Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-12-25 / 52. szám
Kill, évfolyam. 18§7. 52-ik izám. Veszprém, deczemfoer 25. Megjelenik e iai> a „HIVATALOS EBTESITÖ“-vel együtt minden vásariiar reggel. Rendkívüli esetekben kti* * lönlap adatik ki. — E18flse*uéHÍ ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt ŐO kr. ; félévre 0 írt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára lő kr. — Hirdetésök VESZPRÉM Magánvltáknak » személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — iTévtöloH közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ba valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bórmentetlen 6 kr.: nvilttárben 20kr.:min- d«n beiktatásért kiiliin 30 kr. állami bélyeg-illeték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus a. Fia kóiivrKeresiiedése V esznrem közgazdasági-, társadulrni-. helyi- s általános érdekli leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem utcza 872. s*. a. ben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reeiamátió. MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Ide czimzeiidö a lap szellemi részét illető minden közlemény. A\ elaggott esztendő ősz fürteivel nyugodni tér. Mint egy {sémbes öregé, olyanok, utolsó napjai: zúg. morog, s végső erejével rá\\a meg a fák lombtalan gályáit, mintha kérdőre kívánná vonni a\ embert, vájjon hogyan használta fel a\ általa nyújtott napokat. Áfán eltűnik ő is abba a beláthatatlan sötétségbe, melyet múltnak nevezünk, nem hagyva ránk egyebet, mint a beléje helyezett remény csalódását, mely ismét új reménynek lesz sfulőanyja: a reménynek egy jobb jövőbe. A remény egy jobb jövőbe! E\ élteti a\ emberiséget, s ez éltet bennünket is, a midőn a{ év alkonyán fölemeljük szavunkat, hogy t. olvasóink figyelmét a közügyektől elterelve, rövid néhány perezre önmagunkra irányítsuk. Lapunk az újévvel XIV-ik évfolyamába lép. Nagy idő ez, hosszú idő még az ember életében is, — hát még egy vidéki lap életében, mely csak egy év alatt is oly sok viszontagságon és vajúdáson kénytelen átmenni. — kivált manap, midőn az irodalom vadhajtásai oly bőven burjá- noznak mindenfelé. Ily körülmények között vajmi nehéz helyzete van azon orgánumnál melynek feladata, nem az ostoba handa-bandázás, nem a népszerűség haj- hászata, nem a skandalumok után való hajtóvadászat, hanem a békesség, a munka, a szeretet, az ember- és törvény tisztelet terjesztése Távol van tőlünk az önhittség, mintha nehéz feladatunknak minden irányban teljesen megfeleltünk volna. Emberfölötti munka volna ez, s ama szűk keret, melynek korlátái között mozgunk és mozoghatunk, ezt lehetetlenné is teszi- De viszont szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a mit a jó ügy iránti buzgalom megtenni képes, azt megtettük s ha szerénységünk nem tiltaná hivatkozhatnánk több közérdekű ügy diadalra juttatásában s társadalmi viszonyaink javításában való ernyedetlen és sikeres munkálkodásunkra, minek elismerését nem egy mérvadó helyről voltunk szerencsések hallhatni. Figyelmünk kiterjeszkedik mindenre. Minden törekvésünk oda irányúi, hogy lapunkat minél érdekesebbé, változatosabbá, gazdagabbá, s így irodalmilag is figyelemre méltóvá és a lehetőség szerint maradandó becsűvé tehessük. Hogy e czélunkat elérhessük, két fontos tényező hathatós pártfogására van szükségünk. Ezek egyike t. munkatársainknak, s irodalmunk jelesei közül azon t. barátainknak s jóakaróinknak további szives közreműködése, kik jeles dolgozataikkal eddig is támogatni kegyesek voltak. S e részben teljes megnyugvással tekintünk a jövő elé, mert nemcsak rendes munkatársainknak, de irodalmunk tekintélyei közül is többnek bírjuk szives ígéretét, hogy a vidéki hírlap irodalom előhaladásának, tekintélyének emelését ezélzó önzetlen törekvéseinket becses munkálataik által elő fogják segíteni. A másik hathatós tényezőt lapunk t. olvasóinak nagybecsű támogatása képezi; mert csak ezáltal jöhetünk azon helyzetbe, hogy lapunk béltartalmának minél magasabb irodalmi színvonalra emelése érdekében a kellő áldozatokat is meghozhassuk. Miért is tisztelettel kérjük t. olvasóinkat, hogy úgy saját, mint vármegyénk és városunk szellemi emelkedésének jól felfogott érdekében is, lapunk e részbeni törekvéseit előfizetéseikkel ístápolják. A „ Veszprém “ teljes megnyugvással tekinthet vissza tizenhárom éves múltjára. Szerény, de tisztes körben: az értelmiség, a józan elvek, helyesen felfogott társadalmi és hazafiui törekvések tántoríthatatlan szolgálatában, minden magán-érdektől ment önállósággal s hivatalos jellege daczára is teljes függetlenséggel, egyedül a jobb, helyesebb meggyőződéstől vezéreltetve, hazánk, nemzetiségünk, s különösen vármegyénk, városunk s összes közönségünk szellemi és anyagi erdekeit folyton figyelemmel kisérve, s szerény tehetsége szerint előmozdítva, mindenha oda törekedett, hogy t. olvasóinak igényeit kielégítse. Hogy mennyire sikerült ezen törekvése, aft t. j olvasóink Ítéletére bízzuk- Jövőben is ezen elvek fogják lapunkat s fognak minket : hírlapírói működésünkben vezérelni. Ezek elmondása után még meg- . jegyezzük, hogy föltételeink a régiek marad- ! nak, melyek lapunk homlokán olvashatók. \ I f Midőn lapunkat továbbra is vármegyénk és városunk művelt közönségének kegyes pártfogásába ajánlanák, maradunk Veszprémben, 1887. évi deczember hó 24-én, hazafias üdvözlettel Aszerkesztő. Karácsony napján. A kereszténység örömünnepet ül. Nincsen szebb, nincsen hódítóbb ünnepe ennél. A megváltó születését ünnepli, mely világ- esemény forduló pontot képez az emberiség történetében. „Ez az én fiam, kiben én megszenteltettem,“ — hangzott az Ur ajkairól. „Szeresd felebarátodat, mint önnön- magadat, — mondá az Üdvözítő. A kien- j «jesztelődés és a szeretet szelleme a kereszténység, mely az ó-kor sülyedő népeit fölemelte az igaz hit és felebaráti szeretet szárnyain, s képessé tette az emberiséget rendeltetésének betöltésére, s a haladás munkájának folytatására. Közel két ezer év munkája, a kereszténység s isteni alapítójának, a Megváltónak dicsősége. Ünnepeljük meg e napot méltó örömmel mindnyájan, kik a szeretet tanában az emberiség megmentését és boldogítását hiszszük és érezzük. A hova a föld nagy kerekén Jézus szelid tanításai utat találtak, megünnepli ott palota és gunyhó egyaránt e nagy napot. A földiszített karácsonyfa körül édes örömtől kigyult arczczal futkároz a gyermekek angyalserege. Izgatott kíváncsisággal várják, és mohó vágygyal nyújtják ki piczi kacsóikat, hogy lássák és érezzék, a mit a kis Jézus hozott nekik jóságuk jutalmáúi, s örömeiknél csak a szülők öröme lehet nagyobb gyermekeikben. Ó, a szép karácsony! ............. De lejes édességgel reszket meg a szivünk e gondolaton. Gyermekéveink benyomásai mind eltünedeztek. Elillant minden, mint a nyitva feledett üveg tartalmának illata. De egy kis mécses ég ott mégis homályosan, egy dolog van, a mely elfelejthetetlen: a karácsonyfa ! De kinőttünk az illúziókból.............. A karácsony megszűnt már ránk nézve myszteriumnak lenni, s lett a szeretet s a jótékonyság ajándékainak kedves ünnepe. A karácsony-estét, a ki valaha élvezte szívbeli bubáját, nem töltheti el egyedül.... A kinek senkije sincs, elmegy a — kávéházba. Oda menekülnek más hasonló nyomorultak is, és ott állítanak maguknak és egymásnak karácsonyfát — visszaemlékezéseikből. . . . A Megváltó születésének emlékünnepe legyen emlékeztetés az ő szavaira, ki azért jött a földre, hogy az emberiséget a gonosz szenvedélyektől, a bűnöktől megmentse, s a szeretet és örök igazság tanainak hirdetése által e földön békességet és boldogságot szerezzen mindeneknek. 0 született, fáradozott és feláldozta magát értünk. Áldozzuk mi is életünket ő neki s kövessük az örök szeretet parancsolatait. Karácsony napja legyen a szeretet ünnepe. Szeressük embertársainkat, mert e nélkül, nemhogy az isteni Mester hű követői nem lehetünk, de nem leszünk édes hazánknak jó polgárai sem. A magyar nemzet legnagyobb ereje polgárainak erényeiben van A „Veszprém“ tár ez áj a. Karácsony ünnepén. Megenyhül a bánat, fölvidul a lélek Szent karácsony napján, Fölzendiil a vidám, hálaadó enek Millióknak ajkán. Mint várja, óhajtja e napot a gyermek, Mely övé egészen ! Mint dobog a szive az örömérzelmek Édes érzetében ! Öltözik a föld is ünnepi fehérbe, Tisztán, ragyogóan, Gyermek ártatlanság igazi jelképe Tündöklik a hóban. Édes örömünnep, szent karácsony napja, Ki ne várna téged? Búbánatát, gondját mára elaltatja S megifjul a lélek. Dél forró homokján, e’szük rideg ormán Zengnek örömdalok, Békesség, szeretet, egymást átkarolván, Ünneplik e napot. Békesség, szeretet, világ ékessége, Ne szálfátok tova. Áldásaitoknak ragyogó szép fénye Ne tűnjön el soha ! ___________________M.------------------------------f Ka rácsony-éj. (Eredeti tárcza.) Tépdesi a vihar a fagyos föld hőtakaróját. Mintha pelyhes dunnát szaggatna széjjel mérges fogával a lenevad Á süvítő szél s/ázfelé kergeti és viszi magával a könnyű liőp lvhst- Az égig nyúló levsgőürt sűrű hófátyol tölti be, mely sie ve ereszkedik lefelé a földre. De a vihar erős korbácsa újból fölveri a havat és ragadja magával be a végtelenségbe, a hol mikor játékát megunta, a szárnyra szedett terhet rémes kaczagás közt odacsapdossa a küszöb oldalába, az ablakpárkányra, vagy az élők szeme közé. Czudar játéka ez a természetnek! Fagyos szele a gyenge öltözeten keresztül szemtelenül át- furakodik egész a csontokig. Ha rongyos ruhában az utast az országúton utoléri, mint valami útonálló tör az ember élete ellen. Ha nem boldogulhat, leüti a szegénynek a fejéről a kalapot, a mit aztán mint valami utszéli ballangót maga előtt elkerget órabosszat is. Északról fű a szél. Kiállhatatlan a hideg. A láb alatt rémesen csikorog a hó. A fák ágaira fehér koronát fon a dér, mely a vihar rémes nyávogásának zajától megbolygatva foszlányokban hull alá. A levegőből megfagyva esik le a veréb és kiesik csőréből a kis morzsa, a mit a hideg hó alól kapart ki fiai számára. Rongyos öltözetben erőltetett lépéssel halad az országúton egy negyven éves munkás ember. Éppen szembe fú a szél. Erőlködésbe kerül, hogy előbbre haladhasson. Meg-megáll az út közepén, hogy a szélnek hátat fordítva kipihenhesse magát. Dermedt kezével leszedi vastag bajuszáról a jégcsapokat. Szűrgallérját fejére veti az áram és ez most olyan jól esik szegénynek, mintha csak békítő karok ölelnék át nyakát______________ De ez a békekötés a viharral nem tarthat soká. A falu még messzi van. Otthon két gyermek, meg a beteges feleség várakoznak. l’edig hiába! Nincs kereset! Az egész héten sem lehetett munkát kapni. A Dunaparton nincs dolog. A jég kikötőbe kergette a hajókat. Hiába kínálkozott a dologra, hiába könyörgött munkáért. — Majd talán az ünnepek után ! , És kérges tenyerét ökölbe szorítva föltekint az égre. De nem láthatja az eget a leereszkedő hó- oszloptól. Fájó gondolatok mardossák agyát. A beteges asszzony nem fogja elhinni, hogy nem kaphatott munkát. A gyerekek kenyeret fognak tőle kérni, az asszony tüzelőre fát. Holnap ünnep van. Ma este Jézus születésének a napja és nem lesz meleg étel az asztalon A gyerekek kérdezni fogják tőle, hogy mit küldött nekik a kis Jézus, ki fogják kutatni a tarisznyát és nem találnak benne semmit. És kérges tenyerét ökölbe szoriti a tekint föl az ég felé. A vihar kaczagva vágja a szeme közé az élesre fagyott havat. * — Kedves anyuskám, a kis Jézuska az égben lakik? — Ott bizony kis fiacskám, de ma lejön közénk a főidre. — Ugy-e ide is eljön mihozzánk és hoz sok szép ajándékot? — Apátokkal küldi a nagy városból, a hol sok csecse-becse van. — Te azt mondtad, hogy czipó't is küld, úgy fázik a lábam! — Ugy-e anyám a kis Jézuska neked is küld ezukrot oszt azután nem fogsz köhögni olyan nagyon. Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva. ^ t — Azt is küld a karácsonyfán. — Anyuskám ugy-e én jó vagyok ? — Jó, jó, aranyom ! * Egy egész csomó havat vágott oda a vihar a rozoga ablak jégvirágos üvegjére. A gyermekek ijedve lapultak meg. — Nyissátok ki az ajtót hé 1 — Az atyus, az atyus! kiáltozák örömmel a gyerekek. — No nem fagytatok még meg? — Bizony ideje, hogy kigyelmed hazaérkezett. — Bár haza ne jöttem vplna! — Apuska, mit küldött a kis Jézuska? — Mit küldött! Nem találkoztam vele; vagy igen, ezt küldte e, a jégcsapokat a bajuszom alatt. — Se fa, se kenyér a háznál. De talán csak még sem jött kigyelmed üres kézzel ? — A kezemben havat dörzsöltem az egész utón, hogy le ne fagyjon a tiz körmöm. Mert az Isten is csak a szegény emberrel kötekedik! — Ne sirjál édes jó anyám! * — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Beeresztik-e a bethlehemeseket ? — Ni milyen szép templomot hoznak a pásztorok. Benne van a kis Jézuska. Ereszszük be őket édes apám ! — Takarodjatok innen az ablak alól! Hamisság az egész világ! Elvész az embernek a hite! — Ne káromolja kigyelmed az Urat ezen a szent napon! — Hogy ne zúgolódnék az ember, mikor minden igyekezete hiábavalóság. Megátkozott az Isten. Elfordult tőlem minden jó szerencse. Most mutassa hát meg az Isten, hogy én is a fia vagyok!
