Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-12-18 / 51. szám
körülmények közt, a jó éa gyors közigazgatás elvével sem egyeztethető össze, s a baj okát e tekintetben ismét a jegyzőre hárítják, legtöbbnyire pedig a méltányosság szem előtt tartása nélkül. De hogy teljes valódi világításban mutassuk be azon épen nem irigylendő állapotokat, melyek a múltból fenmaradva, mig egy részről dehonesztálják a községi jegyzőt, másrészről kiáltó ellentétben állanak azzal a törvénynyel, mely akkor, midőn a jegyzőre annyi kötelességet, annyi terhet ruházott, elfelejtett gondoskodni arról, hogy kezébe legalább megfelelő jogot — a szükséghez képest önálló rendelkezést is adjon, s a megérdemlett anyagi exisztencziát is biztosítsa, — be kellene hatolnunk a községek autonom működésébe részletesen, a hol azután legeklatánsabban nyilvánul a status quo, a maga odiózus valóságában. De nem akarunk parázs közt kaparászni, mert az jelenleg még — jól tudjuk — nagyon is sütős lenne. El kell jönni, de nem is késhetik soká az idő, mely már majd önmagától meg fogja hozni azt a gyökeres reformot, melyet hiába óhajtottunk az 1886. XXII. t. ez. megalkotása előtt. Addig azonban, mig ez a várva-várt reformbekövetkezik, nem marad más hátra, mint megfeszített erővel küzdeni a létért, tűrve szolgálni a közügyet, elősegíteni a jobb jövő reményében a közjót, elvül választva e jelszót: „Labor assiduus omnia vincit.“ A népkönyvtárak és nép- olvasmányok. A tél népünk életében elveszett időszak. A készt emésztve, semmit sem produkálva, sőt, fájdalom, igen sokszor tivornya, tékozlás között telnek a téli esték. Látva e tespedtséget, ismét, és ismét felmerül a népkönyvtárak és olvasmányok kérdése. Miért nem foglalja el a nép üres idejét hasznos művek olvasásával, miért van az, hogy a magyar ember oly idegen a könyv, a betű iránt ? Ha a nagy munkaidőben nem is, de télen ráérne olvasni. Miért nem teszi ? Édes hazánk tizenhat milliónyi lakosából, irodalom, művészet alig létezik egy millió számára ; sőt ha szigorúan számítunk, be kell érnünk I máslélszáz ezerrel a könyv és hirlappártolók számát. A magyar ember könyvre nem ad pénzt. Pálinkás bolt minden falu minden utc\áján van, mig könyvesbolt vármegvénkint akad meg egy- kettő. Feljárhatjuk a falvakat, mig a nép hajlékaiban bukkanunk egy-egy[családi könyvtárra, pedig minden ^valamirevaló íjházban kellene létezni egynéhány jó könyvnek, melyeket a családtagok haszonnal olvashatnának. Hány gazdag polgár van, a kik irodalomra egyetlen kra]c\árt sem adnak. Jókai regényeit hasztalan keressük a gazdag polgárság házaiban, sőt még a birtokosság is csak kérkedik a .nagy Jókaival*, de a könyvét meg nem veszi. Most dicsősége tetőfokán, hazánk legnagyobb írója örül, ha egy-két ezer példányban eladhatja regényeit. ez a tündér-országból elszabadult gyönyörű angyal imádjon! így tehát, jó Georgeom, nem teszek gyász- fátyolt kalapomra és bizonyos vagyok benne, hogy nincs is okom gyászolni. Ha kétségtelen bizonyítékod lesz, ne feszélyezd magad, lekötelezesz vele. Hived Jacques George válaszol: Kedves barátom! Nem vagyok a te nézeteden. Én mindig óhajtottam, hogy valaki őszintén szeressen és hogy megdöntsem állításodat, azt hiszem, hogy a legrútabb nő is elnyerte volna szívemet, ha cserébe ideadja a magáét. Imádom a gondviselést, a nyugalmat, a nyiltszivüséget és mindenben az igazat. Kicsiny szülővárosom félreeső girbe-görbe utczájában álló szülei házamat nem adom a világvárosok fényes palotáiért. Nem tudnék vulkánon tánczolni, ringó hajón szerelmeskedni. Ha mások utáu arany-pohárból innám a legnemesebb aszűbort, még sem esnék olyan jól, mintha saját poharamból kűtvizet ihatom Lelkemre mondom, a kis Madeline nem nekem való ! Szememre veted, hogy nem vagyok irányában udvarias. Szegény kicsike, elvesztette férjét! Szive szabad, szép szemei pedig többet mondanak, mint a mennyi szabad! Te előtted, nemes hóditó, mindenki azt állítja, hogy okos volt. Ráteszed kezedet e drága gyöngyre, és isten bizony sajnálatra méltó, mert sir, miután féltékeny. Miért engeded sírni, ügyetlen ember? Nem kell akkor a szerencse után futni, midőn kezeink között van! Midőn Madeline rád veté tekintetét, szenvedélye előtört, mint a napsugár a föllegtelen égen. Én addig melegedtem volna e sugárnál* mig porrá nem égek. Végre is ! ........... Né pünknek nem kell semmiféle nyomtatott betű, kivéve a naptárt, melyből a legolcsóbbat, tehát a legrosszabbat veszi. A magyar népnek egyátalán nem természete a könyvvásárlás. Szabad-e ez állapotokat tovább tűrni? Bizonyára nem. Hiszen kétségbeejtő még a gondolata is annak, hogy az általános műveltség hazánkban oly szűk korlátok között él, hogy a magyar irodalom és tudomány, melyekért a nemzet annyit áldozott, az ország tizenöt millió lelkére nézve nem létezik. Kis nép vagyunk. Régen megmondatott, lételünk függ attól, hogy tudunk-e miveltségben, előhala- dásban lépést tartani Nyugat nagy népeivel. Mindenki megvan győződve, hogy tudnánk, ha akarnánk. Mert a magyar ember ritka tehetséggel van megáldva: eszes, okos faj. De mitér ez, ha holt tőko, ha nem lejlesztjük, ha nem értékesítjük ? Erőszakkal hiába akarnók kényszeríteni, hogy forduljon a műveltség forrásaihoz, a könyvekhez. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy nem szomjubozza e forrásokat, nem képezi szellemi szükségletét az olvasás. Oda kell tehát vinni a dolgot, hogy mindez megváltozzék. Rá kell szoktatni a népet a könyvek, az olvasás szeretetére. Hogyan ? Iskolai és népkönyvtárak által. Állítani kell minden iskola mellé népkönyvtárt, melynek darabjait a gyermekek hazahordbassák olvasás végett. A könyvtár szép képes könyvei és hasznos népies iratai otthon a családi körben is érdeklődést keltenek. A szülők szívesen lapozgatnak a könyvecskékben, sőt olvassák, vagy a mi még jobb: gyermekük által fölolvastatják. Ekként terjed az olvasási kedv, a könyvtár kötetei megteszik vándorutjukat a családok között, s már most a jelenben is, hatással vannak az általános népműveltség terjesztésére. Mért ha a tizenhat ezer népiskola növendékei csak a téli hónapokban hordozzák is haza a jó olvasmányokat, már ez azt teszi, hogy a nép hajlékaiba milliónyi jó könyv jut el. De az eredmény a következő generáczióban lesz valóságosan rendkivüli, mert az iskolába járó gyermeket már a zsenge korban rászoktatjuk a könyvek szeretetére, az olvasásra. A tanító ugyauis a legalsóbb osztályú gyermekeknél kezdi a könyvek kiosztását. A ki jól tanul és jól viseli magát, az jutalmul egy-egy képes köuyvet kap ki olvasás végett. így az egész iskoláztatás alatt folytatva a könyvek kiosztását, főként ha még a tanító részéről egy kis ellenőrzés is járúl a dologhoz, lehetetlen, hogy a kivánt eredmény megközelíthető ne legyen. A gyermek iskoláztatása ideje alatt rászokik a könyvtár szebbnél szebb darabjainak olvasgatása által a jó könyvek szeretetére. A könyvek, s a könytár iránt bizonyos tisztelet támad benne, mivel mintegy jutalmul, elismerésül kapta ki a jó könyveket. Ha elvégezte iskoláit, akkor is meg lesz neki engedve, hogy el-eljárjon az iskolába egy-egy jó könyvért, melyet a tanító szívesen kölcsönöz a népkönyvtárból. E szerint az elemi első osztálytól egész a sírig, folyton nyitva áll az iskola mellett szervezett népkönyvtár mindenki előtt. E könyvtár a miveltség, a haladás tűzhelye, éltető forrása lesz. A nép általa a legjelesebb művekhez jut, s ekként megkedveli, megszereti az irodalmat. Lelki szemei felnyílnak, becsérzete feltámad, hogy önerejéből is támogassa a nemzeti irodalmat és művészeteket. Az egyes emberek is fognak pénzt adni könyvekre, a jobb módúak nemes ambicziójuknak tekintik, hogy a jó művekből ők is állíthassanak családi szentélyükben egy kis családi könyvtárt. Semmi sem látszik azért sürgősebbnek, mint hogy a népiskolákban felállítsuk a népkönyvtárakat. Az iskolahatóságok, a községi ügyek vezetői kövessenek el mindent, hogy e közhasznú intézmények minél előbb létesüljenek. Legyenek a néptanítók az ügy lelkes bajnokai, hiszen az ő népszerűségük, az ő tekintélyük növekedik azzal, ha a nép a népkönyvtár által egész életén át összeköttetésben marad az iskolával. Nem hallgathatom el, hogy tegnap és tegnapelőtt este a színházban találtam őket, a „herczeg* igen gyöngédnek, ő pedig engedékenynek látszott. George. * * * Jacques levele: Fogadást tettél, hogy mindig nyomukban vagy ? Mi van a dologban ? Georges. Ál barátom, figyelni kezdesz! Nosl jöjj vissza, higyj nekem. Ha a kifejlet még nem biztos, de közeledik. Madelinet figyelemmel kísértettem. A titokzatos „idegen* egy perezre sem hagyta el. Tegnap egész nap együtt jártak vásárolni. Madeline kocsijában viszi magával: Elég vakmerőség: no de ismered ........... Ja cques. Jövök. Madelinenak megírtam, és megkértem, hogy jöjjön most is elém, mint máskor .... Georges. Fölösleges a visszajövetel. Tegnap Madelinet az ismeretlen házába láttam bemenni. Mindennek vége! Jacques. Lehetetlen. Mondd, hol az a ház? Még sem hiszem, hogy egy nő, a kit szerettem, ilyesmit tehetne Georges. Tegyük fel, hogy nem jól láttam, hogy mást néztem Madelinenak, és ne is beszéljünk felőle többet Mindezek után mit törődöl vele? Jacques. Hogy mit törődöm vele? Jól adod! De hiszen én szeretem, bármily nyomorultnak és elveszettnek látszassák is előtted! Kihúzom a pos- ványból, hallod, kihúzom nálad nélkül, ha te nem akarsz segíteni! Georges. Meglátogattam Madelinet. Igen nyugodtnak látszott. Tévedtem, Jacques. Valaki hasonlít hozzá, ez az egész. Jaczues. Nem tévedtél, Georges, Madeline másé! Bizonyos vagyok benne. Együtt láttam őket bemenni a házba, melyet nem akartál előttem megA népkönyvtárak felállítása nem oly óriási feladat, mint első tekintetre látszik. Mert csak a kezdet kezdetén kell átesni. Ha az első alap megvan, könnyű azon tovább fejleszteni az intézményt. Első alapul pedig kevés jó mű is elégséges. Alulírott már tizanhat év óta szerkesztek két folyóiratot a „Hasqnos Mulattatót* és „ Lány ok Lapját.“ E folyóiratokkal már kezdetben, majdnem két évtizeddel ezelőtt, az volt a czélom, hogy azokkal megvethetők legyenek az iskolai és népkönyvtárak alapjai. És csakugyan, e két lap tartalmas füzetei, a képek által tarkított változatos olvasmányok, részben pótolnak minden egyéb könyvet, ügy hogy kezdetben valóban elégséges e két folyóirat megrendelése. Ezek szép füzeteit a gyermekek hazahordják s otthon a szülők is elolvassák. E két lap megrendelése pedig igazán oly csekély, hogy mines az az iskola, hol a lelkes tanító, iskolahatóság azt ne áldozhatnák, ha az akarat és jó szándék meg volna. Ezen az első alapon megindulhat aztán a további munka. A meglevő két lap füzeteihez részint adakozás, részint szerzés által könnyű újabb és újabb műveket csatolni, s pár év alatt meg van a könyvtár. Csak kezdeni kell! „ A kezdésre legalkalmasabb a téli időszak, üljenek össze, beszéljék meg a dolgot a községek, az iskolák irányadó fórfiai, és mit se habozva létesítsék a hasznos intézményt. Gondolják meg, hogy a nemzeti közművelődésügynek óriási szolgálat tétetik azzah ha a tizenhatezernyi népiskola mellett ugyanannyi népkönyvtár sgerveztet- nék. És mibe kerülne ez ? Igazán semmibe. A jobbak, a nemesebben gondolkozók kevés buzgósággal akár karácsonyra felállíthatnák. Képezze tehát ama jók, ama nemesen gondolkozók között beszélgetés tárgyát pár estén ama fenti kérdés, mely már úgy is teljesen meg van érve a megvalósításra Trefort miniszter úr több rendeletben sürgette a népkönyv tárak megvalósítását; közelébb a közművelődési egyesületek kongresszusán és azelőtt az országos tanító gyűlésen is szóba került, valamennyi egyházi hatóság foglalkozott vele s a dolog vége min denütt a sürgősség, az eszme meleg ajánlása. Valósítsák meg tehát, a kiknek nemes hivatásukhoz tartozik ! . . . Dolinay Gyula. Kimutatás, a Veszprém városi ttízkárosultak részére Véghely De\ső kir. tanácsos alispán úr ő nagyságához beérkezett könyör- adományokról. (Befejező közlemény.) Pápa város polgármesterének gyűjtése 125 frt 85 kr., Puzdor Gyula 5 irt. A veszprémi járásból: Herend község gyűjtése 9 frt 75 kr., Litér k. gyűjt. 8 frt 75 kr., Szentgál k. gyűjt. 9 frt 80 kr., Szt.-kir.-Szabadi k. gyűjt. 9 frt 10 kr.. Almádi k. gyűjt. 9 frt 70 kr., Vörösberény k. gyűjt. 10 frt 58 kr., Tótvázsony k. gyűjt. 25 frt 35 kr., Nagyvázsony k. gyűjt. 15 frt 46 kr., N-Barnag k. gyűjt. 4 frt 5 kr, Vöröstó k. gyűjt. 7 frt, Leányfalu k. gyűjt. 4 frt 41 kr., Mencshely k. gyűjt. 4 frt 65 kr., N.-Hidegkut k. gy. 4 frt 60 kr., K.-Hidegkút k. gyűjt. 1 frt 56 kr, Várpalota mv. gyűjt. 21 frt 69 kr., Öskü k. gyűjt. 4 frt 73 kr., Szt.-István k. gyűjt. 7 frt 85 kr,, Vi- lonya k. gyűjt. 63 kr., Ősi k. gyűjt. 36 frt 25 kr., Peremarton k. gyűjt. 13 frt 1 kr., Berhida k. gyűjt. 5 frt 36 kr., Kiskovácsi k. gyűjt. 3 frt 8 kr., Úrkút k. gyűjt., 2 frt 21 kr., Városlőd k. gyűjt. 11 frt 10 kr. A pápai járásból: Nyárád község gyűjtése 3 frt 20 kr., Mihályháza k. gyűjt. 6 frt 90 kr., Békás k. gyűjt., 6 frt, Lovászpatona k. gyűjt., 9 frt megjelölni. Nem tudom, melyik érzelem uralkodik most bennem, a meglepetés, a méltatlaukodás, vagy a megvetés. Fölkeresem azt az embert és megölöm. Georges. Megbolondultál! ? Miután annyira meg vagy elégedve a szakítással, élj az alkalommal. Jacques. Megvetném önmagamat, ha meg nem ölném azt az embert. Nem tűröm el, hogy velem így bánjanak, Madeliueuál voltam, nem találtam otthon. írtam neki, nem válaszolt. A női szivekben őszinteség is van ? Georges. Valóban bámulok. Ugyan hagyd békében azt a szegény nőt. Miért akarod megölni azt, a ki őt vigasztalja? Kénytelen lennél akkor öt újból vigasztalni. * * * Jacques levele GeorgehozÚjra elmentem hozzá. Elutazott! Hová ? Nem tndom. Meddig marad el? Nem tudták megmondani. Nevess, a mint tetszik, úgy mentem haza, mint az őrült. Szerettem azt a nőt; im, ha tetszik, ez az igazság. Attól féltem, hogy túlságosan beleszeretek, azért fogtam oly bolondságokba, melyek nem méltók sem hozzá, sem hozzám. Ha tudnád, hogy szerelmem szép perczeiben mim volt ez a Madeline! Jókedvű, mint egy kis gyermek, gyöngéd, mint az angyalok, szeszélyes, mint egy tündér 1 Mint elbájolt maga körül mindent és képzelete mily virágossá tette szavait! Mily öröm, mily bizalom, mily gyönyör! ........... Odaad od neki e levelet ? Ó drága Madeline, hol vagy te, kit úgy gyűlölök és imádok ? Vége mindennek, nem látlak többé soha? Jusson eszedbe, jusson eszedbe az első nap ..........midőn félve, reszketve előtted, alig mertem kalapomhoz nyúlni. Jusson eszedbe az az első, ! végtelenül hosszú, édes csók, midőn úgy éreztük, j mintha lelkeink együtt repülnének valamerre, mint 1 10 kr., B.-Ságh k. gyűjt. 6 frt 32 kr., Nyögér k gyűjt. 35 kr„ Vanyoia k. gyűjt. 5 ttt 2 kr., Csóth k. gyűjt. 4 fit 55 kr., Homokbödöge k. gyűjt 8 Irt, 6 kr., N.-Tevel k. gyűjt. 11 frt 98 kr., Gyimóth k. gyűjt. 2 fit 1 kr., Mezőlak k. gyűjt., 10 frt., Bor- sosgyőr k. gyűjt. 4 frt 84 kr., Kéttornyulak k. - gyűjt. 5 frt 93 kr., Dereske k. gyűjt. 5 frt 50 kr. ' Dáka k. gyűjt. 15 frt 64 kr., P.-Kovácsi k. gyűjt. "> 20 frt 35 kr., Salamon k. gyűjt. 3 frt 59 k., N - Ganna k. gyűjt. 4 frt 21 kr., K.-Gauna k. gyűjt. 2 frt 10 kr., Tapolczatö k. gyűjt. 17 frt 10 kr., Jákó k. gyűjt., 7 trt 62 kr., Németbánya k gyűjt Farkasgyepü k. gyűjt. 1 frt 9 kr. A devecseri járásból: Dóba község gyűjtése 4 írt 80 kr., N.-Szőllős k. gyűjt. 10 frt 27 kr., Oroszi k. gyűjt. 1 frt 56 kr., Adorjánháza k gyűjt. 4 írt 31 kr., Egeralja k. gyűjt. 3 frt, Csögle k. < gyűjt. 5 frt, Csősz k. gyűjt. 1 frt 75 kr., Felső-lsz- j káz k. gyűjt 4 frt 70 kr., Közép-Iszkáz k. gyűjt. 3 frt, Aisó-Iszkáz k. gyűjt. 3 frt, Kerta k. gyűjt, f 4 frt 39 kr., K.-Szőrösök k. gyűjt. 2 frt 93 kr., K.-Kamond k. gyűjt, 2 frt 3 kr., N.-Kamond k. gyűjt. 1 frt 89 kr., K.-Berzseny k. gyűjt. 1 frt, K.-Pirith k. gyűjt. 1 frt 25 kr., N.-Pirith k. gyűjt. , 5 írt 46 kr., N.-Alázsouy k. gyűjt. 6 frt 33 kr., K.-Szőllős k. gyűjt. 1 frt, Somlyóvásárhely k. gyűjt. 12 frt, Tüskevár k. gyűjt. 3 írt 10 kr., Borször- csök k. gyűjt. 25 frt 23 kr, Bódé k. gyűjt. 2 frt ' 20 kr., Lőriute k. gyűjt. 25 frt, Padragh k. gyűjt. 3 frt 5 kr., P.-Miske k. gyűjt. 7 frt 1 kr., Haiimba k. gyűjt. 4 frt 5 kr., Eöcs k. gyűjt. 1 frt 47 kr. A zirczi járásból: Zircz község gyűjtése 18 frt 60 kr., Porva k. gy. 3 frt 40 kr.. Bakonybél k. gy. 16 frt. Esztergár k. gy. 33 frt 55 kr, Nána k. i gy. 2 frt 54 kr, Dudar k. gy 12 frt 6 kr, Cse- tény k. gy. 3 frt 5 kr, Szápár k gy. 1 frt 77 kr. I Csernye k. gy 5 frt 50 kr, Suur k. gy. 25 frt 75 ) kr, Oszlop k. gy. 3 frt 20 kr., Csesznek k. gy. 2 ) frt, M.-Szt.-Király k. gy. 2 frt, N-Szt.-Király k. >! gy. 1 frt, Gicz k. gy. 5 frt, Románd k. gy. 4 frt 34 kr, Péterd k. gy. 12 frt 81 kr. Lázi k. gy. 2 j frt 66 kr. Sikátor k. gy. 3 frt 55 kr, Varsány k. gy. 6 frt 50 kr, Bánk k. gy. 1 frt 80 kr, Ács- Teszér k. gy. 5 frt 76 kr. Csatka k. gy. 2 frt 82 kr., Aka k. gy. 13 frt 19 kr, Hánta k. gy. 1 frt 53 kr, B.-N.-Szombathely k. gy. 95 kr., B.-M.- Szombathely k. gy. 7 frt, Bársonyos k gy. 1 trt 65 kr. Teleki k. gy 7 frt 88 kr, Jásd k. gy. 10 frt 57 kr, Teés k. gy. 4 frt 80 kr. Az enyingi járásból: Enying község gyűjtése 62 frt 5 kr., Bozsok k. gy. 8 frt 45 kr, Dégh k. gy. 29 frt 83 kr, M.-Szt.-György k. gy 9 frt 91 kr, Szilas Balhás k. gy. 25 fit, N.-Komárom k gy. 10 frt, M -Komárom k. gy 56 frt, Sió-Maros k. gy. 8 frt 76 kr. Fokszabadi k. gy. 23 frt 40 kr. Siófok k. gy. 50 frt 1 kr, Lepsény k. gy. 12 frt 55 kr, B.-Főkajár k. gy. 22 frt 15 kr, Csajágh k. gy. 8 frt 25 kr, Küngös k. gy. 22 frt, Kenese k. gy. 14 frt 21 kr. CSARNOK. A legszebb és legczélszerübb karácsonyi ajándék. Közeledik a kereszténység szent és fenséges ünnepe — a karácsony. A kirakatok telve vannak mindenféle kápráztató csábitó hatású csecsebecsékkel és ember legyen a gáton, ki a nagy és kis bébék könyörgő édes szavainak ellent bir állaui és nem kerül a sok szemkápráztató czifraságokkal csalogató kirakatok bűvkörébe. Ugyancsak jó összegre rúgna, ha úgy felszámítaná az ember, hogy hány szülő szerzi meg minden karácsonyi ünnep alkalmával újra meg újra drága pénzért azt a tanul- ságot, hogy az, az öröm, melyet a haszontalan gyárilag készült játék által gyermekeiknek szereza galambok! Emlókszel-e arra az estére, melyet először töltöttünk együtt; te haragúdtál rám, én megbántam szavamat; emlékszel a kirándulásra, midőn a nap föllegtelen égről mosolygott le, a fák lehajtották ránk lombjaikat, a virágok nehéz illatot árasztottak; vagy a midőn zivatar kélt, vihar dúlt, te hozzám simultál, elhalaványodtál, mint a hold méla fénye, mely sötét felhők mögül rezeg a nagy mindenségben? 0, Madeline, mily szép voltál akkor! A gondolat, hogy valaha elveszíthetlek, jobban bántott, | mint a halál! Térdre borultam, karjaimba zártalak! Mohón ittam lélegzetedet, magamba szívtam illatodat, szerettem volna szívedet kitépni, hogy azontúl az enyimmel együtt, egy kebelben dobogjon ! . . . • 0, Madeline, azóta nem vagyok én, azóta csak érted, általad, benned vagyok! Nem tudom, mit vétettem ellened, de bocsáss meg, miként én is megbocsátok. Jöjj vissza. Madeline, jöjj vissza 1 Imádlak és meghalok! ........ Ja cques. Georges úr Jacquesnak. Madeline visszajön ma este, te vén bolond! Pedig megérdemelnéd, hogy tovább szenvedj. Tauácslom neked, hogy jövőben elkerülhesd az ilyen „orosz herczegi“ dolgokat, vedd nőül ezt a kék szemű, féltékeny angyalt, kit nem akartál többé szeretni és a kit nem bírsz elhagyni. Madeline bemutatja neked a — kissé megváltozott — herczeget. — Már nem viseli hosszú szakállát, és nem jár úgy előre hajolva. Meg ne öld; légy meggyőződve, hogy boldogságodat mindig tiszteletben tartotta, mert az az átkozott „idegen* nem más, mint őszinte barátod Georges.
