Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

XIII. évfolyam. 1887. 4r2~ik szitui. Veszprém* október lO. í i I Megjelenik e mn » „HIVATALOS EBTESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kft. lönlkí adatik ki. — ElSfll.téll Ír mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; égésé évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetőiek dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nviittérben 20 kr.; min­den heigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték tiseteniiö. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia kbuv vkeresaedése Vesrprem- ben. Jde küldendő mindeu elo- fisetós, birdetés, melléklet e reelamátio. VESZPRÉM közíTíizdíisáíri*. társad almi-. Helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Uag&nvHik&ak s süeiné- lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Eéllratok visgEaküIdésére nem vállalkosnnk. — Névtelen k8*lemények csak akkor vé­tethetnek ügyelembe, ha való­diságuk iránt bisonyiték sse- reetetett be. — BinB.Bt.tl.il leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Jeruziilem-utcza 872. se. a. Ide ciimzendö a lap szellemi réseét illető minden közlemény. statárium. 15391 1 1887 Veszprém vármegye alispánjától. HIRDETMÉNY. A magy. kir. belügyminiszter­nek, 1887. évi október hó 7-én 65401 I sz. a. kelt rendeletével, a tör vény- 1 hatósági bizottságnak a megye | területén ujabb időben ismételve előfordult rablások és gyilkossá­gok alkalmából tett fölterjesztése folytán, a rögtönitélö bíráskodási eljárás Veszprévármegye területére f é 1 évi időtartamra rablással páro- | salt gyilkosság vagy emberölés j elkövetői, rablók és mindezek bűn­részesei ellen engedélyeztetvén: ezennel közhírré tétetik, hogy a föntirt idő alatt Veszprémmegye területén fölmerülő rablással páro­sult gyilkosság vagy emberölés | tettesei, rablók és mindezek bűn­részesei rögtön-biráskodási eljárás szerint „kötél általi halállal“ fognak büntettetni. Veszprém, 1887. évi október hó 9-én. Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. Beteg volt .... Beteg volt, hogy először láttam őt, Megálltam fehér kis ágya előtt; Hisz egy hervadó liliom felett Résyvétleniil elmenni nem lehet; De mért érinté ajkam homlokát ? Magamse tudtam akkor még okát. Valója, lénye oly átszellemült! S{ü{ homlokán egy bárány felleg ült. . . Gondoltam: árván ne borongjon ott, S rácsókoltam egy re\ge csillagot. . . A{ odacsókolt csillag sugarán Túliéti fényben ragyogott a lány ! . . . Már föl -- a mennybe készült, angyalok Karán elébe \engtek a dalok, De — mert földi ajk érinté meg őt A földre élni újra viszszajöit .... Az uj életvágy egy mosolyban ott ... . Melyet talán már az égből hozott ?! . . . Ah! mit ére{ék látva e mosolyt, Mely bűverővel a szivemre folyt! Kimondhatatlan édes érzelem, kell czégér; ez az önérzetes eljárás azon­ban nagyhangú reklámokhoz szoktatott ko­runkban már nem fizeti ki magát. Hogy tehát az e téren megindult szép lendület a mi indolencziánkon hajótörést ne szen­vedjen, hanem a szövőipar hazánkban is fölvirágozzék, a sajtó föladata, bogy föl­rázza a közönséget abból a közönyből, melylyel a „hazai“ gyártmányok iránt viseltetik. Fájdalom, nálunk még mindig igen sokan vannak, kik azt hiszik, hogy csak az a jó és divatos, a mi külföldről kerül hozzánk. Szomorú dolog, hogy gyapjuter- melésünk olcsó pénzért a külföldre kerül s azt mi később posztó alakjában méreg drágán vásároljuk meg. Pedig ez nem ha-, zafiság, sőt nem is észszerű dolog akkor, midőn nekünk is vannak posztógyáraink, melyek mindazt előállítják, a mire szüksé­günk van, azzal az előnyös különbséggel, hogy sokkal olcsóbban adhatják ugyanazt a posztókelmét, mert azért nem kell azo­kat a nagy vámokat fizetni, mint a kül­földről behozottakért. Itt az ideje, hogy fölnyiljék a nagy- közönség szeme és saját előnyének szem­mel tartása mellett egyúttal hazafias czélt is mozdítson elő azzal, hogy itthon pzterezze be e téren is szükségleteit. p Sokan vannak köztünk, kS? még nem is tudják, hogy városunkban »is léte­sített egyik törekvő, derék polgártársunk egy olyan nagyszabású posztógyárat, mely a legkitűnőbb és tetszetősebb szöveteket állítja elő hamisítatlan, kitűnő minőségű gyapjúból, igen olcsó árban. Ez Vessel Lipót polgártársunk posz­tógyára. Nem vagyunk barátja a nagyhangú reklámoknak és senki sem vádolhat ben­nünket azzal, hogy valamikor az önérdek szólt volna ki belőlünk, hiszszük, hogy most sem fogja senki szavainkat félremagyarázni akkor, midőn a közönség érdekében, mely mindenkor irányadónk volt, ezen posztó­gyár kitűnő termékeire hívjuk föl a köz­figyelmet. Hazafias kötelességet vélünk ez­zel teljesíteni, s ezen öntudatban keressük és találjuk fáradozásaink legszebb jutalmát. Már a nyár folyamán megemlékeztünk erről az életrevaló vállalatról, mely akkor Árasztá el, — az első szerelem .... Beleszerettem fájdalmaiba, ’S hervadozó két arczrózsáiba .... Fölé borultam, sírtunk — sírt velem! — Megkeresztelénk dicső szerelem! . . . Megszülte gyöngyét a beteg csiga, Rámszórva fényét mosolygásiba. Behintvén a hold anda sugár át: Fejünk felett szőtt ékes glóriát .... Hozzá — úgy estve — gyakran elmenék, Az óra gyorsan, boldogan telek, Münden csók nyomán mely arczára hullt ­Azonnal egy-egy rózsa biborult ............. Mi g egyszer ágyát elhagyd ... Ni, ni!... Hol egy Rapháel őt lefestem ?! * Csodálatos vagy óh te szerelem, Örök nagy talány, mese, rejtelem, Ki a koporsót megszégyeníted, ’S viszont az ágyat abban készíted!. .. Mert ha látnátok, mint virul a lány, ’S az én arczom meg milyen halavány!. .. Bényei Gábor. még a berendezés stádiumában volt, de rövid idő alatt oly szép előhaladást teit, hogy bátran versenyre kelhet a külföldi gyárakkal. Hogy ez nem légből kapott frázis, arról mindenki meggyőződhetik, ha a gyár termékeit megtekinti A közönséges pok- rócztól kezdve készül itt mindenféle kelme, a legfinomabb ruhaszövetig. Föltalálhatja itt gazdag és szegény azon ruhakelmét, melyre szüksége van. Első sorban vározunk hazafias érzelmű szabó iparosai tehetnek legnagyobb szol­gálatot a közönségnek, ha kelmeszükség­leteiket e gyárban szerezvén be, olcsó és tartós ruhákat készítenek. Próbát ajánlunk s meg vagyunk győződve, hogy az nemcsak a gyár, hanem a közönség előnyére is fog kiütni. Nem akarunk itt a gyár nagyszabású berendezéséről szólni, noha annak szem­lélete igen kellemesen lepett meg bennün­ket ; azt sem akarjuk bővebben részletezni, hogy azon nagyszámú munkás, kiket a gyár foglalkoztat, városunk legszegényebb néposztályából kerül ki s nyer itt állandó alkalmazást s biztos keresetforrást, a mi szinte nagyon fontos és méltánylást ér­demlő dolog. ) Jelen sorainknak csupán az volt czélja, bogy a fogyasztó közönség figyelmét föl­hívjuk ezen elismerése és pártolásra méltó vállalatra. Mindenkor készséggel támogattuk, a mi jó és a mi magyar, azért tartottuk most is hazafias és erkölcsi kötelességünknek a városunkban készülő magyar posztóra fölhívni polgártársaink figyelmét; most már tőlük függ, hogy a kínálkozó elő­nyöket fölhasználva, hasznukra fordítsák, annál is inkább, mert ez által hazafias czélt is mozdítanak elő. Végül nem mulaszthatjuk el, hogy örömmel ne üdvözöljük ezen életrevaló vállalatot városunk falai közt, mely szinte hivatva van Magyarország oly szép len­dületnek indúlt szövő-iparát a fölvirágzás­hoz közelebb juttatni. A szép és nemes czél buzdítsa kitartásra a vállalat tulajdonosát s legyen meggyőződve, hogy hazafias ér­zelemre valló tevékeny iparkodása előbb- utóbb elnyeri az óhajtott siker jutalmát. Szöktetés a zárdából. — Elbeszélés. — Irta: Szomaházy István. (Folytatás.) Nem megjósoltam tegnapi levelemben, hogy lész valami fejlemény? Lett is, kedves Leontine-om, halld csak, amint következik. Képzelheted, hogy alig vártam ismét a dél­utánt. Pater Bemigius, mintha sejtett volna valamit, mise után még gondosabban czirógatta meg az arczolnat,Csak penitencziát, penitencziát gyer­mekem!* Ellenben a fejedelemasszony felidéztetett a dolgozószobájába s egyenesen a szemeim közé tekintve, adta tudtomra, hogy most meg van elé­gedve a viselkedésemmel s „ebben az értelemben* fog írni a szüleimnek is. Persze könnyű ilyen Körülmények között megelégedni *, hiszen maga Belzebub is jól viselné magát, ha semmi alkalma sem volna a gonoszságra. őt órakor (épen mint tegnap) lementem a kertbe, hol egy lélek sem járt. A szivem dobogott: vájjon ő eljön-e ismét? Szentkereszthy Pál úr már állandó helyet foglalt el álmaimban. (Persze ez csak frázis, ahogy a regényírók mondják. Igazában soha sem szoktam álmodni.) Óvatosan körülnéztem még egyszer, nincs-e valaki a közelben s aztán nagy izgatottsággal ismét átdobtam a labdámat a kerítésen. Várok néhány perczig, — hiába! A labda künn maradt. Hallgatózom, semmi nesz se hallik. Elkomolyodtam, nehány falevelet idegesen letépek s aztán — hiába tagadnám — majdnem sírva fakadok boszuságomban. De képzeld, cziczukám, mi történt? A magas Kimutatás a Veszprém városi tüzkárosultak részére beérkezett könyöradományokról. ' 1 ■ • :',í Veszprém város lakosságának adakozása., (Folytatás.) VII. Poléta. Gyöjtök : Kürti Károly, Brenner Lőrinc*, Bognár János. Adakozók névsora: Budai József 5 frt, Kiérni» János 40 kr, Schénig Antal 40 kr, Csekő János 40 kr, Keresztes István (szabó) 50 kr, Prenczner Alajos 50 kr, Brázsil János 60 kr, Czégény Ferencz 60 kr, Bedits János 60 kr, Zutter Edvard 15 kr, özv. Nagy Jánosné 80 kr, Meryel Jgnácz 50 kr, Tobakf Miklós 40 kr, Adorján Sándor egy kosár árpa, Ör. Léb Ádám 50 kr, Nyéki Jánosné 1 frt, Bitziné. 10 kr, Vizi István 10 kr, Vizi Ferencz 30 kr, Berki János 15 zsnpp s 1 frt, Csermák József 30 kr, Primnsz Józsefné 10 kr, Kosaras Perftncz 10 kr, Soós Zsigraond 10 kr, Tóth György 50 kr, Slavonics József 50 kr, Krisztián Józsefué 50 kr, Tóth Lajos 10 kr, Adler Vilmosné 30 kr, Németh Kálmán 60 kr, Rigó Ferencznó 40 kr, Csalié József 60 kr, Rózsás Ferenci 25 kr, Tóth József 30 kr, Ottmon Mihályné 50 kr, Fihli Pálné 20 kr, Lengyel Ignácz 1 frt, Próder Antal 20 kr, Jákói Dániel 50 kr, Jákói Klára 1 frt, Hevenyesy Mihály 10 kr, ör. Segesdi János 1 frt, Segesdi Zsófi 50 kr, Bényei Gábor 50 kr, Pardán Sándor 1 frt, Pirmayer János 30 kr, Herczeg Gábor 1 frt és neje 50 kr, Szél János 20 kr, Csertán -Pál 20 kr, Kecskés Gáborné 20 kr, Segesdi Lajos 40 kr, Kenesei János 10 kr, Pogán József 10 kr, Reichenfeldné 50 kr, Reichenfeld Fáni 25 kr, Reiehenfeld Hermina 25 kr, Kámes Antal 5 kr, Fojtik Mihály 20 kr, Schtál Ferenczné 10 kr, Kovács János 40 kr, Takács József lO frt, Heizer Fülöp 20 kr, Eeichardt István 10 kr, Gémesi József 25 kr, Kovács János 10 kr, Hollósi István 20 kr, Báor István 10 kr, Segesdi Józsel 50 kr, Vári Béla 20 kr, Nagy Károly 20 kr, Adler Ferdinandné 40 kr, N. N. 50 kr, Keserű József 1 frt, Horváth Sándorué 50 kr, Fa János 60 kr, Bártusek Antal 20 kr, Molnár Gábor 1 frt, Kurtz Rudolf 2 nadrág, mellény, kabát és 50 kr, özv. Lengyel Simouné több ruhadarab és 1 frt. - Összesen 36 frt 40 kr. Vili. Poléta. Gyűjtök: Meszlenyi János, Kovács Károly, Bzücs Pál. Adakozók névsora: Veisz Vilmos több ruhanemű és 1 frt, özv. Jeszenszkyné l frt, Berkiné F. tanácsosné 1 frt, Berger Antal 60 kr, Szedlák Károlyné 40 kr, Munkácsy József 1 frt, Fehér Gyula 1 frt, Balás Ber­talan 2 frt, Tóth Mihály 1 frt, Libenát. Károly 40 kr, Benis Károly 50 kr, özv. Segesdyué 1 frt, Győri Antal és leánya több darab ruhanemű és 2 frt, Zsolnai Sándor 4 frt, név­telen 1 frt, Kán Mór 80 kr, Kasenszky Jánosné 1 frt, özv. Tőttőssy Károlyné 1 frt, Kóber nővérek 50 kr, Ernhoffer Ferencz 1 frt, Meszlenyi Jánosné 2 frt, Pék Károlyné 20 kr, Kaiblinger 10 kr, Czeller Károlyné 20 kr, özv. Beire- derné 20 kr, Kovács Károly 2 frt, dr. Matisz Dezső 1 frt, Suszter József 20 kr, Bantbauer Gáspár 4 kalap és 50 kr, özv. Züsz Károlyné 1 frt, Eizert József 1 frt, Till Gusztáv 50 kr, Keim Adolf 1 frt, Singer Ignácz 1 frt, Horváth József 1 frt, özv. Sir Jánosné 20 kr. Gutner János 1 frt, Schmid József 30 kr, Svanda Istvánná 3 mm. rozs, N. N. 40 kr, Schreiner János 5 frt, özv. Skultétiné 50 kr, Hopp Jánosné 10 kr, Uj Antalnó 20 kr, N. N. 10 kr, Fata Márton 40 kr, Klein Izidor 20 kr, ör. Sördén N, 10 kr, Stei József 25 kr, Stein Györgyné 1 frt, Homoki I. 2 frt, Rot- liauser S. gyűjtőivén 2 frt, Hoffenreich testvérek 1 frt, Benátsek N. 1 frt, Tréger Dániel 1 frt, Fripk Rozália 1 frt, Kleczár Ferencz 2 frt, Somogyi Mihályné 5 frt, Somogyi Gyula (Győr) 2 frt, Veccel Lajos 3 frt, Petkő bácsi I frt, Fránk János 20 kr, Bsid György 10 kr, Eisert József 10 kr, Geiger Márton 20 kr, Kreutzer Ferencz 5 frt, Freind Sámuel 40 kr, Szekér Sándor 30 kr, Gelencsér Mihály 1 frt, Husvéth János I frt, Husvéth Nina 50 kr, Husvéth Róza 50 kr, Husvéth Mari 30 kr, özv. Hnsvéth Mártonná 20 kr, Czeigler Teréz 50 kr, Sördén Lajos 50 kr, özv. Faskóné 50 kr, Szente János pék 1 frt, Jagasits Mári egy kila búza, Márton Gyula 2 frt, özv. Hopp Károlyné 3 frt, fal mögött egyszerre valami ifjú fő jelenik meg, rá két kar s alig hogy magamhoz térek az ijedtségből, már az egész alak ott áll előttem a kerítésen. Annyit rögtön észrevettem, hogy az urfi csinos, de azért egyszerre »elsötétült a homlokom* s mint valami intrikus színész, monoton hangon kérdezém: — Kicsoda Ön ? A fiatal ember szelíd mosolygással hajolt meg előttem (képzeld csak ezt a bemutatást, 5 két ölnyire állott fölöttem) s mintha csak valami bál­teremben volnánk, szeretetreméltó bangón válaszolt: — Én Szentkereszthy Pál vagyok, kisasszony! — De kérem, távozzék, mert valaki meglátja. — Ha megengedi kisasszony, mindenesetre leszállók a falról, mert kívülről rámismerbet valaki. — De az Istenért, csak nem fog idejönni a kertbe, hogy valami soror észrevegye. — Legyen nyugodt kisasszony, senki sem fog észrevenni. — De uram! — Bízzék bennem kisasszony! Azzal nem is várt több engedőimet, hanem a következő perczben, mint valami evet, már ott állott az egyik fatörzsön, honnan ügyesen eresz­kedett le a földre s ott állott meg előttem. De akkor egyszerre elpirult (jól láttam, bár lesütöttem szemeimet) s zavarodottan nézett rám, miközben a kalapját forgatta a kezeiben. De végtére mégis megszólalt: halkan és bátor­talanul : — Mégsem csalódtam, kisasszony 1 Én fel nem néztem volna egy világért s szen­tesen, szerényen válaszoltam (miközben majdnem elnevettem magam, hogy milyen ügyetlenül áll ott Szentkereszthy Pál úr): — Miben nem csalódott On, uram ? Magyar posztó. A szövő ipar hazánkban rövid idő alatt hatalmas lendületet nyert. A mi nem is csoda, mert a magyar posztó épen azon a magaslaton áll ma már, mint a külföldi gyártmány. Tartósság és jóság tekinteté­ben pedig semmivel sem áll alacsonyabb fokon akár az angol, akár a franczia posz­tónál. Csak egy hátránya van, hogy még nincs piacza, még a mi gyárosaink nem tudtak vagy talán nem is akartak szolid készítményeiknek nagyhangú reklámokat csi­nálni, azt tartván, hogy a jó bornak nem A „Veszprém“ tárczája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents