ápril 1-én mint „népelőadás“ adatott: „A tót leány“ czimü magyar és tót dalokkal ékesített jeles népszínmű. Közönség nem volt nagy számmal csak a karzaton. A darab jól sikerült, mindenben sok része vált Berzsenyi J. két lábbal tiporták. Védenczek és rabszolgák lábainál consularisok könyörögtek irgalomért. A legjelesebb áldozatok közt volt Cicero is. Antonius magatartása s a caesarinusok fenyegetései száműzték Rómából. Öt hónap múlva visszatérve, a philippikákban ókesszólásának egész erejével még egy végső kísérletet tett. Ki is vitte, hogy Antonius ellen háborút határoztak. Cicero Octavianus pártjára állott. Ez azonban visszaemlékezvén Cicerónak a senatusban mondott ama nyilatkozatára, hogy: „E kitűnő ifjú megdicsérendő, kitüntetendő s elteendő láb alól,“ Antonius- és Lepidussal szövetkezve beleegyezett, hogy Cicero 16 előkelő republikánussal száműzessék. Miután Cicero most nem tudta, hogy mit tegyen és hova forduljon, menekülést kísérlett meg. Azonban Po- piliu8 Lánas hadi tribün Cajeta mellett utolérve, midőn kocsijából kihajolt, Herennius centuris megölte. (43). Fejét és jobb kezét Antonius gúnyból a szószékre tétette ki. — Egy futó pillantást vetve az elmondottakra, igazoltnak látjuk Berzsenyi eme szavait: Minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs.“ Az antik műveltség hanyatlása s a napról-napra fokozódott erkölcsi sülyedés voltak a hatalmas birodalombukásának okai, eltekintve a mindent átalakító görög befolyástól, s a kereszténység terjedésétől. — A birodalom erkölcsi és anyagi nagyságának fentartói a szomorú körülmények daczára oly férfiak voltak, kik mindenkor éber őrei voltak a rendnek s kér- lelhetlen üldözői a zavargások okozóinak. A legtöbb érdem e részben Ciceróé. Bár hiányzott politikai éleslátása, következetes állhatatossága, kitartó határozottsága és komolysága; bár hiú és dicsőség után vágyó volt: nagy hazaszeretete, a jog és szabadság iránti lelkesedése, a nagy és nemes iránti érzéke, szellemi ruganyossága, kora legnagyobb emberévé tették őt. Mutatja azt Antoniusnak iránta tanúsított kegyelete, ki az őt eláruló szabadost özvegye kezébe szolgáltatta; mutatja a nép, mely daczára az üldözés rosszalóira kiszabott kegyetlen büntetéseknek, halálát megsiratta Mutatja Octavianus, ki nevét szégyen nélkül sohasem hallhatta, s felőle többször igy nyilatkozott: „Nagy férfiú volts igazán szerette hazáját. “ (Vége.)
