Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

Melléklet a „Veszprém“ 1887. évi 52-ik számához.

A karácsonyfa.

Legszebb fa a világon,

Szivünkben él gyökered!

Körülvesz kis családom,

Lombod’ virulni látom,

És forró könnyem megered

Kigyult a gyertya lángja S kigyult fiacskám két szeme:

Mit oly hőn bírni vágya,

A gyermekek barátja:

Jézus — az égből küldte le.

Az új czipő, a játék S az alma mind onnan való.

Jézus a földre jár még,

S ez tőle jött ajándék,

Mert látta: a fiúcska jó!

Óh szép hit! boldog álom!

És én is álmodom s hiszem!

Gond terhe csügg e vállon;

De édes, tiszta álmom’

Meg nem zavarja semmisem.

Az élet szennyes árja El nem hat az én lelkemig,

S utján sehol sem várja A létcsömör kopárja, —

Ragyogó szárnyak emelik.

E kornak léha bölcse Hadd mondja csak, hogy nincsen ég; A hitre és erkölcsre A nyelvét ő csak öltse,

Mondván: a mit lát, puszta lég.

Engem a láthatatlan Erő csodában hinni készt;

S gyönyört érzek magamban,

Hogy oly gyermek maradtam,

A ki megőrzőm a hivést.

Hiszek . . . híven megőrzőm A drága gyermekálmokat.

Szivemben a verő fény:

Ezért vagyok erős én,

Bár kűzdtem s szenvedtem sokat!

Küzdők, csalódva sokban;

Sebektől vérzik e kebel.

De sírva, elhagyottan,

Habár a földre rogytam:

Jézus vigasztal s — fölemel.

Rudnyánszky Gyula.

Mi egy gyermek ára?

— K aj z. —

Irta: Tolnai Lajos.

Akárhonnan hoztam volna ezt a kis történetet, előre tudom : a csütörtökvásáriak ezt is a maguk részére foglalják le. Megint minket irt le, borzasztó — mondogatják a kaszinóban, a piaczi kút előtt, a városháza előtt, a mostanában kikövezett íőutczák sarkain, a kávéházakban, a törvényszéki irodákban, a pertárban. Még a vastag Méteresné is — kinél szélesebb asszonyt soha se láttam — fölugrik, mint egy szöcske, és vékony sikojjal mondja: ez a Kupak Pál története. El kell mennem szegény Terézhez, hogy mit szól a sógora históriájához.

Való igaz, nem tagadhatom, ez az uzsorás Kupak Pál története.

Hideg idő volt, óh sokkal zordabb, kegyetlenebb idő, mint ez a mostani, a mint hogy Erdélyben hidegebb is van örökké, mint máshol, azért-e, hogy a medvék jobban nőjjenek, vagy éppen csak azért, hogy annál többen szoruljanak Kupak Pál ur vasas ládájára?

Mikor Pál ur Csütörtökvásárra jött, nyalka, szép ifjú ember volt, fekete hajú, nagy villogó szemű, széles vállu, és oly fehér kezii, hogy soha senki el nem gondolhatta volna: mennyi köny, vér, csók, hizelgő, kérő, esedező csók van azon.

Sűrűn váltogatta kalapjait. Minden divaton keresztül ment Miért? Hogy az emberek mindeunap lássanak rajta valami

újat, mert kedvez ez a szemnek. A kinek szép formás uj kalapja van, mintha az olyanhoz több bizodalma volna az embernek. A fej a íő, és a ki arra gondot visel, jól teszi. Kupak ur annyira szerette a fejét, hogy ha teheti: rámába tétette volna.

Most is uj föveg van a fején, finom selyem sapka.

Ott áll az ablak előtt, vastag, lompos szőnyegen, kis házi hímzett papucsban, a legelegánsabb öltözetben, hogy akárki nyit be hozzá: lássa, milyennek kell lenni egy tiszta keblű emberbarátnak.

És kérdem: lehet-e melegebb barátja az embernek, mint a ki pénzzel bánik? A ki kivehet bennünket a szégyenből, megaláztatásból, nyomorból, és visszaadhatja büszkeségünket, öntudatunkat, álmunkat, csöndes éjszakánkat; nem az országos képviselő az, bármennyire Ígérje, hogy ő mindent meg fog tenni, hanem a pénz férfia. Egy ember, a kit sokszor irigyen itél el a világ.

Havas eső esik, két óra alig van, s már leereszkedett a sötétség. Úgy fú a szél, hogy a ki semmit sem nyerhet, még az is szalad.

Kupak urra semmi hatása sincs ennek a rettentő időnek. Szobája meleg, az asztal, melyen könyvei nagy halommal kiterítve vannak, görög és latin auktorok és az újabb magyar nyelvészeti füzetek, melyekbe s.zójárásokat küldözget — asztala, könyv- szekrénye, tükre, divánja, támlásszéke, pipatartója mind meleg, a nagy tájképek is a falon mind melegek, a szobák uj festése is bizonyosan meleg. Itt nincs tél, itt jól érezheti magát a legbetegebb ember is.

Mint a hires nagy doktorok: ő is már a külső által bizalmat akar önteni az aggódó szivekbe.

Az ember szinte azt gondolja, hogy Kupak Pál ur abba a szegény sárga hajú és képű asszonyba is bizalmat akar önteni, ki éppen átellenben a Rádi uram korcsmája lajtorjalépcsőjén kuezorog, és falogat valami ételmaradékot, olyan módon, hogy a javát mindig egy kis nyöszörgő, kiabálj gyermeknek adogatja. \

— Lelketlen ember — elgondolja, de mosolygó arczczal Kupak Pál ur, a mint az üveges ajtón belül álldogáló és pipázgató korcsmárost nézi — lelketlen önző te, ki eltűrheted, hogy az a szegény asszony ott a hóban, esőben, szélben üldögéljen. Mibe kerülne, ha azt mondanád: asszony, jer be, húzd meg magad itt a konyhán, mig enged az idő. Rossz ember! Most már estig úgyse megy a korcsmába senki. S egy ily közhelyiség utóvégre is arra való, hogy a jövő-menő enyhelyet kapjon benne. De nincs lelketlenebb mint a közönséges ember.

A kis fiú, ehol akkora darab csontot lát, hogy minden hó és szél és eső daczára kidugja fejét a rongyok közül.

Milyen arcz, milyen piros, kövér, egészséges, a milyen csak egy koldus gyereké lehet. Mekkora haja van annak a gyereknek, és milyen tömött, mint a gyapjú, milyen nagy pufók két arczája, és milyen hatalmas két sor fehér foga. Csodálatos, de a jó Isten a koldusfiukat egyenesen evésre teremti, mert különben olyan erőteljes felszereléssel nem látná el ok nélkül.

— Hitvány gaz uzsorása — szólal meg az üvegesajtón belül Rádi uram, Kupak urat vizsgálva — hát meghalnál te abba, ha ezt a kis férget itt — és bök akaratlanul is hosszú szárú szutykos pipájával a gyerek felé — ha ezt a kis bogarat felfogadnád? Neked nem adott az Isten, mint nekem, te még temetést se láttál annyit, mint én keresztelőt — állj be a sorba, s ne kutyát, macskát, madarat tarts, hanem gyereket. Nekem vagyon hét, ha én nem adnék egyet is, de Csutakné asszonyon könnyitenél.

— Ah persze — felel oda át valami szóra, melyet Kupakné úrasszony vetett föl —; no igen.

És hangos jó kedvű hahota tölti be a Pál ur meleg szobáit.

— Ma itt lesz a régens, a postás, Kérész tanár vacsorára — lép előrébb Kupakné úrasszony, egy sárga-fekete aszott fiatal nő. Hogy állanak a váltóik. Mennyi a perczent?

Mintha szerelmet vallana Kupak ur — oly suttogva mondja:

— A régensnél hetvenöt száz után, mert ennek a tökfilkónak kedvét kell keresnünk, a postásnál százhúsz ; mert ez úgy is tönkre fog menni; Kérész, a gaz, kom- pánista lett. De azért ingyen ő sem iszsza a boromat. Ide szerzi a jobb tanítványok szülőit. Már is úszik a teteje.

A fekete, sovány asszony, mintha imádságos könyvbe hajolna — oly elmélkedéssel fekszik a főkönyvbe. Ad, vesz, kivon, eloszt, szoroz, nézi az esélyeket, számítja az emelkedéseket, megvörösiró- nozza a kétes semmirevalókat, kiknek igaz semmi kamat se sok, de ha lehet, el is szöknek tőkével, kamattal, ijja fijával.

A koldus gyermek egészen kibújt a vaczokból. Lehet harmadfél éves, de ép, de tömött — még szép is. Úgy áll a lépcsőn, mintha szobor volna, feje födetlen, szabadon csapja hosszú baját a hó, válla meztelen, kedve szerint verheti az eső, vastag fehér nyakán csak egy ujjnyi szalagocska sincs, fújhatja a szél bátran, a minthogy fújja is.

— Minő ember lenne egy ily ficzkó- ból — bonczolja gondolatait Pál ur — hatalmas szép ember; győzné a munkát, futna az ügyvédekhez, zörgetne a törvényszékeknél, ez aztán el tudna tűrni jó pénzért nagy úrtól akár mekkora pofot. Hm, de vissza is adná — bizony vissza.

És néhány kemény pofra gondolt, a Hardi grófok udvarában.

— De mikorra nőne egy ilyen ficzkó fel. A kutya egy év alatt megnő, a macska előbb, a madár néhány hét alatt. Csak az emberrel van annyi baj. Aztán lármáz. Én szeretem a gyermeklármát, eszik, sokat eszik — hiszen a régensnél adnának eleget. Egyszer csak készen lennék vele, ember lenne, s mennyi hasznát vehetném.

Szólni akart a feleségének, hogy az ilyen perczentre mit szólna?

Rádi uram, hogy vadult az idő, kinyitotta az ajtót és szó nélkül beemelte, mint egy rongyos ujjast a gyereket.

Eltűntek.

Hanem egy pénzember ha elgondol valamit — ingyen nem teszi. Abból meg kell jönni a haszonnak.

Jöttek a vendégek, nagy úri asszonyok, hiutókon, ki a magáén, ki a Kupak Pál ur jövendőbelién. Nőegyleti, iparegyleti, keresztegyleti, árvaegyleti, koldusegyleti, gazaasszony-egyleti derék, jólelktí, selymes, prémes, drága bundás, tollas, kalapos, bokrétás, idősebb és fiatalabb urhölgyek. Úgy ölelték, csókolták az aszott, kesernyés sárga-fekete asszonyt, mintha mindnyájának ez lett volna a legkedvesebb kebel- fa arátnéj a.

— Milike, jössz a gyűlésbe, nagy heczez lesz, kiválasztjuk a zsidónékat.

— Milike — szólt egy más egyleti tisztes hölgy, el ne maradj, nem hagyhatom a zsidókat, a várost nem bélyegezhetjük meg. De Kohnnét, édesem, ajánlom.

— Ah, és te még itthon vagy — kiáltott a kurta kis árvaházi elnökné — jer, jer, ajánld őt szegényt, azt veszszük fel, a kit te akarsz.

És mindenünnen repültek a csókok.

Végre nagy pompával, kesernyés mosolylyal fölöltözött Kupakné úrasszony, és ment öt szegényt felvenni — perczen tekért.

Akárhova ment, döntött a szava,

Kupak Pál ur — az alatt, mig népe választásokon volt — kívánta a koldusasszonyt és behivatta.

— Hát hol a gyetek? kérdé Pál ur a tornáczon, már alkonyattal.

— Oda át — húzódott kifelé a koldusasszony.

— Hazudik. Ott a fiú. Ide vele ficzkó, lássalak. Püh, be szép fiú.

És lekapta az asszony öléből.

— Miért tagadta el? Én szeretem a gyermeket. Szóljon.

— En nem tartozom,

— De ha örökbe venném — mi? Maga is itt élne, jól járna. Kötést csinálnánk a rendőrségnél. Embert, becsületes embert, faragnék ebből a kis fajankóból.

Kupak ur majd elnyelte a kis bogarat. Tapogatta, simogatta kis kövér kezeit, húzkodta a füleit, s veregette a képecskéjét.

Egy pár kis — mogyorónyi pogácsát tömött a fiú szájába.

— Egyél, ilyen nem ment még le a torkodon gyerek. Jó? ugy-é? Teringettét. Ugyan vastag gégéd lehet. Van öröm ugy-é? Adhattál volna egy felet anyádnak is.

Zörögtek a kocsik.

— No, hirtelen most odább, de holnap®

kerüljenek erre ebéd táján. Egészséges az’}: a fiú? Mindig az volt? Apja nincs ? Persze * nincs. Csak arra ki, ott a hátulsó ajtón . . .va Milyen fiú — mormogá Pál ur — csabn- hamar fel tudna nőni. De lassan nő, bor^' zasztó lassan. Négy és hét év — retten«1.173 tes idő. ' '

Teljes diadallal került haza a nagondja ságos asszony, Kupakné urhölgy. Mindebun szegényen keresztül ment. Egészséges surló-Jfa mosó-, varróasszonyok, kiknek állandóan’®' hasznát lehetett venni — perczentben.

De a gyerek? ,

Pál urnák egész szivét — pedig mek- kora szív volt, hogy fél Erdély belefért legjobb nemeseivel, mágnásaival, bukóféMt ben levő kereskedőivel — most egész szivét az a kis féreg töltötte be.

Soha akkora öröm nem zakatolt még abban a rettentő kohóban. A gyermeke játszott, a gyermek énekelt, a gyermek szökött, rúgott; a gyermek tanulta a betűket; a gyermek nőtt gyorsan, mint a - tavaszi rózsás reggel; ifjú lett, szép, sugár ifjú; férfiúvá fejlett, hatalmas munkabíró ügyvéddé, kinek keze alatt minden per... aranyakat termett. Oh, minő világ lett a *1 Kupak ur üres, tágas termeiben.

— Mama, aranyos mama — ölelte át egy napon — már közel Karácsonyhoz, Kupak ur örökké fanyar, bús nejét. Én tudom, neked mi fáj. Isten mindennel megáldott bennünket, az emberek félnek tőlünk, és senki nem mer egy rossz szót is szólni nyilvánosan, mert azt a vakmerőt meg is tanítanám; az a pár ezer forint, a mivel kezdtük, nyolezvanezeren felül áll — de nincs gyerek.

A nő sápadt arczát égő pirosság borította el; ajkai idegesen rángatóztak s közelebb húzódott férjéhez.

A férj szép ember volt még, de szemeiben nem az a tűz égett, mely a nőt boldoggá teszi; kezét nem az a hév tette meleggé, mely egy nevezhetlen forró érzésből fakad , telt ajkaira a mosolyt egy-egy koldusgyerek varázsolta.

— Meg tudnál-e kedvemért tenni valamit? — kéré lágy, édes hangon a pénz által kemény vassá vált ember.

— Mit akarsz? Nem értelek.

Tűz, lángoló, romboló tűz forgatta fel a házat, mikor megtudta Kupak Pálné, hogy a konyhán egy gyerek van.

De mint a kis ártatlan nyúl a friss fűben, kaszált lóherében, káposztalapuban részvétet költ talán még a vérengző ebben is, nemcsak az emberi állatban: úgy a a félénk, majd vigyorgó, kapálódzó fiúcska is a szolgáló ágya fejében, a hol rejtve volt.

Közelebb vonta magához a haragos - tekintetű, szilaj asszonyságot.

— Hogy hivnaki? — kiáltott ez reá.

— Mihálykó vagyok, jó vagyok, nem teszem el a krajezárt.

— No akkor le is törném a kezeidet.

— Ne félj, bátoritá az ajtószögletből Kupak ur, integetve, hogy nem lesz baj, csak legyen bátor és csókoljon kezet hamar, hamar.

Oh, egy gyermeknek fényes, könyes szeme, mosolyra nyílt félénk, piros ajka, dadogó édes beszéde, még akkor is, ha rongy fedi gömbölyű vállacskáit, szebb a nyíló ibolyánál, tündöklőbb a ragyogó csillagnál.

íia

.1

u‘ii,

ít

jnSokáig, sokáig nézte a száraz asszony-utal ság a gyermeket, majd kiment szótlanul a folyosóra, oda támaszkodott a csarnok lZ oszlopához és sirt, sirt, azzal a csodálatos, szivet átjáró zokogással, melynek mélysé- ,t gét, erejét, tébolyitó gyötrelmét Isten talán csak a gyermektelen asszonyoknak adta.

Hát ott maradt a gyermek.

Elsőbben a kényes, sivár pénzasszony lopta be a konyhából egy este és oda fektette maga mellé.

Csöndesen meglapult a fiúcska, s mikor félve elaludt, álmában is érezte azokat a harapásig erős, heves csókokat, melyeknek melegsége arczácskáját, vállait, nyakát feldagasztotta. ♦

Azután Pál ur ágyába került.

Azután felvitte Pál a hivatalokba és Pálné a nőegyleti gyűlésekbe, azután selyembe öltöztették, azután szép gesztenyehaját csigákba szedték, hogy fölülmúlják a jó természet áldó hatalmát.

A rettenetes uzsorás házát kezdték a/ emberek jaémi tisztelettel emlegetni, d *’