Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

XIII. évfolyam. 1887. 45-ik szám. Veszprém, november 6.

Megjelenik e lap a

„HIVATALOS ÉBTESITÖ"-ve!

együtt minden vasarnap reggel. Baimkiviili egetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési

ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 frt; egén* évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egv hasábos netitsor tere fi kr.; nyiittérben 20 kr.; minden beigrar.ásért kiiliin 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Sladéhlratal: Kraus A. Fia kbuy vaeresKedése Veszpreiu- hen. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

VESZPRÉM

közíTíizdasáíri-. társadalmi*, helyi- 8 általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Uagáovltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretébeu hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkoznak. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Jeruzsálem-utcza 872. ez. a.

Ide czimzendő a lap szellőim részét illető minden közlemény.

Az örök szeretet nevében.

A Mária Dorothea-egyesület, mely Mária Dorothea O Fensége védnöksége alatt a magyarországi tanítónők, gyermek- kertésznők, nevelőnők, zongora- s nyelvmesternők, egyszóval a hazánkban tanítással és neveléssel hivatásszerilleg foglalkozó nők anyagi és erkölcsi érdekeinek megóvása s fejlesztése végett 1885-ben alakult, Budapest fővárosában egy a fővárosi hatóság által e czélra díjmentesen felajánlott telken „Mária Dorothea-intézet“ czim alatt külön épületet akar emelni, mely egyedül élő szegény és munkaképtelen volt tanító- | nőknek és nevelőnőknek otthont biztosítson j és egyúttal központja legyen a magyar nevelőnők törekvéseinek, az a hely, a honnan a legilletékesebb egyének egyesült erővel emelhessék fel szavukat a nemzeti lét egyik legfontosabb feltétele, a nemzeti nőnevelés reformja érdekében.

A Mária Dorothea-intézet tervezetének megvalósítása mintegy 30,000 írtba kerül. Tagtársaim nevében én, mint az egyesület ez időszerinti elnöke, kérek fel mindenkit, kihez jelen soraim eljutnak : adakozzanak és gyűjtsenek.

Ne utasítsa vissza senki kérelmünket, ha csak krajczárok lesznek is, a mit körülményei folytán e czélra adhat; ne legyen közönyös ügyünk iránt, mig akad egy ismerőse, kivel czélunkat és törekvésünket meg nem ismertette; ne legyen habozó s ingadozó ; fillére s tigybuzgalma a magyar közművelődés érdekét mozdítja elő, az általa elért eredmény, bár csak porszemként, az örök szeretet nagy munkáját fogja gyarapítani.

Először fordulnak most a magyar tanítónők segítségért a magyar társadalomhoz. Első ízben kérnek gyámolítást azok, kikre bízatott a magyar nők és a leendő magyar anyák nevelése. Kérelmünk anyagi helyzetünk javításával kapcsolatban a nemzeti nőnevelés reformját terveli, a magyar faj és a magyar állam fenmaradása s felvirágzása egyik feltételének akarunk szolgálni azzal az épülettel, mely nemcsak humanisztikus intézet lesz, de egyúttal a nemzeti nőnevelés ügyével foglalkozók közös érdekből származó szoros összetartó kapcsa.

De lenne bár a „MáriaDorothea-intézet“ kizárólag humanisztikus intézmény, közel 10,000 nőből álló testületnek, mely életét a tanítás s nevelés nemes czéljának szentelte, joga van ily kérelemmel járulni a magyar társadalomhoz. Nemcsak joga, de kartársai iránt való kötelessége is. S van okunk remélni, hogy a magyar társadalom j meg fogja hallgatni kérésünket. Mert az j önerejére utalt művelt nő, mint tanítónő, a ; legfárasztóbb terheket veszi magára, s gyönge szervezetének megfeszített erejével küzd a társadalom érdekében, tűr s szenved éveken át nemes hivatása teljesítésében. S mennyi lesz közöttük agg napjaiban egyedül s elhagyatva, midőn a gyenge testben lakott erős lélek is hanyatlik, hánynak lesznek elválhatatlan kísérői az egyedül lét és a nyomor!

Adakozzunk. Állítsuk fel a Mária ) Dorothea-iutézetet, megpihenő helyet a > szegény elhagyatott, volt tanítónőknek és egy közművelődési templomot, mely társadalmi életünk egyik legszebb és legkényesebb kérdését, a nemzeti nőnevelést ápolja és erősíti meg. Bizalommal kérek fel mindenkit, kihez jelen soraim eljutnak: adakozzanak és gyűjtsenek.

A magyar tanítónők egyik legkitü- nőbbike, a legelső állami nőnevelő intézet igazgatója Zirzen Janka úrhölgy volt kegyes egyesületünk pénztárának kezelését elvállalni s az ő neve elég biztosíték, hogy a Mária Dorothea névvel díszített egyesület részére gyűjtött pénz rendeltetésének megfelelően fog felhasználtatni. De e mellett minden egyes küldeményt, bár csak kraj- czárokból álljon, háromszor nyugtázunk: a

„Nemzeti Nőnevelés“ czimű havi folyóiratban, a gyűjtőknek küldött levelezőlapon s a Mária Dorothea-intézet felállításakor kiadandó emlékkönyvben.

Az örök szeretet nevében ismétlem kérő szavamat: adakozzanak és gyűjtsenek !

A „Mária Dorothea-egyesület“ nevében:

Báró Nyáry Adolfné, elnök.

*

adományok s gyűjtések a jelen felhívással együtt legalább a s\ám megjelölésével Zirpen Janka igazgató nevére (‘Budapest, Andrássy-út 65. s%.) a ké\he\ vétel napjától két hónap alatt küldendők meg. Uj ívek kívánatra ugyanitt kaphatók.

Az egyesület czélját és feladatát az 1885. junius 5-én megerősített alapszabályok következő pontjai tüntetik föl:

3. pont. Az egyesület czélja a magyarországi tanítónők s nevelőnők (ide értve az ipartanítónőket, gyermekkertésznőket, kisdedovóuőket, zongora- és nyelvmesternőket is) s különösen az ezek köréből tagjai sorába lépőknek gyámolitása s mindenek felett egy, vagy esetleg több tanítónők otthona felállítása. Ez otthon:

a) mérsékelt díjért s a mennyiben lehetséges, ii egészen ingyer ideiglenesen tartózkodó helyet és

ellátást nyújt keresztül utazó vagy az otthon helyén ideiglenesen tartózkodó tanítónőknek s nevelőnőknek ;

b) ugyané helyen működő tanítónőknek s nevelőnőknek kívánságukra mérsékelt díjért huzamosabb időn át ellátást ad;

c) nyugalomba lépett vagy munkaképtelenné vált tanítónőknek s uevelőnőknek esetről-esetre meghatározott teltételek mellett állandó otthont biztosít ;

d) szegénysorsú tanítók özvegyeinek s felnőtt árva leányainak — még ha azok nem tanítónők is — esetleg ideiglenes tartózkodó helyet ad;

e) a helyben működő tanítónők s nevelőnők társadalmi életének középpontul szolgál; könyvtárával, olvasó- és társalkodó termével a bentlakó 8 kint működő pályatársak közt összeköttetést létesít;

f) kívánatra a tanítónők, nevelőnők elhelyezését mérsékelt díjért közvetíti s társadalmi állásuknak biztosítására s önsegélyezésre vonatkozó törekvéseiket lehetőleg működési körébe vonja}

g) egy tanítónői szakosztályt alakít a tanítónők szellemi életének élénkítésére, hol a nevelés fontosabb kérdéseire nézve a tanítónők eszmecserét folytathatnak.

7. pont. Rendes tag lehet minden felnőtt férfi vagy nő, ki magát Írásban kötelezi, hogy bárom éven át évenként 2—2 irtot, azaz két forint tagsági díjat az év első három hónapjában a pénztárba befizet, vagy ennek behajtására az egyesületet feljogosítja. Azok, kik egyszerre 50 forintot készpénzben vagy értékpapírokban lefizetnek, alapító tag czim ét nyerik.

Kimutatás.

A Gönczy Pál vallás és közoktatási m. kir. miniszteri államtitkárnak ötven éves szolgálata meg- ünueplésére az orsz. tanítói árvaházban létesítendő Gönczy-alapítványra beérkezett adományokról.

L

A 4. sz. gyüjtöíven: Keller Lö'rincz Ajkarendek 20 Ur. Kosta György Gyepes 20 kr. N. N. Ajkarendek 60 kr. — A 72. sz. gyüjtüiven : veazprémmegyei izr. tanító-egyesület 3 írt, 4 kr. Baum Fülöp Veszprém 50 kr. Szép Lipót Veszprém 50 kr. Ehrlich Károly Buying 50 kr. Hirgchler Károly Knying 50 kr. Hirschler Dávid Nagyvázsony 31 kr. Krón Mór Veszprém 50 kr. Fischer Mór Várpalota 30 kr. Krausz Jakab Veszprém 40 kr. S. S. 30 kr. Kellner Fülöp Szilas- Balhás, 30 kr Pollák Ármin Vár-Palota 30 kr. Bónai Adólf Siófok 50 kr. Veisz Sámuel Ajka 50 kr. Havas Bertalan Siófok 30 kr. Berkes Mór Veszprém 50 kr. Diener Sándornó Veszprém 50 kr, Lövenstein Paula Veszprém 50 kr. Nusz- baum József Kapolcs 25 kr — A 111. sz. gyüjtöíven: Pintér Dénes Vár-Palota. 50 kr. — 138. sz. gyüjtöíven : Macher Endre Lajos-Komárom 1 frt., Teplicska István L.- Komárom 1 frt., Neubauer János L.-Komárom 1 frt., Székely Gusztáv L.-Komárom 1 frt, Holczl Antal L.-Komárom 1 frt., — A 139. sz. gyüjtöíven: Nagy Pál Szepezd 1 frt., Szollárd István Kövágó-Eörs 20 kr. Takács József Zánka 50 kr. Bereczky Antal Kis-Dörgicse 20 kr. Szalay Géza Szepezd 20 kr. Bárány Ignácz Közép-Dörgicse 10 kr. Helman Mátyás Kapolcs 20 kr. Pataky Béla Eörs 20 kr. Benki Béla Kővágo-Eörs 10 kr. Nagy Soma Leányfalú 20 kr. Kövesy Sándor Nagy-Vázsony 10 kr, Tóth József F.-Dörögd 20 kr. Bazler Adolf Akaii 20 kr. Tóth Gyula Nagy-Vázsony 50 kr. Egyed Mór Vászoly 20 kr. — A 152. sz. gyüjtöíven Szabó István Vinár 10 kr. Szabó Mihály Vinár 10 kr. Unger Jákó Vinár 30 kr. Boros Fáni Vinár 30 kr. Unger Izabella 20 kr. Nagy Mihályné Vinár 20 kr. Nagy Gizella Vinár 30 kr. Szabó János Vinár 10 kr, Zsiga Erzsébet Vinár 10 kr. Olt Sarolta Vinár 5 kr. Schwarcz Berta Vinár 10 kr. Schwarcz Kóza Vinár 10 kr. Marton Ferencz Vinár 10 kr. Marton Gizella Vinár 10 kr. Marton Dezső Vinár 10 kr. Kosenfeld Henrik Vinár 10 kr. Bosenfeld Béla Pápa 5 kr. Kudlicska Imréné Vinár 10 kr. N. N. Gergely! 10 kr. — A 158. sz. gyüjtöíven: Angolkisaszszonyok intézete Veszprém 5 frt.

Fogadják a t. adakozók szives adományaikért őszinte

köszönetemet.

Veszprém, 1887. évi november 1-én.

Stáhly György

kir. tanfelügyelő.

A „Veszprém“ tárczája.

Vallomások — a távolból.

i.

Kedves Györgyöm!

Ma az Úr napja, vasárnap van. Isten házába nem mehetek a zord idő miatt, „szived dobogását* sem hallgathatom, hogy így imádkozzam ; gondolatban foglalkozom tehát veled édes szerelmem s bár nem oly költői gondolatokban, mint te, levelet Írok neked, talán „drága kis levélkét* . . . Milyen gyarló tolmácsa lesz e levél érzelmeimnek, előre érzem, hisz te csak úgy tudsz megérteni engem, ha szemeink tekintete egymáséba mélyed és látod az enyémekben azt az örömsugárt, mely a tükörhöz híven adja vissza érzelmeim milyenségét . . .

Elváltunk! . . És te ezt olyan szépen leírtad nekem, hogy lelkem bánatos érzelmét oly híven tükrözték vissza gondolataid. Számot adjak lefolyt utazásomról? mit éreztem, mikor elindult a vonat? Még most is, mikor annyi rég nélkülözött szeretet veBZ körül, úgy fáj a szivem és úgy szeretnék csak egy pillanatra is melletted lenni. Szeretteim rajongó örömmel veszik körül a rég nem látott szegény Pompont és én kimondhatatlanul örülök, hogy jó anyám keblére hajthatom árva fejemet. És mégis, mikor eszembe jut, hogy téged nem láthatlak, hogy hány keservben és szenvedésben eltöltött napot kell még átélnem láthatásod nélkül: olyankor úgy szeretném érzéketlenné tenni magamat, hogy ne érezzbm veszteségemet! ... Ki vigasztal meg ezentúl engem győngesógemben, ha majd eljönnek a megpróbáltatás nehéz napjai? . . Ha a vasúton

behunytam szemeimet és álmodozni kezdtem, úgy éreztem néha, mintha egy kedves arcz hajolna felém és a fülembe súgná a gyöngéd szavakat: „Te kis aranyos vándormadaram . . . Úgy-e beteljesedett szavam! . . . elhagytál engem í . . . . drága kis jószágom! . . .* Nem is írok erről, hisz úgy megrohanják szívemet az édes emlékek, hogy könnyek tolulnak szemembe, némelyik lehull e papírra is és te majd pirongatni fogsz, hogy elmosódtak betűim! . . . És azután körülnézek ; látom hogy „itthon“ vagyok! Künn forrón süt a nyári nap s az ég olyan tiszta kék. Emlékezetembe idézem tehát ennek ellenkezőjét, a mikor künn hófuvásos zivataros nap volt, a szél úgy zúgott, azok a roppant fenyők úgy hajladoztak és oly rémes suhogást lehetett közöttük hallani. E nyájas otthon helyett akkor engem idegen hajlék rideg falai vettek körül — és én lásd sajnálom ezt az időt, mert bár rideg volt, de ott voltál te s én hozzád simulva oly biztos menedékhelyet találtam erős karjaid közt, mert melletted voltam és boldogabb mint most! ; . .

Bele nyugszom mégis a válásba, mert így akarod és hiszek neked, remélem a jövő boldogságot és szeretlek ! Ez az én hivatásom és szívem lázas dobogása azt súgja nekem, hogy a hit boldogít!..

A fák levelei elsárgúlva lehullottak már, megérkezett az ősz is deres zúzmoráival s én már hónapok óta elváltam tőled! Újra vasárnap van, ma már imádkoztam érted is s az a nyájas arczú Madonna, onnan az oltárról olyan biztató tekintettel bólintott felém, hogy szinte remélem közbenjárását a Mindenható előtt, ki rád bocsátja áldásait. Csak te légy boldog, ezért esedeztem, hisz úgy is juttatsz majd nekem is, elhagyott szegény fehér

rabszolgádnak ebből a boldogságból, mert szerelmed mindent megoszt velem . . . Vigasztaló leveleid néha nagy szomorúságot is okoznak nekem. Most látom, hogy nélküled mily elhagyott vagyok. Az a büszke „éu,* ki néha daczolt akaratoddal is, most már eltűnt belőlem, hiába keresem, ez is hozzád szegődött és elhagyott. Régente, mióta a gyermekczipőkből kinőttem, mindig ez a büszke én kormányozott s mint árva gyermeklánynak is egyetlen védője az ,én magam* volt Bárminő nehéz kérdést kellett megoldanom, pedig volt ilyen is elég, ez az ,én magam* mindig olyan okosan viselte magát s most, mikor legnagyobb szükségem volna rá, elhagyott. Önállóságom elveszett, mint a repkényé, mikor kivágják mellőle a nagy cserfát, hisz egyedül vagyok nélküled s te oly jó voltál hozzám, úgy elkényeztettél, hogy gondolkodtál helyettem is! Kérlek egyetlenem parancsold hozzám vissza ezt az „én magama-at, hisz lásd te erős férfi vagy, de nekem szükségem van rá, mert nagyon ingadozom és félek, hogy nem tudom oly nyugodtan elviselni a távoliét fájdalmát, a hogy te akarod. Nem szabad elmondanom senkinek, hogy hol hagyta a kis bébé azt az ént s olyan nehéz feladat az csak magamnak gondolkodni nélküled 1 A régi büszkeség megtört bennem egészen s úgy érzem magamat, mint a hajladozó nád — egyedül! Mert az én csillagom nagyon messze fénylik, ide már nem is jutnak el biztató sugarai . . . Tengerre dobott csónak vagyok kormányos nélkül s így hányódom érzelmeimben is, mint a kis lélekvesztő a hullámokon 1 . . .

Arra is gondolok, hogy oly boldoggá foglak tenni, a milyen boldoggá nő tehet egy férfit. Ha boldogítni fog odaadó s hűséges szerelmem, mely csak növekedhetik: úgy boldog leszesz! ... De

hát e gondolatnál nagyobb most az én bánatom, hisz egyedül vagyok, nem láthatlak és ez már nagy szenvedés az én nyugtalan szivemnek. Épen azért, mert jelenem igen szomorú, a remélt jövő oly kábító boldogságot igér, hogy az óriási ellentét csaknem lehetetlen előttem. Hiszen úgy én oly boldog lennék, a milyen kevés van a földön. Nekem, ki eddig csak szenvedtem, oly szokatlan e gondolat 1 . . .

Az az én nem is kormányozhatja már gondolkodásomat, mert te nélküled ez nem is gondolkodás, hanem az eszmék kuszáit halmaza . . . . Félek a magánytól, mégis keresem, mert fékevesztett gondolataim sáskák módjára lepik el lelkemet. Emlék emlékre halmozódik s alakod mint bolygó fény csalogat tovább, hiába nyújtom ki kezemet, hogy végig simítsam homlokod! ... A káprázat eltűnik és én bujdokolva keresem a magányt, pedig a fölidézett emlékek néha úgy fájnak — nélküled! Ha együtt cseveghetnénk a múltról, ó mily vidáman kérdezném tőled „emlészel-e ?* . . . És mégis vágyom a magány után. Ha csak lehet végig futok kertünk fagyott gyalogutjain, vagy pedig kis lámpám mellett olvasom utolsó leveledét s olvasva Isten tudja hányszor megmutatom szerelmünk tanúinak: a besugárzó hold s csillagok fényének, az ablak alatt bólintgató lombtalan fák hajlongó ágainak s ezek bólintásaikkal bizonyítják nekem, hogy te írtad e sorokat és én boldog vagyok! Hálát adok az égnek, hogy boldog vagyok, feledem környezetemet, s csak téged látlak, a mint előre hajolva írsz asztalodnál és csöndes kis szobácskád- bau csak az óra ketyegés* jelzi, hogy a perczek sietve haladnak, százezrekké nőnek s én még sem láthatlak tégedet! ó édes Györgyöm, hányszor fognak még megfordulni azok a kis mutatók; hány-