Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-03-27 / 13. szám
A lap megjelen minden vasárnap reggel Előfizetési ára: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 fr Hirdetések dijai: Egy egész oldal 16 frt, féloldal 10 frt. Negyedoldal 6 frt, Nyolczati oldal 3 frt és a bélyeg. VESZPRÉMI KŰZLŰNY Szerkesztőség: Vár, 4. szám. Ide czimzenás a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kiadóhivatal: Vár, 4. szám. Ide küldendő minden előli- . zetés, hirdetés,' melléklet reclamatio. A TÁRSADALOM VALLASERKÖLCSI TAN- ÉS NEVELÉSÜGYI, IPAR- ÉS KERESKEDELMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ KATHOLIKUS HETILAP. A „Veszprémi Közlöny“ nagyérdemű olvasóihoz! Az uj negyed küszöbén tisztelettel fordulók nagyérdemű olvasóimhoz, ajándékozzanak meg továbbra is megtisztelő bizalmuk kai és rokonszenvükkel, nemkülönben az előfizetés szives megújítása által támogatásukkal. Minden erőmből azon leszek, hogy a lap megindításakor zászlómra tűzött elveimhez mindig hű maradva szent egyházunknak és ezzel katholikus vallásunknak egy szerény, de tevékeny harczosa legyek. Hazafias keresztény üdvözlettel Veszprém, 1887. április 2-án. LÉVAY IMRE, m. k. szerkesztő. A „Veszprémi Közlöny“-re előfizethetni egész évre . .... 4 frttal félévre ............2 „ ne gyedévre..........1 „E nyhébb“ — „ridegebb.“ A legújabb „Veszprémi Közlöny“ apróbb hírei közt azt olvasva, hogy e becses.Japok „egyik igen tisztelt barátja, tüzetesen hozzá fog szólni az öngyilkosok temetéséhez, és az egyházjog szempontjából megvilágítja mind a két czikket“ : kötelességemnek tartom addig is, mig e valóban „érdekesnek ígérkező“ dolgozat megjelenik, parlagi eszem szerint, ama, ezikkemet illető, szerkesztői megjegyzésekre előzetesen válaszolni. Legalább igy az ón álláspontom annál inkább lesz precizirozva, s az Ígérkező ur, annál részletesebb s kiterjedőbb megvilágítással fog szolgálhatni. Rám, falusi TÁRCZA, A jogtanácsos ördöge. Németből dr. K ... n után ford O. 0. A baden-badeni Lichtenthal gyönyörű kerti pavilion asztalánál ültünk. Az étkek finomak voltak, de a vendégek is előkelők, közöttük igen számos kifejezéstelen arczu angol és szépségüket elutasító hidegséggel védő angol hölgyek. Mellettem egy olvasó ült, bizonyára német tanár, mert jelentékeny önérzetessége s pedáns modorossága ka- thedrai autokratára vallottak. A tányérok zörgése épen nem látszék zavarni tudományszomja kielégítésében. Mig jobb keze jókora falatokat szállított szájához, balja valami brosürt tartott, melynek tartalma úgy látszik a só szerepét játszotta. Átellenben egy nem közönséges arczkifejezésü ur bilincselte le önkénytelenül is figyelmemet. Magas homloka alól két élestekintetü szem villogott, habár ritkán tekintett föl az asztalról. Jóllehet nem volt brosür a kezében, feje mégis élénk szellemi tevékenységet árult el. Majdnem szemmel láthatók valának a működő agy özönlő gondolatai, s a biztosan jellemző erő képzetei, mint fény és árnyék a férfiú homlokán. Arczkifejezése ismerősnek látszott előttem. Gondolkoztam és összeszedtem emlékező tehetségemet. Ekkor hozzám hajolt feleségem és suttogd : „Átellenben Bolanden Kon- rád ül,“ „Valóban,-----úgy van!“ Né hány évvel ezelőtt csak úgy futólagosán Speyerben láttam Bolandent, de az arczokra igen rósz az emlékező tehetségem. Valami ösztönzött ugyan, hogy a hires íróval beszédbe eredjek, de mégis kissé elfogulva nem véltem illedelmesnek olyau embert zavarni, a ki szemmel láthatólag csak testileg van jelen, gépiesen étkezik s az asztaltársaságról épen nem látszik tudomást venniDe nem igy gondolkodott Bolanden szomszédja, egy előhaladt korú, vézna, de élénk, gyakran köhéc8elő, világos szemű emberke, a ki ugy- látszik, Baden gyógyforrásait csak azért kereste föl, hogy a halált kerülje, mely aszkórban jelenté magát nála. Ez éjszaknémet kiejtéssel csakhamar beszédbe eredt az íróval, még pedig ugyancsak bámulatos nyelvkészültséggel. Bolanden készségesen kielégité szomszédja társalgásvágyát, mi csakpapra nézve, ez mindenesetre megtisztelő lesz ! Hiszem, hogy oly megvilágítás leend ez : mely nemcsak fölfelé, de lefelé is veri majd sugarait. Az igaz világosságot én fogom legőszintébben üdvözölni s követni. De mig e világosságot nem látom : hadd botorkáljak még egy kicsit a magam — vagyis szerintem: az egyház lámpájánál. Az az : engedje meg főtiszte- lendö Szerkesztő ur, hogy ezikkemet illető megjegyzéseire, — viszonyos tisztelettel — válaszolhassak ! Minthogy ama —■ ablakon át nyújtott — megjegyzések, nem a „status quaestionis“, nem a „cardo rei“ körül forognak, s épen azért czikkem ellen mit sem bizonyítanak: figyelembe majd alig vehetők. Csakis az „enyhébb“ s „ridegebb“ epiteton akar valamit jelenteni. Amazzal t. i. fésülni „ama expedienst,“ — emezzel pedig fölborzazni az ón, — szerintem: az egyház eljárását, nem engedem! Az öngyilkosok temetése, jobban — ol nem temetése: egyházi szabvány, határozat. „Lex, sententia lata !“ Ilynemű dolgoknál, az eljárás meghatározására — quoad rem ! mert az „expediens“ ide nyúl ám! — az „enyhébb“ s „ridegebb“ jelző nem competens. Hanem: korrekt, inkorrekt, — helyes, helytelen, — törvényes, törvénytelen ! Például : valaki gyónni jő hozzám, de bűneit nem akarja elszámlálni, hanem csak igy: vétkeztem! — s kór absolutiót. Ha ón ezt fölabsolválom — mi természetesen semmit sem ér, — mondhatom-e, hogy ón „enyhóbb“-en jártam el, mint az a pap, ki a gyónótól bünvallomást kíván?! Nem az „enyhébb“ s „ridegebb“ jelző itt a meghatározó, vagy különböztető terminológia : hanem a törvényes, vagy törvénytelen. Ugyanez áll az öngyilkosok temetésénél való eljárásra nézve is. Mert: „fortiter in re, suaviter in modo“ a helyes eljárási axióma. Az az enyheség csakis a módra vonatkozhatik. E tekintetharnar egészen komikus, de egyszersmind tanulságos jelleget öltött. Az urak a sajtóról, annak hivatása és hatalmáról beszéltek. Bolanden hangsúlyozta a sajtó- szabadságot s merész kalapácsütéssel lapitá meg az orosz ollót. Ez a köhécselő emberkét hevesen fölizgatá. „A sajtó a német birodalomban kellő szabadságnak örvend !“ — jegyzé meg. „A szabadelvű igen, de az ultramontán nem — válaszolt Bolanden. Igazságot mindenkinek !“ „Úgy van — és mi igazságosak vagyunk, — csupán azon korlátok között, melyeket a közjóiét az ultramontánok ellenében követel; mert az ultramontánok a birodalom ellenségei. Körmükre kell ütni s nem szabad megengedni, hogy lázadást táma8zszanak. Az én hivatalom — én t. i. b.—i M. jogtanácsos vagyok, — némi bepillantást enged az ultramontánok akna-üzelmeibe, melyek rejtve vannak az olyanok előtt, kik ezen ügygyei nem hivatásszerüleg foglalkoznak. A birodalomellenes szellemek veszélyes üzelmeit korlátozni kell s esetleg a legszigorúbb ellenőrzés kényszerzubbonyát vetni rá.“ „A szellemeket nem lehet kónyszerzubbony- ba szorítani — viszonzá Bolanden. — Amennyire én a történelmet ismerem: a szellemnek anyagi kényszereszközökkel való leküzdése sohasem sikerült. Az eszméket nem lehet sem bebörtönözni, sem agyonlőni, sem lekaszabolni. Gondoljon csak a pogány-római birodalom sikertelen küzdelmeire bogy a keresztény eszméket tüzzel-vassal kipusz- titsa.“ „E szerént azt gondolja ön, hogy az ultramontán sajtót szabadra kell ereszteni ?“ „Küzdjenek ellene hasonló fegyverrel “ „De, Istenem, miként volna az lehetséges ! — kiáltott föl a jogtanácsos. — Nem, ezt nem tehetjük,— nemieket! Az ultramontánoknak nehány igen kiváló tehetségű Írójuk van — Ilahn- Hako grófnő — azután különösen — s most a jogtanácsos egészen elkeseredetten összeránczolá homlokát s jobbjával hevesen és fenyegetőn ha- donázott, — különösen Bolanden Iíonrád — ez a legveszedelmesebb ember! Sok igen sok adatot tudnék felsorolni ezen veszedelmes iró rendkívüli rontó működéséről. Fölizgatja a kedélyeket, az ultramontán csapatokat a legösszetartóbb ellenállásra csoportositja — s nem tintával ir, hanem ben nemcsak szabad, de kívánatos is, hogy minden lelkipásztor megelőzőleg s kedvezőleg, ne keseritőleg járjon el. De „quoad rem“ : „fortiter!“ — s törvényesen. —- Azt kell tehát bebizonyítani s kimondani, hogy az öngyilkosok temetésénél: „quoad rem“ — milyen a beszentelós — melyik a törvényes eljárás ! Szerintem: — a szerkesztői megjegyzések nyelvén a „ridegebb.“ Tehát „ridegebb“ leszek, az az : az egyház szabványát követem mindaddig, mig ennek törvénytelensége be nem lesz bizonyítva. Ki ezt megcselekszi: ,,erit mihi magnus Apollo!“ s meghajtom magamat. S hiszem, hogy velem együtt „mea culpa“-t mondanak, — még a más világon is — mindazok: kik oly rövidlátók voltak, hogy az egyház szabványát nem tudták — „minden esetben“ — saját, s az öngyilkosok kedvezésére érvényesíteni. De mig ez meg nem történik: az „enyhébb“ s „ridegebb“ terminológiát, egyrészről lépesvesszönól , másrészről madárijesztőnól egyébnek nem tarthatom. -- Elég legyen! mert még az olvasók kiokoskodhatják, hogy még ón vagyok az „enyhébb,“ — ama expedienst ajánló pedig „ridegebb“ — az egyház iránt! — Kétes és zavaros esetekben : — mi lelkiismeretemmel, a lelkek s egyház javával nem ellenkezik — bármily szerencsétlen embertársamnak, szívesen megadom az egyházi temetkezést. Töprengés esetében pedig : tudni fogom kötelességemet. ,,A dologhoz nem tartozó“ megjegyzésre igazat adok. — Mert a szerkesztő ur által — czikkemben — contemplált „jelzők“ és „kifejezések“ : azzal a tekintettel, s eonclusióval, — csakugyan nem tartoztak a dologhoz! Mórocz Antal. , nak — a fenti czikkre való válaszkóp — előre 1 is De Angelis bibornok nyqlczkötetes egyház- jogának (megjelent Rómában 1879.) 4. kötetéből a 32. lapról ezeket ide iktatni: „Patet, non esse semper inquirendum, an suicidium processerit ex insania vel ex desperatione, sed id esse ex eircumstantiis dignoscendum, et quando non poterit excludi insania, et ecclesiastica sepultura sit conceden- da, tunc earn esse dandam sine funebri pompa et sine fune- ris celebration e, ut decisum est in Marsic. diei ,7. Augusti 1835. relata in Collectanea p. 58. et seqa. S z e r k. Addig is, míg lapunk tisztelt barátjának ígért czikke húsvéti számunkban megjelenik, bátrak vagyunk főt. Mórocz Antal plébános urcsupán tűzzel és lánggal — borzasztóan ir. S a nép nyeli az ő iratait, s a lebilincselő előadás m ézével az ellenségeskedés mérgét szívja be.“ Az olvasó professor szemüvegén keresztülnézett a buzgólkodó emberkére s fejével helyeslőig intett. Bolanden különös ereje az ö nézetének közvetlenségében, s hatása a kedélyekre azon művészetben rejlik, melylyel a tapasztaltakat ecseteli,“ — mondá és tovább olvasott. Bolanden tányérjára sütötte szemeit s a feltálalt lazaccal vesződött. „Az volna még szép 1 Nem, — nem, itt csak határozott védekezés használ, — folytatá a jog tanácsos. — Bolanden rendkívüli ártalmas működését minden törvényes eszközzel akadályozni, ha lehet, megsemmisíteni kell. “ „A mint én tudom, — ez a legkiterjedtebb mértékben történik is, — viszonzá Bolanden. — Poroszországban az ő összes iratait elkobozták, sőt a rendőrség még a tulajdonostól is elszedi. A Borromäus-egylet ezen Írónak összes müveit kénytelen volt árjegyzékéből törülni, hogy ha fönmaradását koczkáztatni nem akarta. Az államhatóságok, polgármesterek és csendőrök valóságos hajtóvadászatot tartottak a Bolanden- iratokra. Poroszország könyvkereskedői még csak Bolanden újabb müveit sem merték áruba bocsátani. Ily szigor, minőt szellemi munka ellenében igazolni aligha lebet.“ „De a mi nagyon szükséges, uram, nagyon szükséges, — vágott közbe a jogtanácsos. — Kár, hogy eddig magát a szerzőt is szorosabbra nem fogtuk. “ „Lehetségesnek tartja ön, hogy Bolandent bebörtönöznék, ha porosz földön elfoghatnák ?“ „Bizonnyára — minden tétova nélkül! Szomorú mosoly vonult a bizodalom ellenesnek ajkaira. A beszéd táx-gya kínosan hatott reá, 8 megkisérié a társalgásnak más irányt acini. Az én bádeni szoba-szomszédom önnek hivatal- társa — b.—i K. jogtanácsos.“ „Úgy — tehát K. is itt van? Kitűnő hivatalnok — köbécseló a kis emberke ; — egyszersmind a városi tanács elnöke s a titkos rendőrség főnöke.“ A szoba-szomszéd, ki egyszersmind a titkos rendőrség főnöke volt, a birodalom ellenesnek EGYHÁZMEGYEI HÍREK. 78. isk. sz. Í88U A következő kántortanitói állomásokra pályázat hirdettetik. Yeszprómmegyében 1-ször. A veszprémi esperességbe kebelezett vöröstől anyaegyházbau folyó évi április hó 21-óre: Jövedelmei: mindent készpénzben számítva 355 frt. A tannyelv magyar, a tankötelesek száma 60. — Zalamegyóben 2-szor. A füredi esperessógbe kebelezett csicsói plébániához tartozó alsó-dörgicsei fiókegyházban f. évi április hó 27-éré. Jövedelmei: Mindent készpénzben számítva 285 frt. A tannyelv magyar; a tankötelesek száma 20. Veszprém 1887 márczius 29-én. Z.sigmond püspök, s. k. A veszprémi főt. káptalan azon tetemes összegen kívül, melyet ösztöndíj és egyéb segély cziinen nyújt rendszerint a szegény gymnasiumi tanulóknak, rendkivülileg a napokban 20 frtot adott egy szegénysorsu tanulónak, melyért az igazgatóság hálás köszönetét mond. A n. vitai plébániában 1886-ik évben szül. 102, mgh. 83, ház. 27. nyilvánítottra ez úttal nem a legjobb hatást gyakorolta. „Nos tehát — hogy ismét tárgyunkra térjünk, — miként küzdjüuk Bolanden veszedelmes működése ellen? — Szólt ismét a jogtanácsos. — Talán engedjük nyugodtan tovább működni és sérkányfogakat vetni ? — Sokat beszélnek holmi csúszómászókról; — én mondom önnek, hogy ez a Bolandeu veszedelmesebb csúszómászó, mint a többi összevéve, mert ez borzasztó romboló eszközökkel van fölfegyverkezve.“ Bolanden nagyon meg volt lepetve, hogy őt csúszómászónak nevezik ; de ennek hallása épen nem boszantá őt, hanem csak lelkének gúnyosan hangzó húrjait pendité meg. „Ha valaki csúszómászó, sőt egyszersmind sárkány, akkor rendőrséggel semmire sem megyünk ellene. A sárkányok tudvalevőleg tüzet o- kádnak, jellemezvén e pokoli lények minőségét és tevékenységét; e tüzet semmiféle papír sem állja ki, még az sem, melyre a sajtótörvény üdvös paragrafusai Írva vannak. A sárkány továbbá sajátos öltönye pikkelypánczél, melyről a rendőrség szablyája ártalmatlanul sikamlik le. Azért tanácsos volna erős fegyverrel támadni ezen sárkányt, vagyis a mi szellemi lovagjainkat, a mi sz. Györgyeinket Bolanden ellen ütközetbe küldeni.“ „Nem értem önt, uram !“ „Ez az én előbb is nyilvánított nézetem, — szellemet szellem ellen.“ „De hát hol vannak a mi sz. Györgyeink?“ „Oh, ilyen egész sereg van, — Auerbach, Gutzkow, Freytag. Már ez a három maga elégséges a sáikányt legyőzni.“ A jogtanácsos élénken mozgatta fejét és kezeit. „Mit gondol ön ? — kiáltott föl. — Most veszem észre — bocsánat, hogy önnek fogalma sincsen Bolandenről, — s talán sohasem olvasott tőle semmit sem. Gutzkow — Frey tag — Auerbach — Istenem ! Egyik sem tud közölök még csak megközelitőleg úgy írni, mint Bolanden. Az ő előadása oly egyszerű, oly élénk, oly természetes, oly megragadó, oly üde színezetű s az olvasót annyira érdeklő, hogy az embert lebilincseli, elbűvöli.“ (Vége köv.)
